Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-06 / 89. szám

Ui KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL !■ 1994. július 6., szerda 5 A gazdasági jogász tanácsai (3.) A szerződés biztosítása A személyi biztosíték a dologi biz­tosítéktól abban tér el, hogy itt egy har­madik személy vállalja, hogy vagyonát leköti és helytáll a kötelezett tar­tozásáért. Ezek között legismertebb a Kezesség: Kezességi szerződést csak írásban lehet érvényesen vállalni. Ebben a kezes arra vállal kötelezett­séget, hogy amennyiben a kötelezett, aki helyett kötelezettséget vállalt, az nem teljesít, úgy maga fog a jogosult­nak teljesíteni. Amennyiben a kezes teljesít, tehát a jogosultat kifizeti, ez esetben őreá szállnak át azok a jogok az eredeti adóssal szemben, amelyek az eredeti jogosultat megillették. Tehát a kezes ezután követelheti a kifizetett összeget az adóstól. Készfizető kezesség: A kezességnek egy speciális formája. Ez esetben a jo­gosult (akinek az adós tartozik) a határ­idő lejártát követően nem köteles az adósnál pert indítani követelése behaj­tására, hanem közvetlenül fordul a készfizető kezeshez. Bankgarancia: A bankgarancia azt jelenti, hogy a bank kötelezettséget vállal arra, hogy meghatározott felté­telek esetén és határidőn belül egy megállapított összeghatárig a kedvez­ményezettnek fizetést fog teljesíteni. Ilyen feltétel különösen bizonyos ese­mény beállta (pl. leszállított áru átvé­telének igazolása), bizonyos esemény elmaradása (pl. fizetési határidő le­járat), ill. okmányok benyújtása (pl. a teljesítés igazolása). A jelentős szerző­dések esetén célszerű meggondolni, hogy nem lenne-e szükséges valami­lyen biztosítékot is kikötni. Erre a szerződés megkötésekor mindkét fél könnyen vállalkozik, hiszen azért köt­nek szerződést, mert a szerződő felek bíznak a szerződés teljesülésében. Sokkal nagyobb gond az, ha a biztosí­ték kikötése elmarad és a vállalás nem teljesül. Jó tanács még olvasóinknak, hogy a bonyolultabb ügyekben mindenképpen forduljanak ügyvédhez és a pontos, részletes jogszabályi rendelkezéseket kérdezzék meg. Dk. Bornemisza Lajos Fekete bárány helyett fehér kecske a jánk­majtisi nyájban Fotó: Pénzes Hegedűs D. Géza Mandaláéknál Kicsit elkéstem. A szombat délelőtti próba már javában zajlott Mandaláék sza­badtéri színpadán, amikor betoppantam. A jól ismert Padlás Szilvás gombóc-dala után az esti sztárvendég­nek akad némi gond­ja­- Kérlek, segítse­tek nekem ezekben a bonyolult lépések­ben! - sasszézik egyet Hegedűs D. Géza a színpadon. Nagyképűségnek, beképzeltségnek nyoma sincs hangjában, mozdu­lataiban. Barabás B. Barabás szerepében mosolyogva szalad­gál a lépcsőkön, buk­fencezik, izzad a ká­nikulában a többiek­kel együtt.- Ennyi, köszö­nöm! - mondja a rendező a finálé után, és a szereplők lassan beszállingóznak a fák hűvösébe.- Nincs sok időm, de azért beszél­gessünk egy kicsit - invitált öltözőjébe a művész úr. - Pár kilométerrel arrébb lesz egy fellépésem, remélem, nem bánja, ha közben átöltözöm? Üljön le a fotelba, és kérdezzen bátran!- Tudom, hogy Pesten 263-szor játszot­ta ezt a szerepet, de hogy jött létre ez az itteni fellépés?- A dalszínház vezetője megkeresett Budapesten, és megmutatta azt a Padlást, amit ők rendeztek és játszanak. Nagyon tetszett a fiatalos lendület, az őszinteség, így igent mondtam a Mandala felkérésére, ami erre a hétvégére szólt. Én azonban nem csak játszom, de Egerben már meg is rendeztem ezt a darabot.- Milyennek találja a Mandala Dalszín­házat?- Fantasztikusnak. A semmiből csodát tudtak csinálni. Ok megmutatták, hogy lelkesedéssel és alázattal mire képes az ember.- Nem nehéz profi színészek után egy amatőr társasággal játszani?- Egyáltalán nem. Itt csupa jókedvű fi­atallal vagyok körülvéve. Tudja, mi a leg­jobb bennük? Az, hogy még nem felej­tették el, milyen felszabadult gyereknek lenni. Aki beleszeret ebbe a darabba, az előhívja magából a játékosságot.- Titok, hogy egy fővárosi színész meny­nyiért vállalt itt fellépést?