Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-17 / 125. szám

SPORT ÚJ KELET 1994. augusztus 17., szerda Bírók egymás közt Hordagyai a meccsekre! Hétfőn este tartották szokásos össze­jövetelüket a megyei labdarúgó-játék­vezetők. Mielőtt a sípmesterek hozzá­fogtak volna a hétvégi bajnoki mér­kőzések elemzéséhez, Aranyi László, az NB III Tisza-csoportjának szabolcsi képviselője kért szót. Felhívta az érde­keltek figyelmét, hogy azok a bírák, akik a harmadosztályú találkozókon a maximálisan adható tízes érdemjegy­ből mindössze négyes osztályzatot ér­demelnek ki az ellenőröktől, automa­tikusan négyhetes pihenőre kénysze­rülnek. Az edzők a bajnoki meccseken háromszor élhetnek cserelehetőséggel, s abban az esetben, ha a labda elhagy­ja a küzdőteret, a játékosok hűsítőt vehetnek magukhoz. Gerliczki János főtitkár tíz percet kért a hallgatóságtól. Elmondta, hogy vasárnap a helyszínen tekintette meg a Tiszaszalka—Tarpa beregi rangadót, s hiányosságokat tapasztalt. A hazai kapus számozatlan mezben állt a háló elé, míg a vendégek a jegyzőkönyvben tízes számmal feltüntetett játékos he­lyett az eredetileg tizennégyes mez­számú labdarúgót szerepeltették. Szi­lágyi bíró átsiklott a csere fölött, sze­rencsére hibája nem befolyásolta a végeredményt. Kiemelte továbbá az utánrúgás és a tettlegesség közötti különbséget, amelyek más megítélés alá esnek. Körlevél kiadására tett javaslatot Ambrus László, a megyei JT első em­bere. Az ötlet szülőatyja hordágyak biztosítását látná jónak a bajnoki összecsapásokon, megkönnyítve ezzel a mentőautók közlekedését. Néhány sporttelepre ugyanis gépjárművel igen Kijutott a jóból a hét végén Hajdó Attila labdarúgó-játékvezetőnek! Kálváriája már szombaton a Nyírbá­tor—Kisvárda harmadosztályú ran­gadón elkezdődött, ahol is Seres Zsolt, a vendégek középpályása távozott mentőkocsin a pályáról. Másnap Ibrányban kísértetiesen megismét­lődött a jelenet! Itt Kató István, a ha­zaiak kulcsembere kapott méretes cso­magot, s ha információink helyesek, szerdán már kés alá is kerül. Úgy hiszem, sokan kíváncsiak arra, miként dolgozta fel a történteket az ifjú síp­mester. — Kezdjük a szombati mérkőzéssel! Olyan gyorsan zajlottak az események, hogy csak kevesen láthatták, mi is veze­tett a várdai labdarúgó sérüléséhez. — A kezdőkörben Seres felugorva próbálta megkaparintani a játékszert, miközben a nyírbátori Erdősi hátulról érkezett ugyanilyen szándékkal. Utóbbbi gyorsabbnak bizonyult, megelőzte ellenfelét, s a labda el- rúgásának pillanatában, a lendület következtében lábával eltalálta a vendég fiú hátát. Abszolút vétlen eset volt, a szándékosság gyanúja fel sem merülhet, bár nagyon sajnálom a balszerencsés Serest. Imént értesültem arról, hogy már jobban van, s haza­engedték a kórházból. Ennek tiszta szívvel örülök. — Keményebb dió a vasárnapi baleset. Mit észleltél, amikor Kató és Javirov összeütközött? — A két futballista egyszerre nyúlt a labdáért. Miután az ukrán légiós a vizes talajon megcsúszott, lendülő lábával elérte a hazaiak kedvencét. A cselekedetet, nem a szándékot bün­tettem, amikor a sárga lapot előhúz­tam. Persze előfordulhat, hibáztam, hogy nem vettem elő a piros kártyát, nehézkes a bejutás (lásd szombaton Nyírbátorban), így késhet a segít­ségnyújtás is. Ezt követték a játékvezetők beszá­molói. Sorra vették a megyei első osz­tályú meccseket, amelyek közül bírói szempontból a biriek ibrányi ven­dégjátéka okozta a legtöbb fejtörést. Mint arról már hírt adtunk, ezen a szó szerinti összecsapáson szenvedett sú­lyos lábtörést Kató István, a hazaiak futballistája. Vélemények ütköztek pro és kontra, hogy Hajdó játékvezető he­lyesen járt-e el, amikor nem állította ki a szabályok ellen vétő Oleg Javori- vot. Egyesek amellett kardoskodtak, hogy a játékvezetők ilyen esetben ne hamarkodják el a döntésüket, hiszen kellő idő áll rendelkezésükre az ítélethozatalra. Végül elfogadták a síp­mester indoklását, miután ő nem ész­lelt szándékosságot, ezért sárga lappal honorálta a szabálytalanságot elkövető idegenlégióst. Kitért arra is, a helyi rendezők mindent megtettek a rend biztosítása érdekében, ehhez némi tá­mogatást kaptak a rendőri erőktől is. Az ilyen összejövetelek megfelelő alkalmat kínálnak ä sztorik fel­idézésére is. A Rakamaz—Tiszafüred ifjúsági derbin a vendégek két játéko­sa is valószínűleg a küzdelem hevében elfáradva a fűre való letelepedést vá­lasztotta. Az sem zavarta a naplopókat, hogy társaik mindeközben számolat- lanul kapták a gólokat. Sényőn Pecze spori sípja olyan halkan szólt, hogy a légy zümmögése fülsiketítő zajnak tűnt mellette, s ebből nem egy esetben ko­moly bonyodalmak származtak... de akkor ott néhány másodperc alatt döntenem kellett. Én ezt a megoldást választottam, ha tévedtem, állok elébe. — Hogyan érezted magad a foly­tatásban, hiszen húsz perc kényszer- pihenő után ismét útjára indult a pety- tyes. — Nagy adok-kapok kezdődött! A közönség hevesen reklamált, de a he­lyi rendezők a helyzet magaslatán áll­tak, nem került sort tettlegességre. Én is mindent elkövettem, hogy rendben lemenjen a mérkőzés, ezt tekintettem első számú szempontnak. Nyolc sár­ga lap kiosztásával próbáltam meg­fékezni az indulatokat, mert meglátá­som szerint, ha kiállítok egy-két játé­kost, az ellenkező hatást váltott volna ki. Egyébként már az ominózus baleset előtt is azt észleltem, hogy a vendégek vezető gólja sokkolta a hazai legénységet, s ezt nehezen nyelték le. — Gonosz kérdés, de mivel töltöt­ted a vasárnap éjszakát? ~ — Bár nem vagyok egy lelkiző tí­pus, elképzelhető, mennyire elke­serített a dolog. Nehezen jött álom a szememre, bőven éjfél után is a történteken rágódtam. Elemeztem, ke­restem a kivezető utat, amivel talán elkerülhető lett volna a baleset. Négyéves pályafutásom alatt ez volt az első ilyen esetem, így számomra is nehezen emészthető. —Amennyiben legközelebb Ihi ány­ba szólítana a kötelesség, kitérsz-e a mérkőzés levezetése elől? — Nem, mert tiszta a lelkiismere­tem! Inkább az ibrányi vezetőknek kellene egy-két dolgon elgondolkozni­uk. A mérkőzés jegyzőkönyvéhez csa­toltam feljelentésemet, amelyben ki­fogást emeltem viselkedésükkel szem­ben. Koncz Hajdó és a mentőautók Névjegy: Tóth János, az NYFC jelenlegi klubelnöke 45 éves, 1949. novem­ber 27-én született. Vencselló'n 14 évesen már a megyei első osztá­lyú csapat tagja, abszolút te­hetségnek indult. Három év múl­va igazolt át Nyíregyházára, 17 évesen lett tagja az akkori NB I/B-s Szpartakusznak. Lab­darúgó-pályafutását sérülés miatt 1975-ben, huszonhat évesen abba kellett hagynia. 1977-ben indítot­ta el a 14-es iskolában a focisulit, mely a mai napig is az élete leg­nagyobb öröme. Egy új szellemű utánpótlás-nevelés alapjait rakta le kezdő testnevelőként. 1985-ben Ubrankovics Mihály mellett pá­lyaedző lett az NB Il-es NYVSSC- nél, majd ugyanitt 1986-tól 1988- ig vezetőedzőként dolgozott. Ekkorra ért felnőtt korba a fo­cisuli első évfolyama, akik közül olyan játékosokat épített be a csa­patba, mint Bűcs, Eszenyi, Drob- ni, Szatke, Szarka, Acs, Krizán. 1990 és 1994 között négy bajnoki évben a következő NB III-as csa­patoknál edzősködött: Rakamaz (90/91), Mátészalka (91/92), Nyír­bátor (92/93, 93/94). Az ő ötlete volt a nemzetközi Jonathán Ku­pa megszervezése. Magyaror­szág legnagyobb, legnépszerűbb gyermektornája a focisulival egy­idős. — Hétfői számunkban azt ígértük olvasóinknak, hogy ma meg tudják tőlünk, hogy merre tart az NYFC. — Szakemberként becsapnék minden­kit, ha most megígérném, hogy ezalatt a pár hét alatt csodát tettünk. Pár hét alatt nem lehet csodát tenni. Azt tudom mon­dani, hogy játékosaink nagyon keményen és jó hozzáállással dolgozták át az ala­pozást. Nem véletlen, hogy csapatunk fizi­kailag bármelyik vetélytársával felveszi a versenyt. Most a taktikai elemeket kell sulykolni, ami nem megy egyik napról a másikra. Ezen az őszön a csapat védekező játékát kell kialakítani, ami az ered­ményesség szempontjából nagyon lénye­ges. A felkészülési meccseken már láttam jó félidőket, mérkőzést még nem. Ezt nyil­ván magyarázza az is, hogy az új játéko­sok beépítésére, a képességek egy szintre hozására kell 2-3 hónap. — Az NB I-ből eltelt két forduló, és a szurkolók rendkívüli módon örülnek, hogy a győzelemért három pont jár. A legutób­bi hétvégén például a két tévés mérkőzé­sen tizenhat gól született. Hogy látjátok a változásokat ti? — Én elfogadom a szurkolók örömét, és végül is az NYFC is azért van, hogy szórakoztasson. Egyértelműen ösztönző­leg hat a bátor támadójátékra. Szakmai­lag azonban elgondolkodtató, hogy négy győzelem többet ér, mint tíz döntetlen. A változtatásból eredően minden csapat rá van kényszerítve a látványos, eredmény­centrikus játékra, a megbízható véde­kezésre. — Vannak-e nálunk olyan csatárok, középpályások, akik megfelelnek ennek a célnak? — A végállomás, amit meg szeretnénk valósítani az ez. Ennek az egyik láncszeme az őszi biztonságos védekezésünk ki­alakítása. Meggyőződésem, hogy meg­vannak azok a csatáraink is, akik óriási veszélyt jelentenek majd az ellenfél kapujára. Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy ennek csiszolására idő kell, mert tá­madóink közül Kapusztyin új ember. Aki a párja lesz, Szkunc vagy Búzás szintén új fiú. Bagoly sem játszott együtt Kapusz- tyinnal. Óriási szakmai munkát kell végeznie Buús Györgynek, hogy a játéko­sok, csapatrészek összeszokjanak, össz­hangban legyenek. Ehhez pedig, mint mondtam, türelem kell. —Mint ismeretes, augusztustól új elnök­sége van az NYFC-nek. Hogy érzed, bein­dult a munka? — Egyértelműen érzem, hogy az elnök­ség velünk van, dolgozik. De nemcsak ők, hanem további szponzoraink is. Nagyon sok vállalkozó van, aki szeretné, ha Nyír­egyházán jó csapat lenne. Többmilliós tá­mogatást jelent jzámunkra az, hogy 13 játékosunkat el tudtuk helyezni. Ez az eredmény természetesen még a korábbi elnökség érdeme is. Szerveződik tehát a támogatói team, de azt hiszem, ahhoz, hogy jól és eredményesebben működjön, idő kell. — Budapesten vagy az ország nyugati részében, ha egy szponzor pénzt ad a csa­patnak, milliókat áldoz egy játékosért, megszokhattuk, hogy reflektorfénybe kerül, örömmel nyilatkozik. Az NYFC-nél viszont a szponzorok hallgatnak. Nem sze­retnénk senkit sem megbántani és eltéríte­ni nemes cselekedetétől, csak érdekelne az oka, hogy miért viszolyognak a közszerep­léstől? Mfrt biztos vagyok benne, hogy vállalkozóként Nikházi úr komoly mil­liókat fizethetett volna azért a publici­tásért, amit a sport révén megkapott... — Azt hiszem, a mai gazdasági helyzet­ben nem csoda, ha valaki háttérben akar maradni. Mi borzasztóan tiszteletben tart­juk szponzoraink ilyen jellegű kéréseit, ügyelünk is arra, hogy hírek ne szivárog­janak ki a klubtól. Senki nem akarja kiten­ni magát annak, hogy holnap minden szponzort kereső nála kössön ki. Ő a foci­csapat költségvetésének egy szeletét elbír­ja, de többre nincs pénze. Nyíregyházán nincsenek jólmenő milliárdos vállalkozá­sok. Egy-egy szponzorunk nem vállalhat­ja fel mindenki gondját. Ezért nem akar­nak nyilvánosságot. — Volt-e már NB II-es ligaülés, hogyan fogadtak az MLSZ-ben? — Nem volt még ligaülés, mindeneset­re levelet írtunk a szövetségbe, és a ligának, amelyben értesítettük őket a változásokról. Eddig egyetlen meghívót kaptunk az MLSZ-ből, azt isGubányiSán­dor ügyében. Végül azonban nem kellett felutaznunk Budapestre, mert meg tudtunk egyezni a Mátészalkaiakkal. — Burckhelt nagyon sokan szívesen látnák a szurkolók közül a csapatban. Mi a helyzet a szimpatikus román játékos­sal? — Láttam Burckhelt játszani, és na­gyon tetszik, amit a pályán csinál, de az Az NYFC játékoskerete: Bagoly Gábor (cs), Barna Miklós (v), Bessenyei Gyula (kp), Búzás Lajos (cs), Cseloszki Tibor (v), Drobni Miklós (v), Hudák Tamás (v), Kiss György (v), Kovács Imre (kp). Kormos Miklós (kapus), Lelt József (kp), Papp Tibor (v), Szatke Zoltán (v), Thuróczi Mihály (cs), Tanka György (cs), Feke Zoltán (kapus), Gubácsi Sándor (kp), Kapusztyin Vlagyimir (cs), Vjacseszlav Szkunc (cs). (cs=csatár, v=védő, kp=középpályás) én koncepciómba a vándorlás nem fér bele. A román játékos egy évre belekerült volna 3-3,5 milliónkba, ráadásul azután ő akart rendelkezni a játékjogával. Ha össze­jön ez a pénz, akkor én azt nem rá, hanem inkább a most meglévő fiatal csapatunk premizálására szeretném fordítani. Biztos vagyok benne, hogy jobban megtérül, mintha Burckhelbe fektetnénk. —Hogyan jellemeznéd az NB II. 16 csa­patát? — Nem szeretnénk senkit sem kiemelni. Szerintem csak az NB II. ötven száza­lékánál van szakszerű, folyamatos, ke­mény munka. Ok a riválisaink. Ahol két évig együtt tud maradni egy társaság, és közben következetes szakmai munkát végez, az a csapat a második év végén csúcsra érhet. Majd ha tizenhat ilyen csa­pat lesz, akkor lesz jó a bajnokság! — Sikerült-e már rendezni a kapcsola­tot a megyei önkormányzattal? — Remélem, rövidesen le tudunk ülni beszélgetni. Még a héten megpróbálok segítséget kérni a megyei önkormányzat vezetőitől. — A hétvégén láttad játszani a III. Kerületet - ellenük kezdjük a bajnokságot szombaton itthon - milyen benyomást tett rád? — Rutinos, képzett csapat, de eléggé kényelmes. Főleg Balogh toronyra építik a támadásaikat. Azt hiszem, lendületes, gyors játékkal verhető a budapesti gárda. Ha az NYFC tudja fokozni a Barcika ellen nyújtott teljesítményét, akkor nem lehet ba-*' Száraz Attila K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents