Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-02 / 112. szám
UJ KELET MAGAZIN A Vörösökön kellemes sétahajózásra is van lehetőség 1994. augusztus 2., kedd 9 A vörös kakas ellenfelei Megfürdették a polgármestert Az önkéntes és vállalati tűzoltók I. fokozatú versenyén Baktalórántházán a tiszaberceli önkéntesek három kategóriában is a legjobbnak bizonyultak. A férfiak, valamint a fiú- és leánygyermekek megmérettetésében sikerült a bercelieknek győzelmet aratniuk. Ennek apropóján kerestük fel az „aranygárda” parancsnokát Natkó Lászlót.- Hol és hogyan készültek a haktai erőpróbára?- A község labdarúgó pályáján tartottuk edzéseinket, ahol ideális környezetben és feltételek mellett gyakorolhattunk. A játéktéren tűzcsap is található, ami azt je-, lentette, hogy vízzel tudtunk szerepelni, nem pedig szárazon és ez óriási segítség volt. A próbatétel előtt 3 héttel minden nap délutánonként tréningeztünk. A tiszaberceli önkéntes tűzoltóság 1914-ben alakult, tehát ebben az esztendőben 80 éves, s ennek szellemében készültünk, s igyekeztünk minél jobban szerepelni a jubileumhoz méltóan. Ez a tény még inkább ősz-' tönözte valamennyi csapattagunkat arra, hogy mindenki a maximális teljesítményt hozza ki magából.- Milyen módon kellett számot adniuk tudásukról? \- A 800 liter/perc teljesítményű kismo- torfecskendő-szerelés és a staféta ösz- szesített eredménye alapján hirdettek végső sorrendet. A gyakorlatok során 2-szer lehetett szerelni, és a jobbik időeredményt fogadták el. A csapatokban egyébként 8 fő, 2 tartalék volt nevezhető. Érdekességnek számít egy plusz feladat végrehajtása részünkről, melynek boldogan tettünk eleget. Ez nem volt más , mint polgármesterünk ruhástól való fürdetése, ugyanis tűzoltószokás, hogy az élen végzett együttesek a verseny befejeztével vízbe dobják településük első számú emberét.-Megfelelő a technikai felszereltségük?- Véleményem szerint igen. Rendelkezünk egy 800 literes kismotorfecskendővel, 300 m hosszú tömlővel és utánfutónk is van, amit tűz esetén személyautóval mozgathatunk. A falu kiépített tűzcsaprendszerrel rendelkezik, melyek egyenként egymástól 150 m-re helyezkednek el. Azonban tűzoltólétra vásárlása elkelne. Merem remélni, ez a problémánk rövidesen megoldódik.- Mennyire dúskálnak anyagiakban? Kik támogatják a gárdát?- Nagyon jó a kapcsolatunk az állami tűzoltósággal. Pillanatnyilag pénzzel csupán az önkormányzat segít, de köszönetemet fejezem ki Tarjányi István vendéglősnek is, aki a viadalok utáni vacsorákat ingyen szolgálja fel nekünk. A helység képviselő-testülete felé olyan kéréssel fordultunk, hogy az önkéntes tűzoltóság tagjai kapjanak mentességet a helyi adók alól, továbbá felkértük a tehetősebb lakosokat arra, hogy pénztárcájukhoz mérten, bármilyen formában támogassák alakulatunkat. Abban reménykedem, eddigi működésünk és ez a mostani siker meggyőzi az idáig bennünk kételkedőket és meggyőzi őket, hogy a község érdekében összefogásra van szükség, nem pedig széthúzásra.- Volt már olyan eset, amikor megszerzett ismereteiket az életben kellett kamatoztatni?- Tavaly két ízben akadályoztuk meg a lángok továbbterjedését kazaltűz illetve pajtaégés következtében. Mindkét esetben a hivatásosoknak psak az utómunkálatok elvégzése jutott. j Tóth Mihály Jamboree tg ; >S*r 3«. • ' »Jy • ' Böbék Zsolt a fesztiválszervezőket, zenei szerkesztőket és előadókat tömörítő Magyarországi Blues Társaság alapító tagjaként volt a tuzséri Lónyay kastély parkjában megrendezett folk blues jamboree fő szervezője.- Hogyan jött a reggelig tartó (július 27-én megtartott) rendezvény ötlete? - kérdeztük tőle.- Miskolcon élve egy egyetemi klubot vezettem, ám pár hónapja a Tisza túloldalán található Zemplénagárdra költöztem. Egy éjszaka arra gondoltam, hogy jó lenne tenni valamit azért a térségért, amelyet sokan a világ végének tartanak. Biciklivel átkerekeztem Tuzsérra, ahol megláttam a Művelődési Ház mellett található kastélyt és a hozzá tartozó parkot, ami ideális egy ilyen rendezvény lebonyolításához.- Ezt követte az ötlet megvalósítása.- Négy hét alatt sikerült összehozni. Pár nappal ezelőtt kurblis telefonon felhívtuk az ország több pontján élő barátainkat, akik eljöttek segíteni a berendezést kialakítani. Az előkészítésben mindenki önzetlenül segített. A helybeliek közül, volt aki ideadta a pótkocsiját vagy a nyergesvontatóját is. Nem volt olyan technikai vagy emberi kérésünk, amiben ne segítettek volna.- Jövőre is lesz hasonló rendezvény?- A négy éve leégett kastély .és a parkja nincsen kihasználva, pedig az átalakítás után akár ifjúsági központ is lehetne belőle. Jövőre szeretnénk a túlparti Zemplénagárdot - ami már Borsod- Abaúj-Zemplén megyéhez tartozik - is bevonni a rendezésbe. Szeretném, ha Nyíregyházától Záhonyig ide vonzanánk a fiatalokat, de úgy, hogy közben nem a kommersz kultúrát szolgálnánk. Kép és szöveg: V. A. Hitetlen lelkész Az anglikán egyház menesztette kötelékéből azt a lelkészt, aki nyíltan bevallotta, hogy nem hisz Istenben. A lépés igencsak hangos tiltakozást váltott ki a hitetlen pap amúgy mélyen hívő 65 társa részéről, akik szerint az anglikán egyháznak jóval toleránsabbnak kellene lennie. A lelkészt Anthony Freemannak hívják, 48 éves és egyházközségének bíborosa zárta ki a lelkipásztorok társadalmából azután, hogy könyvet írt a szóban forgó témakörben. Freeman kifejtette: - Semmi sincs e világon kívül, de ha van is, tudomásunk akkor sem lehet róla. A hatvanöt paptárs szerint a menesztés ellentmond annak a hagyományos türelemnek, amelyet az anglikán egyház tanúsít a különböző világnézetek iránt, és egyúttal veszélyezteti a vélemény-nyilvánítás szabadságát. Stratégiai Védelmi Tréia Az amerikai kongresszus vizsgálatot kezdett annak megállapítására, valóban a szovjetek átejtését szolgáló költséges csalás volt-e csupán az Egyesült Államok híres csillagháborús terve. A Szovjetunió, mint emlékezetes, igencsak megijedt, amikor a 80-as években Reagan amerikai elnök bejelentette, hogy Stratégiai Védelmi Kezdeményezés néven elindítja űrfegyverkezési programját. A kutatásoknak az volt a célja, hogy olyan rakétát állítsanak elő, amely képes a már útjára indított atomrakétát a Föld légterén kívül megsemmisíteni. Az amerikai szakértők „sikert sikerre halmoztak” a program megvalósításakor, s eddig úgy tudtuk, hogy a rakétaelhárító rakéták tesztjei „szédületes eredményeket hoztak”. Washingtonban azonban most olyan értesülések láttak napvilágot, amelyek szerint a nagyszerű eredményekről beszámoló jelentéseknek semmi valóságalapja nem volt. Kiderült, hogy a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés megvalósításában érdekelt szakemberek meghamisították annak a négy kulcsfontosságú tesztnek az eredményét, amelyet 1983-ben és 1984-ben hajtottak végre. A rakétaelhárító rakétát kifejlesztő tudósok márd előre sejthették, hogy a teszt sikertelen lesz, ezért úgy helyezték el a robbanófejeket a célrakétákon, hogy azok akkor is felrobbanjanak, ha netán nem érné őket telitalálat. A rakétaelhárító rakéta viszont nemhogy eltalálta volna a célt, de még csak a közelébe se jutott. Történészek szerint az egész csillagháborús tervnek az volt a célja, hogy elrettentsék a Szovjetuniót, és így késztessék arra, hogy mérsékelje a fegyverkezési versenyt az Egyesült Államokkal. Ez sikerült.... A „Moby Dick,, lett Melville sorsa „Moby Dick című művemben az évszázad evangéliumát írtam meg, mégis a csatornában fogom végezni.,, -mondta magáról Herman Melville, aki 175 évvel ezelőtt született. Melville keserű önfelismerése mutatja annak a korszaknak a tragédiáját, amely még nem volt érett költői víziói befogadására. Meglátásának szimbolikus tartalmát kevesen értették meg, de ma már a legjelentékenyebb prózaírók közé számít. Herman-Melville 1819. augusztus 1-jén született New Yorkban. Tizennyolc éves korában hajósinasnak állt be. „A tenger volt az iskolám,, - mondotta később. Bejárta a világtengereket, szolgált a többi között egy bálnavadász hajón is. Több regényt írt, fő műve azonban az 1851-ben megjelent Moby Dick. Ez az alkotás mitikus szenvedéllyel átitatott elbeszélés egy bosszúvágytól eltelt kapitányról. A kapitány a legendás fehér bálna ellen harcol, amely belőle nyomorékot csinált, és legénységét is tönkretette. A kapitány, akit az az egyetlen kívánság vezérel, hogy bosszút álljon a fehér bálnán, voltaképpen az élet minden rejtett démonja és gonosz szelleme ellen küzd. A Moby Dick, ez a patetikus nyelvezettel megírt regény több jelentékeny író mesterévé avatta Melville-t. Emest Hemingway is példaképének tekintette, Az öreg halász és a tenger című regényének megírására Melville írásai ösztökélték. Gyere be, te barom! Gyötröm az.agyam a nagy melegben. Kellene valami érdekes emberről írni, aki valami nem mindennapit tett. Mondjuk például... Mi lenne ha felhívnám a Swar- czenegger-f! Dehát se németül, se angolul nem tudok. Nem tudom a telefonszámát, meg majd pont nekem nyilatkozna. Swar- czenegger tehát ejtve.-... rámnézett és mondott valamit csehül - meséli a a mellettem lévő íróasztalnál ülő kolléga. - Kérdezem a tolmácsot: mit mondott? Azt, hogy menj a... szóval... a melegebb éghajlatra- Ki volt ez a kemény riportalanyod? - kérdezem csak úgy udvariasságból.- Egy nyolcvanéves zseni, egy irodalmi Nobel díjra jelölt cseh író Bohumil Hrabal.- Na ne! Csak nem azt akarod mondani, hogy megpróbáltál interjút készíteni vele?- Megpróbáltam és sikerült.- A fenébe, hát mit akarok én akkor a Swarczeneggertől? Te vagy az én emberem! Mesélj erről az őrült ötletedről.- Sokat olvastam Hrabal műveit, úgy gondoltam ez az’ ember mindent tud az életről, kellene vele egy interjút készíteni. Ehhez persze kellett egy olyan lapot találni amelyiket érdekli a dolog. Felhívtam a Playboy szerkesztőjét. O is őrült ütletnek tartotta, de belegyezett. Utána pedig megkérdezte: tu- dom-e, hogy az utóbbi tíz évben Hrabal senkinek nem adott interjút.- Hány éves voltál akkor?- Huszonegy.- Gondolom ezután felültél a vonatra és irány Prága.- Én nem beszélek csehül, kellett egy tolmács, pénzt kellett gyűjtenem az útra, szállásra. Fél évig szervezetem a dolgokat és közben készültem a kérdésekkel.- És persze Hrabal alig várta hogy nyilatkozhasson neked - kezdek gúnyolódni.- Hát azt nem mondhatnám. Sem másnak sem nekem nem akart.-Kresko-ban ahol Hrabal él érdeklődni kezdtem a boltban. Ismerték. Úgy mint egy morcos, rigolyás, kiáll- hatatlan öregurat. Megtudtam: van vagy tíz macskája. Vettem a kétliteres palackozott bikavér mellé egy liter dobozos tejet és beállítottam hozzá. Éppen a macskákat etette. Amikor meglátott röviden el is küldött bennünket. Én letettem a lépcsőre a tejet meg a bikavért és eljöttünk. Másnap már nem volt a lépcsőn se a tej, se a bor. De a gazda sem volt otthon. Azt gondoltam: ha elfogadta az ajándékot csak szóbaáll velem.- Nyitván a bor meg a tej kedvessé tette.- Amikor végre és ajtót nyitott, és azt mondta “Na jól van te barom! Kitartó voltál, gyere be. Végülis a sikerről, meg a nőkről akartam beszélgetni vele. O meg mesélt arról, hogy milyen sorsa volt amikor diplomával a zsebében segédmunkáskodott. Elég sokszor tisztelt baromnak, de végülis már három interjút kaptam tőle és ez már egy könyv része. Még legalább két találkozásra lenne szükség a befejezéshez, de egyre nehezebben boldogulok az öreggel. (Kézy) Varga Attilának lapunk munkatársának Hrabal-al és Jirzy Mencel-el készített - a Playboyban már megjelent - interjúit a jövőben folytatásokban közöljük lapunk .... ol dalán. Folyóirat^tallózó Alighanem sorozat lesz abból a közvélemény-hármasból, amely a Kortárs júliusi számában olvasható. Mindegyik írás műfaji megjelölése curriculum vitae: s a