Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-07 / 90. szám

MEGYÉNK ÉLETÉBŐL UJ KELET 1994. július 7., csütörtök Hobbibél munka Gyerekkoromban irigyeltem azokat, akiket kézügyességgel áldott meg a sors. A rajz- és technikaórákat nem ked­veltem igazán, mert csak az átlagfela­datokat tudtam — viszonylag jól — megoldani, a külön feladatokhoz nem volt elég tehetségem. Nyíregyházán évek óta működik a Népművészeti Stúdió, vezetője dr. Puskásné Oláh Júlia. Két éve indítot­ták útjára azt az iskolát, amelyben a fazekas, faműves és a szőnyegszövő­javító szakmunkások a napokban ve­hették át szakmunkás-bizonyítványu­kat. Az ünnepség után beszélgettem Beleznay Zitával és Fábián Judittal ar­ról, mit adott nekik ez az iskola két év alatt, s a szakmunkás bizonyítvánnyal a zsebükben hogyan tovább? — Nagyon szerettem ide járni — mondja Zita, aki a fazekas szakon vég­zett kitűnő eredménnyel. Két éve érettségiztem a Zrínyiben, a Tanárkép­ző Főiskola magyar szakára jelentkez­tem, de nem vettek fel. Akkor úgy gon­doltuk a fővárosban folytatom tanulmá­nyaimat. Augusztusban olvastuk, hogy lehet ide jelentkezni. A fazekas szakot választottam, mert érdeklődésemhez ez állt a legközelebb. —Milyen szakmai és elméleti tantár­gyakat kellett megtanulni a két év alatt? — Művészettörténetet, néprajzot, anyag- és szakismeretet, szakrajzot tanultunk, valamint választhattunk a német, illetve az angol nyelv között. Félévkor szigorú vizsgákat tettünk. A szakmunkásvizsgára már teljesen önállóan étkészletet, boros készletet, tejesköcsögöt készítettünk. — Gondolom, sokan szeretnének to­vábbtanulni... — Sajnos, arra nem jogosít a vég­zettségünk, hogy a Képző- és Ipar- művészeti Főiskolára jelentkezzünk. Nekem még szerencsém is van, hiszen játszóházi pedagógus végzettséget is kaptam, így taníthatok. Úgy döntöttem, továbbtanulok, s ha sikerül, a miskolci egyetem bölcsészkarának hallgatója leszek szeptembertől. — Munkanélküli voltam, amikor hallottam erről a lehetőségről — ma­gyarázza Judit. Nekem igazán ehhez a szakhoz volt kedvem, jeles eredmény­nyel végeztem. Nagyon sokat köszön­hetek tanáraimnak, Gráf Zsuzsa szak­oktatónak és dr. Papp Lászlóné népi iparművésznek. Vizsgamunkának er­délyi festékes ágytakarót, párnát és falvédőt kellett önálló tervezés-kivi­telezéssel megoldanunk. — Csoporttársaim közül sajnos sen­ki nem tud a szakmában elhelyezked­ni. Drága az élet, az embereknek nincs pénzük iparművészeti tárgyak vásár­lására. Egy szövőszék például 15 800 forintba kerül. Ezt — családi segítség­gel — már a tanfolyam ideje alatt meg­vásároltam, így legalább a családnak, barátoknak szőhetek. Ősztől Miskolc­ra költözöm, remélem, ott találok val­ami lehetőséget, például a színháznál szívesen dolgoznék. Hajdú Gabriella Az erdei pap gitárral Amikor - hét-nyolc évvel ezelőtt — először találkoztam vele, a nyírbátori mi­norita templom faragott oltáráról mesélt egy szovjet párt vezetőnek. Az elvtárs kissé feszengett, amikor magyar vendéglátói templomnézőbe invitálták., ám Panyi József káplán szavai feloldották minden görcsét. A káplán úr - meg­tudván, hogy a vendég ke­resztneve Mihail - hossza­san elidőzött Szent Mihály szobránál, sorolva annak tetteit, megtoldva Mihail Gorbacsovra történő utalá­sokkal is. Az elvtárs elfelej­tette neveltetését, és hirtelen nagyon büszke lett nevére. Újabb találkozásunk egy erdő aljában ácsolt nyírfa kereszt alatt történt, ahol több ezer ember hallgatta végig az ökumenikus va­dászmisét, amelyet Panyi József celebrált. A rend­hagyó szertartást pedig nemcsak a tisztelendő úr al­kalomhoz illő szentbeszéde tette emlékezetessé, hanem az is, hogy tíz-egynéhány fi­atal gyönyörűen énekelt. A kísérő gitár pedig a papi kezek alatt szólalt meg.- Mezőkövesdi vagyok - kezdi Panyi József, mi­közben összepakolja az er­dei oltár díszeit. Ezt a szép matyó térítőt édesanyám hímezte. Kövesd- ről sok pap „kinőtt”, huszonkét-huszon- három ma is aktív közülünk.- A zöld miseruhát a természet, az erdő színeihez választottam erre az alkalomra. Nehéz ilyen alkalomra megfelelően fel­készülni, hiszen a bazárok, a zaj, zavar­hatja a szertartást. Ezért aztán sok kollé­gám nem is szívesen vállal ilyesmit. Én mégis úgy gondolom, el lehet érni, hogy az emberek odafigyeljenek arra, amit mon­dunk. Mostanában mintha természetelle­nesen élnénk. Letépkedjük, letapossuk a virágokat, rom­boljuk a környezetet, ahe­lyett, hogy gyönyörködnénk benne.- A beszédem? Azt tar­tom, hogy ember, természet és Isten tökéletes harmóniá­ban kellene, hogy éljen. Mint ahogy az egyik dalunk is mondja, az embernek a természetben meg lehet találnia Istent.- Most iskolalelkészként tevékenykedem Kisvárdán, és nagyon szeretem a fiata­lokat. Most mégis el kell válni tanítványaimtól, mert Tiszadada környékén leszek plébános. A búcsú nehéz lesz, de Isten szolgájának az a dolga, hogy ott tegye dolgát, ahová az Úr vezérli. Beszélgetnénk még to­vább, ám három tizenéves fiatal lép hozzánk. A kórus tagjait ismerem fel bennük.- Atyus - szól egyikük -, szeretnénk elindulni, azt ígértük otthon, hét órára hazaérünk. A harmincas éveinek ele­jén járó „atyus” gitárjával, diákjaival beül az öreg Jettá- ba és hazaindul. Tudom, hogy este még két beteget is meg kell látogatnia, hogy vigasztalást nyújtson nekik. A gitáros pap Harascsák Annamária felvétele Gyógyír égésre A nap egyre inkább kezdi megmutatni sugarainak erejét, mellyel megbirkózni nem mindig könnyű feladat. Aki fedetlen fejjel hosszabb ideig erős napsugárzásnak van kitéve, az napszúrást is kaphat. Fejfá­jás, rosszullét, nyugtalanság, forró arc, de ájulás, összeesés vagy akár eszmélet- vesztés is járhat vele. A napszúrásos beteget hűvös, árnyékos helyre kell vinni, s ha lehetőség van rá, az egész testét hűs vízzel kell borogatni. Az erős fejfájást fájdalomcsillapítóval lehet enyhíteni. Fe­hér bőrűek esetében a hirtelen napozás kisebb égési sérüléseket is okozhat. A bőr égésvörös színű, fájdalmas lesz, majd hó­lyagok jelennek meg rajta. A színtelen folyadékkal megtelt hólya­got nem szabad felnyitni, mert magától leszárad, és ez a bőr lehámlik. Legjobb védekezés azonban a megelőzés. Ameny- nyiben valaki direkt napsütésnek van kitéve, használjon fejkendőt, szalmakala­pot vagy napernyőt. A napszúrás megelőz­hető és gyógyítható sós tea, ásványvíz fo­gyasztásával, B és C vitaminnal vagy ezeket tartalmazó ételekkel. (Tóth) Átléptük a hetedik hónap küszöbét. Az első nappal új utazási rend „kopog­tatott” a busszal közlekedők életébe. Elsejétől ugyanis csak az első ajtón le­het felszállni, bemutatva a jegyet, bér­letet. Remek megoldás ez a bliccelők kiszűrésére, de vajon mit szól hozzá az utca embere Nyír­egyházán. A 7-es busz megáll. A leszállók közül ezüstös hajú nénike mosolyog rám, mintha tudná, mit is akarok. Fel­bátorodtam, bemutatkozom.- Én Anna néni vagyok, kedveském. Azt kérdezi, mit szólok ehhez az új rendhez? Engem nemigen zavar. Betöltöttem a hetvenet, nekem már in­gyenes az utazás, na meg aztán eddig is mindig elöl szálltam fel. Bár, tudja, mit mondok? Jobban szeretném, ha még kérnék a jegyemet! - mosolyodik rám huncutul. Kissné Ildikó, féléves fiacskájával a kar­ján, áll a bíróság előtti buszmegállóban, az 5-ősre vár.- Várjon, segítek! Ennyi csomaggal és a babával nehézkes lesz a felszállás - ajánlkozom.- Behozták ezt a hülye rendszert, már reggel is majdnem fellöktek. Mindenki furakszik, szét se néznek. Legalább a kic­sire lennének tekintettel. Azt hiszem, ezután kétszer meggondolom, amíg Tamáskával nekiindulok a városnak. Kenéz Béla bácsi az öregurakra jellemző ’ morgolódással figyeli a fel- és leszállókat a rendelőintézet előtti megállóban.- Remélem, kevesebb lesz a huligán, bár ebben még magam sem igen hiszek. Tud­V ja, mi kellene ezeknek a mai fiata­loknak? Na, ne vegye magára, tündé­rem, de egy alapos verés,jó vasalózsi- nőrral többükre ráférne. Habár - legy­int egyet itt van ez az új kormány is. A rengeteg változásba még az új utazá­si tortúra is belefér. Meleg van. A Kossuth utca elején rengetegen várják a 8-ast. A fiatalok többsége a strandra szeretne kimenni.- Amíg ide feljutunk - hördül egyet Karesz, amikor a csuklós beáll a megállóba, és a sofőr — tartva magát a szabályokhoz — csak az első ajtót nyitja ki.- Felmutatom én ajegyem, de hogy le is kezelem, azt nem garantálom. El­járok én ezzel még egy hétig is - túr bele nagy loboncába vágányán a fia­talúr. Talán csak az előtte álló két sző­keségnek akar imponálni. SiTi- Nagyon köszönöm - hálálkodik. Utazás és tortúra Rokonság Azt hiszem, alig akad Nyíregyházának (de meg merem kockáztatni, hogy a me­gyének) olyan lakója, akinek ne lenne hozzátartozója, ismerőse a nyíregyházi Északi temető (a Morgó) valamelyik par­cellájában. Gyakorta teszünk szerette­inknél kegyeleti látogatást, de vajon ilyen­kor hány embernek tűnnek fel a temető művészi vonásai? Pedig ha jobban szem­ügyre vesszük a hármas kapu hatalmas ívet, a sötétvörös, alfa és omega betűkkel díszített kerítést, felismerhetjük benne a Szegeddel, közelebbről a Dóm térrel való rokonságot. Honnan ez a hasonlóság? Mindkettő alkotója Rerrich Béla. aki építészként és Szegeddel kertművészként vált ismertté. Mint épí­tésznek, kiemelkedő és közismert alkotása a szegedi Dóm tér. Nyíregyházán viszont tehetségének mindkét arculatát kibon­takoztatta a Morgó temető rendezésében, 1930-ban. Míg Szegeden hiányzik a kert kiképzése, ez Nyíregyházán formáló elem.-A jegenyék kettős sorának az ívelése, amely a belépőt ünnepélyes monumentali­tással fogadja, szorosan hozzátartozik Rer­rich építészeti elgondolásához. A Morgó temető, mint építészeti és városképi alkotás, érdekes de nem eléggé elismert alkotása az építész-kertművész Rerrichnek. D. Nagy Katalin A Tisza tiinári szakaszán sokan strandolnak és vadkempingeznek a nyári hőségben —> Fotó: Pénzes

Next

/
Thumbnails
Contents