Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-02 / 112. szám

UJ KELET ■I MEGYÉNK ELETEBOL 1994. augusztus 2., kedd 3 NOK-s szerkezet ajándékba Nem lesz hídpénz Nyírcsaholy kétezerötszáz lakosa is a saját földjén szeretne gazdálkodni. Az igénylők jelentős része már visszakapta a téeszesítéskor elvett földjét. Ezzel viszont olyan problémával szembesültek, ami a közös gazdálkodáskor nem jelentett gondot, csak ráfizetést. — A falunak kétszáz hektár földje a Kraszna folyó túloldalán, az ecsedi és a kocsordi határ közé ékelődve helyezkedik el — ismertette a helyezetet Suszté László polgármester.— Amíg a téesz működött, nem foglalkozott azzal senki, hogy akár Ecsed, akár Kocsord irányába mentünk ezt a területet művelni, huszonhat kilométer kerülőt jelentett. A magángazdaságok azon­ban a mai üzemanyagárak mellett nem bír­ják ezt a terhet. — Úgy tudom,a folyón van egy fahíd a Kraszna túloldalára. — Először is volt egy két pilléres vashíd, de azt a második világháborúban felrobban­tották. Annak visszaállítása már nem volt megoldható, ezért készítettek helyette egy fahidat. Ez viszont életveszélyessé vált, és 1977-ben lezárták a forgalom elől. — Ennek már majdnem tizenhét éve. Nem hiányzott? — Nem attól függött abban az időben valaminek a sorsa, hogy hiányzik vagy nem. Az elvtársak döntöttek, helyesebben a mi esetünkben nem döntöttek, aztán maradt a hosszú utazgatás legjobb földterületünk megműveléséhez. —Mikor mondhatjuk azt, hogy ez már a múlt? — Az őszi betakarításhoz, vetéshez már a községtől két kilométerre lévő új hídon lehet majd közlekedni.-— Amikor arra jártam, még csak a ta­lajmunkákat és az elhasználódott fahíd bontását láttam. — Ez nem jelent semmit, mert az átívelő szerkezetet már készítik Nyíregyházán. Az történt ugyanis, hogy az ország kapta ajándékba a volt NDK-tól a felépítéshez szükséges alkatrészeket. Ezek összességük­ben egy katonai pontonhíd elemei, amely­eket szétszerelhető állapot helyett rögzítetté kell alakítani. A stabilizálási megoldást már kidolgozták és ennek alapján egy nyíregy­házi vállalkozás végzi a munkát. Az így elkészült szerkezet huszonöt méter hosszú és négy méter széles lesz. Miután két daru beemeli a helyére, kettőszáz mázsás össz- terhelést bír el, ami megfelel egy rakott pótkocsis teherautó súlyának. — Honnan van erre pénze a falunak ? — Mint mondottam a szerkezet ingyenes, csak a telepítési, kiépítési költségeket kell fizetni. Ezek a költségek közel kilencmil­lió forintot tesznek ki. Ennek felét, aBoross kormánytól kaptuk visszanemtérítendő tá­mogatásként; A finanszírozás másik felére kölcsönt vettünk fel, a következő évi költségvetés terhére. Gondolom azt nem kell mondanom, hogy ilyen olcsón még egy település sem jutott hídhoz. Felmerült az a gondolat, hogy az ötmilliós önerő megté­rüléséig szedjünk hídpénzt. Ezt viszont el­vetettük, mert a termelés élénkítése, nem pedig a nyerészkedés a célunk. Aradi Balogh Attila parkban a padokon ülnek a pi­henni akarók, az idősek, a fiata­lok egyaránt. Délután és es­ténként pedig, megtelnek szerelmesekkel. A bokrok között, a tér gondozott füvén át gyalogutak kígyóznak. Parkőr már nincs, vagy ha van is, nem karszalaggal ellátott csősz, aki megkergeti a vásott su- hancokat, a füvet letaposókat, a szeme- telőket. Leginkább napközben jár erre az öreg bácsi. Botjának végén szöges szúróka, amelyre lassan haldvafölszurkálja az el­dobott zacskókat, papírokat, egyszóval a szemetet. Gondosan összegyűjti, majd a téren a több helyen is fölszerelt sze­metesedénybe helyezi. Aztán este mi történik, mi nem, csak egy a bizonyos. Reggelente a szemetesek kiborítva fekszenek a pázsiton, s a szél pedig végzi a dolgát. Viszi, hordja, görgeti szerteszét a papírokat, műanyag poha­rakat. , z öregúr ismét megjelenik szúrókás botjával, s kezdi elől ről a munkáját. Összegyűjtöge­ti. Másnap pedig (ha addig el nem szállítják) ismét kiborítgatva találja. S ez a kötforgás így meg már hetek óta, míg meg nem unja valaki. Visszaadták az életkedvünket Szegények gyülekezete Az érintett települések többsége részt vett azon a megbeszélésen amit Nyíregyházán tartottak a gázberuházásra adott kormánytámogatás millióinak felhasználásával kapcsolatban. A hozzászólásokból kiderült, a sok pénz ellenére az eddig meglévő gondok többségét a gázhálózat kiépítéséhez megteremtődött forrásoldal megléte sem oldja meg, csak elfedi a bajt. Erről nyilatkozott négy település első közigazgatási em­bere. — A nép által leszavazott előző kor­mánynak köszönhetjük kétszeresen is, hogy most ötvenkét település kép­viseletében itt vagyunk — szögezte le határozottan Garbolc polgármestere, Nagy Elemér. — Egyrészt a hitelgaran­ciára adott milliókkal megteremtették annak a feltételét, hogy megyénk min­den településén legyen gáz egy éven belül. Másrészt hangsúlyozni kell, az előző, MDF-es koalíció teremtette meg annak anyagi feltételeit, hogy napjain­kra Szabolcsban. Szatmárban, Bereg- ben minden apró településen utak, in­tézmények, telefonhálózat és számta­lan más épülhetett. Tulajdonképpen a rendszerváltás előtti negyvenöt év elnyomása után visszaadták életkedvünket. Nekünk az erdőháti térségnek huszonhárom év ti­lalma után adták vissza az építési en­gedély megadásának lehetőségét. Az én falumnak és a környező telepü­léseknek a létszáma lecsökkent száz­ötven-kétszázra az imént említett tele- püléssorvasztási politika alatt, ugyan­akkor a községek településszerkezete nem változott. A gondot az jelenti, hogy kevesebb családnak kell fizetni azt a kilométerhosszt, amit egy hason­ló nagyságú területen lévő falu több- száz családjának. — Akik közel voltak a főelosztó vezetékhez, azok már korábban megcsi­nálhatták a gázberuházást, ráadásul a mi harminc százalékunk helyett ötven száza­lék állami támogatással — méltatlankodott Szabó József vasmegyeri polgármester. — Tulajdonképpen kényszerítve vagyunk arra, hogy bevezessük a gázt, még akkor is, ha az önkorkmányzat eladósodik, mert a lakosság ezt várja, és nem látja annak veszélyét, hogy még a következő évek polgármestereinek is ezt az adósságot kell nyögni. Ráadásul olyan helyzet alakult ki, hogy az áfát csak azok a települések igé­nyelhetik vissza, amelyek létrehoznak valamilyen gazdasági társulást. A mi ese­tünkben ez azt jelenti, hogy Besztereccel, Tiszatelekkel, Tiszaráddal összefogva harmincmilliót takaríthatunk így meg, amit másra fordíthatunk. — Az itt képviselt ötvenkét település nagy részének az a problémája, hogy hitelképtelen, — érvelt Nyírkáta polgár- mestere, Jenei Sándor. — Az OTP hitelfe­dezetként, csak forgalomképes, nem in­tézményként működő épületet, vagy telket fogad el. Ilyen értelemben szolgálati lakás, önkormányzati telek, bolt, vágóhíd jöhet számításba, de ezek közül meg szinte egyik sincs az egykori társközségi szolgá­latra kényszerített falvakban. A mi esetünk a „huszonkettes csapdája”, mert a kivi­telezővel megegyeztünk, hogy készít­se el a beruházást, és utólag fizetünk. Ez egy héten belül meglesz, de csak most kezdhetjük elindítani a bonyolult hitelfelvételt aminek lényege, hogy az ÁFI-val (Állami Fejlesztési Intézet) szerződést kell kötni, mert addig nincs állami támogatás, amíg viszont az OTP- vel nincs hitelszerződés, az ÁFI nem áll velünk szóba. — Bátran kijelentem, és azt írja le, a szegények gyülekezete volt itt — bosz- szankodot Bodnár Barna Tisztaberek polgármestere. — Azok a települések amelyeknek jó volt az elvtársi összeköt­tetése az elmúlt rendszerben, azok gaz­dagodtak, és évekkel ezelőtt bevezet­hették a gázt, mert nem kellett olyan objektumot építeni, ami nélkül a falu működésképtelen lett volna. Mi viszont most kapkodunk fűhöz-fához, és ezt szemtelenül a kivetelezők is kihasznál­ják. Egy vállalkozó azt ígérte nekünk, ha belépünk a Kft-jébe, összeköttetése révén segít állami támogatást szerezni. Amikor rájöttünk a szélhámosságra, még neki állt feljebb, és az elfogadott kiviteli tervet, engedélyeket nem adta át nekünk, ezért azt a szakhatósággal visszavonattuk, és újat készítettünk. Láthatja az elmondottakból, hogy az állami támogatás, a kormánygarancia nagyon jól jött, sokat segít, de a problémák egy része még így is megol­datlan maradt. A. B. A. Természetesen - anyatejjel Ez a mottója az idei Anyatej Világ­napnak, amit augusztus 5-én rendeznek meg a nyíregyházi Kölyökvárban 10.00 órai kezdettel. A rendezvény fővédnöke Endreffy Ildikó alpolgármesternő. Sarudy Zolránné területi vezető védőnő és Dávidné Balázsi Ildikó városi vezető védőnő tájékoztatott az eseményről: — Az angol La Laeche liga kez­deményezte anno az egész programot, mivel manapság kiment az anyatej a di­vatból. Magyarországi képviselőikkel felvettük a kapcsolatot, akik védőnőket képeznek ki az új szoptatási elvekről. Ez a liga európai anyacsoportokat fog össze. Olyan anyákból állnak, akiknek sikerült hosszabb ideig szoptatni gyer­mekeiket. Ezzel a rendezvénysorozattal is az a célunk, hogy Magyaroszágon, il­letve megyénkben az anyák szoptatási időtartamát meghosszabítsuk. Nagyon nagy szükség van anyatejre! A tavalyi előadások hatására egy-két százalékot ja­vult a szoptatási átlag, de még így is el vagyunk maradva az európaitól. Szeret­nénk, ha sok édesanya adna tejet, hogy az új, koraszülöttek ellátását biztosítani tud­juk. Természetesen a leadott tejet megvizs­gálják, letesztelik, de minden ilyen jelle­gű dologról megfelelő tájékoztatást kap­nak a világnapon. 120-150 vendéget várunk ide Nyíregyházára, de Gávaven- csellőn (augusztus 1-jén 14 órakor) Tiszá­tokon (augusztus 5-én 15 órakor) és Bak- talórántházán (augusztus 8-án 10 órakor) is szervezünk programokat. Hozzáértő előadókat hívtunk meg, mint dr. Magyar Veronikávárosi tiszti főorvos­nőt, aki megnyitja a rendezvényt. Dr. Ko- rnafeld János szülész-nőgyógyász szako­rvos Család születik címmel tart előadást, akit dr. Újhelyi János városi gyermek- gyógyász szakfőorvos Szoptatás—egész­ség—betegség nevezetű referátuma követ. Ezenkívül lesz kismama-divatbemutató, egészségügyi szakkönyvek árusítása, temékbemutató, kóstoló, gyermek- és kismamaruha bemutató, vásár és pelen- kavásárlási akció is. A délután folyamán Tóth Tamásné városi védőnő és Bércz- esné Tivadar Valéria intézeti védőnő beszél a szoptatás gyakorlati kérdéseiről. A terhes- és kismamatorna jelentőségét dr. Skribek Józsefié segítségével ismer­hetik meg az érdeklődők. Egy gyakorló édesanya saját szoptatási tapasztalatairól fog mesélni, amit vitafórummal zárnak be. A nap végén kerül sor a kismamák jutalmazására és a rajzpályázat nyerte­seinek díjazására. A rendezvény ideje alatt a szervezők gyermekfelügyeletet vállalnak, tehát nyugodtan el lehet hoz­ni a csemetéket is. Mivel a programok nyíltkörűek, mindenkit szeretettel vár­nak a rendezők! Dajka Viktória Nem gyermek€entikus Iskolafogászat és reform A fogászati reform a privatizáció felé halad. Miként jelentkezik ennek a hatása a gyerekfogászatban? Kap-e megfelelő helyet a megelőzés és a száj-higiénés nevelés? Beszélgetőpartnerem dr. Papp Katalin megyei prevenciós főorvos, a Magyar Fogorvosok Egyesülete Gyer­mekfogászati és Fogszabályozási Szek­ciójának tagja. — Sajnos eddigi eredményeinket elveszni látjuk. Ha a jövőt illetően nem történik érdemi változás, a gyerekfogá­szati ellátás és a megelőzés (prevenció) méltatlan színvonala süllyed. Ebben a kérdésben a szekció véleményét képvi­selem. Nem lehet közömbös, hogy mennyien és milyen gyakran lesznek felnőtt korban fogbetegek. A fájdalom miatti szenvedés mellett gondolni kell arra is, hogy a kezelés mennyi anyagi ráfordítással jár. Sokkal kevesebb pénzt emészt fel a megelőzés és a nevelés. Sok országban az anyagi erő­ket a gyermekfogászat fejlesztésére és a megelőzésre mozgósítják, mert érzékelik, hogy ez a társadalomnak hosszabb távon többszörösen megtérül. Nálunk’ez fordítva van: a pénz nagy részét a felnőtt fogászat viszi el, a gyermekek számára csak a töre­dék marad. Néhány megszállott gyerekfogász és asz- szisztens áldozatos munkája árán, több év­tized alatt a megelőzés, a gyerekfogászati és fogszabályozási ellátás terén jelentős eredményeket értünk el. Ezek az ered­mények most veszélyben vannak. Az egész­ségügy zavaros privatizációs tervébe nem fér bele a gyerekek fogorvosi ellátása, az állami egészségügy sem tartja nagyon fon­tosnak. — Milyen átfogó intézkedés menthetné meg az ügyet? — Országosan tisztázni kell a megelőzés és szakellátás hovatartozását. Az iskola­wnm fogászat ne áttételesen kapja a támogatást, hanem közvetlenül. így pénz nem vész el, nem vándorol át más területre. Nagyon fon­tos a még működő iskolafogászati hálózat megőrzése, és működtetése. A fogorvos számára lehetővé kell tenni minél magasabb szintű szakképzési lehetőséget. Fontos, hogy a gyerekfogászat elváljon a felnőtt­fogászattól. A teljesítmény-finanszírozás terjedjen ki a prevenciós munkára is, hiszen ha ez nem történik meg akkor az orvos érde­ke a rossz fogak felé hajlik. Ez további szakmai, erkölcsi és etikai problémákat vet fel. — Miért nem lehet átültetni a teljesít­ményarányos finanszírozási rendszert a gyerekfogászatra ? — Mert ez a rendszer is tökéletlen. A nevében is benne van: teljesítményarányos. Ha a megelőzésre fordított munka nem szá­mít teljesítménynek, akkor az orvos érdeke a megelőzés figyelmen kívül hagyása. Több lesz a beteg, több lesz a pénz. Ha egy fogor­vos a megelőzéssel törődik, kénytelen el nem végzett munkát leadminisztrálni, hogy legyen pénze, vagy ha túl becsületes, szük­ségtelen munkát elvégezni a betegen. Egy ilyen rendszer támadások kereszttüzébe taszítja az orvost, sérti az önérzetét, a tisz­tességét. Számomra, aki megszállottja vagyok az iskolafogászatnak, érthetetlen hogy egye­sek számára milyen keveset jelent a gyere­kek egészsége. A megelőzés és a felvilá­gosítás a gyerekfogász napi feladatai közé tartozik. Ennek során minden korcsoport­hoz más-más hangnemben kell közeledni. Amíg a gyerekekkel olyan kontaktust sike­rül kialakítani, hogy a beavatkozás elvégez­hető legyen (sok esetben a száj kinyitása sem kis teljesítmény), annyi idő telik el. amennyi idő alatt egy felnőttnél nagy értékű beavatkozás végezhető. A gyerek nagy türelmet igényel, ami szellemileg és fizi­kailag egyaránt megterhelő. Egy életre ki­hat az orvos és a gyerek közötti kapcsolat. Gondolok itt a szóbeli nevelésre, a félelmek feloldására, a megfelelő időben és módon elvégzett kezelésre. Mi ez, ha nem teljesítmény? Ebből logikusan következik, hogy a gye­rekfogászatra más finanszírozási rend­szert kell elkészíteni. — Mit rombolhat le az új rendszer megyénkben? — Hosszú évek során elértük, hogy néhány várost kivéve aktívan működik az iskolafogászat. Elkezdtük az óvodai és a bölcsödéi nevelést is. A kevés pénzt lelkesedéssel, elhivatottsággal pótoljuk. Munkatársaimat — orvosokat és asz- szisztenseket — is eszerint válogatom meg. Kevés pénzből, sok munkából élünk. Háromezer gyerekre kellene egy prevenciós asszisztens. Sajnos huszon­háromezerre jut kettő. Magas szakmai felkészültségű gyerekfogorvosokat és asszisztenseket veszthetünk el, ha nem tesszük őket érdekeltté ebben a mun­kában. Az állami egészségügy évi száz­ezer forintot(!) ad. Mire elég ez? Szé­gyen, hogy már ezt a munkát sem lehet szponzorok nélkül elvégezni! Mellénk állt a Vöröskereszt és a Máltai Szeretet­szolgálat. Miért végzem ezt a munkát megszál­lottan? Nézzük meg egy nemzet, egy népcsoport, egy embei pet nyerünk egészségi fogazatát — ké- állapotáról. Sipos József

Next

/
Thumbnails
Contents