szerzők: határainkon kívüli-beliili jelen írók: Gion Nándor. Lászlójfy Aladár és Határ Győző. Azért kell a különös kívüli-belüli kifejezést használnom, mert az utóbbi években - szerencsére - mind kevésbé egyértelmű a határainkon kívüli magyar irodalom és író megnevezés. Megindulhatott az eszmék, a művek és az alkotók viszonylag szabad áramlása, a határ többé nem jelent szellemet is elzáró falat. Ugyanakkor mind több író települ át Magyarországra, vagy él tartósan itt. Van ennek, tudjuk, árnyoldala is a nemzetiségi létet illetően, de reménykedjünk, hogy nagyobb a haszna: irodalmunk mesterséges széttagoltságának csökkenése. Önéletrajzot természetesen nagyon sokfélét lehet írni, s a Kortársban nem hagyományos formákat olvashatunk. Gion Nándor munkája, a Naplórészlet korai halálaimról azt mutatja be szellemesen, mi minden akadályozhatta volna meg abban, hogy eljusson máig. Alkalom bőven adódott a halálra itt Közép- Európában, szerencse és leleményesség is kellett az életben maradáshoz .Lászlójfy Aladár Létlelete azzal a megállapítással indul, hogy ő-ellentétben másokkal - bizony nagyon sok mindenre nem emlékezik, még a saját életéből sem, így életrajz helyett inkább belső eseménysorról tehet vallomást. Határ Győzőtől éppen nemrég jelent meg terjedelmes életút-val- lomásának első kötete. Ezúttal - a tőle megszokott szellemességgel - azt vizsgálja, hogyan ne írjunk életrajzot. Hatalmas élet- és szabadságszeretet hatja át az írónak ezt a megnyilatkozását is. A mai fiatalok a curriculum vitae fogalmával alighanem már csak József Attila tanulása kapcsán találkoznak. S ha a legutóbbi években volt is némi értékbizonytalanság a nagy költő körül, nem volt az több szúnyogdöngicsélésnél. Ezt mutatta a tavaszi József Attila-konferencia is, s ezt több mostani publikáció csak megerősíti. Szintén a Kortársban található Tverdota György tanulmánya: József Attila. 1936 május. E hónap nevezetes műveA Dunánál című költemény, és több pszichoanalitikus följegyzés, köztük is a leghíresebb, a Szabad-ötletek jegyzéke. Az elemzés azt mutatja be, hogy e két írás gyakorlatilag egy időben keletkezett ugyan, de annak ellenére, hogy többszörös kapcsolat fedezhető fel közöttük, folytonosan tagadják-cáfolják egymást: a költemény állította értékeket a vallomás rendre megsemmisíti, például kiemelten a szülő-gyermek kapcsolatban vagy a munkához való viszonyban. A logikus végkövetkeztetés csak az lehet, hogy szakítanunk kell a költő egyoldalú - csak a baloldali elkötelezettséget, vagy csak a befeléfordul ást kiemelő - értékelésével, s meg kell kísérelniük a mindkét végletet tartalmazó portré megalkotását. A költő utóéletének különös dokumentum a az a kötet, áfnelyben mai alkotók írták meg .JózsefAttila legszebb öregkori verseit”. A 2000 e havi számában Margóesy István e kötettel foglalkozik, s ez jó alkalmat kínál arra, hogy a lap Margináliák című rovatáról is szó essen. Ha úgy tetszik, „hagyományos” könyvbírálatok olvashatóak itt, ám azzal a kiegészítéssel, hogy „mindig a lap egyik szerkesztője mondja el véleményét, melyet kollégái marginális megjegyzésekkel kísérnek”.. A júliusi Forrásban Gáli Ernő a közelmúlt egyik nevezetes vitáját idézi fel, amely Sütő András 1978-as Csipkerózsika című cikke kapcsán lobbant föl, s máig élő kérdésekre is fényt vet. E vita nemcsak az erdélyi, s nem is csak a nemzetiségi, hanem minden kis nemzet irodalma, kultúrája körül forgott, hiszen a sajátosság és az egyetemesség viszonyát faggatta, a nemzeti(ségi) és azá/- talános emberi kívánatos arányát. A felvilágosodás kora óta élő kérdési ez nemzeti kultúránknak, s tökéletes válasz aligha adható rá, s helyes is csak akkor, ha nem válunk egyoldalúvá, ha nem állítjuk mereven szembe e kettős kötöttségeket. S bizony erre sokan és sokszor hajlamosak, kuruc-labanc, haladó- maradi, népies-urbánus ellentétekbe merevítve azt is. ami áthidalható lenne.
