Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-06 / 89. szám

10 1994. július 6., szerda SPORT UJ KELET Vége az álmoknak Nyolcaddöntő: Brazília—Egyesült Államok 1-0 (0-0) San Francisco, 86 321 néző, vezette: Quiniou (francia) gólszerző: Bebeto (74. p.) sárga lap: Mazinho (9. p.), Jorginho (17.), illetve Ramos (44.), Caligiuri (50.), Clavijo (65.), Dooley (81.) piros lap: Leonardo (43. p.), illetve Clavijo (második sárga lapja miatt, 86.) csere: Zinho helyett Cafu (69. p.), illetve Ramos helyett Wynalda (a szünetben), Perez helyett Wegerle (65.) jók: Aldair, Dunga, Bebeto, Romário, illetve Clavijo, Perez Az első gólhelyzet a hazaiaké volt. A 11. percben egy jobbról érkező labdát Dooley alig késett le, pedig sem a köz­vetlen brazil védelem, sem Taffarelkapus nem tudott már „hozzászólni” az ese­ményekhez... Pokoli iramot diktáltak az atlétikusan kifogástalanul képzett ameri­kaiak, de újabb helyzetet nem tudtak ki­dolgozni. A 23. percben a lesreállítással próbál­kozó amerikai védelem egy emberként lépett ki, de mivel Aldair és Marcio San­tos hátulról rajtolt, esélyük volt Dunga beadásának értékesítésére. Aldair társához csúsztatott, ő mellégurított. Meola kapus hiába reklamált, nem volt les! Ellenben óriási helyzet, az igen. Négy perc múlva egy jobboldali beadást Bebeto félig ollóz­va kívánta a bal sarokba küldeni. Nem sokon, pár centin múlott, hogy nem sike­rült ötletét kiviteleznie. Meola ennél az esetnél már verve volt. Szép lassan válto­zott a kép, a brazilok diktálták a tempót, a nagy rohanástól kétségkívül némi oxigén­adóssággal küszködtek az amerikaiak. A 33. percben Romário a jobb oldalon re­mek hátrahúzós csellel csapta be őrzőjét, de jobblábas, lapos lövése elsuhant a jobb alsó sarok mellett. A félidő záró perceiben Lalasék kés­hegyre menő harcot folytattak azért, hogy elkerüljék a brazil gólt. Sikerrel tették. A 43. percben Ramos ráncigái ta Leonar­do mezét, a brazil védő könyökkel Ala­posan arcbavágta az amerikai futballistát. A francia bíró kiállította az indulatos Le- onardót! A 47. percben Romário próbált közel­ről a kapuba emelni, de a jobb alsó sarok felé tartó labdát Dooley mentette. A tíz emberrel küzdő brazilok az 59. percben hagytak ki óriási lehetőséget. Hosszú in­dítással Romário indult, Balboa elcsúszott. A dél-amerikai ász kicselezte Meolát is, de kisodródott helyzetből a kapu bal oldala mellé helyezett... Mezőnyjátékkal teltek a percek, nem túl izgalmasan. Sokkal inkább látszott, az ide­gek „szikráznak”. A szikrázás időszakát a 74. perc eseménye szakította meg. Romário középről nagyszerűen ugratta ki a jobb oldalon futó Bebetót, aki éles szög­ből, Meola mellett a kapu jobb oldalába helyezett (1-0). Úgy festett hát, az emberhátrányban lévő dél-amerikaiak elkerülik a hosszab­bítás gyötrelmeit! Ügyesen, taktikusan tar­totta a labdát az erejével teljesen elkészült amerikaiakkal szemben Brazília. Négy perccel a lefújás előtt Clavijo felöklelte Romáriót, s mivel korábban volt egy sár­ga lapja (ez is sárgát érő belemenés volt), ő is mehetett zuhanyozni — tehát 10 a 10 ellen fejezte be a játékot. Ami persze könnyedén és gyorsan fele­dendő színvonalú, hiszen igazán szép fut­ballt nem láthattak a nézők. A brazilok a kapu előtt sokkal határozottabbak voltak, ennek köszönhetik továbbjutásukat. Az amerikai válogatott tudását ez a feladat már meghaladta! Öltöző­folyosó — Egyetlen pillanatig sem voltak két­ségeim, nem féltem, hogy kikapunk — nyilatkozta a brazil válogatott szövetségi kapitánya, Carlos Alberto Parreira. — Tíz emberre fogyatkozva is taktikailag igen jól játszottunk. A meccs számomra egyetlen pillanatban sem volt drámai, az amerika­iaknak csak egyetlen valamirevaló hely­zetük volt. — Nehéz mérkőzés volt — mondta a brazilok legnagyobb sztárja, Romário. — Az amerikai védelem áthatolhatatlanul zártnak tűnt. Tízen tizenegy ellen játszva fel kellett hagynunk azzal a törekvéssel, hogy látványosan focizzunk. A szívünkkel kellett játszanunk. A brazil gól szezője, Bebeto úgy érzi, hogy nagyon fontos gólt rúgott a házi­gazdáknak. — Az első félidőben nem volt sok le­hetőségünk — mondta a csatár. — Az igen fontos szerepkörben lévő Leonardo kiál­lítása után teljesen átszerveztük a felállást. A továbbjutás az egész csapat számára nagy megkönnyebbülést jelentett. A gól­nál mesés átadást kaptam, nem hibázhat­tam. — Szomorú nap volt a mai — nyilat- kozta Bora Milutinovic amerikai szövetsé­gi kapitány. — A vb-n nyújtott össztel­jesítményünket mérlegelve azonban elégedett vagyok. Olyan futballisták, mint Lalas. Sorber, Jones bizonyították, hogy nemzetközi színvonalú játékosok. Ma is bíztam egyébként a fiúkban, de nem először fordult elő, hogy tíz emberrel játszó csapat nyert a teljes létszámú ellen. A mi gondunk az volt, hogy igen keveset tudtuk megtartani a labdát. Ha ez az első félidőben csak egy kicsit is másképp lett volna, akkor legyőzzük Brazíliát. Dahlin: legalább elődöntő Martin Dahlinvól azt nyilatkozta f Tommy Svensson szövetségi kapitány, hogy senkiért sem cserélné el, ő a svéd j válogatott legfontosabb embere. A színes bőrű csatár meghálálta a bizal­mat, hiszen három mérkőzésen négy í| gólt szerzett a vb-n. A német Mönc- hengladbach támadója a dpa német hírügynökségnek nyilatkozott. Mi volt a svédek sikerreceptje Sza- jt úd-Arábia ellen? — Nagyon okosan játszottunk, igye- t§ keztünk megbecsülni a labdát. Ha az • ember így tesz, akkor nem kell sokat 1 futni. Normális körülmények között mi rengeteget rohanunk és állandó nyomás f alatt tartjuk az ellenfelet. De ezt ilyen * nagy hőségben nem lehet megtenni, lg Svensson azt mondta, igyekezzünk f megtartani a labdát. Fontos volt, hogy ff mi szerezzük az első gólt, mert a sza- '* úd-arábiaiak szeretnek kontrára játsza- S ni. így azonban fordítva történt. Milyen elvárások voltak Svédország­éi ban a csapattal szemben és mit szeret­■ ne maga a válogatott elérni? — Odahaza azt várták, hogy jussunk ■ tovább a csoportból a nyolcaddöntőbe. Ezt megtettük, sőt, Szaúd-Arábiát is le­győztük. De nem vagyunk elégedettek,; még többet szeretnénk elérni. Kis sze­rencsével az élődöntőbejuthatunk. Az 1992-es Európa-bájnokságon is jól j szerepelt már a svéd válogatott. Mi a \ különbség az akkori és a mostani csa­pat között? — Ez majdnem ugyanaz a gárda, mint két évvel ezelőtt. A lényeges különbség, hogy akkor még nagyon fiatalok vol­tunk. Én 23. évemet töltöttem, a csapat átlagéletkora 22 esztendő volt. Most sokkal tapasztaltabbak vagyunk. A közelmúltban szóba került, hogy es­etleg elszerződik a Mönchengladbach- tól. Végül is hol folytatja a következő idénytől? — Szerződés köt a Mönchengladbac- hoz, de ha megfelelő ajánlatot kapok, elengednek. Az Evertonnak azonban — bár nagyon jó fizetést ajánlottak — nem­et mondtam, mert nem akarok Ang­liában játszani. Ha a Mönchengladbac- hot elhagyom, Spanyolországban vagy Olaszországban szeretném folytatni. Ez az álmom. VB-ÉRDEKESSÉGEK Hagi kettőt ér Tommy Svensson, a svédek szövetsé­gi kapitánya alighanem a plafonig ugrált örömében, amikor Románia búcsúztat­ta Argentínát. — Egy európai csapat ellen mindig könnyebb hatékony taktikát alkotni, mint egy dél-amerikaival szemben — adta a magyarázatot Svensson. A szakvezető ezután azt fejtegette: a románok előtt a középpályán ugyanúgy „lehúzzák a sorompót”, mint tették azt korábban többször is. — Mindössze egy dolog izgat. Hagi remek formában van. Technikailag kiválóan képzett, átadásaira pedig „harapnak” a társai, őt kell lefedezni. Igen, mert Hagi két embert „ér”. Svensson biztosra veszi a románok el­leni továbbjutást, és már az elődöntőre összpontosít. — Dahlin és Brolin olyan formának örvend, amit magam sem hittem volna a rajt előtt. És tegyék hozzá Kennet Andérssont. Ez a fiú maga a csoda! — zárta rövid eszmefuttatását Svensson. Tenor ista futballista Placido Domingo szerint a futball és az opera két közös tulajdonsággal ren­delkezik: ■— Mindkettő összefogja az embereket, s élvezhetők anélkül is, hogy értené az ember — így Domingo. A világhírű tenorista egykor maga is fut­ballozott: — Akkor kapus voltam, ma viszont már elöl játszom. A tenoristák olyanok, mint a csatárok: ők kerülnek a figyelem középpontjába — magyaráz­ta Domingo, aki Jósé Carreras és Lu­ciano Pavarotti társaságában ad kon­certet a vb zárónapján. Evita Angol újságírók egy csoportja— Ar­gentína csúfos bukása után — átszöve­gezte az Evita című világhírű rockoperát. A módosítás nyomán a világhírű dal legis­mertebb sora így hangzik: „Ne értem sírj, Argentína, Maradona doppingolt...” Elégedettség Az Egyesült Államok rendfenntartó erői elégedetten adták közre, hogy bár a vb- mérkőzéseket eddig több mint kétmillióan látták, ennek ellenére mindössze 312 személy letartóztatására került sor. Ráadá­sul az őrizetbe vetteknek több mint a fele nem is szurkoló, hanem jegyüzér. A túl­zott alkoholfogyasztás sem jellemző, tekintve, hogy eddig 12 ittas szurkoló került ideiglenesen rács mögé. Brazil öröm Sao Paulóban a szurkolók együtt sóhaj­tottak fel a megkönnyebbüléstől, amikor csapatuk megnyerte az Egyesült Államok elleni mérkőzést. A találkozó alatt a belvárosban egy óriási képernyő előtt 30 ezren csöndben figyelték az eseményeket, s csak Parreira szövetségi kapitánynak, meg néhány játékosnak a számlájára küldött szitkokat lehetett hallani. Végül is a tömeg a szokásos ünneplésbe fogott, bár nem volt teljesen elégedett. — Brazília rosszul játszott, de jobban, mint az amerikaiak és megérdemelte a győzelmet — foglalta össze a lényeget a szurkolók egyike. Holland ünneplés Rendőrségi közlés szerint Hollandiában hangosra sikeredett a legelvakultabb fut- ballhívek örömünnepe az írek felett ara­tott 2-0-ás győzelem után. Hágában 1500 fiatal tombolt a városközpont utcáin, egy részük kirakatok betörésével és rablással kötötte össze az ünneplést. A kárt még nem tudták felbecsülni, hajnalra ötven huligánt letartóztattak. Utrechtben három randalí­rozót vettek őrizetbe. Rotterdam és Amsz­terdam azonban károk nélkül vészelte át a győzelmi mámort. Gaudino és a Kaiserslautern Maurizio Gaudino ugyan még nem kapott játéklehetőséget a világbajnoksá­gon, a Bundesligában így is több klub ér­deklődik a 27 éves játékos után. A leg­valószínűbb, hogy a csatár az Eintracht Franfurttól a Kaiserslautemhez igazol. Ezt szorgalmazza az ott játszó Andreas Breh- me is. — Maurinak feltétlenül hozzánk kell jönnie. Jól beilleszkedne a csapatba. Ha a szerződés csak pénz kérdése, okvetlenül meg kell adni az árát — vélekedett a 85- szörös válogatott. Jonas Them sérült Jonas Them, a svéd válogatott közép­pályása, s egyben csapatkapitánya minden korábbinál derűlátóbban nyilatkozott ar­ról, hogy térdsérüléséből felépülve a ro­mánok elleni negyeddöntős összecsapáson pályára tud lépni. — Eleget játszottam már, ezért nincs szükségem pluszedzésekre. Csak jót tesz nekem ez a rövid pihenő. Nincs miért ag­gódnom és abban bízom, hogy tökéletes­en rendben leszek a mérkőzésre — mondta a svéd játékos. A Szaúd-Arábia elleni mérkőzésen megsérült labdarúgót a lefújást követően megröntgenezték, és utána Jan Ekstrand csapatorvos nagyon jónak minősítette Them esélyeit arra, hogy pályára lépjen Selymesék ellen. A futballista eddig 51 alkalommal ölt­hette magára a háromkoronás mezt. Th­em tavaly a portugál Benficától az olasz SSC Napolihoz szerződött, ősztől pedig már az AS Roma csapatát fogja erősí­teni. Bálvány Doppingbotránya ellenére Maradona változatlanul sztár hazájában, Argentí­nában. A Clarin című lap friss felmérése szerint a játékosoknak mindössze 8.8 százaléka vallja, hogy Maradona beszeny- nyezte magát és országát, ugyanakkor 89 százalékuk számára Diego továbbra is bálvány maradt. Étkezés Az olaszok nem brillíroztak a vb első szakaszában, ám ezt a legkevésbé sem magyarázhatják a rossz táplálkozással. Ételeik ugyanis egyenesen Olaszhonból érkeznek, s a válogatott szakácsa, Fran­co Suncini is mindent megtesz a hazai ízek biztosítása érdekében. Mindezt ter­mészetesen a csapat orvosának, Carlo Zeppillinek szigorú ellenőrzése mellett. Tüntetőleg Tüntetésképpen Maradona kizárása ellen, Mirghani Yassin, az egykori kiváló szudáni labdarúgó, aki eddig vb-tudósító- ként tevékenykedett, a továbbiakban egyetlen mérkőzést sem néz meg. — Maradona kizárásával nemcsak Ar­gentínát, de a sportág valamennyi szerel­mesét is megbüntették — nyilatkozta az exfutballista, aki számára a vb mit sem ér az „isteni Diego" nélkül. Bonner bakija Pat Bonnert négy éve még a románok elleni tizenegyespárbaj hőseként ünne­pelték az ír szurkolók. Az idei világbaj­nokság után már csak a hollandok elle­ni kapitális bakija marad meg a köz­vélemény emlékezetében. Az „Oranje” elleni mérkőzés első félidejének végén a rutinos kapuvédő olyan ügyetlenül próbálta hárítani Wim Jónk lövését, hogy a labda a hálóőr kezéről végül a kapuba jutott. A mérkőzés után érthető elkeseredés­sel nyilatkozott: „Még mindig nem ér­tem, hogy mi történhetett, de természe­tesen elismerem hibámat”. A népszerű „Packie” lelkiállapotáról Alan Kellynek, az ír csapat tartalékka­pusának szavai tanúskodnak: „Pat ma­gába roskadva ült és szeretett volna egyedül lenni. Megértettem kínjait”. Jackie Charlton, az írek népszerű an­gol kapitánya sem korholta a kapust, sőt, inkább buzdította Bonnert a má­sodik félidő megkezdése előtt. „Oda­mentem hozzá és arra biztattam, hogy a második játékrészben jól védjen” —- nyilatkozta a közkedvelt „Zsiráf’. Természetesen a győztes hollandok is megszólaltak a mérkőzés után, többek között az első gól szerzője, az Olaszországban idegenlégióskodó Dennis Bergkamp: „A második gól után támadniuk kellett az íreknek, de biztos voltam benne, hogy nem tudnak kiegyenlíteni”. „A fiúkat arra kértem a szünetben, hogy ne ismételjék meg a Marokkó ellen elkövetett hibát, amikor az ellen­fél a második játékrész legelején egyen­líteni tudott. Szóltam, hogy nincs még vége a találkozónak és a lefújásig kell összpontosítani” — nyilatkozta a bold­og holland szövetségi kapitány, Dick Advocaat.

Next

/
Thumbnails
Contents