Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-19 / 127. szám

(—/ ____________________________________ Ismét szegényebbek lettünk. Egy pár fa elment közülünk. Haláluk látványos volt, acélfogak választották el őket gyökereik­től. A környéken lévő ablakokban tilta­kozók fejei tűntek elő - nem értették, hogy mi folyik itt, pedig ennek az átalakításnak és felületrendezésnek prózai okai voltak. A Bethlen Gábor utcai buszmegálló áthe­lyezése csupán szerves része a Q8-as üzemanyagtöltő állomás kiépítésének. Új megálló lesz tehát, mert a régi túl messze van a kereszteződéstől, így mindenki sza­bálytalanul kel át az úttesten. A Nyíregy­házi Polgármesteri Hivatal műszaki osz­tálya úgy adott engedélyt a fák kivágására, „A tömegközlekedés fejlesztése külön­ben sokkal inkább környezetbarát, mint a személygépkocsi-forgalom, hiszen van rá kilátás, hogy a buszok valamikor majd kevésbé szennyező üzemanyagokkal működjenek” - mondja az illetékes. Q8 ide vagy oda, nekünk van IQ-nk 8, és 80 fölött is. Tudjuk, hogy ez csak ma­gyarázat, és ezek a szempontok sosem le­hetnek szempontok. hogy a közvetlen közelben azokat pótolni kell. Az ott élők pedig! Na, kérem... Evekig és évtizedekig várhatják, hogy amíg a fák cseperednek, növögetnek, kere­sik leveleikkel a napfényt. Ennyi kell, mondhatnánk. Áldozatok mindig kellettek a köz érdekében. Igaz, csak az a baj, hogy a városrendezési szempontokat nem most kellett volna új alapokra helyezni, hanem évtizedekkel ezelőtt. Akkoriban is túl messze volt a zebra a buszmegállótól. SZABOLCS-SZATMAR-BEREG MEGYEI HÍRLAP I. évfolyam, 127. szám Ára: 12,50 Ft 1994. augusztus 19., péntek ISME! TAXIST TÁMADTAK MEG Nem áll szándékunkban a min­denáron! szenzációhajhászás, és a kedélyeket sem akarjuk újra meg újra felborzolni azzal, hogy ilyen eseményekről számolunk be, az a dolgunk, hogy tájékoztassuk ol­vasóinkat. Még alig tisztázódtak le a hétfői nyíregyházi taxistámadás körül­ményei, máris újabb esetről adunk hírt. Egy 38 éves győrtelki férfi au­gusztus 17-én éjjel tizenegy óra körüli időben a mátészalkai vas­útállomásról Nyírbátorba vitette magát egy magántaxissal. Nyírbá­torba érve a József Attila úton egy ház előtt az utas leállíttatta a taxit, a viteldíj kifizetését megtagadta, és még pénzt is követelt. Követe­lésének azzal adott nyomatékot, hogy közölte a taxissal, hogy töltött fegyver van nála, és ruháza­tában egy fegyver csövének látszó tárgyat mutatott. A taxis a pénz átadását megtagadta, majd a gép­kocsit elhagyva a helyszínről elme­nekült. Ezt követően a támadó is elment. Anyagi kár és sérülés nem keletkezett. Az esemény után a taxis el­mondta, hogy a kocsijába beült egy általa név szerint nem, de amúgy jól ismert férfi. Nyírbátor­ban megállította, és kérdezte tőle, hogy mennyibe fog kerülni a szállítás, mire a gépkocsivezető mondta, hogy 1200 forint. Erre az utas azt mondta, nem fizet, hanem még ő fog kapni 1200 forintot, mi­vel fegyver van nála, ami töltött ál­lapotban van. Erre a fegyver csövét a kabátja alól kihúzta, de nem vette ki teljesen. A támadó őt kiszállította a kocsiból, így sikerült elmenekülnie, aztán rögtön felje­lentést tett a rendőrségen. A rendőrség nagy erőkkel kezdte meg az elkövető felku- tatásását, ami tegnap (csütör­tökön) délután eredményre is vezetett. Körözési akció keretén belül Nyírbátorban és Nyírcsászári között elfogták a fegyveres rablás kísérletével gyanúsított személyt. Az elfogás után a bűncselekményt beismerte. A rabláshoz használt feltételezett fegyvert nem találták nála, azt a rendőrség tovább keresi. Csak a terepszínűbe öltözött sza- badságos katonák látványa jelezte itt- ott, hogy csalóka a békesség, amit lát­tunk. A presszókban üldögéltek a fia­tal fiúk, lányok vállát fogták, jó ked­vük volt, s ha nem tudom, hogy hama­rosan egy olyan hadseregbe térnek vissza, amelytől karnyújtásnyira van a háború, akkor elmosolyodtam