- Erről, úgy igazán, még nem is be­szélgettünk. Olyan jól érzem magam ez­zel a kis csapattal, hogy akár ingyen is vé­gigviszem ezt az estét.- Pályatársai közül sokan úgy vélik, hogy a legsúlyosabb válságot éli meg a színház.- Szerintem nincs válságban Thália otthona, de a létért meg kell küzdenie ak­kor is, ha ragyogó szakemberek állnak a színfalak között. Munkánknak az lenne az értelme, hogy a nézőket legalább egy rövid időre ki­ragadja a minden­napok ezernyi problémája közül. Úgy kell játsza­nunk, hogy az em­bereknek legyen kedvük közénk jönni.- így, közel két évtized távlatából visszanézve melyik volt a legkedvesebb szerepe?-Ezt nagyon ne­héz lenne meg­mondani. Minden korszakomnak megvolt a maga „szívemhez nőtt” alakítása. Fiatalként nagyon kedves volt a Don Carlos, de jó volt játszani a Vágy villamosában, az Ügy­nök halálában vagy a Jó estét, nyár, jó es­tét, szerelemben is.- Ennyi siker után van-e nagy szerepül­őm?-Nincs ilyen. Én eddig sem kértem sze­repeket, ezután sem fogok. A kiosztott sze­rep, ha igazán akarja az ember, hamar fel­öld a megfelelő arcot.-A fellépések mellett jut idő a pihenésre is?- Természetesen. Ez a Padlás lesz az utolsó darabom a nyáron, aztán lazítok. Nem utazom külföldre, inkább megláto­gatom Ibrányban élő édesapámat és test­véreimet... szóval itthon üdülök. Síkú Tímea A művész öltözőtükre előtt Harascsák Annamária felvétele Sportoló fogyatékosok „Gyere holnap is, mert várunk!" Az Értelmi Fogyatékosok Nyíregyházi Klubja 41 közepesen súlyos szellemi sérült nappali foglalkoztatását biztosítja. A fiata­lok szabad idejükben szívesen és ered­ményesen sportolnak. Ezt bizonyítja a 20 éves Porcellán Ferenc sikere is, aki idén nyáron a berlini olimpián versenyez majd. Dr. Endreffy Ildikó alpolgármester jú­lius 1 -jén ünepélyes keretek között átnyúj­totta neki Nyíregyháza város emlékérmét, egy ötkarikás üvegserleget, és húszezer forinttal támogatja a világbajnokságon való részvételét. A fogadáson megjelentek az intézet vezetői és a nagymama is. — Milyenek Ferenc eddigi és várható eredményei? Felkészítője, Virányi Lászlóné: — A Népstadionban április 30-án megrendezett II. Országos Atlétikai Versenyről egy arany- és egy bronzérem­mel tért haza. Távolugrásban első, 200 méteres síkfutásban 3. helyezést ért el. Őt is beválasztották ki abba a 3 fős csapatba, amely 1994. július 17. és augusztus 1. között hazánkat képviseli Berlinben. — Nem csak Feri ilyen tehetséges, hiszen 1991 óta a Nyíregyházi Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona a sóstói sporttalálkozón a legeredményesebbek között szerepel. Milyen az érdeklődés, ho­gyan készülnek fel? — Azt tanítjuk, hogy a részvétel a fon­tos, ám ők mindig győzni akarnak, és azt hiszem, ez így jó!... — Nincsenek versengések? — Dehogynem, akár centikben, mil­liméterekben is. Egyre többen jelent­keznek, mindenki sportolni akar. Jelenleg Feri a húzóerő, de harc nincs, együtt szur­kolunk neki az olimpián. — A sporton kívül persze mással is foglalkoznak. Hogyan telnek a napok? Mészáros Endréné klubvezető: — Az arra képeseknek szabályos munkaszerződésük van. Délelőttönként technikai csomagokat készítenek, papír- szatyor-füleket hajtogatnak, csavart válo­gatnak és mindezt nagyon lelkesen vég­zik. Ebéd után rendszerint sportolunk, ra­jzolunk, gyurmázunk, műsorokkra készü­Feri átveszi a város emlékérmét (H. A.) lünk. Keddenként egy lelkésznő tart hitok­tatást, és van egy szövőszakkörünk. Ha­gyományunk a karácsony, farsang, anyák napja, valamint az összes név- és születés­nap megünneplése. Szervezünk egynapos kiándulásokat, most nyáron pedig kétszer egyhetes turnusban üdültünk Hajdúszo­boszlón. Egyébként olyanok, mint a többi fiatal, kedvencük a diszkó... — Meddig maradhatnak itt, és mihez kezdhet, aki,,kiöregszik" ? — Felső korhatár nincs, jelenleg 38 éves a legidősebb tagunk. Addig jöhetnek, míg a szülők biztosítani tudják a bejárást, bár a csapat fele önállóan közlekedik. Akinek végképp nem marad senkije, szociális in­tézetbe kerül. Andornaktályán a hozzátar­tozók pénzért válthatnak ki szobát a „bete­geknek”, ahol felügyelet