Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-15 / 123. szám
4 1994. augusztus 15., hétfő MUREPULO-VILAGBAJNOKSAG UJ KELET Műrepülők Debrecenben A világbajnokság alán „Légi irányítók, legyetek büszkék a szakmátokra! ” — hirdeti a régi jelszót egy, az orosz megszállás óta ottfelejtett tábla a 17. Motoros Műrepülő Világbajnokságra érkezetteknek is. A cirill betűs gigantposz- teren rezzenéstelen arcú hadfiakat látni, ám ez a fajta büszkeség is múlandó. Mi arra vagyunk most büszkék, hogy az augusztus 2—14-ig tartó rendezvényt a szakemberek minden idők legnagyobb vébéjének minősítették, s emellett a magyar csapat számára is rendkívül sikeres volt. Lapunk természetesen képviseltette magát ezen a rendezvényen is. A megnyitó utáni légishow-t reggeltől estig tartó edzőrepkedések követték, az igazi verseny pedig augusztus 6-án kezdődött. A több mint 20 országból érkezkett 90 résztvevő számára akkor érkezettel a pillanat, amikor számot kellett adnia tudásáról. Három versenyszámban: ismert kötelező programban, ismeretlen kötelező programban és szabadon választott programban mérték össze tudásukat a versenyzők. Az első két gyakorlatsor maximális ideje tíz perc volt, de ezt hétnyolc perc alatt repülték végig az indulók. Produkciójukat egy tíztagú zsűri értékelte, amelynek tagjai az úgynevezett légibox különböző pontjait figyelték. A pálya tehát egy 1000 X 1000 méteres kocka alakú speciális légtér volt. melynek felső határa szintén 1000 méter, az alsó viszont 100 méter. Az ebből az alakzatból kicsúszott pilóták pontjaiból szigorúan levontak. Ezt követte a harmadik versenyszám, a négyperces szabadon választott gyakorlatsor. Az összetett egyéni versenyben a világ- bajnoki címet Xavier de Lappanent (Franciaország) szerezte meg. Ezüstérmes Ni- kolaj Nikitjuk (Oroszország), bronzérmes Besenyei Péter lett. A csapatok versenyének sorrendje: férfiak: 1. Franciaország 2. Oroszország 3. Magyarország Az Antonov, amely generálisokat szállított Újra „itthon" Az orosz válogatott egy valaha jobb napokat látott Antonov (AN) géppel érkezett Debrecenbe. Moszkvából indulva három helyen landolt, legutóbb Munkácson, de csak azért, hogy friss és üde vasmadárként simíthassa gumikerekét a cívisvárosi aszfalthoz. Valaha generálisokat szállított a gép - mond- jaSergei Rakhmanin, az orosz team tagja. Látja, hogy érdeklődők vagyunk, megigézett bennünket az acélos test, így a gép belsejébe invitál. Tréfásan mondjuk, hogy mi azt hittük, hogy ez kiállítási darab! Jót nevet a huncutkodáson, és mutatja a felújított, korszerű műszerfalat. O műszaki szakemberként jött a válogatottal. Otthon JAK Jakovlev 52- esen repül. Ez a gép - mutatja - 8000 méter magasan is repülhet, de ahhoz oxigénberendezés is kellene. - így csak 4000 méter magasan jöttünk. Az ausztrál és a brazil csapat pihenője Fotók: Varga Attila Profik ellen amatőr eszközökkel A 17. Motoros Műrepülő Világbajnokság első számát 83 induló közül a nyolcszoros magyar bajnok. Világkupabronzérmes Besenyei Péter nyerte meg. Az újdonsült világbajnok ezzel a győzelmével megkoronázta eddigi pályafutását. A Magyar Repülő Szövetség keretén belül induló, amúgy a MALÉV Repülőklub tagja, az impulzív megoldások és a szabad kombinációk mestere még a verseny alatt, amíg a sorszám szerint utána induló versenyzők a levegőben voltak, exkluzív interjút adott az Új Keletnek.- 1962-ben költöztünk a budaörsi repülőtér mellé, és abban az évben rendezték ott a 2. Motoros Műrepülő Világbajnokságot, amit gyermekfejjel néztem végig. El voltam ájulva, és meg voltam ba- bonázva. Talán innen ered a repülés sze- retete, de olyannyira, hogy attól kezdve mindig a repülőtéren voltam, kijártam oda szabadidőmben és a hétvégeken. Amikor lehetett, 1971-ben, tizenöt évesen motoros berepüléssel kezdtem foglalkozni, 1981 őszétől kezdve pedig a műrepülő keret tagja lettem.-Azóta nyolcszor nyert magyar bajnokságot, majd osztrák, német, angol és csehszlovák nemzetközi versenyeket.- Igen. A legjobb eredményem egy EB bronzérem és egy 1990-es svájci VB ezüstérem volt. Akkor még egy régi típusú repülőgéppel, a mezőny legöregebb típusával versenyeztünk, úgyhogy az ezüstérem csoda volt. A hasonló típusú repülővel versenyzők az első húsz közé sem kerültek be. A tavalyi Világkupa-futamon összetettben harmadik lettem.- Ebben a sportban is sok minden a pénzügyeken múlik.- Pedig pénz nélkül semmi sem működik. Engem a Malév és a Breitling svájci óragyár támogat. Nélkülük nem is tudom, hogy mi lett volna. Egy német gyártmányú Extra 300 S-es amerikai motoros, 300 lóerős géppel versenyeztem, amelynek az értéke huszonötmillió forint, s talán ennek is köszönhető ez a mostani aranyérem. Igaz, annyit nem tudtam gyakorolni, legalábbis ahhoz nem eleget, hogy stabilan, mindegyik számban első legyek. Rendkívül erős a mezőny, sok a kiváló pilóta. Itt van egy csomó exvilág- bajnok és legalább tíz olyan versenyző, aki EB-n, VB-n dobogós volt. Összetettben az első tíz között lenni nagy dolog, és az eredmény a pillanatnyi pszichés állapoton, a bírókon, a sorsoláson, a szél irányán és erősségén, a levegő sűrűségén is múlik.- Az egyik szám világbajnokaként, milyen összetett eredményt vár? — Az első számot megnyertem, a második szám után összetettben a második helyen voltam, s most a harmadik versenyszám után - bár még nincs eredmény -, úgy érzem, hogy sajnos nem repültem igazán jól - „hátrébb csúsztam egy kicsit”. Nem sikerült rosszul, de egy kicsit elkapkodtam. Nem mentség, de a többiek sem repültek igazán jól. Nehéz volt a program! A harmadik verseny számot a csapatok által javasolt figurákból állította össze a zsűri, ami förmedvény volt, azaz olyan, amelynek a teljesítése minden versenyzőt megviselt. Nem véletlen, hogy az összetettben élen álló Patrick Paris és én is nulláztunk, azaz a figurasor egyik, tíz pontig osztályozható elemére nulla pontot kaptunk. A világbajnokság előtt úgy véltem, hogy ha az összetettben az első tíz között végzek, s valamelyik versenyszámban lesz egy dobogós helyem, akkor hozom a formámat. Most már azt szeretném, ha összetettben az első három között végeznék. Ha nincs nagy pechünk, csapatban is lehetünk harmadikok, s ez egy óriási eredmény lenne, mert a világelsők, a franciák és az oroszok után, olyan országok előtt végeznénk, mint a repülős nemzetek, azaz Németország, Olaszország, Anglia, USA, Svájc, Csehország és Lengyel- ország. Ha azt nézzük, hogy milyen volt a felkészülésünk, akkor ez az eredmény fantasztikus lenne! Anyagi gondjaink vannak. Néha a benzin is gond, hogy tudunk-e egyáltalán repülni? Mi a profik ellen küzdünk amatőr eszközökkel! A szponzorok segítségével, fogcsikorgatva összehozott felszereléssel, és lízingre vett gépekkel. Tulajdonképpen nincsen edzőcipőnk és repülősruhánk sem, így mi másokkal ellentétben farmerban repülünk. Mindez pedig nem csak anyagi gond, mert pszichésen is bennünk van, hogy nincs biztos háttér mögöttünk, szinte csórók vagyunk. Remélem, az eredményeink most ezen is segítenek. Varga Attila Az amerikai gép felszállás előtt A repülősök nem szeretnek a mezőny elején és végén repülni, ezért mindig szoronganak a sorrend eldöntésénél. Tizedikén, kedden reggel, a harmadik versenyszám sorrendjét döntötték el egyenkénti húzással a résztvevők. Az első szám bronzérmese, a litván Jurgis Kairis, miután kiemelte kis cédulácskáját, a néma csendet megtörve sápadtan mondta ki: egyes. A jelenlevők megkönnyebbült sóhaja, majd tapsvihara közepette vonult a helyére, ám kis idő múlva ismét a versenybizottságnál termett. Kiderült ugyanis, hogy a kis papírlapot nem hajtotta ki teljesen, így nem vette észre, hogy az egyes előtt még egy hatos is áll! Ezek után a litván megkönnyebbülten sóhajtott fel, míg a többieknek ismét volt miért izgulniuk. A versenyzőkre jellemző, hogy a hatos szám felfedezése után is megtapsolták az önmaga által megtréfált versenyzőt. Számmisztika
