Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-13 / 122. szám
UJ KELET OROKOSFOLD 1994. augusztus 13., szombat 9 Ide nem kell benzin, csak egy kis izom Dóka János Csoba Sándor i • m ■ Lakatos Zsuzsanna Lakatos Zsuzsanna: - Egyszáz forint körül lesz,'S mit tehetnék mást, tudomásul veszem. Az autó munkába járáshoz és a szüleim látogatásához szükséges, tehát nem tehetek mást - tankolok. Ilyen állatkákat készítenek az óvodásoknak Dóka János: - Ha így haladunk tovább, akkor 100 forint körül lesz. Taxis vagyok, és ezek az árak ránk nézve igazán nem kedvezők. Egy-két órát állunk itt fuvar nélkül. Mindegy, hogy hová állunk ki, a Jókai térre, az állomás elé, vagy ide - mert csak állunk és várunk. Ma negyed 8-kor jöttem ki, és hármat fordultam. Elmúlt dél, és eddig 303 forintot kerestem bruttóban. Kevesebb a borravaló, és hét végén szinte csak a szórakozni járó fiatalok kérik a fuvart. Csoba Sándor.: - Szerintem a benzin 110 forintba fog kerülni, de én ezen nem is csodálkozom, mert ezt az országot nem lehet pénz nélkül irányítani, márpedig az előző kormány üresen hagyta a kasszát. Mindent akarnak, de nincsen miből. A múlt héten 280 forintért kínált kolbász most 320 forint itt az ABC-ben. Pénz nélkül nem lehet gazdálkodni, és mi csak tűrünk és tűrünk, hogy jobb legyen. Hogy mindenki jól érezze magát Menni vagy nem menni? Régi vagy új, négykerekű avagy csak kettő? Mindegy! Csak menjen, hogy tudjanak a lóerőktől dübörögni a motorháztetők - és haladjunk az úton. Az üzemanyagárak meg csak mennek, kúsznak felfelé, és hol is tartanak? Hetvenvalahány, vagy nyolcvan-egy- néhány? Persze az is lehet... mintha már kilencven körül lenne! Követhetetlen. Szomjaznak a kocsik, pedig néha be kellene indítani őket. Örökösföldön járva megkérdeztük az ott élőktől, hogy szerintük mennyibe fog kerülni 1995. január 1-jén a 92-es oktánszámú motorbenzin? Tevékenységünket érdeklődve figyelte egy bicikliféleségen érkezett fiúcska. Aggódó arcunkon jót mulatott, majd benzin helyett izompedállal távozott. Ágoston Zsóka: - Időnként kölcsönautóval járok, amit teli tankkal kapok meg, így nem igazán érzékelem a benzináremelést. Munkába autóbusszal járok, s hiába drágul a buszbérlet is, valahogy csak oda kell jutnom. Kép és szöveg: Varga Attila Az ajándékozás öröme A minap Örökösföldön járva egy nem mindennapi intézményre bukkantunk kollégámmal. A Család utcában található az Esti Fény Egyesület« Kíváncsian beszélgettem erről az egyik alapítótaggal, s egyben gondnokkal, Beregi Balázsáéval. — Hogyan alakult ez az egyesület? — Ez már egy régi történet. 1982-ben alapítottuk meg az. Idősek Klubját, ami akkor még nem volt hivatalosan bejegyezve. Különböző rendezvényeket, teadélutánokat tartottunk, és rongybabákat, bábukat készítettünk. — Kiknek szánták ezeket a játékokat? — A bábkészítést még 1955-ben kezdtem. A gyerekekkel „játszóházat” rendeztünk. Nyitottunk egy pici büfét, így ebből és a belépőkből összejött pénzért mosógépet tudtam vásárolni az idős asz- szonyoknak. —Akkor még nem itt volt a klub.. — Nem bizony! Az önkormányzatnál Bartha Tibort kértem, hogy biztosítson egy helyet az idősek részére. Ahol most vagyunk, az a SZAÉV épülete volt, ez 1989-ben megüresedett. Akkor költöztünk át ide. Csak ez év január 14-én lettünk ESTI FÉNY EGYESÜLET. Július 1-től már, mint intézményt iktattak be bennünket. — Kik az egyesület tagjai? — Bárki jelentkezhet egy hivatalos belépési nyilatkozattal. A 100 forintos tagdíjat az alakuláskor szavaztuk meg. Örökösen Örökösföldön a helyzet változatlan: most elviselhető, hó végén viszont tarthatatlan. Mint mesebeli sárkányok, úgy okádják a láthatatlan lángnyelveket a magas házfalak. Betonmeleg nyár. flasztersirató hőség. Nincs kegyelem... Olvasunk és csepegünk. Sokaknál nincs már a házikasszából kiszakítható keret a hétvégi, s hétközi kiruccanásokra, így számukra egy kisszobás ventilátor ad ebéd utáni sziesztás élvezetet. Kikaparták a lábost és megnézték, hogy lesz- e még vacsorára való a hűtőben találtakból, vagy ismét le kell menni a boltba. Ki kosárkával, ki egyszerű, csíkos szatyorkával a kezében cikázik boldogan a tömött pultok között. A hó eleje erre kötelez, most még van pénz. A naptáróra kíméletlenül ketyeg, s a tejfölös csirkecombból is már csak a tejföl maradt. Egy fél pohár reggelire, a kis száraz kenyérdarabkával, a megmaradt rész pedig jó lesz holnap reggelire. Kóla helyett hidegvíz a soros - nincs itt a Soros - mert a hűtő üzemeltetése azért státusszimbólum egy-két panellakás bérlőjének vagy tulajdonosának. A házfalak szikes, (anno) pázsitján déligyümölcs - árusok kínálják a nélkülözhetetlent, de sokszor a helypénz árát sem keresik meg. Örökösföld szegényes üzlet. Van itt szolárium s diszkont is. Bámulni nem muszáj, enni viszont kell. Most még minden vidám, a házfalak mentén humor is fakad - na meg gyom - de az időóra azért halad. Minden ketyegés a forintok vesztését igazolja, csak dolgozunk, csak a robot s a „rabótaty”, és bizakodva várjuk ötödikét, nyolcadikát vagy tizedikét. Aztán osztunk, szorzunk és számolunk de nem lesz már szükségünk a kétis- meretlenes egyenlet megoldására sem, mert mi egyet ismerünk, a megoldhatat- lant. Örökösföldön a helyzet változatlan: hó elején fent, hó végén pedig nagyon lent. Varga Attila Csernyik István: - Százhúsz forint lesz, sajnos. A fizetésünk és a nyugdíjunk pedig csak 10 ezer forint 34 évi munka után. Le vagyok százalékolva, és 10 700 forint a nyugdíjam, tehát ennyi pénzből élek meg. Értse úgy, hogy nekem álom lenne, hogy kocsit tartsak, sőt, megmondom őszintén, hogy nekem biciklire sem telik. Régen három autóm is volt. Öt évvel ezelőtt adtam el az utolsót, mert nem bírtam fenntartani. Tamás István: - Száz forint körül lesz, sajnos ez nekem nem tetszik. Egyre inkább meggondolom, hogy kijöjjek a garázsból, vagy inkább bent maradjon az autóm. Balogh Bertalan (kép nélkül, biciklivel): - Száz forint lesz. Azért járok biciklivel, mert az autó sokba kerül. A kisebb utakat, a bevásárlást két keréken végzem el. Minél drágább a benzin, annál többet kerekezem. Amikor nagyon muszáj, és ha hosszabb útra indulunk, akkor autóval megyünk. () inég járt 2 forint 70 filléres benzinnel a hetvenes évek első felében Idősek, rokkantnyugdíjasok, kismamák egyaránt eljárnak hozzánk. — Hogyan telik el egy napjuk? — Ebben a kis irodahelyiségben rendezzük a segélykéréseket, a nyugdíjakkal kapcsolatban felvetődő gondokat. A papírokat összeszedjük, és eljuttatjuk az önkormányzathoz. így próbálunk segíteni. A másik szoba a „műhely”, ahol az állatkákat varrjuk. Az alapanyagra évi 30-35 ezer forintot kapunk a városi művelődési központtól. Ez a zsiráf kicsit kövérre sikerült — magyarázza Manyi néni —, el is neveztük hasas tehénnek. De vannak itt kispárnák, ezeket a kórházba visszük a gyógytornázó gyerekeknek. Minden óvoda, bölcsőde ajándékba kapja ezt a sok-sok kutyát, macit, cicát, mert nekem a legnagyobb örömöt a gyerekek boldog mosolya jelenti. De a magunk számára is szervezünk programokat. Tavaly például megrendeztük az Idősek Világnapját. Nem régen pedig Bogácson voltunk kirándulni. Nálunk bárki megtanulhat varrni, hímezni, csatlakozhat az ifjúsági vagy fotós csoporthoz is. — Mire tetszenek most készülni? —Az Örökösföldi Napokra, ami augusztus 20-a körül lesz. Tervezünk rajzversenyt, lufifújóversenyt, és sok más kedves meglepetést. A lényeg az, hogy mindenki jól érezze magát! Lévai Ágnes