mellett később is élhetnek. Ez igen drága, kevesen tudják megfizetni. így marad az intézet. — A 41 ember között biztosan alakul­nak ki barátságok! — Igen, van egy kis csapat, mely na­gyon összetart. Reggelente találkoznak a Búza téren, megvárják egymást, még ak­kor is, ha valaki egy fél órát késik, akár esik, akár fúj, mindig együtt jönnek. Szö­vődnek szerelmek, de a szülők félnek a komoly együttjárástól. Mi nem tiltjuk, bár klubon kívül is megtalálják a találkozás módját. Van barátnője Ferikének is, kísé­rik egymást a buszhoz oda-vissza, néha elmennek fagyizni. — Ferit születése óta nagymamája neveli. Hogyan élnek együtt? — Időnként vitatkozunk — mondja a nagyi. — Egyébként nagyon szófogadó, igyekszik mindig haza, és imádja az álla­tokat. Van japáncsirkéje, néma kacsája és évente kap két malacot az apjától. Ezeknek azonban végelgyengülésig meg kell ma­radniuk, nem szabad egyet sem levágni. Örülök a sikereinek, nagyon büszke va­gyok rá! Feri mindvégig mosolyog és egyetértő­én bólogat. Azt mondja, jól érzi magát ott­hon, és mindig örömmel megy a klubba. Nagyon szeret ott lenni, vannak barátai, óriási az összetartás. — Minden este úgy köszönünk, hogy: Gyere holnap is, mert várunk! Koroknay Edit A viszályt a politikusok szítják Akárcsak nálunk Nagy András keresi a magyar sza­vakat, hiszen ő már Szlovákiában szü­letett. Magyaros neve ellenére tirpák. Szülei az 1948-as - lakosságcsereként emlegetett - egyik huszadik századi kényszemépvándorlás keretében köl­töztek Sulyán-bokorból Léva mellé, Nagybarsra.- Otthon Ondreinak hívnak, de a Nagy vezetéknevet nem szlovákosí- tottuk - mondja. Nyolc éve voltam utoljára Nyíregyházán, vissza-vissza- járok a gyökerekhez. Azóta rengete­get szépült ez a város... Nem értem a politikusokat. Nálunk is beszélik a szamárságokat, hogy a magyarok rosszak. Itt, Közép-Európában senki sem tudhatja mennyiféle nép vére csordogál az ereiben. Mégis sokan ölik egymást Jugoszláviában is. A mi falunk körülbelül fele-fele arányban szlovák meg magyar. Soha semmi bajunk nem volt egymással, most sincs. Ott nem a nemzetiség számít, hanem a becsület. Azt, ha valaki egy­szer eljátszotta, kiközösítik, bármilyen nemzetiségű is.- Hogy élik meg a mostani változá­sokat?- Most beszélgettem a rokonaim­mal. Úgy látom, ugyanaz történik, mint itt, csak néhány év késéssel. És elkövetjük ugyanazokat a hibákat is. A téeszeknek persze csak egy részét sikerült szétverni, nálunk továbbra is négy falu közös szövetkezete műkö­dik, nagyon jól és gazdaságosan.- Ezek szerint ön is a téeszben dolgozik?- Egyáltalán nem. Én vállalkozó, pontosabban kereskedő vagyok. Van két büfém, egy vegyes élelmiszerbol­tom és nyolc alkalmazottam, és szeret­ném továbbfejleszteni.- Bizonyára tapasztalt kereskedő volt, rendelkezett tőkével...- Ez is tévedés. Gépgyárban dol­goztunk én is meg az asszony is. Nem vártuk meg, amíg munkanélküliek le­szünk. És összesen nyolcezer koroná­val kezdtünk. Később segített apu is. Autókereskedő barátom szerzett Né­metországból használt hűtőket, azo- j kát megjavíttattam, ma is ezekkel dol­gozunk.- Jól megy a vállalkozás?- Túl nagy haszon nincs, de stabil a cégecske. Viszont nagyon sokat kell dolgozni. Négykor kelek, hogy átve­gyem a kenyeret, sajnálnám a női al­kalmazottakat erre befogni. Azután a j napi rohanás, árubeszerzés, papír­munka után éjfél körül kerülök ágy­ba.- Minden nap?- Azt azért nem lehetne bírni. De aki irigyel minket, az megpróbálhat­ja. Lehet, hogy sokan elég ügyesek lennének az ilyesmihez, csak kényei- j mesek, meg félnek a kockázattól...- ...akárcsak nálunk.- Nehéz hitelhez jutni, százötven j százalékos fedezet kell...- ... mint ahogy itt is.- Sokan így is visszaélnek, lefize­tik, akit kell, és így jutnak előnyhöz... j- ... akkor mi a különbség a két ország között?- Úgy látszik, semmi. Mindenki külön fizeti a tanulópénzt.- Mit tenne, ha politikus lenne?- Nem lennék politikus. De kérnék I valamit tőlük. Ne a viszályt szítsák, j hanem a kapcsolatokat építsék. KB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents