Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-16 / 124. szám

ÚJ KELET 1994. augusztus 16., kedd Sényői nyitány Vasárnap akár falugyűlést is tarthatott volna a sényői polgármester, a községhá­za ablaka ugyanis a focipályára nyílik, s ott tolongott Sényő apraja-nagyja, hogy láthassa az első NB III-as mérkőzést, Lajsz úrnak azonban kisebb gondja is nagyobb volt ennél, hisz a polgármester fogadta a játékvezetőket, mivel az öltözőjüket a községházán rendezték be a helyiek. A falu lakói pedig már a mérkőzés előtt iz­gatottan mérlegelték az esélyeket. Pehely Zoltán szakosztályelnök is meglepve mesélte, hogy több, volt debreceni NB I- es játékost felfedezett a vendégek között. A nézők is hamar felismerték az ellenfél Vámospércs játékosedzőjét, Mezőt, aki bizony korábban sok nagy csatát megélt a Löki kapujában. Aztán kezdődött a mérkőzés, a sényőiek láthatóan lámpalázzal küszködtek. A he­lyi nézők már azt is rossz előjelnek tartot­ták, hogy az első félidőt nem a megszokott térfélen kezdhették. Hamar kiderült, hogy az ellenfél igazán jó erőkből álló gárda, s meglepően ügyesen terelgetik a pettyest. A színvonal alapján egyáltalán nem derült ki, hogy két újonc csatája folyik. A sényőiek egyre inkább feltámadtak, s vi­haros támadásaiknak — gyorsaságban a csapat újonca, Domokos remekelt — csak a veterán Mező jelentett akadályt, a ka­pus eszköztárából minden rafinériát fel­sorakoztatott, köztük egyszer szabályta­lanság árán védte hálóját. De ezek után úgy Súlyos sérülés árnyékolta be a vasárnapi Ibrány—Biri megyei első osztályú lab­darúgó-mérkőzést. A harmincadik percben Kató István, a hazaiak harmincnégy éves kulcsembere egy összecsapást követően óriásit esett, s mozdulatlanul a földön ma­radt. Ezt követően éles vita támadt, felkor- bácsolódtak az indulatok. Sokan a vendégek ukrán légiósát, Oleg Jávori vöt okolták, mert mint kiderült, az ibrányi játékos súlyos nyílt lábtörést szenvedett. Nagy András, a birisiek technikai igazgatója vétlennek lát­ta Javorivot. — Higgyék el, nem történt szándékos­ság! - állítja. Egyébként videón meg­örökítettük a találkozót, így vissza lehet nézni az eseményeket. Annyit mondhatok, hogy az eset helyszínén csúszós volt a ta­laj, a szabad labdáért Kató és Javoriv egy­szerre mozdult. Idegenlégiósunk megcsú­szott, és estében próbálta meg elkanalazni a labdát, eközben ütközött a hazai játékos­sal. Rögtön cserélni akartam, de Oleg ár­tatlannak érezte magát, a pályán akart ma­radni. — Nem lett volna mégis szerencsésebb lehozni az ukrán fiút? — Ezzel is vétlenségét próbáltuk iga­zolni. A befejezés előtt tíz perccel mégis sor került lehozatalára, mert meghúzódott. Hajdó játékvezető egyébként a vitatott üt­közésért még lapot sem adott. Ez igazolja álláspontunkat. Természetesen megtekintettük az ominó­zus videofelvételt is, egy magát megnevezni nem szándékozó játékvezető társaságában. A rögzített anyag nem adott perdöntő bi­zonyítékot, így nem lettünk okosabbak, az ítélkezésre sem vállalkozhatunk. Minden­esetre a felvétel tanúsága szerint Javoriv hatalmas lendülettel érkezett, s Kató lábát is eltalálta. Nagy tumultus támadt, mintegy fél óráig állt a játék. Vezetők, játékosok adta az ártatlant, hogy a játékvezető job­ban hitt színészi teljesítményének, mint saját szemének. A hazaiak legjobbja, Knoblok indításával induló akció végén Mező is tehetetlen volt, pedig a kapu előtt Mónus lába megremegett, s csak másod­szorra sikerült a labdát a hálóba terelnie. Ezután a sényői gárdából, ha valamelyik középpályás labdát kapott, a két ék keresztbe futással azonnal helyzetbe hoz­ta magát, s ha kellett, akár szerepet is cseréltek, s az ék indította a középpályást, baj csak a befejezéseknél volt. A szünetben Papp úr, a helyiek egyik támogatója szomorúan mutatta, hogy a csapat gyönyörű új mezén a felirat már el­mosódott, ezt is rossz jelnek vélték. A második félidő elején volt idő a mezekről beszélni, mert inkább csak mezőnyjáték folyt. Minden izgalom a végére maradt. Két kiállítás a vendégcsapatnál, s aztán, meglepetésre vendéggól, de Domokos Knoblok elfutása után újra gólt szerez. Mindenki ünnepelni készült, a hang­szóróból még alig halkul el, az öllé, öllé, öllé..., mikor szabadrúgásból egyenlítettek a vendégek, s már válaszra sem volt idő. A sényőiek a végére fizikailag és idegileg is fáradtnak tűntek, túl nagy terhet jelen­tett nekik a felfokozott várakozás, pedig ha a kapunál eredményesek, megérdemel­ten szerezhették volna első NB III-as győ­zelmüket. révay lökdösték egymást, és a mérkőzés a folytatásban eldurvult, a játék másodlagossá vált. Kakuk István, az ibrányiak szakosztály- vezetője felháborodásának adott hangot. — Egyértelműen szándékos szabályta­lanság történt. Nem értem a játékvezetőt sem, miként hagyhatta megtorlatlanul a történteket. Természetesen nem megyünk el szó nélkül az eset mellett, a megyei szövetséget is megkeressük ez ügyben. Kató a közönség kedvence volt játékostár­sai is felnéztek rá. A városban nem csitul­nak a kedélyek, az emberek nem tudják megemészteni a történteket. Kató Istvánná így látja a történteket, hangja el-elcsuklott amikor félje állapotáról érdeklődtünk. — Pista a nyíregyházi kórház baleseti sebészetén fekszik, szerdán operálják. Síp- valamint lábszárcsonttörése van, s nagyon rosszul érzi magát. Elmondása szerint ilyen sérülést véletlenül nem lehet okozni, szándékosságot feltételez. Gyógyulása nagyon hosszadalmas lesz, most többet nem tudok mondani. Kató István, mint írásunk elején megje­gyeztük 34 éves. Nagyon szomorú lenne, ha így kellene elbúcsúznia a labdarúgástól, az őt rendkívüli módon szerető ibrányi szurkolóktól. Kulcsemberként megszokta, hogy rendszeresen rúgják, cibálják. Sport­emberként viselte a támádójátékosokat érő gyötrelmeket. Ezek végül is a foci vele­járói. Az ilyen kemény belemenés azonban aligha. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen a hétvégén volt még egy súlyos sérülés (Nyírbátorban), akkor talán nem megala­pozatlan a játékvezetők felelősségét felvet­ni. Mert a játékvezetőknek súlyosabban kellene büntetniük azokat a szituációkat, melyek magukban hordozzák az ilyen, vagy ehhez hasonló eseteket! Koncz Kató pályafutása véget ért? Ukrajnában kemények a legények Peléék Budapesten Szeptember 16-án délután az FTC pá­lyáján kerül sor a Kordax-futballgálára, amelyen a Brazil Master Team és a Magyar Futballcsillagok elnevezésű gárda csap össze. A braziloknál Pelé irányításával többek között pályára lép Rivellino, Socrates és Edu, míg a másik oldalon például Nyilasi, Törőcsik és Bene is tagja az Albert Flórián által vezényelt csapatnak. A mérkőzésre je­gyek már válthatók - 1299 forintos áron - a következő helyeken: a Ferencváros jegypénztáraiban, a Trade World Club Villányi u. 95. szám alatti és az Incal Security Erzsébet körút 24. szám alatti irodáiban. NB ll-hangoló A hét végén útjára indul a labda az NB II-ben is. A szurkolók nagy érdeklődés­sel várják a Tiszavasvári Alkaloida és az átszervezett, megújult NYFC pályára lépését. Ráhangolódásképpen ma egy összeállítást közlünk arról, hogy ki hová várja a bajnokság végén a két csapatot. Hogyan állnak a felkészüléssel Tiszavas­váriban, és reméljük, utoljára foglalko­zunk írásainkban Szűnne átigazolásával. Holnap Tóth János nyilatkozik arról, hogy merre tart a nyíregyházi csapat. Tiszavasvári—Diósgyőr 4-0 Jól sikerült a hétvége Tiszavasvári labdarúgócsapatának. A fiúk lelkes, jó játékkal négy gólt lőttek az egykoron szebb napokat megélt Diósgyőrnek. A találatok közül Szurkos hármat, Szabó Z. egyet szerzett. Tamás Géza szakosztályelnök így lát­ta: — Köszönöm a gratulációt, de el kell hogy mondjam, nem mi voltunk ilyen jók, hanem a Diósgyőr lett gyengébb a vártnál. Ez persze legyen az ő problémá­juk. A rajtra nagyon készülünk, szerdán fél öttől játsszuk utolsó előkészületi mérkőzésünket Nyírbátor ellen. Már a bajnoki rendszernek megfelelően edzünk. Zubanicsés Pitács Gyuri bajló­dott kisebb sérüléssel, de a rajtra valószínűleg mind a ketten egészségesek lesznek. Öröm számunkra az is, hogy Er­dei Csabi nagy kedvvel, felszabadultan futballozik. — Mi a helyzet Szilágyival? — Mielőtt legigazoljuk, meg kell vizs­gáltatni a sportkórházban. Itt edz, de még nem igazoltuk le. Munkaszerződést kötöt­tünk vele. Amennyiben kedvező választ kapunk a sportkórházban, természetesen nem halogatjuk az egyezkedést a Diós­győrrel. — Pénteken kifizette az NYFC Szkunc vételárát? — Nem, telefonértesítést kaptunk, hogy elnézést kémek, de ma nem érnek rá. Hétfőn is ugyanez történt, kedd az új időpont. Mi nagyon szívesen kiadjuk Szkuncot akár pénz nélkül is, cserébe Erdeiért. Érte ugyanis mi már kifizettünk az NYFC-nek ötszázezer forintot. Szerintünk az lenne az egyszerűbb meg­oldás, ha az NYFC visszaadná ezt a félmillió forintot, és akkor nem kellene egymásnak utalgatnunk, fizetgetnünk a pénzt. — Ón szerint ki nyeri az NB ll-es baj­nokságot? — Az MTK, de utána több csapatnak is van esélye dobogóra kerülni. A III. kerület nagyon jól erősített. Mindeneset­re én odavárom magunkat az elsők közé. Hol végez a bajnokság végén Tiszavasvári és az NYFC? Dr. Bige Lászlóné, megyei sporti­gazgató: — Az erős középmezőnybe várom mind a két csapatunkat. A fel­készülés körülményei Tiszavasváriban nyugodtabbak voltak, míg az NYFC-nél sok változást hozott a nyár. Remélhető­leg ezek a változások jótékony hatással lesznek a megyeszékhelyi csapat szerep­lésére. Tompa Andor, a Bujtosi Szabadidő Csarnok igazgatója: — Szerintem mind a ketten ott lesznek az első hatban. Nincs olyan kiugróan nagy különbség az NB ll­es csapatok között. A Tiszavasvári akár felállhat a dobogóra is. Az NYFC egyébként szombaton egész jól játszott, kíváncsian várom, hogy ez mire lesz elég a bajnokságban. Tamás Géza, a Tiszavasvári szak­osztályelnöke: — Mi nem a Nyíregy­házával versengünk, hanem az NB II ti­zenöt csapatával. Annak is nagyon örülnénk.ha az NYFC nyerné a bajnok­ságot, és mi lennénk a másodikok. Ter­mészetesen az már kevésbé lenne örömteli számunkra, ha a nyíregyháziak lennének az ötödikek, mi pedig a hatodikok... Tóth János, az NYFC szakosztályi- gazgatója: — Azt hiszem, hogy a két csa­pat egymás közelében fog végezni, és valószínűleg az NYFC áll majd előrébb. Az alapozást végignézve állíthatom, hogy fizi­kailag már most bárkivel felvesszük a versenyt a mezőnyből. A taktika elsajátítása egy más kérdés, ahhoz nyilván idő kell. Mindent egybevéve, a nyolcadik helynél nem végzünk majd hátrébb ebben az átme­neti évben. Nagy Tamás, nagy káliói oktatástech­nikus: — Fanatikus nyíregyházi szurkoló vagyok, de sajnos el kell hogy ismerjem, a Tiszavasvári előbbre végez majd, mint mi. Számszerűleg nézve, az Alkaloida a 4-6. helyen fut majd be, míg az NYFC a nyol­cadik helyen zárja a bajnokságot. Pénzes András, a Mátészalkai MTK elnöke: — Szeretném az NYFC-t a dobogón látni, a Tiszavasvárit pedig az első hatban. Azért vagyok ilyen optimis­ta, mert remélem, hogy meg lesz az ered­ménye annak a játékosfrissítésnek, ami a megyeszékhelyi klubnál lezajlott. Re­mélem ez új lendületet ad az NYFC-nek. A tiszavasvári csapat jó szereplését már megszokhattuk. Rebák András, a baktalórántházi Fenyves Csárda vezetője: — A Vasvári előbb végez majd,mint a nyíregyháziak. 3-4 helyezés lesz köztük a bajnokság végére. Ha a Tiszavasvári az első hatban tud lenni, akkor az NYFC a tizedik hely körül zárja az évet. Türelem, idő kell a megyeszékhelyi gárdának, hogy a fiatal csapat összeérjen. Visszapillantó Lőrincinek nem a hajában van ai ereje Egy labdarúgó-mérkőzést megelőzően semmivel össze nem hasonlítható hangu­lat uralkodik az öltözőfolyosón. Ezt tapasztalhattuk az idénynyitó Nyírbátor- Kisvárda összecsapás előtti utolsó órában is. Mindkét tábor bizakodó volt. Somo­gyi József, a hazaiak szakosztályvezetője arról panaszkodott, hogy Szegedi ki­válásával megbomlott a védelem egy­sége. — Félek, ezt a vendégek gyors csatá­rai kihasználják majd. Az elképzeléseink szerint támadójátékunkat Lőrincire és az új szerzeményünkre, a román Savura építjük — magyarázta. A rivális Kisvárdaiak vezetőedzője, Komáromi György nem változtatott a ko­rábban megadott kezdő csapaton, ba­juszát rágva járkált a folyosón. Dudás Zoltánt a nyáron Tiszavasvári csalogat­ta, a huszonnégy éves középpályás mégis maradt megszokott társai között. A szim­patikus fiatalember meg is indokolta döntését. — Családi problémák akadályozták meg szerződéskötésemet. Nem titok, édesanyám betegeskedik, úgy gondoltam, mellette a helyem. Nagy kihívást jelen­tett volna a második vonal, megvallom, kicsit féltem is, nem tartom még elég érettnek magam. Sokkal magasabb a mérce, s remek játékosok alkotják a csa­patot. Egy éve kerültem Baktalórántházáról jelenlegi együttesemhez, szerencsére a srá­cok hamar befogadtak. Mindenesetre a vas­váriak ajánlata megtisztelő, s abban egyez­tünk meg, hogy jövőre ismét felveszik a kapcsolatot velem. A mérkőzésre a vártnál kevesebben voltak kíváncsiak. Azok a szurkolók, akik vették a fáradságot és kijöttek a pályára, hajtós derbit láthattak, de a színvonal nem emelkedett az egekbe. A vendégek mes­terük kívánságának megfelelően támadólag léptek fel. Akadt is helyzetük, de a kapu előtt elfogyott a tudomány. Némiképpen váratlanul esett a hazaiak gólja, ami mint később kiderült, egyben a győzelmet is je­lentette számukra. Az érdem kétségkívül a végig lendületes, sokat vállaló Lőrincz Sán­doré, a lobogó hajú labdarúgó minden meg­mozdulása riadalmat okozott a védők között. Komáromi György a szünetben nagyobb aktivitást kért fiaitól, s a fejmosás használt is. Hatalmas elánnal kezdték a második félidőt, és Oláh majd Béres lábában volt az egyenlítés lehetősége. Mindketten hibáztak, így Kisvárda a hát­ralévő időben futhatott a pénze után. Gör­csös játékuk azonban nem vezetett ered­ményre, vesztesen távoztak a zöld gyepről. Komáromi nehezen palástolta csaló­dottságát. Véleménye szerint a látottak hosszas elemzést igényelnek. Osztotta az edző véleményét Goján István szak­osztályvezető is. — Most még az események hatása alatt vagyunk, de dolgozunk, az élet megy tovább. Ennyi helyzetet nem lehet bün­tetlenül kihagyni, rá is fizetünk határozat­lanságunkra. Elégedetten dőlhettek hátra székükön a bátoriak, már aki képes volt leülni. Un- chiás Demeter, a nyáron kinevezett vezetőedző arcán is ott tükröződött a ki­lencven perc minden gyötrelme. Dicsérte legénységét, méltatta ellenfelük játék­tudását. Baleset A hatvanadik percben a pálya széléről csak annyit észleltünk, hogy Seres Zsolt egy akciót követően a földön maradt, s mozdulatlanul hevert a füvön. Tíz perc­nyi ápolás után begördült az időközben megérkezett mentőkocsi, és elszállították Nyíregyházára a veséjét fájlaló kiváló játékost. Mint később megtudtuk, a veséje tájékán vérömleny keletkezett. Nem volt azonban komoly probléma, még szom­baton este hazaengedték, s a kezelőorvos sok úszást, fürdetést javasolt a bicegő lab­darúgónak. A kisvárdaiak nem észleltek szándékosságot, a labdáért való csatában történt a szerencsétlen baleset. Koncz Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents