Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-01 / 85. szám

UJ KELET 1994. július 1.« péntek 9 Egy kivégzés részletes leírása Halálbüntetés (2J mm •• | 00 /- # Ködösítés A z ítéletvégrehajtás időpontját a börtönparancsnokon kívül leg­feljebb néhány bizalmi ember ismeri. A parancsnok a kivégzés előtt két- három napnál nem korábban értesíti őket. Az utolsó két hétben a cellából való kivezettetés parancsai gyakrabban elhang­zanak. — El kell altatnunk az éberségét — mondja az őrszolgálat egyik embere. — Egész idő alatt jár elbeszélgetésekre, legfeljebb ritkában. Ezekben a napokban arra törekszünk, hogy a legkülönbözőbb napszakokban és órákban legyenek ezek. Különféle látszatindokokkal szólítjuk ki őt a cellából. Például a nevelőtiszthez, el­Amikor az elítélt eszméletét vesztette vagy ó'rjöngeni kez­dett, egészen a kötélig kellett vezetni... és mindvégig tartani kellett... beszélgetésre a parancsnokhoz, az or­voshoz. A látszat fenntartása érdekében gyakran vele együtt vezettetjük ki cellatár­sait is. A legutolsó délutánon a börtönőr kivezeti cellájából az elítéltet, leginkább a nevelőtiszttel való elbeszélgetés ürügyével. — Amikor utoljára megyünk érte, a halálraítéltnek nem szabad gyanút fognia, hogy „gödörbe” tart — magyarázza az egyik kísérő.- Hiszen már annnyiszor elvezettük és mindig visszatért. Találkozott a nevelőjé­vel. A kísérőket a parancsnok jelöli ki — általában négyet vagy ötöt. Ezek nem min­dig a börtönrészleg emberei. Lehetnek ők akár a gazdasági részlegből vagy az iroda személyzetéből is. A szabály az, hogy a kísérő nem lehet gyenge alkatú ember — mondja a százados, aki a parancsnokot helyettesítendő gyakran jelen volt a halá­los ítéletek végrehajtásánál. — Kemény férfiaknak kell lenniük ezeknek. Az ő érdekük is, hogy erről senki se tudjon. (folytatjuk) Jó üzlet bankárt rabolni Pszichoterápia jegesmedvéknek Még a jegesmedvék is lehetnek lel­kibetegek, s ha ez így van, akkor szükségük lehet pszichoterápiára. Ebből kiindulva a New York-i Cent­ral Park állatkertjében Gus, a jeges­medve „idegeit” pszichoterápiával kezelik. Gus ugyanis unalmában min­dig ugyanazokat a mozdulatokat ismétli. Egy kaliforniai vállalkozás, az Active Environments most neuro­tikus jegesmedvéknek fejlesztett ki különleges foglalkoztatás-terápiát: az állat élelmét nem teszik csak úgy elébe, magának kell különböző produkciókkal „megkeresnie”. A profi mexikói bűnbandák a jelek sze­rint felismerték, hogy jövedelmezőbb és biztonságosabb bankárt rabolni, mint bankot. Ezt támasztja alá a legnagyobb mexikói pénzügyi csoport elnökének és társtulajdonosának esete is: Armando Harp Helu 107 napi rabság után most sza­badult ki, miután hosszas huzavona után végül kifizették érte a mintegy 30 millió dollárra taksált váltságdíjat. A mexikói közvélemény mostanában nem nélkülözi a véres és szomorú szen­zációkat, az utóbbi hónapokban - az in­dián gerillafelkeléstől a kormánypárti elnökjelölt meggyilkolásáig - jutott belőlük elég. Az elmúlt hetekben azonban a legnagyobb figyelem a Mexikói Nem­zeti Bank 50 éves elnökének a sorsát kísérte. A házából kilépő Harp Helut már­cius 14-én ejtették foglyul sofőrjével együtt; mindkettőt elkábították, majd az utóbbit a közelben kitették a kocsiból. A bankhoz, illetve a családhoz érkezett váltságdíj-követelő üzenetek sokáig vissz- hangtalanok maradtak, mígnem a bűnözők 72 órás ultimátumot adtak (pontosan máig sem ismert) feltételeik teljesítésére, kijelentve: ennél egy perccel sem várnak tovább, kivégzik áldozatukat. „Jobb hír vagyok Mexikónak élve, mint holtan” - érvelt a kétségbeesett pénzember azon a videófelvételen, amelyet ultimátumuk nyomatékaként az emberrablók készítettek vele és küldtek el a hozzátartozóknak, illetve a sajtónak. A fenyegetés és az ál­dozat premier plánban elhangzott segély­kiáltása végül hatott: percekkel a határidő lejárta előtt a bankár fia tv-nyilatkozatban jelentette be, hogy fizetnek. Fogvatartói is állták a szavukat, szerda hajnal­ban lakása közelében elengedték Harp Helut. Mindhalálig szex Szeretkezés közben lelte halálát egy 59 éves indonéz férfi egy dzsakartai masszázsszalonban. Mint az őt fogadó 36 éves prostituált a Djakarta Post hasábjain elmondta: a vendég éppen rajta feküdt, amikor egyszer csak úgy tűnt számára, hogy a meztelen testben nincs élet. Kiszabadítva magát a halálos ölelésből, a lány segítségért futott, de az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Mint a pros­tituált szavaiból kiderült, a vendéget mondhatni halálos végű munka­helyi baleset érte, hiszen rendszeresen látogatta a szalont. A szeret­kezés előtt a férfi masszázst kért, így ruháit és a masszírozásnál használt krémet a rendőrség bizonyítékként lefoglalta. Égből az áldás... Négy emeletet zuhant egy másfél éves izraeli kislány, mígnem... a szom­szédasszony kezei közé pottyant. A Maariv jelentése szerint az arra járó asszony éppen felnézett, és látta, hogy a kicsi egy másodperc múlva kiesik az erkélyről. Odarohant, ahol a leérkező gyereket sejtette és jól is számított, mert a kislány éppen a karjaiba esett. - Szereti az Isten - tette hozzá az élet­mentő asszony. A kicsit kórházba szállították, ahol az orvosok szerint kielégítő állapotban van. A fotóért golyót kapott. A ruandai lázadók combon lőtték a 29 éves argentin fotóriportert, Ricardo Maza- lant, miközben a tunéziai ENSZ-katonákat fényképezte. Olvasóink talán még emlékeznek a tegnapelőtt megjelent írásunkra, melyben arról tudósítottunk, bogy a francia hadsereg továbbképzést szervezett a veszélyzónákban tevékenykedő újságírók számára. Talán, ha a képünkön látható riporter is erre a tanfolyamra járt volna, megúszta volna az affért... A szegedi Nemzetközi Népművészeti Fesztiválra készül Beke László szentesi fazekas. Mesterségét, a fekete kerámia készítését Berényi Bálinttól, a szakma nagy öregjétől tanulta Sztálin titkolta 43 millió halod A történészek legfrisebb kutatási ered­ményeire hivatkozik a független moszkvai lap, a „Nyezaviszimaja Gazeta" — amikor közli, hogy a II. világháború éveiben a Szovjetúnió 43,3 millió polgára vesztette életét. Az ezt megelőző legutolsó adatok Gorbacsov idejéből származnak, de akkor még 16 millióval kevesebb áldozatot közöltek. A még korábbi adat — a Nagy Honvédő Háború 20 millió halottjáról — Nyikita Szergejevics első titkársága ide­jéből ismert. Egyébként a háborús áldoza­tok száma ekkor, tehát a hruscsovi évek­ben került először napvilágra, mert Sztá­lin titokban tartotta a hadiveszteségek méreteit. Most, a német-szovjet háború kirob­banásának 53. és a keleti offenziva megindításának 50. évfordulóján az orosz sajtó a Gorbacsov által közölt 27 milliós „hivatalos” adatot is cáfolja. A történészeket idézi, akik szerint csupán közvetlenül a fronton 22 millió 400 ezer sorkatona és tiszt esett el. A Vörös Had­sereg további 4 millió harcosa a német táborokban az embertelen bánásmód ál­dozata lett. Ezenkívül a német üldözés, az életfeltételek rohamos csökkenése, az éh­ség, a hideg és "betegségek miatt még 16 millió 900 ezer ember pusztult el. Ezek összesítéséből keletkezik a megbízhatóan pontos 43 millió 300 ezer áldozatról ta­Párizs nagyszerű hely franciák nélkül - hangzik a régi amerikai mondás. Ezt a mondást megcáfolja egy most megjelent könyv, amelynek címe: „Franciák vagy ellenségek?”. A szerző, az amerikai Polly Platt megállapítja könyvében: „A franciák csodálatosak, de idegenek számára bonyo­lultak.” „Ne mosolyogj! Flörtölj! Rázz kezet!” - hangzik néhány tanács amerikai látogatók számára. Idegenekre mosolyog­ni, ez nem szokás Franciaországban, s ezért nem is értékelik - írja a szerző, egy Párizsban élő 25 éves amerikai tanárnő. Platt humoros, de komolyan veendő nuskodó adat. A kutatók mindehhez azt is hozzáteszik, hogy a háború okán 13 mil­lió 800 ezer gyermek nem jött a világra. Mi volt az oka, hogy ekkora volt a vesz­teség és miért leplezték a számokat az utó­dok? A független moszkvai lap szerint a Sztálin és környezete által kimunkált dokt­rínában keresendő a tito.k lényege. Az a meggyőződés vezérelte a Nagy Vezért, hogy „óriási a tartalék az emberi tényezőből”. Ma már napvilágra kerültek a „győzelem egyik kovácsának”, Zsukov marsallnak azok a parancsai, amelyekkel feltalálta a hatalmas aláaknázott terepek megtisztogatását: egyik egységet a másik után küldte ugyanarra az elaknásított területre. Ugyanez a hadvezér alkalmazta a „taktikai felderítés” sajátos módszerét, vagyis azt, hogy az ellenség megerősített állásai felé sokszor fegyvertelen saját ka­tonáit irányította a büntetőosztagokból. A millió elesett között igen sok olyan sebesült is volt, akiket különleges osztagok „tervszerűen” gyilkoltak le. Nem is oly régen rántották le a titok leplét az úgy­nevezett „zagrod otrjád”-okról, amelyek az első vonalban azokra a saját katonáikra lőttek, akik húzódzkodtak a rohamozástól. Hogy ezeknek az osztagoknak a lelkén hány áldozat szárad, talán már soha senki sem tudja meg... (InfoNet) különbségeket ír le a franciák és a külföldiek között. „Miért haragszik a pék, ha papírzacskót kérsz a kenyérhez? Miért közli veled, hogy soha többé nem akar lát­ni?” „Miért nem viszonozza a vámtiszt- viselő mosolyodat?”. Ez azért van, mert a franciákat másképp programozták be, mint az amerikaiakat. A szerző a franciák ma­gatartását azzal magyarázza, hogy a történelerrí nevelte őket. Nagy Károlytól XIV. Lajosig és Napóleonig mindig történelmük befolyásolta őket - állapítja meg Platt. Érdekes módon a könyv- nagy sikert aratott a francia olvasók körében. Ne mosolyogj Franciaországban!

Next

/
Thumbnails
Contents