vol­na. Horvátországban jártunk és bár arrafelé nyoma sem volt, időnként a háborúra gondoltunk a napsütötte tengerparton. Meg a békére. Arra, hogy otthon hál’ istennek csönd van és nyugalom, hogy minden bajunkkal, nyűgünkkel és keservünkkel együtt, de megvagyunk, nem kell félni az ágyútól, az orvlövésztől, az otthont emész­tő lángoktól, a borzalmaktól, amikről naponta hallunk. És eszembe jutott a kenyér. A kerek, barna-piros, omlós bélű, ropogós héjú kenyér. A gabonaföld napszítta, izzón remegő levegője, a kom­bájn zúgása, az izzadt homlokot végig­simító aratókéz, az arany zuhatagként a malomgaratba ömlő búza, a pékség for­rósága, a kenyerespult felől áradó izgal­mas, friss illatok... A fiamra néztem, és belém ütött a kérdés: mire megéri az én koromat, hogyan él majd a gyermekeivel? Ugyanilyen békében lesz majd a mi kicsi országunk? S újra csak az su­hant át rajtam: a határainktól alig pár száz kilométerre dúló véres háború - egyáltalán: a háború - csak hírügy­nökségi tudósítás, rémséges tévés mozgókép lesz neki, mint az én kor­osztályomnak^? Jó lenne tudni. A térkép villant fel bennem, a megharapdált szélű kenyérkaréjra em­lékeztető ország körvonalai, s az ezredév, ami mögöttünk van e tájon. A Király, a dőlt keresztű korona. Aztán átgördült az autónk a ha­táron. • Itthon vagyunk. TÖBB TELEFON KÁLLÓBAN — Jelenleg 502 telefonigényt tarta­nak nyilván Nagykállóban — mondta Fodor János, a város polgármestere. Többen is lennének, ha reális reményt látnának, hogy hamarosan telefonhoz jutnak. Tegnap tárgyaltam a MATÁV kép­viselőivel. Ennek eredménye, hogy már az idén felépítenek Nagykállóban egy új digi­tális telefonközpontot. A beruházás értéke majd' 90 millió forint, és a jövő év elején már kétezer új vonala lesz a városnak. Az igénylőknek 31 ezer forint hozzájá­rulást kell fizetniük, és ezért egy tele­fonkészüléket és egy működőképes vonalat kapnak. A FÁK MÉGIS MEGHALTAK EGYHÁZI VAGYON, KITÜNTETÉSEK DÖNTÉSEK —Több mint száz lakást szeretett vol­na Nagykálló önkormányzata eladni. A képviselő-testületi ülésen —14 városa­tyából 10 volt jelen— azonban hosszú vita után sem tudtak megállapodni az eladás feltételeiről. így a leendő vásár­lóknak meg kell várni a következő testületi ülést — tudtuk meg Fodor Jánostól,& város polgármesterétől. Kiegyensúlyozott volt Nagykálló első félévi gazdálkodása. Legalábbis ez tűnt ki a jegyző beszámolójából. Az éves költségvetési hiányt 70 millió forintra tervezték januárban. Eddig azonban csak 12 millió forint kölcsönt kellett felvenniük. Ezt az 1992-ben a „lehet” F kategóriába sorolt pedagógu­sok bérére fordítják, januártól vissza­menőleg. Vita és ellenszavazat nélkül fogadták el a képviselők azt a rendele­tet, amely értelmében a város közmű vagyonát — 130 millió forint értékben — üzemeltetésre a Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalat­nak átadják. A víz ára közületeknek 52 forint, magánfogyasztóknak 48 forint, ahol szennyvízcsatorna is van, további 28 forint, no meg az ÁFA. Megállapodott az önkormányzat az ' egyházakkal is. A római katolikus egy­ház nem kéri vissza egykori tulajdonait, lemond az önkormányzat javára. Vi­szont 25 millió forint kártérítést kér ezért az államtól. A görög katolikus egyház visszakéri egykori .ingatlanait. Emiatt az önkormányzat kér majd az ál­lamtól kártérítésként 18 millió forintot. A képviselők döntése alapján augusz­tus 20-a alkalmából Ámos Imre-díjat vehet át Tordai János, a népművészet ifjú mestere. Szilágyi István-díjat pedig Szilvássi Ferenc gimnáziumi tanár és Kriston Sándor nyugalmazott általános iskolai igazgató. Eladják — a döntés értelmében — a Sport presszót. Az OTP kérte és kapja, fiókot nyitnak majd ott. Jó hír a fiata­loknak. Kilenc ifjú házaspár kap — j igenlő szavazás után — száz-százezer forint vissza nem térítendő támogatást az első lakás építéséhez vagy vásár- . lásához.

Next

/
Thumbnails
Contents