Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-11 / 120. szám
UJ KELET MAGAZIN II 1994. augusztus 11.,csütörtök 7 Nincs is jobb egy kis locsi-pocsinál. Vígh Nikolett 4 éves Ha van egy jó fotója gyermekéről, unokájáról, küldje be szerkesztőségünkbe, és nii közzétesszük azt az újság hasábjain. (Nyíregyháza, Bercsényi u. 8.) A LEGENDA ÚJRA ÉL A Macskák és a Kolumbusz Nyíregyházén Ismét csemegézhetnek a nyíregyházi színházkedvelők, hiszen folytatódik a Mandala-nyár programja. A helybeli színtársulatnak köszönhetően ismét idelátogat a Madách Színház gárdája a Macskák produkciójával, Haumann Péter főszereplésével. Ezen kívül a mandalások előadásában tekinthetjük meg a Kolumbusz rockoperát. A tavalyi szupeiprodukció sikerén föl- buzdulva a Mandala Színház szervezői ismét Nyíregyházára csábították a Macskákat. A Madách Színház már eddig is egyedülálló sikerrel játsza a musicalt — a kilencszázadik előadáshoz közelítenek, és igen ritkán mozdul ki vele a fővárosból. Most ennek lehetnek tanúi, akik ellátogatnak az augusztus 16-17-18-19-i előadásra. A sztárvendégeknek se szeri, se száma: Szakoly György — helybeli születésű táncművész — , Hűvösvölgyi Ildikó — az itteni fellépésével tíz évi cirmos cicáskodás után távozik szerepéből - és nem utolsósorban Haumann Péter, aki két év kihagyást követően borzolhatja a saját és nézők szőrszálacskáit a szerepében. Szerednyei Bélát pedig be sem kell mutatnunk. Webber darabját — korábbi gyermekei : Evita, Jézus Krisztus Szupersztár — Romhányi József fordította, ő, aki anno Frédi és Béni rímpompás strófáit szülte az angol nyomán. A Kolumbusz a Mandala Színház önálló premierje, pontosabban Gallai Péter — Fábri Péter rockoperája. Premierje augusztus 11-én és 12-én lesz. Igen költséges és látványos produkció bizsergeti majd a nézőket. A színház történetében most fordult elő először, hogy idegenben — a fővárosban , Lötz Béla tervei szerint — készített díszleteket. Az ősbemutató '92- ben, a San Salvadori partraszállás 500. évfordulójának alkalmából volt. Az Operettszínházban másfél évig futott a darab, de azóta nem játszották. Hála a Man- dalának, most ismét színpadra kerül. A rendező Dobos László. Az előbemutató tapasztalatai szolgálnak majd az ötven előadásra tervezett Kolumbusz végső formájával. Ezért is várják áhítattal a nagyérdeműt, mert közvetve ők is bekapcsolódnak a rendezésbe. A szervezők nem zárják ki, hogy az Operettszínház raktárából jelmezeinek majd, de önerőből is elkészítik a ruhákat, ha szükséges. Aki megtekinti az előadást, láthatja, hogy a fiúk és a lányok ismét tudásuk legesleg- javát nyújtották, ami egy nonprofit színház esetében feltétlenül figyelemreméltó. Nincs mese, meg kell néznünk, holnap úgyis erről fog beszélni az egész város. Zsidai Péter A finomabb falatok a vízbon han€Úróznak Siófoki keringő a nyárban (2.) Hét órakor kifut az öreg Beloiannisz (ma már Balaton névre hallgat), fedélzetén az elnyűhetetlen, éppen aktuális haknicsapattal. A hajó az alkonyati aranyhídon úszik a tó közepe felé. Szól a tánczene. Kicsik és nagyok örömmel hallgatják. Apu és anyu fiatalabb éveire emlékezik, amikor még csókos kalandvággyal érkeztek ide vakáció idején. Emésztő nosztalgia a gyomorban. De most már együtt sétálunk a mólón, az apróságnak mutogatjuk a nagy hajót, a vitorlásokat, és közben érezzük az édes Balaton-illatot, ami a fenséges víztükör felől simogat. Pecások vetik horgaikat a sovány partmenti vízbe, elemlámpáik villannak a lebzselő nyaralók között. Érkezik az este.Kilenckor már dübörgő diszkóhajó várja a fiatalokat. Csakúgy szól a basszus a kockahalomból éített katamaránból. (Lehet vitatkozni, hajó-e ez egyáltalán.) Az égbolton lézercsíkok cicáznak, lassan összemosódnak a szórakozóhelyek zenefoltjai. A szállodasorfényben és nyüzsgésben hosz- szan nyúlik el a parton. Multikultúrá- lis szórakozóközpont: van itt görög taverna, olasz pizzeria, vadnyugati vendéglő, német söröző, magyar csárda, butikhegy, játékterem, és egy magányos rockkocsma is. Odabent 99 százalékos páratartalomban dühöng a Sing-Sing. Idekint feketébbnél feketébb kamaszok heverésznek a járdán, almaboros palackokat adogatva. Rocekerek, enyhe deviancia és lázadás. Egyszerre tarkón vág az ajtón kiömlő forróság. — Elégséges a forgalmunk — mondja a bejárati izomfiú —, nem panaszkodhatunk (nem is panaszkodik). Talán azért, mert egy olyan réteget céloztunk meg, amelyiknek eddig nem voltak kielégítve az igényei. Elég gyakran van nálunk élőzene (a life music helyett tanácsosabb live musicot írni az ajtóra ), a törzsközönségük pedig elkíséri a bandát Pestről meg vidékről. Nem a helybeliekre és a turistákra számítunk. Mi tavaly nyitottunk, és második évünk, ahogy ennek lennie kell, sokkal jobban alakul, mint az előző. A szórakozónegyedben tényleg elengedheti magát a kapatos vendég, és ha egész éjszaka se lelne nőre, itt azt is megkaphatja. Pénzért. A cigányvérű örömlányok valósággal bevették ezt a kétszáz méteres szakaszt, a Sió-hídtól a kikötőig. Jómagam harmincat számoltam meg, de a helybeli butikos lány hatvanról tud. Az eltérő számadat feltehetően abból fakad, hogy nem mindig sikerül megkülönböztetni őket hivalkodóan öltözködő nőtársaiktól. A tomporok kifeszülnek, kibuggyannak a ruhafoszlányokból, tarka idomok kacsingatnak az érzékekkel. Arcfestékek literjei száradnak az arcokon: tizenhéttől negyvenöt éves korig. Mert fölvonul itt mindenki, aki csak bírja. Egymást boldogítjuk sűrű nyomulásunkkal a járdán, torlódó csoportjaink rácsodálkoznak környezetünkre. Jönnek a bérelt ringó-hintók, robogók (egy órára 600 ft), aztán kabriók csillognak, autócsodák, mint megannyi mozgó diszkó gördülnek kettesben: kikocsiznak a fiúk és a lányok. A magyar srácok a Lada ablakában ülve stirolnak és élvezik a feelinget. Német lovagok repesztenek dögmotoraikon, és néha beillan egy álomautó Hollywoodból, a járdaszigettel egy magasságban. Önmegvalósítás. Mert ugye Ferrariből is lehet futtatni az asszonykát. Kevésbé igényes konkurenciája nem igen kapós. Elhasznált bájaik forrásaiból leginkább részeg német fiatalok kortyolgatnak. Ők is csak módjával. Különben is inkább túlkínálatot gerjesztenek, mint vágyakat. A női test esztétikumának jelentékeny hiányosságaival (kivételek mindig vannak), az elfogyasztott italok összevisszaságával riasztják a vendégeket. Beszélni végképp nem szeretnének, csak a szakmaiság: öt-hatezerért a parton gumival, de van, aki szobára tud vinni. Többen körém gyűlnek. A többségi véleményből kiderül, a német férfiak elég durvák az ágyban, csak kapni szeretnek a pénzükért. — Még tizennyolc sincs az a fényeslila melegítős strici, aki szétrebbenti lányait. — Na, kell a nő vagy nem? A szállodasor kéjhölgyekkel kevésbé telített részén két magyar leányra bukkanni. Feltűnő szépségükkel alig néhány kolleginájuk vetélkedhet. Elég vidámak így, egy óra után. Ők sem válaszolnak, csak vihognak. — A német férfiak nem tudnak dugni, a magyaroknak meg nem áll föl. Sétálgatni csak a szexajánlatok kíséretében lehet. Egyikük még háromezerért is eljönne, és beavat titkába, a németektől plusz ezreseket kér intim ruhadarabjaiért. Az utca másik oldalán sem könnyebb magunkba merülni. A barna szépség spiccesen még azt is elmondja — kék szemei nem az alkohol miatt állnak keresztbe —, eltartottként kell kisgyermekét eltartania. Egyedül dolgozik itt és Pestről jött, többi társához hasonlóan. A stricik szabad- csapata (vannak vagy húszán) a móló közelében cseverészik, rozzant Ladáiknak dűlve. A rendőr törzsőrmester igen megfontolt: nem nyilatkozhat, mert akkor a részletekből tévesen következtethetnénk az egészre, a részletek pedig köztudottan szolgálati titoknak minősülnek. A siófoki bűnözéssel kapcsolatban (a butikus leány az ukrán maffiáról rebesget, de többet ő sem tud) nem tekintendő autentikus személynek. Ilyen egy akkurátus közalkalmazott. Nagy a hallgatás. A vetkőzőklub művészlépcsőjén erogénlányok álommozdulatokkal ringatják magukat és férfiasságunkat. Gyakorolnak az oszlophoz. Csak állunk. Egy szó se. A sztriptízbár terminátorai is meglehetős szűkösséggel bánnak a szavakkal: inkább mennék más vendéglátóhelyeken kérdezgetni. A vissza nem utasítható tanácsot kész vagyok megfogadni, egy belépőmenetes diszkóbárba térek. — Nálunk nagyon gyenge a forgalom. Van egy-két hely, amelyik igen jól megy, a többi pedig alig, mint ez is. Ennek ellenére is nyereséges az üzlet, efelől szinte biztos vagyok — mondja a pultosfiú. — Hogy miért nem nyilatkoznak odaát? Nyilvánvalóan nem szeretik, ha a nyakukra járnak, a toplesslányoknak pedig nincs akkora IQ-juk, hogy beszélni tudnának. Szerintem az áraink még mindig elviselhetőek, bár azt mondják a németek, hogy drágák vagyunk, mert öt évvel ezelőtt ötven forint volt egy belépő, most viszont kétszáz. Azt közben felejtik, hogy akkor tizennyolc volt a márka, ma pedig hatvankettő. Ha európai viszonylatban nézzük élelmiszer, és szállásárakban, még mindig nagyon olcsók vagyunk. A különbség annyi — a nyugatiakkal összehasonlítva — hogy nálunk nem minőségi turizmus folyik. Itt megkapsz a bárban egy vodkát ugyanannyiért, mint Ausztriában, de ott két centet töltenek a pohárba, nálunk pedig négyet. — Szerintem irreálisan magasak az árak Siófokon — vélekedik a rock- kocsmás kidobólegény. — Ami érthető, hiszen a bérleti díjak olyan magasak, hogy kénytelenek vagyunk ilyen nagy árakkal dolgozni. A Petőfi sétány végén eltűnnek a nagy szállodák, és maga az emberhalom is. Vállalati üdülők, zimmer frei-ek sorakoznak. A tátongó éttermek is hamarabb zárnak, mint beljebb. Csak néhány asztalnál világít a gyertyafény, németek intonálnak egy nótát. A dodgemekben hárman kö- rözgetnek, a körhinta magában áll, a céllövőde sem dúskál járókelkőkben. Csend szűrődik át a fákon. Telihold van. A parton szerelmesek ülnek közelebb vízhez. Hirtelen világosodik ilyenkor. Hajnal négy után már csak az autók zavarják a levegőt. Az utcasarkon néhány kitartó kurva űzi szerencséjét. Mulatozás után fiatalok hazatérőben. A topless clubból fáradtan go-go girlök zöttyennek a tízéves Ladába. A hamburgeres lány is tovább szundikálna, de buzgó taxisok újra átlépnek álmain, ahogy betérnek hozzá egy-egy kávéfalatra. Zsidai Péter
