Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-22 / 129. szám

UJ KELET II II LARDARlJfiÁB Ili Ili n ii LMDUMnUvIMO Ili 1994. augusztus 23., kedd 11 Mátészalka Biztos győzelem, érthetetlen tüntetés A szálkái focirajongók nem panasz­kodhatnak, kitűnően rajtolt csapatuk. Győ­zelem idegenben a borsodi csapat ellen, s aztán következett szombaton a hazai év­nyitó a nyírségiek ellen. A mérkőzés előtt a hazai edző, Vojtkó István természetesen győzelmet várt csapatától. Eszenyi Dénes, a nagykállói edző azt remélte, hogy fiai most bizonyítanak, hisz az újonc Encstől otthon kikaptak. A mérkőzés változatos küzdelmet hozott, az első negyedóra végén lőtt hazai gól meg­hozta a szalkaiak játékkedvét, s szép tá­madásokat vezettek. A káliói gárda néhány ügyes ellenakciót vezetett, de a kapu előtt gyámoltalankodtak. A közönség már na­gyon várta a második gólt, hogy biztosak legyenek a győzelemben. Ezt a játékosok is megérezték, s a gyors Oláh szép jobb oldali elfutása után meg is szerezték. A má­sodik félidőre esett az iram, s Nagykálló egyre inkább feljött. A pálya szélén volt idő a békéscsabai eredményt találgatni. Aztán, mikor a helyi fradisták hírt kaptak a szere­tett csapatuk nagy gólarányú vereségéről, el sem hitték a hírhozónak. Közben a pá­lyán az egyik hazai játékost kiállították, de a szalkaiak tíz emberrel is gólt lőttek, ráadá­sul a mérkőzés legszebb gólját. A kál­óiaknak csak a szépítésre volt erejük. Ekkor kellett volna lefújni a mérkőzést, mert a hát­ralévő tíz percben történtek nem voltak fo­cipályához illőek . Egy vendégcsapatnak megadott szabadrúgás után a helyi Oláh és a vendég Kaszab között szóváltás kez­dődött, a végén a vendég könyökkel a hazai játékosba vágott. Márta játékvezető először Kaszabnak mutatta fel a piros lapot, aztán Oláhnak. Kaszab addigra a pálya szélére érkezett, a magáró megfeledkezett Oláh hatalmas iramban utána eredt, s meg­fenyegette. A szálkái játékost alig tudták megfékezni a hazai rendezők. S a nézők még a mérkőzés után is sokáig tüntettek a játékvezető ellen. A játékos viselkedéséért azért is kár, mivel a hazai támadójáték egyik erőssége, s most nyilván eltiltás vár rá. A mérkőzés után Oláh már megnyugodva a következőket mondta: — Nyomdafestéket nem tűrő módon szidalmazott, anyázott, s amikor felé mentem, könyökkel fellökött. Nem értem, miért állított ki a bíró. Kaszab másképp látta: — Egy bírói döntés után hangosan veszekedni kezdtünk, ő futott felém, leköpött, és könyökkel fellöktem. Kár volt ezért az esetért, mert végül jó mérkőzést, hazai győzelmet láthattak a szurkolók. A játékvezető kettős kiállításával nem értettek egyet a helyiek, pedig az eset­ben mindkétjátékos ludas volt. Most újra nem a focival, hanem a pályán kívül történtekkel foglalkozhatunk. Révay Zoltán Sényő Edelényben Domokos jókor villant Nagy ziccert hagyott ki a nyitányon a sényői legénység. A kiállítások következ­tében kilenc főre olvadt vámospércsi fut­ballisták alaposan megtréfálták a már ün­neplésre készülő hazaiakat. Vasárnap aztán az edelényieken álltak bosszút Szikszaiék, maradandó emlékeket hagytak maguk után. Magabiztos diadalukat Papp Lajos szak­osztályvezető segítségével elevenítettük fel. — Úgy gondolom, nem tűnik nagy­képűségnek, de sima mérkőzés volt. A hazaiak, akik az utolsó órában ugrottak be — mint legjobb kieső csapat — a visszalé­pett Püspökladány helyére, nem tudták megnehezíteni dolgunkat. Az az igazság, hogy a lehető legjobb lélektani pillanatok­ban lőttünk gólt, letörve a vendéglátók har­ci kedvét. Mindjárt az első percekben Domokos két parádés csel után bombagól­lal tette le névjegyét. A folytatásban viharos elfutásai komoly riadalmat keltettek a hátsó alakzatokban, a borsodiak csak lassan esz­méltek. Mielőtt túlságosan felhevülhettek volna, a félidő lefújása előtt sikerült tovább növelni előnyünket, így igazán megnyugod­va térhettünk pihenőre. — A második félidőben szépítettek a hazaiak. Mennyiben befolyásolta ez a játék képét? — Feldobta őket a szépítés, és elő­revágott labdákkal kísérleteztek. Ezek azon­ban amolyan „rúgd és fuss” próbálkozások voltak, hiányzott belőlük az elképzelés. Magasan ívelgették a bőrgolyót, de vé­delmünk remekül zárt. A Szikszai, Hermán, Torda hármas levegőhöz sem hagyta jutni a támadókat. Knoblok gólja aztán mindent eldöntött, elmaradtak a további hazai ro­hamok. Győzelmünk jogosságához nem férhet kétség, ezt még a sportszerű ellenfél is elismerte. — Ezek szerint sikerült felrázni a csa­patot, levonni a tanulságokat a rajtnál elkövetett hibákból? — Egy hete rendkívül idegesen játszot­tak a fiúk, de lámpalázukat indokolta a nagy tét. A túlzott bizonyítási vágy következ­tében elkapkodták a helyzeteket, türel­metlenül, a játékot siettetve próbálkoztak begyűmi a vendégeket. Vasárnap mind­össze annyit változtatott Rubóczki Tibor játékos-edző, hogy Mudri kapust, akit megviselt a vámospércsiek második talála­ta, pihentette. Már a felkészülés alatt is az volt az elképzelés, hogy a két fiatal hálóőr, Mudri és Krizsanovszky felváltva kapnak lehetőséget, most az utóbbi élvezte a bizal­mat. Intő jel azonban a helyzetkihasználás alacsony szintje. Sokszor, sokan elmondták már, nem elég a lehetőségeket kidolgozni, azokat be is kell tudni lőni. Magyar beteg­ség ez, amely a mi együttesünket is sújtja. Főleg az idegenbeli összecsapásainkon kell elsőrangúan koncentrálni a csatároknak, hiszen ekkor kevés alkalom kínálkozik a kapu bevételére. — Az eddig begyűjtött négy pont meg­nyugvásul szolgálhat, bitosítékot adhat a folytatáshoz. — Valóban, s ennek már a Tiszafüred elleni bajnokin is megmutatkozhatnak jelei. A héten a programnak megfelelően edz a társaság, szerdán Napkorral mérkőzünk, s gyakorolhatjuk a felállt védelem fel­töréséhez segítséget adó játékot. Koncz Megyei II. osztály A tegnap még nem közölt eredmények: 1. csoport: Fényeslitke—Nyírtelek 1 -0, Kótaj—Zsurk 4-3­2. csoport: Túrricse—Kállósemjén 1 -1, Nyírmihálydi—Balkány 0-4. Három csapat is négy gól rúgott, Balkány, Nyíribrony és Kótaj, ketten közülük újoncok. Egyébként az újoncok változóan szerepeltek. A legnagyobb meglepetésnek az első csoportban a Volán Kárpát-Hús nagy gólarányú veresége számít. A második csoportban a tavalyi negyedik Vaja idegenben csak döntetlent szerzett Kocsordon. A nagyecsedi pályán két korábban is ebben az osztályban játszó csapat osztozkodott, persze csak két pon­ton, hiába a döntetlen már csak ennyit ér. A nézöcsúcs valószínűleg Nagyvarsány- ban volt, ahol 500-an látták a mérkőzést. Sokan közülük a vendég Nyírmeggyest kísérték el. A pályaválasztó Gyüre Nagy- varsányban kénytelen focizni, mivel a gyürei pálya keskeny. Felújítása már folyamatban van, R. Z. NB II visszatekintő — az egyiknek sikerül, a másiknak nem A gólvágó NB l-ről álmodik Kellemes meglepetésre lelkes, jó játékkal fektette két vállra szombaton a Tiszavasvári úti pályán az NYFC a III. Kér. TVE csapatát. A mérkőzés után előbb a két gólt szerzett Bagoly Gábort, majd a csapat mesterét Buús Györgyöt kérdeztük. —Mind a két gólodat fejje! szerezted, az elsőt egy úgynevezett „kis szöglet­ből”. Gyakoroljátok ezeket a kom­binációkat? — Általában igen. Erre sokkal nehe­zebb felkészülni a védőknek, mintha egy­ből beadnánk a labdát. Vologyának a rövid, Gubányinak a hosszú oldal felé kell elindulnia, és nekem kell középen érkeznem. Ez egy ismert figura. A má­sodik fejesgólomnál a véletlen is segített abban, hogy ilyen jól eltaláltam Kovács beadásából a labdát. Lehet, hogy a követ­kező alkalomnál nem tudnám így he­lyezni. — Mennyire sikerült az alapvető tak­tikaifeladatodat megvalósítani, hányas osztályzatot adnál magadnak? — Nekem a legfontosabb feladatom természetesen a góllövés. Ha osztályoz­ni kellene magam én hetest adnék. Játék közben a gyorsaságban még fejlődnöm kell. Meg talán abban is, hogy hamarabb passzoljam tovább a labdát. Ez a labda cipelés még kispályáról maradt bennem. — Mit kell rólad tudni? — Huszonegy éves vagyok, itt élek Nyíregyházán. Egyéves szerződésem van az NYFC-vel, és nagyon szeretnék itt maradni, társaimmal NB I-ben játsza­ni. Buús György a mérkőzés után elég törődötten fogadta a győzelemért járó gratulációkat. Látszott rajta a 90 perc összegyűlt feszültsége. — Az történt-e a mérkőzésen amit vártál, illetve a játékosaidnak mennyire sikerült teljesíteniük a megbeszélteket? _ — Úgy érzem sikerült végig azt nyújtani amit tudunk. Mindenben a „kerület” fölé nőttünk, ami most nem­csak az akarást, a lelkesedést, a hazai pá­lya előnyét jelenti, hanem azt is, hogy mind technikailag, mind pedig taktikai­lag is jobbak voltunk a fővárosi csapat­nál. Az persze kár volt, hogy a mérkőzés végén egy rossz helyezkedés miatt gólt kaptunk... No, persze két gyönyörű szép gólt fejeltünk, és ezen kívül még több helyzetünk volt. El kell, hogy mondjam, minden játékosom teljesítményével elégedett vagyok. —Mivel sikerült a III. Kerületet meg­lepni? — Elsősorban azzal, hogy nem ível- gettünk, hanem egy rövidpasszos játékot választottunk, és igyekeztünk széleken felvinni a labdát. Sikerült megoldani Balogh, Szabó és gólja ellenére Deszat- nik semlegesítését. — Az első félidőben talán növelhette volna előnyét az NYFC, ha Kapusztyin nem önzősködik... — A szünetben felhívtam Kapusz- tyinnak a figyelmét az összjátékra. vala­mint arra, hogy a lesekre jobban vigyáz­zon. — A második félidő vége felé volt a csatárnak egy óriási helyzete, de aztán elesett. Szerinted Il-es volt vagy sem? A játékvezető nem sípolt. — Az a tizenegyes amit a bíró megad. Erről nem akarok nyilatkozni. — Te kapus voltál, szerinted hibázott- e a gólnál Kormos vagy nem? Deszat- nik lövése nem tűnt olyan jónak, hogy gólt érdemeljen. Legalább is mi így lát­tuk a pálya széléről. — Egyértelműen Kormos számlájára nem írható a gól, de ha jobban figyel, gyor­sabban vetődik, kiüthette volna a labdát. — Mi lesz a következő hét feladata? —A Balmazújváros ellen készülünk, az lesz a következő ellenfelünk. Nagyon jó lenne, ha Nem várt vereséget szenvedett vasárnap otthonában a Tiszavasvári Alkaloida NB II labdarúgócsapata. Kiss Miklós vezetőedző hétfőn délelőtt igy látta az okokat. — Egész éjjel rosszul aludtam, valahány­szor felriadtam, mindig ez ugrott be. Minden­re számítottam, csak arra nem, hogy vereség­gel kezdjük az idényt. A felkészülésünk során semmilyen jel nem utalt arra, hogy itt baj is lehet. Tudat alatt a játékosok úgy gondolták, hogy a Hatvan az eligazolások miatt lényege­sen meggyengült, és az elején könnyen vették a mérkőzést. Aztán ahogy haladtunk az időben előre egyre inkább kiderült, hogy ellenfelünk a nyáron nemhogy meggyengült, hanem erősebb lett. » — Mennyire varható ez a vereség a csatárok nyakába, hiszen az első félidőben több százszázalékos helyzetük is volt, amit ilyen szinten illik belőni? — Nem első sorban a támadók, vagy a védők miatt veszítettünk. Az mondjuk jogos, hogy az első félidőben könnyen előnyhöz juthattunk volna. Sajnos, azonban az az igaz­ság, hogy az egész csapat mondott csődöt vasárnap. A középpályásaink nagyon gyengén játszottak, nem támogatták kellőképpen a csatárainkat. Az első félidőben a vé­delmünkkel gond nem volt, ekkor hiába próbálkozott a Hatvan a kontráikkal, gólhely­zetig nem nagyon tudtak eljutni. A második félidőben volt több probléma a hátsó alakzat­ban. Ekkor jött az, hogy mindent egy lapra feltéve támadtunk, mindenáron gólt akartunk lőni, mert ugye kell a győzelem, a jó rajt, a három pont. Külön kértem, hogy ettől füg­getlenül a két gólveszélyes támadójukat ne hagyjuk őrizetlenül. Riskó ragyogóan fogta Bírót, de a másik oldalon Havelant Béla em­bere, Németh csak kiugrott, és ebből előbb 11 - es lett, majd gól. Bélának volt egy olyan fel­mostani lendületünk nem törne meg, és ott folytatnánk a játékot, ahol szom­baton abbahagytuk. Szeretném a véde­kezés mellett a hátralévő pár napban a támadást erősíteni. adata is, hogy segítse a támadókat, hogy létszámfölényes helyzet alakul­jon ki, és ekkor át kellett volna ven­niük társainak Némethet. T ulajdonkép- pen ezek a váltások nem jól sikerültek. Főleg emiatt kaptunk ki. — A tizenegyesről mi a vé­leményed? — Utólag azt mondom talán más­képp is meg lehetett volna oldani a feladatot, nyilván Varga Attila ab­ban a helyzetben ezt érezte a legjobb megoldásnak. A labdarúgásban benne van az, hogy kockáztatni kell és az vagy bejön, vagy nem. Hazai pályán a döntetlen felér egy vereséggel. — Kedden találkozol a mérkőzés után először a játékosokkal, hogyan próbálod, felrázni” őket? — Kedd délelőtt videóról kiértékel­jük a vasárnapi vereséget. Persze, olyan célzattal, hogy ebből tanuljunk, ne pedig „fejeket követeljünk”. Hétvégére el kell felejteni ezt a fiaskót, és csak a III. Kér. TVE ellen szabad készülni. Szerdán edzőmérkőzést ját­szunk Újfehértón, és ott már meg­próbáljuk azt a taktikát játszani ami­vel a hét végén Budapesten ered­ményesek lehetünk. Bízom benne, hogy ezt a vereséget sikerül úgy leren­dezni, hogy a fiúkban ne okozzon ez nagyobb törést. Az persze nagyon fájó, hogy pont hazai pályán kaptunk ki, hiszen mi arra készültünk, ebben a baj­noki évben otthon, lelkes szurkolóink előtt nem igazán vesztünk pontot, pon­tokat. De hát ilyen a futball, ezért szép. Nekünk most sajnos, az árnyékos ol­dala jutott... Száraz Attila A vereség után Tiszavasváriban nem lesz „fejvesztés" A kisvárdaiak titka FÉLELEMBŐL GYŐZELEM Sikeresen zárult a kisvárdai labdarúgók miskolci kirándulása! Három nagyon várt pont került hozzájuk, feledtetve ezzel az első forduló bakiját. Komáromi György vezetőedző a nyírbátori zakót követően is bízott fiaiban, de mint bevallotta, tartott a szombati mérkőzéstől. — Persze, hogy volt bennem félsz, hiszen ellenfelünk hozzánk hasonlóan vereséggel kezdte a bajnokságot. A borsodiak ráadásul otthon veszítettek, ami felpaprikázta őket. Számunkra létkérdés volt a győzelem, és ha nem is szép, de fegyelmezett, odaadó játékkal el is értük célunkat. „Munkás fut-* ballt” produkáltunk, de még így is kialakí­tottunk nem egy ígéretes lehetőséget az el­lenfél kapuja előtt. A problémák ezután keletkeztek, egyszerűen katasztrofális a helyzetkihasználásunk. —Sokáig kérdéses volt Seres szereplése, végül vállalta a játékot? — Igen, szerencsére kiheverte sérülését, és elfoglalta eredeti helyét a középpályán. ■Ismét bizonyította küzdőképességét, a csapat egyik húzóemberének bizonyult. Igazoltan hiányzott viszont Popovics, akinek felesége a hét végén adott életet első gyermeküknek. Gönczi é várt a feladat, hogy megfelelően pó­tolja idegenlégiósunkat. — A beharangozóhan lendületes kezdést, bátor támadójátékot ígértél. — Változtattam eredeti elképzelésemen, zártabb védekezést kértem a társaságtól a meccs első részében. Nagyon féltünk a vereségtől, ez indokolta a módosítást. Hamar döntésre is vihettük volna a találkozót, de mint már elmondtam, a kapu elé érve mindenki le­blokkolt, beremegtek a lábak. Oláh fejesgólja idegnyugtatólag hatott, hiszen már a második félidő felénél tartottunk. Ezt követően a haza­iak már képtelenek voltak ritmust váltani, be­söpörtük a pontokat. — Mégis, mi lehet az oka az együttes görc­sös játékának? Ez már csak azért is érthetetlen, mert képzett labdarúgókról van szó. — Ezen töröm a fejem egyfolytában! Az akarással nincs baj, de hiányzik az a plusz a játékunkból, ami eredményre vezethet­ne. A döntő pillanatokban nem merik megcsinálni a cselt, rendre rossz megol­dást választanak. Kimondatlanul is, de rettenetesen megsínylettük Lelt Józsi távozását, ő képes volt fazont adni a gárdának, s mellesleg igen gólerős fut­ballista. Még el kell telnie egy-két for­dulónak, mire magára talál a csapat, visz- szatér az önbizalom. — Nem érdemes titkolni, a BEVSC ellen kötelező győzelmet arattatok. Vasárnap végre saját szurkolótáborotok előtt is bemutatkozhattok. —Szerencs látogat hozzánk. Vezetőik megtekintették a borsodiakkal vívott összecsapásunkat, tehát komolyan készülnek. Legutóbb pontot veszítettek hazai környezetben (Nyírbátor volt a pontrabló), így harapni fognak, ami egyáltalán nem könnyíti meg dolgunkat! Koncz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents