Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-09 / 92. szám

A Marosvásárhelyen született Sebestyén Ernő, magas szikár, bajszos ember. Hétközben bemutatót tartott Nyíregyházán a futók edzésmunkáját segítő SPEEDY szerkezetről, ami egyébként saját találmánya. Félnapos itt tartózkodása alatt érdekes történeteket mesélt, jóízű tájszólásával. Közben megismerhettük egy erdélyi, kisebbségi sorsba született magyar változatos életpályáját.

1950-ben Marosvásárhelyen született, a Bolyai Gimnáziumban érettségizett. Testnevelő tanára, Szabó tanár úr, az atléták közé sorolta, bár ő szívesebben kosarazott volna. Innen már egyenes az út, hisz a tehetséges futóra a fővárosban is felfigyeltek. 1969-ben Balázs Jolán az egyik legsikeresebb román sportoló. így természetes, hogy érettségi után tanára Bukarestbe küldi, Balázs edzőjéhez a szintén magyar nemzetiségű Sőtér Jánoshoz . Itt végleg gátfutó lett, s közben egyetemet végzett pszichológia szakon. Nemsokára lakást kapott, családot alapított. Közben egyre jobb eredményeket ért el 110 m-es gátfutásban. Legjobban 1975-ben Szófiában az Universiaden teljesített. Eredményével, (13,49), bármelyik világ- verseny döntőjébe bejuthatna. Ezekkel az előjelekkel kezdte az 1976-os olimpiai évet. A román atlétikai csapat, egyik döntősének tartották, egész évben teljes erőbedobással készült, biztos olimpiai csapattagnak hitte magát. A hidegzuhany akkor érte, amikor az első Montreálba induló olimpiai gépre nem került fel, holott a legtöbb atléta ezzel utazott. Akkor már sejtette, lehet nem is utazik. Később derült ki, a mindenható „szekusok” féltek, hogy Montrealban marad. A kanadai fővárosban magyar ismerősei éltek, akik az olimpia idején demontstrációt szerveztek az erdélyi magyarokat érő jogtiprások ellen. Úgy gondolhatták, a demontstrációban ő is résztvenne.

Addigi életének minden munkája kárba veszett, eddigi legnagyobb lehetőségével nem is élhetett. Otthagyta a sportot, a lakást, a fővárost. „Szevasztok! Többet nem sportolok”- köszönt el a bukarestiektől. Marosvásárhelyre költözött és pszichológusként kezdett dolgozni.

1977-ben Prágába utazott a sportpszichológusok tudományos konferenciájára. Egy svájci tudós meghívta intézetébe, dolgozzon ott.„Csak annyit mondott: Te velem jössz”-emlékszik vissza az atléta. Azóta Svájcban él, a családját egy év után

engedték el Romániából. Újra elvégezte az egyetemet Scájcban, pszichológia és testnevelés szakon.Gimnáziumi tanárként dolgozik, s neves atlétaedző, tizenkét éven keresztül a svájci válogatott vezetője.

Egyszerűen hangzik, mikor erről mesél mégis elérzékenyült. Látszik megviselte, hogy otthagyta hazáját, Erdélyt. „ Odaragadtam.”- mondja mikor Svájcról mesél. Persze ma már minden ehhez az országhoz köti, de a változások óta rendszeresen hazalátogat Vásárhelyre és Székelyföldre.

Baselban edzőként is mindig az új módszereket keresi. Az általa kidolgozott szerkezet, a „SPEEDY”, igazi ötletes feltalálóra vall. Ha valaki közelebbről megismeri a szerkezetet, elcsodálkozik, hogy nem neki jutott az eszébe. A feltalálót egyáltalán nem az üzleti sikerek érdeklik, sokkal jobban örül, ha egy-egy világklasszis visszajelez jól hasznosította a szerkezetet. Elmesélte, hogy ha Baselban versenyez Denis Mitchell, a bemelegítésnél ő is ott van, s együtt gyakorolnak a „SPEEDY”-vel. fzt könnyű elhinni, hisz az edző alkata, s kondíciója alapján akármikor újra rajtolhatna.. Szívélyes, udvarias ember. Az atlétikai csarnokban zajló bemutatójához az'erőgépektől elhozott egy húszkilós súlyt a kötélrögzítéséhez. Egy óra múlva a bemutatót azzal fejezte be, hogy a súlyt a helyére tette. Azt talán már csak én veszem észre, hogy a bemutatónál segédkező sportolóknak eszükbe sem jutott, hogy kivegyék a kezéből.

Azt mondta, az új ötletekhez csak idő, fantázia és kedv kell.

Rudi miben statikái?

Nagykállói nemek, tiszaszalkai igenek

Miben sántikálsz, Rudi? Tettem fel a kérdést Jankovicsnak amikor összefutottunk a városban. O valóban sán- tikált én meg rohantam.

— Most jöttem ki a kórházból, négy napig voltam bent és végére jártak az orvosok egy régi sérülésemnek. Már vagy három éve nyüglődök a jobb térdemmel, az utóbbi időben nem nagyon lehetett terhelni, ezért is kellett most megműteni. A csapat orvosa ki is vett egy jó darab porcot.

— Rendbe jössz a felkészülés kezdetéig?

— Egy héttel később kezdtem el az alapozást, mint a többiek. Az orvosi szakvélemény az, hogy ilyen szinten már nem terhelhető úgy a Iában, mint eddig, sőt távlatokban sem várható teljes gyógyulás. Majd meglátjuk, hogyan bírom a munkát az orvos is csak egy edzést javasolt naponta. Ezeket meg kell beszélnem az edzővel. Mindenesetre én szeretném még végigjátszani becsületesen a bajnokságot.

—Amúgy hogy telik a nyári szabadság?

— Egy hetet otthon töltöttünk a családommal. Adán jól esett egy kicsit elbeszélgetni az otthoniakkal. Most készülünk Ausztriába egy barátomhoz, jó pár napot itt is eltöltünk.

— Korábban felvetődött, hogy Németországba szeretné! menni játszani vagy dolgozni, erről már lemondták.?

— Korábban voltak ajánlataim, de akkor nem jött össze.

Most ismét lenne egy lehetőség. Nemrégiben a csapattal Nyíregyháza testvérvárosában Iserlohnban jártunk. Az ottani csapatvezetővel beszélgettünk a lehetőségekről. Most semmiképpen sem jöhetne számításba, hogy bárhová is elmenjek. A szerződésem sem engedi, még egy évig ideköt. Ha esetleg a lábam miatt nem tudok teljes értékű játékos lenni, és a klub vezetői is úgy látják, akkor talán januárban, de leginkább egy év múlva lehet arról szó, hogy külföldre menjek dolgozni.

(fuli)

Öreg rókák véleménye szerint amikor egy labdarúgócsapatnak sikerül magasabb osztályba kerülni, az első évben még lendületből veszik az akadályokat. A vízválasztó a második esztendő, ekkor már jelentkezik a jóllakottság érzése, lanyhul a figyelem és könnyen búcsúra kényszerülhetnek. Nos, a nagykállói legénység túlélte a kritikus időszakot, s az őszi idényt ismét a harmadik vonal Tisza-csoport- jában kezdheti. Hírek terjedtek el azonban arról, hogy a gárda néhány kulcsjátékosa a távozás gondolatával foglalkozik.

— Nagy csend van Nagykállóban, senki nem jelentette be idáig távozási szándékát. A terveknek megfelelően, július közepén megkezdtük a felkészülést, napi két edzéssel — mondta Antal János társadalmi elnök.

—Elnézést, de úgy értesültem, Ijgyártót és Herczelt megkeresték Tiszaszalkáról.

—Jómagam is pletykaszinten hallottam a dologról. Ismétlem, még egyetlenegy játékos sem szólt arról, hogy esetleg másutt keresi a boldogulást. Jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba, hiszen ez a titkolózás senkinek nem használ.

— Mendemondák keringenek arról is, hogy Eszenyi Dénes vezetőedző feláll a kispadról, és helyét Szilvási István foglalja el.

— Eszenyi még nem jelentkezett. Nem ismerem szándékait, elképzeléseit a jövővel kapcsolatban.

— Feltételezem, hogy lesznek új labdarúgók is a keretben.

— Igen, vannak kiszemeltjeink. Elsősorban a középpálya és a csatársor , megerősítésén fáradozunk.. Neveket ne várjon tőlem, még folynak az egyeztető tárgyalások. Ami biztos, két-három saját nevelésű, fiatal labdarúgót megpróbálunk beépíteni a nagycsapatba.

— Mennyire elégedettek a tavalyi szerepléssel?

— Mint ismert, Cziotka kapus jogosulatlan szerepeltetése miatt, három büntető pont levonással sújtottak bennünket. Bár az ítélet érzékeny veszteséget jelentett, ettől függetlenül egy percig sem tartottunk a kieséstől. Mindenesetre a következő bajnokságban jóval előrébb várjuk a csapatot, az élbolyban kell végeznünk. Félreértés ne essék, nem az első helyet pályázzuk meg, ez irreális célkitűzés lenne.

Érdekes fordulatot vett az ügy, amikor tárcsáztam a tiszaszalkai szakosztályelnök Lapos István telefonszámát! Mondandóját olyan átigazolási hírrel kezdte, amelyen jóformán még meg sem száradt a pecsét.

— Nagy örömünkre sikerült nyélbe ütnünk az üzletet, azaz aláírt Tiszaszalkának Ijgyártó Sándor és Heczel István! Sőt, többet mondok. A korábban ugyancsak nagykállói színekben futballozó Migovics László is nálunk folytatja pályafutását! Már végleges az is, hogy a mi szerzeményünk Bodnár Sándor Tarpáról, valamint névrokona Bodnár József beállós Fehérgyarmatról. Megegyeztünk Czipp Zoltánnal is, a Baktalórántháza volt másodedzője irányítja majd a szakmai munkát.

— Ilyen terjedelmes listával kevesen büszkélkedhetnek a megyében. Nem valószínű, hogy kiesési gondjaik lehetnek.

— Az első tízben szeretnénk zárni az évet. Vegye figyelembe, hogy négy kieső lesz a megyei első osztályból, nem babra megy a játék. Minden feltétel adott a munkához, és a sikeres helytálláshoz.

Legnagyobb sajnálatunkra Eszenyi Dénesi nem volt módunkban megszólaltatni, nyilatkozott viszont Szilvási István, akit sokan szívesen látnának a káliói kis- padon.

—Játsszunk nyűt kártyákkal. Neveddel végződik majd ősztől a Nagykálló összeállítása vagy sem?

—Most mit is mondhatnék ? A válaszom: nem valószínű. Kaptam ugyan egy üzenetet, de személyesen senki sem keresett meg. Nem zárkóznék el a feladattól, s azt hiszem, tudnék is eredményt felmutatni.

— Neved rendszeresen felmerül más csapatoknál is.

— Ez bizonyára annak köszönhető, hogy már a tavasz közepén bejelentettem távozásomat Újfehértóról. Akik ismernek, tudják, nem hátrálok meg a kihívások elől, imádom a futballt.

(Koncz Tibor)