Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-04 / 87. szám
Evés közben főtt meg a\ Az Alkaloida kézilabdázói új edzője: Váczi Sándor Az eredmények belülről jönnek Szerényebb célokkal indult a bajnokságnak a Tiszavasvári Alkaloida NB I/B-és férfi kézilabda csapata, mint amilyet elértek a szezon végén. A szakvezetés célkitűzése a hatodik hely körül volt. Ezzel szemben jó egyéni és csapatteljesítménynyel a szakosztály történetében először értek el ilyen helyezést, a dobogó harmadik fokán végeztek. — Az őszi szezon is jól sikerült, a gárda már ekkor a harmadik helyen volt, és ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy, a fiúk nem is adták lejjebb a tavaszi szezonban sem, mármint a helyezést — emlékezik vissza Gazdag József szakosztályvezető. —Kik nyújtottak kiemelkedőt a bajnokság során? — Legjobb teljesítményt a kapusok produkálták, közülük is kiemelkedett Med- gyessy Sanyi. Nem véletlen, hogy a szakosztályvezetés őt választotta az év játékosának. Dobi eredményes játékával hazai gólkirály lett. Dicséret illeti még Dane sót, Törököt vagy Molnár Ferit is, de végül. Az NB I/B bronzérmes csapata ha néha hullámzó teljesítménnyel, az egész csapat jól küzdött. A szezon közben Nyíregyházáról átigazolt Berényi jól beilleszkedett, és voltak kiemelkedő mérkőzései. — Távozik-e valaki a csapatból? — A romániai Pasmacnak lejár a szerződése, egyelőre még nem találtunk megoldást arra, hogy maradjon. Fedor Miki végleg abbahagyta a játékot. A vezetőség el is búcsúztatta, nem kevesebb mint 17 évig játszott, bármelyik fiatalnak példaképe lehetne. Egyébként mindenkinek lejárt a szerződése, szeretnénk együtt tartani a csapatot, bár ez nem lesz könnyű. — Új igazolásokat tervez a szakosztály? — Fodor Rudit — aki évközben Nyíregyházára igazolt — visszahozzuk. Szándékomban áll a debreceni Dózsától, a balkezes jobbszélsőt, Lemák Jánost átigazolni, ő nem ismeretlen a megyében, korábban egy fél szezont már játszott Nyíregyházán. Az NYKC-val is tárgyaltunk, innen is szeretnénk erősíteni, de ez attól is függ, hogy ők hogyan tudnak új játékosokat igazolni. Reményünk van arra is, hogy utánpótláscsapatunkból két-három ifista felkerül a felnőtt kerethez. Külföldi játékos csak egy lehet, ha Fodornak sikerülne az állampolgárságot megszerezni, akkor mindenképpen szerzünk egy meghatározó idegenlégióst is, főleg ha Pasma- cot sem tudjuk itt tartani. — A sikeres szerepléshez nagyban hozzájárult Bíró Ferenc edző munkája is, ő vele mi a helyzet, marad a csapatnál? — Sajnos nem marad, a szerződése lejárt és mint főállású edzőt nem tudjuk alkalmazni, és munkahelyet sem tudunk számára biztosítani. — Van-e új edzője a csapatnak? — Váczi Sándorral már megállapodtunk, ő korábban a debreceni Dózsa edzője volt. — Milyen érzés volt az új sportcsarnokban végigjátszani a bajnokságot? — Csodálatos, biztos, hogy ez is segített a jó helyezés elérésében. A zavartalan, kitűnő feltételekért köszönet a város vezetőinek! Fullajtár Nem mindennapi vendége volt városunknak. A napokban itt tárgyalt Montreal gerelyhajító olimpiai bajnoka, Németh Miklós. A szimpatikus sportember már tizenöt éves korában 69 métert dobott, húszévesen már 87 méter feletti eredményei voltak. Az olimpiákon, Mexikóban és Münchenben is esélyesnek tartották. Egy makacs vállsérülés azonban megakadályozta abban, hogy eredményei tovább javuljanak. O és edzője, a szintén olimpikon Kulcsár, nem adták fel, új dobótechnikával próbálkoztak, s ez bevált. 1975-ben már 91 méter felett járt, s aztán jött a montreali döntő. Míg a többiek még a helyszínnel ismerkedtek, Németh az első kísérletnél mindent beleadott. A stadionban már mindenki látta: ez hatalmas dobás, mert a gerely csak szállt szállt, s aztán jóval 90 méter után fúródott hegye a fűbe. A közönség tombolva ünnepelte a magyar olimpiai bajnokot, hisz 94,58 m-es dobását a finn Siitonen vagy Hovinen sem tudta túlszárnyalni azon a napon. Nem túlzás, hogy ilyen ünneplésben kevés magyar olimpikonnak volt része, pedig ő már a 104. magyar aranyat szerezte. Az előzőkből egyet édesapja, Németh Imre Helsinkiből hozott el, a kalapácsvetésben elért eredményéért. Most megyeszékhelyünkön üzletemberként járt, s ezt az alkalmat ragadtuk meg egy beszélgetésre. — Mivel foglalkozik ma Montreal olimpiai bajnoka? — Az üzleti életben dolgozom, de a sporttól továbbra sem szakadtam el, hisz cégünk a JA VELINN Kft, sportszergyártó és forgalmazó társaság. Egyik termékünk a versenygerely, ennek továbbfejlesztéséhez állandó kapcsolatban kell lennünk az élversenyzőkkel és edzőikkel, valamint a versenyek szervezőivel. — Milyen ügyben járt most a nyíregyházi városi stadionban? •— A német Politan cég tett ajánlatot.az atlétikai pálya megépítésére, s ha megegyezünk az önkormányzattal, akkor valószínűleg a Javelinn képviseli majd a német céget Magyarországon. — Az élsport ma már üzletnek, vagy inkább szórakoztató iparágnak számít. A változás azóta következett be, hogy abbahagyta a versenyzést. A versenyek, versenyzők mögött hatalmas cégek állnak szponzorként, ezek gazdasági érdeke az elsődleges. Mi lesz így a versenysporttal? — A sportolót mindig a teljesítményei jellemzik, ezeket a nagy eredményeket csak olyan emberek érhetik el, akik szeretik sportágukat. A sportban az a gyönyörű, hogy az eredmények belülről jönnek, ezt kívülről senkire nem lehet ráerőltetni. S ha az így megélt örömöket az emberek megismernék, biztos sokkal többen sportolnának. Az anyagi részét nézve, az így, teljesítménnyel alátámasztott jövedelmek ellen sem lehet kifogásunk, hisz az életben minden más is üzleti alapon folyik. — Családi indíttatása alapján is az olimpiai eszmék egyik megszemélyesítője. Van ezeknek az eszméknek jövője? —Ha az olimpiai részvételre gondolok, ennek mindig nagy jelentősége .volt számomra, s igazi élményt jelentett. Mégis, egy vérbeli sportoló előtt mindig a győzelem az igazi cél, annak elérése teszi igazán boldoggá. így, ebben a kettősségben, remélem, hosszú ideig élnek majd ezek az eszmék. — Nem lehet kihagyni a kérdést, mi a titka, van-e titka a montreali legendás teljesítményének? — Egyrészt, közvetlenül a dobás előtt azzal a tudattal indultam a nekifutóhoz, hogy mindent megtettem, s most ez az utolsó lehetőségem. Másrészt harminc évesen, korábbi önmagamhoz képest megnyugodtam, türelmesebb és érettebb lettem, s a felkészülésemben is mindent sokkal tudatosabban csináltam. — Mi a véleménye az utánpótlás-világversenyekről, például a jövőre sorra kerülő ifi atlétikai eb-ről? Szükség van ezekre? — Ezek a versenyek igazi találkozók is. Az itt szerzett élmények, az elért eredmények motiválhatják a fiatalok további töretlen fejlődését. Feltétlenül szükség van ilyen rendezvényekre. — Mikor találkozhatunk újra Nyíregyházán? —Remélem, hogy jövő nyáron mindenképpen itt leszünk, mint a pálya készítői, ebben a szép környezetben, egy kitűnően megrendezett atlétikai viadal részeseiként. Révay Zoltán UJ KELET SPORT 1994. július 4., hétfő SZUPER KUPA KISPÁLYÁS LABDARÚGÁSBAN Szombat reggel fürtökben lógtak az emberek a Sóstó felé induló buszokon. Ugyanekkor, a stadion salakpályáin egymásnak feszült a városi kispályás labdarúgó-bajnokság négy csoportgyőztese. Tusakodásuk tétje az volt, hogy ki őrizheti egy évig a Szuper Kupát. Presztízsmérkőzéseknek lehettünk tanúi az olykor kavargó szélben, amit tekintettel a kánikulára, ezúttal senki nem vett zokon. Az első két forduló befejezése után, kusza helyzet alakult ki. A meglepetésre pont Elfőzték magukat Petiék nélkül maradt Szabolcshő-Adidas kivételével, még három csapat reménykedhetett a végső sikerben. Lázas számolgatás kezdődött, de mint hamarosan kiderült, a számtani műveletek feleslegesnek bizonyultak! A megtáltosodott Szabolcshő-Adidas ugyanis, pillanatok alatt romba döntötte a Brazil SC álmait. Hamar nagy előnyre tettek szert, s az erejükkel elkészülő „délamerikaiak” már nem tudtak újítani. így a döntés a Peti Teázó—Dunapack Rt. derbire maradt. Repülőrajttal kezdett a Dunapack, rutinos játékosokat felvonultató legénysége. Két góllal tették le névjegyüket, amire a túloldalról, csak egy kapufa volt a válasz. Az első félidő hajrájában váratlanul, jogos büntetőkhöz jutottak a teakedvelők, és sikerült is faragniuk hátrányukból. Fordulást követően a Dunapack már nem bízott semmit a véletlenre! Két villámgyors ellenakcióból elért újabb találattal indítottak, és szuper játékkal nyerték, a Szuper Kupát. Az igazsághoz tartozik, hogy Petiék három ízben is megdöngették a kapufát. Dajka László a kupagyőztes csapat vezetője elégedetten summázta a látottakat. — Elmondhatatlanul örülök, hogy tíz év után nem csak a bajnokságban, de veretlenül a Szuper Kupában is diadalmaskodtunk. Ez hosszú folyamat eredménye, hiszen ez a társaság, egy-két játékos kicserélődésével, közel húsz esztendeje futbal- lozik együtt. — Mivel nem a legfiatalabb korosztályból verbuválódtak, mennyire viselte meg őket a meleg? — Nagyon! Elfáradtak a fiúk rendesen, de annyira akarták a sikert, hogy tudtam, éreztem, csak mi nyerhetünk. — Melyik volt a legrázósabb meccsük? — A Szabolcshő-Adidas elleni nyitó mérkőzésen meg kellett izzadnunk a győzelemért. Mindkét oldalon akadtak helyzetek, és elismerem, a szerencse minket pártolt. Vígh István a városi kispályás labdarúgó bizottság elnöke meglepetésének adott hangot. — Nem számítottam rá, hogy a rutin felülmúlja a fiatalos lendületet. Megérdemelten jutott a serleg birtokába a Dunapack! Eredmények: Dunapack—Szabolcshő-A 1-0 Brazil SC—Peti Teázó 1-0 Dunapack—Brazil SC 1-0 Peti Teázó—Szabolcshő-A 5-4 Szabolcshő-A—Brazil SC 4-2 Dunapack—Peti Teázó 5-2 Végeredmény: 1. Dunapack Rt. 3 - 7:2 6 2. Szabolcshő-A 1 - 2 8:8 2 3. Brazil SC 1 - 2 3:5 2 4. Peti Teázó 1 - 2 7:10 2 Koncz
