Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-24 / 131. szám
UJ KELET Hl II MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ii II 1994. augusztus 25., csütörtök 3 Huszonöt éve város Mátészalka, s a jubileum jegyében számos rendezvény zajlik „Szatmár fővárosában”. Ezek közé tartozik — az elmúlt hét végén megrendezett— Néptánc Fesztivál, melyen Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei és erdélyi népi együttesek adtak randevút egymásnak. Megyénkből négy együttes — az Ököritófülpösi Fergeteges, a nyíregyházi Szabolcs Táncegyüttes, az Igrice Néptáncegyüttes, valamint a mátészalkai Szatmár Néptáccsoport — vett részt a fesztiválon, míg Erdélyből három csoport érkezett. A Szatmár megyei Bogdánból a Rozsmalint Táncegyüttes, a Karcfalvi Ifjúsági Tánc- csoport és a Csíkszentdomonkosi Néptánccsoport. A Fesztivál legfiatalabb résztvevői a nyíregyházi Igrice Néptáncegyüttes Szép számú közönség előtt mutatták be vasárnap este a színházteremben műsorukat az együttesek, ahol a tapsban-vas- tapsban, és természetesen a „ráadásokban” netn volt hiány. Mivel nem versenyeztek az együttesek, így a zsűri is kellemesebb helyzetben volt, s a látottakat szakmai megbeszélésen értékelték. A résztvevő hazai és erdélyi együttesek pedig emlékplakettet és oklevelet vehettek át, de ami talán ennél is fontosabb: valamennyien egy kellemes emlékkel és tapasztalatokkal gazdagabban térhettek haza. Kép és szöveg: Szamosi István Két fogás között Zelenák Sándor pár hónapja vette át a tokaji Horgony vendéglőt, s formabontó módon augusztus 12-13-14-én megrendezte a vendéglő szabadtéri színpadán az I. Pilsner Urquell Sörfesztivált. Szándéka szerint hagyományt szeretne teremteni a kulturált szórakoztatás és a Pilsner Urquell sör megszerettetésével. Aki azt gondolná, hogy ez csak alibi, reklámfogás volt, az nagyot téved, hiszen a színvonalas rendezvényen Harangozó Teréz, Bajor Imre és Liliom Károly fellépése mellett a Humán Stúdió néptáncegyüttes és a tiszaújvárosi Pántlika néptánccsoport is műsort adott. A sok programot nyújtó rendezvény vasárnap a Miskolci Nemzeti Színház magyarnótaestjével zárult. Nem kétséges, hogy Zelenák úr ezzel a rendezvénnyel elindított egy hagyománnyá váló sorozatot, ám a folytatásra nem kell egy évig várni, hiszen az őszi, téli és tavaszi hónapok alatt gyakran szeretne országosan ismert művészeket vendégül látni a Horgony étteremben. V.A. Az elhasaltak harca Pótvizsga. E szó hallatára bizony mind a diáknak, mind a tanárnak megborzong a háta. S most a héten már meg is kell vele birkóznia néhány tanulónak. A 23. Sz. Általános iskolában például 25-én kerül sor a pótvizsgára, míg a 12. Sz. Általános isiben 26-án - szükség esetén egészen szeptember elejéig - várják a javítani akarókat. Ez utóbbi iskolában mindössze hét tanulóra vár e megmérettetés, főleg fizikából és matekból. A Semmelweis üti iskola 33 diákja -se létszám jelentős javulás a tavalyi 58 főhöz viszonyítva - tanulta végig a forró augusztust, bár a diákokat jelentősen segítették a szaktanárok, az utolsó tanítási napon tematikát, feladatsorokat állítottak össze számukra. A Vasvári Pál Gimnáziumban augusztus 29-én száll ringbe 16 nagydiák. Nekik, s más középiskolás és szakmunkástanulónak a felkészítését magyarból, a reáltárgyakból és három nyelvből július és augusztus hónapban a Móricz Zsigmond Művelődési Ház segítette. A 30 órás kurzus költségeit 300 tanuló vállalta a tudás megszerzése érdekében. A középiskolások, ha 1 tantárgyból kémek felkészítést 2700 forintot, a szakmunkások pedig egy tárgyért 3000 forintot gombolnak le... Mátészalkán, a Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolában 38-an szeretnének bizonyítani magyar, matek, történelem illetve a szakmai tárgyakból: többek között takarmányozástanból. sertéstenyésztésből. Az iskola indított is volna pótvizsgára felkészítő tanfolyamot, ám az érintettek nem éltek ezzel a lehetőséggel. Hátha így is sikerül nekik. Bízzunk benne! Kri Gondolom, sokan vágynak arra, hogy szép, hosszú, békés életet éljenek, s majd nyugdíjas éveikben nyugodtan tölthessék napjaikat és élvezhessék gyermekeik gondoskodását, gyöngyörköd- hessenek unokáikban. A gávavencsellői Takács Pálné, született Pataki Margit esetében az imént felsoroltak maradéktalanul teljesültek ez idáig, ugyanis idén augusztus 26-án ünnepli 102. születésnapját. Az idős néni 1892. augusztus 26- án született Ibrán)4>an. s itt kezdett iskolába járni. Édesapja korai halála miatt csak két osztályt végzett, mert testvéreiről kellett gondoskodnia, míg az édesanyja dolgozott. Nyírtelken — akkor még Királytelek — volt postás a grófoknál, aztán nagykorúként 1910- ben Amerikába utazott. Itt három esztendőt töltött, majd hazatért vőlegényével összeházasodni, s együtt szerettek volna visszatérni Kolumbusz földjére, ahol öccse, aki most lenne 93 éves, tavaly halt meg. A tervüket azonban az első világháború kirobbanása meghiúsította. Végül is férje falujában, Gáván telepedtek le. A református templomban 27 esztendőn át tevékenykedett harangozóként. Margit néni 8 gyermeket szült, de közülük egy születése után nem sokkal elhunyt. A felnevelt 7 gyermekből ma már csak 4 él. Mellettük 11 unoka és 17 dédunoka örvendezteti mindennapjaikat. Takács néni hitvallása a 4 hosszú élet titka: a szeretet 102 éves dédnagymama családért és a házastársért vállalt áldozat, valamint az irántuk érzett szeretet. Amíg férje a háborúban harcolt, addig ő Tolcsván dolgozott, ahonnan deszkából készített puttonyban, gyalogszerrel cipelte haza az aszalni való szilvát. Párjával 61 évet töltöttek boldog házasságban. A halál 1975-ben választotta el őket egymástól. Takács Pálné lányával és vejével 42 éve él egy háztartásban. Arra a kérdésemre, hogy mi lehet a hosszú élet titka, az ünnepelt a következőket válaszolta: — A titok a szeretetben rejlik. A családban az egymással való megértés mindig átsegített a nehézségeken. Egészségi állapota korához képest jó, nem szed gyógyszereket, s örül gyermekei, unokái, dédunokái és az Új Kelet látogatásának. Tóth Mihály A LÉT MINIMUMA Ha olvassuk az újságban, vagy látjuk a televízióban, hogy emelkednek az árak, drágább lesz a benzin, a kenyér, a hús, a tej, már egyáltalán nem csodálkozunk. Megszoktuk. Kis hazánkban egy jó ideje — néhány üdítő kivételtől eltekintve — javarészt csak az árak felfelé kúszását tapasztalhattuk. Nem csoda hát, ha már kissé rezignáltan vesszük tudomásul az újabb drágulást. De mit"mutatnak a számok? A szaraz, ám annál szemléletesebb tényeket Malakucziné Páka Mária, a megyei statisztikai hivatal munkatársa ismerteti. — Az 1993-as fogyasztói árszínvonal átlagosan három és fészerese volt az 1987 évinek, ezen belül a háztartási energiahordozók ára ötszörösre nőtt, az „egyéb cikkek, üzemanyagok” főcsoportban a gyógyszerek árai közel 8-szorosra. a tanszerek. írószerek árai 6-7-szeresre nőttek. A szolgáltatások közül a víz- és csatornadíjak 17-18-szorosra, a helyi közlekedés díjai közel 6-szorosra emelkedtek. Az élelmiszerek összességét tekintve áremelkedésük az átlagoshoz hasonló, ezen belül azonban a tej 1993-as árszínvonala közel ötszöröse, a kenyéré több mint ötszöröse az 1987 évinek. Az átlagosnál kevésbé nőttek a ruházkodási cikkek, a szeszes italok, a tartós fogyasztási cikkek árai. Ez utóbbiak esetében az áremelkedést korlátozta a kereslet csökkenése, valamint a behozatal liberalizálása nyomán több terméknél már kialakult árverseny. — Az árak emelkedésével bizonyára növekedett a létminimum szintje alatt élők száma. Egyáltalán hogyan határozzák meg a létminimum értékét? • — A KSH létminimum-számítása arra kíván választ adni, hogy mekkora az a havi nettó összeg, amelyből egy háztartás, egy család a legszerényebb, de a társadalomban még elfogadható szinten képes megélni. A létminimum-számítás lényege, hogy a szükségleteknek leginkább meghatározható részét — a táplálkozást — normatívák szerint kezeli, a lakásfenntartási és más egyéb szükségleteket pedig a normatív élelmiszer-szükséglet függvényében határozza meg, egyetlen összegben. A létminimum-alattiság tehát nem feltétlenül azonos az alultápláltsággal, a zsúfolt, egészségtelen lakásviszonyokkal, a társadalmi normáktól teljesen elszakadó ruházkodási, kulturális és egyéb körülményekkel. Ugyanakkor a veszélyez- tetettségi határ a létminimumnál magasabb, a KSH ezt mindig igyekezett jelezni. Az adatok azt mutatják, hogy a társadalmi minimumnak -— tehát egy olyan megélhetési szintnek, amely a társadalmi normák jobb követésére, illetve némi tartalékolásra is esélyt nyújt — a határértéke a létminimum mindenkori értékét mintegy 15 százalékkal meghaladja. — Végül is hányán élnek a létminimum alatt? — Erre a kérdésre nagyon nehéz pontosan válaszolni. Az utolsó — a tavalyi évre vonatkozó — adat szerint a létminimum'alatt élők száma 1,6 millió ember. Azonban a felmérésekből kimaradnak — mert nem érhetők el — a hajléktalanok, a vándoréletet folytatók, a kérdezőbiztossal kommunikálni nem hajlandó félig-meddig társadalmon kívüliek. Mindenesetre, ha a felmérésből kimaradókkal is számolunk, akkor a létminimum alatt élők száma kétmillióra, vagy valamivel a fölé becsülhető. Ehhez feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy ha a létminimumnál csak néhány száz forinttal több pénzből élőket is számba vesszük, akkor ez önmagában is több százezer embert érinthet. És az ő helyzetük is kétségbeejtő. — Számszerűen mennyi a jelenlegi létminimum értéke? — Egy átlagos magyar családot (két aktív korit felnőtt és két gyerek) alapul véve a júniusi létminimum havi 51-52000 forint volt. Vasas László Lakását is a vállalkozásba fektette A Lieb és Fia Kft. egyike a legújabban bejegyzett vállalkozásoknak városunkban. Hogyan indult a vállalkozás? Erről faggatom Lieb Bertalant, a Lieb és Fia Kft. alapítóját és vezetőjét. — A történet egy kicsit messzebbre nyúlik vissza — kezdi a beszélgetést Lieb Bertalan. — 1976-ban itt, a szülővárosomban, Mátészalkán tettem le a bútorasztalos szakmunkásvizsgát. A szakma kiváló tanulója megyei versenyén első lettem. Ennek az eredménynek köszönhetem, hogy a sikeres szakmunkásvizsga után a Szatmár Bútorgyár profiltípust gyártó műhelyében helyezkedtem el. Ez a műhely volt az, ahol a különleges és egyedi bútorok gyártása folyt, s itt szereztem meg a szakmához szükséges fortélyokat. 1991 -ben váltottam ki a magán- vállalkozói igazolványomat. — Ha jó! tudom, ez még nem a jelenlegi vállalkozása volt. —- Valóban nem, hiszen nem a jelenlegi helyen, és nem a mostani feltételek-között dolgoztam. Már magánvállalkozóként is az egyedi, hiánypótló, alacsony árú bútorok gyártását végeztem. Úgy gondolom, a munkám jó visszhangra talált a megyében, amelyet az is bizonyít, hogy egyedül már nem voltam képes teljesíteni a megrendeléseket. ezért két fiammal közösen megalapítottam a Lieb és Fia bútoripari Kft-t. Ez persze nagyobb műhelybázissal és gépparkkal tud megfelelni a piaci igényeknek. Hogy mindezt létre tudjam hozni, eladtam a családi házamat, és abból vásároltam gépeket, anyagot, és béreltem ki a mostani * műhelycsarnokot, üzletet a Zöldfa u. 101. szám alatt. —Mikor kezdte, és mi a kft. legfőbb profilja? — 1994. január 19-én nyitottam meg bútoripari szaküzletemet, és ekkor kezdtem el jogi személyként a bútorgyártást. Egyedi bútorok gyártását, méretre szabását, helyszíni szerelését, javítását végezzük. Vállaljuk irodák, szállodák, patikák és egyéb üzletek berendezéseinek gyártását, tervezését a megrendelő Jj igényei szerint. A barkácsolóknak szakboltunk í biztosítja az alkatrészeket. A kezdet kezdetén és most is *j sokan segítenek terveim meg- I valósításában. Az elmúlt fél év azt bizonyítja, hogy nagyon kemény munkával sikerült új cégemet bevezetni a piacon. Természetesen mindez nem sikerült volna, ha nem segít a nagybátyám, Lieb István, és nem kapom meg feleségemtől és két gyermekemtől a biztos családi hátteret. (ZEFI)
