Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-06 / 89. szám
UJ KELET SPORT tói 1994. július 6., szerda 11 Tóth Edmond hétfőtől a Győr játékosa! Lapunkban korábban megírtuk, hogy Tóth Edmond, az NYKC fiatal tehetséges játékosa Győrbe tart. Akkor még voltak bizonytalan tényezők, de már Edmond akkor is kijelentette, hogy nem szándékozik Nyíregyházán maradni, szerződése lejárt és a győriek megkeresték. A győri szakosztályvezetővel történt beszélgetés során megtudtuk, hogy a nyíregyházi játékos kétéves szerződést írt alá a Rába-partiaknál, és hétfőtől már együtt készül új csapatával a bajnokságra. Jakab Lajos szakosztályvezető még elmondta, hogy a játékosnak szabott ára van, mivel nem rendelkezett szerződéssel. Keresik az NYKC vezetőit, és rendezik a „számlát”. Generáció váltás van a csapatunknál, és a fiatal Tóth Edmond az új csapatba tökéletesen beleillik - zárta a beszélgetést a győri szakvezető. Fuli Elnökségi ülés után Csoportbeosztások Mint azt az elmúlt héten megírtuk, a megyei labdarúgó szövetség elnökségi ülésen elfogadta az 1994-95-ös bajnoki évad versenykiírását. Az alábbiakban közöljük azokat a csapatokat, amelyek jogot szereztek a nevezésre a különböző csoportokban. A megyei I. osztály mezőnye (18 csapat): Baktalórántháza, Újfehértó, Záhony, Fehérgyarmat, Csenger, Vásárosnamény, Kisléta, Ibrány, Nyírkárász, Tarpa, Nyh.Hardware, Kemecse, Levelek, Tisza- lök. Nagyhalász, Biri, Tiszaszalka, Nyírlugos. Mint köztudott, az első helyezett felkerül a bajnokság végén az NB III. Tisza- csoportjába. Az viszont még nem tudható, onnan lesz-e kieső szabolcsi csapat ’95- ben, ami a megyei bajnokságokból kiesők számát befolyásolja. Ha minden'megyei NB Ill-as csapat bent marad, akkor a megyei első osztály utolsó négy helyezettje vesz búcsút a csoporttól, s a másodosztály két bajnoka jut fel, így alakul majd ki a tizenhatos mezőny. Amennyiben mégis lenne szabolcsi távozó a Tisza-csoportból, akkor annyival növekszik a megyei első osztályból kiesők száma, s természetesen a megyei másodosztályból is többen „esnek” vissza a városkörzeti bajnokságokba. A megyei II. osztály mezőnye (28 csapat): 1. csoport (14 csapat): Ajak, Anarcs, Demecser, Dombrád. NY.Volán, Nyírtelek, Nyíribrony, Gávavencsellő, Zsurk, Kótaj, Tuzsér, Fényeslitke, Napkor, Kálmánháza. 2. csoport (14 csapat): Nyírmeggyes, Nyírmihálydi, Nyírcsaholy, Jánkmajtis, Túrricse, Nyírbéltek, Balkány, Vaja, Kállósemjén, Kocsord, Encsencs, Gyüre, Nagyecsed, Olcsva. A másodosztály két csoportjának első helyezettje automatikusan feljut a megyei egybe, s az utolsó négy-négy csapat kiesik a városkörzetibe. A hat városkörzeti baj'- nokságból az első helyezettek kerülnek a másodosztályba, így alakul ki újra a két tizennégyes csoport. Természetesen, ha van kieső az NB Ill-ból, akkor több csapat kerül vissza megyei 11-be, és több esik ki. Rádiós tájfutás Gerecse! sikerek A Nyíregyházi Városi Rádiós klub versenyzői a hétvégén a Gerecse-hegység- ben, Pusztamarót térségében álltak rajthoz az Eternit Kupán. Ahogy már azt megszokhattuk ezúttal is töfeb érem és helyezés került megyénkbe. Külön öröm, hogy a világbajnokunk Halcsák Zsolt az idén először az élen végzett. Éppen a legjobbkor hiszen ez volt az első válogató verseny a szeptemberi világbajnokságra. Az Eternit Kupán 11 klub 87 rádiós tájfutója állt rajthoz. Eredmények. Nők. Úttörő: 1. Kocsis Gabriella (RH 1, URH 1). Felnőttek: 1. Ladikné Zamóczai Klára ( 2, 2). Férfiak. Serdülő: 1. Cserpák Zsolt (1 ,1), 2. Ven- czel Gábor (3, 2). Ifjúságiak: 1. Halcsák Zsolt (2, 2), 3. ifj. Venczel Miklós (6, 1), 4. Szedlár Károly (7,4), 5. Halmay Balázs (3, 5). Felnőttek: 1. Lukács József (1, 1). Old Boy: 1. Orosi János (1, 1), 2. Kovács András (2, 2), 3. Venczel Miklós (3, 3). Pontverseny: 1. Nyíregyháza 59, 2. Szeged 19, 3. Székesfehérvár 8. Forma-1 Osztrák Nagydij A Forma-1-es autós gyorsasági világbajnokság eseményeit figyelemmel kísérő osztrák szurkolók számára felettébb jó hírt közölt az ORF nevű rádióállomás. Akik hallgatták az adást, azok arról értesültek, hogy nyolc év után az Osztrák Nagydíj minden bizonnyal ismét bekerül a Grand Prix-so- rozat műsorába. Noha hivatalosan nem jelentettek be semmit, azért azt elárulták: a hétvégén lezajlott Francia Nagydíj alkalmával az osztrák viadal rendezői sok szempontból sikeres tárgyalásokat folytattak a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) alelnöké- vel, Bernie Ecclestone-nal.- Elképzeléseink ismertetésével sikerült meggyőznünk Ecclestone-t arról, hogy képesek vagyunk megfelelni a szigorú elvárásoknak. Gerhard Berger is segédkezett a „lobbiban”, amelynek eredményeképpen 99 százalékos biztonsággal mondhatom: jövőre ismét Forma-1-es versenynek ad otthont Ausztria - nyilatkozta Christophe Amman, a szervezőbizottság szóvivője a rádióinterjúban. Amman arról is beszámolt, hogy 4 millió dolláros költségvetésből gazdálkodnak. Ez elég a pálya átalakítására. Végezetül elmondta, július végén esedékes azon szerződés megkötése, amellyel Bernie Ecclestone és az osztrák házigazdák véglegesítik a szóbeli megállapodást. Gerliczki tudja, mit vállalt! Tombol a kánikula, szinte olvad az aszfalt a nap melegétől. Gerliczki János a megyei labdarúgó szövetség főtitkára is rendesen törölgeti az izzadságcsep- peket homlokáról. Irodájában percenként csörren a telefon, néhányan pedig személyesen kukkantanak be ügyesbajos dolgaikkal. Ráadásul még én is ott kotnyeleskedem, és kérdésekkel zaklatom. —Főtitkár úr, azt javaslom, vágjunk a közepébe. A bajnokságok színvonala kielégítette igényeit? — Kisméretű javulást észleltem, s ezt alátámasztja a megyei ifjúsági válogatottnak a miskolci területi döntőn — veretlenül — elért első helyezése. Örömmel tapasztaltam, hogy mindkét osztályban nagy súlyt fektetnek az utánpótlás nevelésére. Ki kell emelnem a Fehérgyarmati FC és a Nyíregyházi Volán Dózsa ilyen irányban kifejtett szakmai munkáját. — A megyei első- és másodosztályban egyaránt nagy versenyfutás zajlott a feljutásért, s ez ráirányította a figyelmet a labdarúgásra. — Kétségkívül nem mindennapi párharcot vívott Sényő illetve Baktalórántháza. Sokáig emlékezetes mérkőzésen, az utolsó forduló döntött a sényőiek javára, úgy vélem, megérdemelten! Lejjebb egy osztállyal Biri utcahosszal bizonyult a legjobbnak. Mögötte Tiszaszalka és Encsencs tusa- kodott a második helyért, s a beregiek remek finissel, történetük során először, feljebb léptek egy lépcsőfokkal. — Maradjunk a sokat emlegetett Bakta—Sényő meccsnél. Mi történt a háttérben, oszlassuk el a mendemondákat! — Annak érdekében, hogy megismerjem a mérkőzések biztosítását, a vezetők magatartását, és a játékvezetők működését, személyesen is megtekintettem több megyei rangadót. Nem tudom, hogy miért haragszanak rám egyes együttesek képviselői, különösen a baktai vezérkar. Négy találkozójukat láttam. Nagyhalászban, és az otthonukban lejátszott Nyírkárász elleni meccsükön a szakosztály két tagja is minősíthetetlenül viselkedett. Ez utóbbi összecsapáson minden voltam, csak szép nem. Lecsalóztak, nyomdafestéket nem tűrő hangot engedtek meg maguknak, ezért feljelentéssel éltem, aminek később írásbeli figyelmeztetés lett a következménye. A baktalórántháziak nehezményezték azt is, hogy Tomasovszky Zoltán vezette a bajnoki címet eldöntő csatát. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy a bíróküldés nem kívánságműsor! Felelősségem tudatában kijelentem, a Baktalórántház—Sényő mérkőzésen tudatosjátékvezetői tévedés nem történt. Az indulatok azért szabadultak el, mert a vendégek az első félidőben a jobbnál jobb helyzeteket is elpuskázták. A fordulás után a kiállítások miatt parázzsá vált a légkör, és ahogy már lenni szokott, ilyenkor a főtitkár a bűnös. Kaptam hideget-meleget, de kijutott a jóból a játékvezetői bizottság elnökének is. Ennek ellenére nem tudom, miként terjedhetett el az a rémhír, hogy betiltjuk a pályát. Sem a játékvezetőt, sem az ellenőröket nem bántalmazták! Három nappal később az egyesület elnöke. Kormány Béla elnézést kért az atrocitásokért, és én ezzel lezártnak tekintem az ügyet. —Rengeteg súlyos sérülésről, valamint ittas játékosok pályára lépéséről értesülhettünk. — A sok sérülés egyértelműen a felkészülés hiányából adódik. Munkahelyi és egyéb elfoglaltságok miatt, ritka az edzéslátogatotság, s ez visszájára fordul a hétvégi meccseken. Az ellenőri je- lentéskekben nem találtunk utalást ittasságra, annál inkább a sporttelepek tőszomszédságában fellelhető kimérésekre. Többször megesett már, hogy a rendezők is felöntöttek a garatra, és ők álltak a hangadók élére. —Nyírmihálydi és Nyírlugos. Slágertéma manapság. Az encsencsiek hevesen vitatják visszatérésüket, főleg bajnoki besorolásukat. — Encsencsnek savanyú a szőlő. Napkori vereségükkel elszórakozták a feljutásukat. Osztályozót követelnek, pedig a megyei gárdák együttesen kérték, hogy egyéves munkájukat ne rontsuk el ily módon. Kérdezem én, ha nem vesszük vissza a két csapatot, hol futbalozhattak volna tovább? Talán Baranya megyében?! Uram, ha a kisuj- jamat vágom el, az is fáj, ha a hüvelykujjamat, akkor az szintén. Tudtuk, nem fog osztatlan sikert kiváltani döntésünk, de az elnökség egyhangúan mondta ki az igent. — Megnövekedett feladatok várnak a szövetségre. Hogyan tudnak majd ennek eleget tenni? — Nagyon nehéz bajnoki év előtt állunk. Mindkét részről nagyfokú segítőkészségre lesz szükség, aminek már némi jele tapasztalható. A csapatoknak és a szövetségnek is csak az lehet a célja, hogy minél zökkenőmentesebben történjen az átállás. Számíthatunk a társadalmi aktivisták, és a városkörzeti bajnokságban tevékenykedők támogatására is. Mint az elnökségi értekezleten is elhangzott, kompromisszumos megoldáson törjük a fejünket. Kevés az aktív játékvezető, ezért felmerült a szombati játéknapok bevezetése — önkéntes alapon. Kérjük az egyesületek képviselőit, hogy a július 11-én, a szövetség székházában (Mártírok tere 9.) tartandó díjkiosztón ismertessék elképzelésüket a mérkőzések rendezésének időpontjairól! Koncz Tibor Nyári csevegés Schreiber Józseffel Kosárlabda az örök szerelem Ülünk a szerkesztőségi szobában. Régóta ismerjük, s tulajdonképpen azt hinnénk, meglepni már igazán nem is tudjuk egymást. Aztán mégis. Én szívem szerint azt a címet adnám az írásnak: Az eltéko- zolt évek. De ez így túl egyszerű lenne. Meg aztán féligazságot tartalmaz, hiszen nem csak Schreiber Józsefen (45 éves) múlt, hogy most éppen — a legjobb edzői korban ismét — csapat nélkül van. — Ismét eltűntél a kosárlabdából, állítólag csak a Kossuth gimnáziumban, ahol tanítasz, viszed a leány csapatot. Egyébként pedig az újfehértói labdarúgógárda ifiedzője vagy. Számodra ez nem karrier... — Kényszer szüli a lépéseimet, hiszen meg kell élnem, kipróbáltam újra magam a labdarúgásban. Nyilván azért a változásokba az is belejátszik, hogy két éve nem tartottak rám igényt a Tanárképző NB I- es fiú csapatánál. Egyébként nevetséges, de Újfehértón jobban kerestem ifi edzőként, mint NB 1-ben kosárlabda trénerként. — Nem kerültél a sportiskolás edzők közé sem. Ennek mi lehet az oka? — Erről nem engem kellene kérdezned, mindenesetre szakmai oka nem lehet. Feleletet erre én nem tudok adni. Mindenesetre ez elég furcsa, hiszen többet edzősködtem NB I-ben, mint az itt lévők összesen. — Mások valószínűleg jobban kihasználták volna, hogy ők a legsikeresebb kosárlabdaedzők a megyében. Ráadásul te még azt mondhatnál, amit akarnál, hiszen úgysem tudnák minden szavad ellenőrizni. A DVTK-val elért ötödik helyed pedig magáért beszél. — Diósgyőrbe '84-ben kerültem Nagykállóból, amikor az ifjúsági női csapatot vettem át. Aztán kényszerokok miatt megváltak a felnőtt csapatnál az edzőtől, és én kerültem a helyére. Fejest ugrottam a mélyvízbe, rengeteget tanultam, képeztem magam autodidakta módon is. Igyekeztem nagyon sok edzést megnézni. Az első évben maradtunk a tizenFotó: Bozsó Katalin egyedik helyen, majd a következő évben feljutottunk az “A” csoportba. Ezt követően három éven át irányítottam még a csapatot. A legjobb helyezésünk ötödik hely volt. Az ötödik év után marasztaltak a vezetők, szerettük is a várost, de nem hiszem, hogy utódommal. Király Sándorral kijöttem volna. Király Sándor egészen más elveket vall a kosárlabdáról, mint én. így kerültem egy évre Szolnokra. Szolnokon nagyon szerettem dolgozni, gyerekekkel foglalkoztam. Sajnos, azonban a kollégákkal nem igazán voltunk egy hullámhosszon, ezért hazaköltöztünk Nyíregyházára. Örömmel jöttem vissza, hiszen nagyon sok embert ismerek a városban. Nagyon sok barátom él a környéken. Tanítani pedig nagyon szeretek. — Ezután újabb két év szünet. Majd 91-ben kértek fel arra, hogy vállald el az NB I-be feljutott Tanárképző irányítását. —Azt hiszem, páran kicsit megijedtek hirtelen az NB I-től, ezért kértek fel. Én csak úgy vállaltam el, ha Kovács Tibi marad, hiszen ő jutatta be a csapatot a magasabb osztályba, és inkorrekt dolog lett volna részemről nélküle elvállalni. Megfelezve a fizetést dolgoztunk mind a ketten. — Egy évig tartott az újabb edzősködés, miután benntartottátok a csapatot - ami a maximális elvárás volt az újonc gárdától - szerződést bontott veletek a Tanárképző. — Nagyon sok minden bánt a mai napig ezzel kapcsolatban. Mindenesetre kicsit több hozzáértéssel, kevesebb kapkodással már „A” csoportos csapata lehetne Nyíregyházának. — Azért azt meg kell említeni, hogy nemfelejtődtél el. A mai napig kapsz ajánlatokat kosárlabdacsapatoktól. Csak éppen nem mozdulsz... — Az edzői állás nem egy életbiztosítás, három szép lányom van. Ahhoz, hogy elköltözzek, újra gőzerővel dolgozzak, olyan kihívás kellene, amely komolyan érdekel. Természetesen az ajánlatokban komoly anyagi garanciáknak is lenni kellene. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem hiányoznak az NB I-es találkozók izgalmai, a rangadók légköre. Meg lehet lenni nélküle, ha nagyon muszáj, de eredményes csapatnál nagy öröm dolgozni. Legutóbb három hete is volt női és férfi vonalon is érdeklődés irántam, de az ilyen általános puhatolózás már nem érdekel különösképpen. Mindenesetre, ha mégis elszerződök, jobb szeretnék női csapatnál dolgozni, mert a lányok jobban szeretnek edzeni, mint a férfiak. —Ha megkeresne a TK, leülnél a kis- padra? — Nehéz kérdés. A két éve szerepelt csapatból már szinte senki sem játszik itt, a nyíregyházi játékosok nagy része abbahagyta. Azt hiszem, tudnék újat adni szakmailag a csapatnak, de nem hiszem, hogy van rám igény. — Ősszel milyen kispadon ülsz majd? Kosárlabda vagy labdarúgás? — Fogalmam sincs. A focit is szeretem, köztudott, hogy nem idegen számomra a sportág, de az örök szerelmem a kosárlabda marad. Száraz Attila
