Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-30 / 110. szám

UJ KELET 1994. július 30» szombat 9 Tudathasadásos problémakeresés Elnyomják a lányokat A progresszivitást igen könnyű fél­reérteni. S ha igen, nos furcsa, kellemetlen, nevetséges és káros dolgok történhetnek. Mint az a progresszív terv, amit annak idején a sztálinista tudósok agyaltak ki, amikor támadást intéztek a természet ellen és folyókat akartak meg­fordítani. Nos, valahogyan így vannak ezzel az Egyesült Államokban is, ahol egész - magukat progresszívnek nevező társadalmi csoportok - a természetet, a biológiát próbálják megváltoztatni. Igen, a nőkről van szól. Egykoron az amerika­iak is azt tartották, amit a népi mondás, ami magyarra fordítva valahogyan így hangzik; cukor és bors, meg minden szép — ebből gyúrták a lányokat. A mondás ma szentségtörésként hatna. Pedig hát .... mintha azért igaz lenne. S erről maga az őstermészet gondoskodott. No nem így Amerikában! Még úgy is, hogy ha nincs is kijelentjük. Mint teszik azt általában az amerikai iskolákban: fiúk és lányok bizony egyformák, a mindent látó prog- resszívek azonban keresztül látnak a csalafintaságon. Nem úgy van az! — állítják. És az utóbbi időben az amerikai Kongresszusba bekerült képviselő hölgyek azonnal felveszik a taktust, kezdődik a szavalókórus, és elindítják az új törvényjavaslatok tömegét, merthogy: a fiúk igazságtalan előnyöket élveznek az amerikai állami iskolákban. Az Egye­temi Hölgyek Amerikai Szövetsége a karmester, szóvivője, Ann Bryant pedig ekképp vélekedik: —A tanárok mindezt persze tudat alatt teszik. S ha netán észrevennék, hogy megkülönböztetnek, bizony iratkozzanak be azonnal az ezt helyreigazító külön­böző tanfolyamok egyikére. Persze tud­juk, a megkülönböztetés sokszor már a tananyagnál, a tankönyvekben megtörté­ni, amelyek nem a lányok szemszögéből Íródtak. Az amerikai társadalom persze józanabb koponyákat is termel. Ilyen például Diane Ravich volt oktatásügyi miniszter is, aki szerint ezt a mondva­csinált problémát kijavítani szándékozók egyszerűen szálljanak síkra a tiszta lány és tiszta fiú iskolák visszaállítása mel­lett. És akkor nincs tovább panaszkodás. Megegyeztek a zsaruk a focistákkal- Maga hóhá­nyó, hát min­denáron el akar­ja bliccelni az is­merkedési es­tet? Ifj. Csizmadia Attila Szégyen, hogy az előző belügyér elnézést kért a garázda szurkolóktól az el­lenük foganatosított jogszerű rendőri in­tézkedésért — summázta mindannyiunk véleményét az egyik újságíró az ORFK csütörtöki sajtótájékoztatóján. A téma az NBI-es focimeccsek őszi rendőri biz­tosítása volt. A változás oka, az ominó­zus kupadöntő. Mint a tájékoztatóból kiderült, 1993. februárjától 22 mérkőzé­sen történt balhé, s közülük mindössze háromban nem vettek részt fradisták. A többi 19 esetben törtek, zúztak, rombolt­ak. Összetörték a székeket Győrben, desz­kákat szaggattak fel Békéscsabán, zászlót égettek a Népstadionban'az elmúlt évi Szuper Kupa döntőn. Sopron és Szom­bathely is megemlegette ott jártukat, de Vácott sem úszták meg a Fradival való összecsapást. A fővárosban az UTE és az MTK is megemlegette látogatásukat, míg a pálmát a június 15-i kispesti Magyar Kupa döntő vitte el. Itt — mint arról korábban beszámol­tunk — a garázda szurkolók végre em­berükre akadtak a rend őreiben. A lovas­rendőrök -— mint az azóta már lezárult vizsgálat megállapította —, jogszerűen használtak megtámadott társaik védelmében kardlapot, a kommandósok gumibotot. Akkor 50-70 főt kellett Volna előállítani, ezzel szemben mindössze két fő ellen indult eljárás hivatalos személy elleni erőszak miatt. A garázdaság miatt megbilincselt szurkolót, a Nyilasi Tibor által odavezetett ferencvárosi focisták Si­mon Tibor labdarúgó vezetésével kisza­badították a rendőri őrizetből, s kime­nekítették. (Lehet, hogy Nyilasi azóta már belátta hibáját, s ezért nem vállalta a szövetségi kapitányi posztot?) Ősztől nem látunk több lovasrendőrt és kommandóst a pályán. A csütörtöki főkapitány-helyettesi értekezleten az MLSZ főtitkára és újdonsült elnöke, va­lamint a klubok képviselői Túrós tábor­nokkal, az ORFK közbiztonsági főigaz­gatójával együtt arra a megállapodásra jutottak, hogy a pályák rendjének biz­tosítását ősztől civil szervezetekre bízzák. Ok végzik beléptetéskor a ruházat és cso­mag átvizsgálását is. Vezetőjük viszont rendőr lesz, hisz a polgárőrökhöz hason­lóan a civil szervezeteknek nincs önálló intézkedési jogkörük. A nézőtéren speciá­lis támogató kommandók végzik majd a rendbontók kiemelését. Ők nem a rendőri ezred kommandósai, hanem a kerületi kapitányságok speciálisan kiképzett munkatársai. Meg fognak jelenni a nézőtéren a civilruhás rendőrök is. Újítás még. hogy a bizonyítékok gyűjtésére és megörökítésére videokamerák pásztázzák majd a nézőteret. Az így készült felvételek perdöntőek lesznek majd a bírósági tár­gyalásokon. Ezek a módszerek beváltak már a nyugat-európai gyakorlatban. A rendőrök tömegoszlató csoportjai a stadi­onokon kívül lesznek készenlétben. Jelen­létük így nem irritálja a szurkolókat. Másik szempont a döntésben, hogy a rendőrök eddig ingyen biztosították a rendez­vényeket, a civilek viszont komoly pén­zeket markoltak fel. Akkor viszont dolgoz­zanak is meg érte! Az új rendőrségi törvény szerint a biztosítás parancsnoka kérhet majd pénzt a sportegyesülettől, de elvállalhatja a munkát ingyen is. Lehet, hogy ehhez az elnökségbe kell beválasztani a helyi rendőrkapitányt? Több konstruktív javaslat elhangzott az újságíróktól az MLSZ felé, de az új elnök egyikre sem tudott érdemben válaszolni. Tájékozódnia kell még előbb a kluboknál. Őt egyébként is az amatőrök jelölték erre a posztra. Hogyan is szólhatna a profik dolgá­ba? Mint volt Kispest Honvéd elnök annyit azért tudott, hogy a Fradi ellen a Népstadionban fognak játszani. Abban az MLSZ nem dönthet — mondta — , hogy az NB I-es meccseket egy időben és vilá­gosban játszák, hogy a szurkolók megosz­tódjanak a pályák közt. Kár, pedig mert csökkenne a kluboknál a villanyszámla. Arra sincs jogszabály Benkő úr szerint, hogy a csapatok kitilsák pályáikról a reni­tens szurkolókat. Lehet, hogy még megér­jük, hogy a lakásunkba is bárkit be kell engednünk? Senki sem értette a jelenlévők közül, hogy egy klub a saját pályáján miért nem rendelkezhet tulajdonosi joggokkal. A másfél hónappal ezelőtti belügyminisz­teri fogadkozás ellenére, nem hullottak a rendőri fejek a kispesti lovasrendőri attak kapcsán. Most már a sajtó sem követelte ezt. A demokrácia nem jelentheti a garáz­da elemek szabad tobzódását a józan szurkolókkal szemben. A rendőröknek és ősztől a civil biztonsági szervezeteknek mindent el kell követni a biztonságért. Ebben minden értelmes ember egyetért. A belügyminiszter ment, a rendőrök marad­tak. Örüljünk, hogy nem fordítva történt! A csütörtöki sajtótájékoztatón kollégáim arcát is boldognak láttam... Zmeskall Z. Tamás Tékucki nyárra Ahogy közeledtem a sóstói Blaha Lujza sétányon a Tókuckó táborhoz, az egyre élesedő gyermekzsivaj igazolta, hogy jó helyen járok. A betonpályán srá­cok fociznak, a fa árnyékában lányok ping-pongoznak, a kisebbek pedig hintáznak, kergetőznek. Mindenki talál magának játékot, játszótársat. Ebben a táborban a gyerekek reggel nyolc órától délután négy óráig tartózkodhatnak, amíg a szülők dolgoznak. Bővebben a tábor életéről dr. Gaál Lajost az in­tézmény egyik vezetőjét kérdezem. — Mióta működik ez a tábor? — Korábban úttörő-tábor volt, majd napközis lett. Az új felállás három éve — 1990-91-től — él, mint gyermek­táborközpont. 1993-ban kapta a „Gyer­mektáboroztatás és továbbképző köz­pont” címet a polgármesteri hivataltól. —Egy-egy turnuson belül hány gye­rek befogadására képes a tábor? — Optimális körülmények között négyszáz gyermek „napközis” el­látására, és körülbelül 65 bentlakásos szaktáboros gyermek ellátására képes. Azonban ennél lényegesen többet is kényszerülünk fogadni, főleg az évzáró utáni időszakban. — Évente hányán töltik itt a szünidőt? — A nyári szezonban körülbelül 1500 gyermek fordul itt meg. Ez a szám a külföldi csereüdülést is tartalmazza, az országhatáron kívülről is érkeznek ide gyerekek, elsősorban Szlovákiából. — Milyen programok, lehetőségek, rendezvények várják az itt nyaralókat? — Legjellemzőbbek a kulturális programok: a Mesekert Bábszínház, a „Basic” táncbemutató valamint tánc­ház, a Mandalások is ellátogatnak hozzánk. Manuális foglalkozásokon megtanulhatják a gyermekek a gyöngy­fűzést, a bábkészítést, hajtogatást. Stran­dolási lehetőség és úszásoktatás is van, valamint egyszer az ibrányi Tiszapar- ton egy teljes napot töltöttünk el. De, hogy egy kicsit én is dicsekedjek, megemlíteném saját újságkiadásunkat a Tókuckót, melyet az itt táborozó gyer­mekek szerkesztenek és írnak. Tartalmát a tábori életről szóló rövid történetek, versek, mesék, receptek, rejtvények alkotják. Másik nagy lehetősége Nyíregyháza tanulóinak a táborhoz tartozó szigligeti Majális-dombi gyermeküdülő. Itt egy- egy turnusban 100 gyermek tud ön­költségi áron pihenni. Ilyen ked­vezményes üdülés a Balatonon szinte elképzelhetetlen. Májer Zita Bereg útjain járva. Csaroda, Bereg gyöngyszeme A falu mintegy 700 lelket számláló település, gyakran nevezik Bereg gyöngyszemének. A keskeny, ka­nyargós utak mentén az ember úgy érzi, itt mindenkit bartáként tisztel a falu apraja-nagyja. Utunk Kulcsár László alpolgármesterhez vezet, aki kedvesen invitál be portájára, hogy ott elmesélje a falu múltját és jelenét. — Csaroda nagyon régi település, a XI1-XIII. században már létezett. Ezt bi­zonyítják azok a különböző leletek, me­lyek a Csaroda-parton megtalálhatók. Felépítették a templomot, akkor még Román stílusban, mert valamikor Csa­roda nem itt volt. Ezt bizonyítják azok a freskók, melyek a templom belsejében találhatók. Később ezeket átfestették. — Miért volt erre szükség? — Változott a nép. Magának a falu­nak a neve a Csarontáról származik. A csornavoda: „fekete víz”. Volt aztán Csaronda, és így lett végül Csaroda. Soha nem voltak itt gazdag emberek, általában a nehézség jellemzte az itt élők sorát. Halásztak, mert rengeteg volt a hal, ez megélhetést biztosított abban az időben. Volt igazi halász is, bár ennek a mesterségnek eltűnt a hagyománya. Valamikor nagyon sok vízimadár élt itt, a Bábtava-Nyíres-tó környékén. Ez a két tó a mai napig megmaradt. Bár én harag­szom egy kicsit, mikor Bátorligetet em­legetik, ha szóba kerülnek a jégkorszak­beli maradványfajok. Csarodán két ilyen jelentékeny terület is van, sőt mondhatjuk úgy is, hogy értékesebb. Tőzeg, áfonya, az Alföldön csak itt talál­ható. Rengeteget tett a tájért a hortobágyi nemzeti park, hogy fennmaradjon. Mind­két lápot ellátta vízzel, mert a száraz időszakban már teljesen elpusztult volna. Annyi elevenszülő gyík ami erre van, se­hol nincs. — Mi vonzza még az embereket a bere­gi tájhoz? — A beregi embernek van egy nagy­fokú kedvessége, amivel az idelátogató idegent befogadják. Van egy mondás, hogy „ragad, mint a beregi sár”, ez átvitt értelemben valóban igaz. Itt nagyon sok olyan ember van, aki életében soha pern találkozott román vagy szlovák emberrel, de ha erre járnak, behívják őket, megkínál­ják kenyérrel, sonkával. Vitray Tamás is járt már itt, és nagyon jól érezte magát. Itt volt egyszer Gyenes András, a - „Kerekek és lépések”- szervezője, és vele volt Rockenbauer Pál . Ő egyébként gyakran megfordult már ezen a vidéken, és Csa- rodára szeretett jönni. Azt mondta, azért érzi itt jól magát, mert tiszta a levegő, nincs környezetszennyezés. — Igaz, hogy kirándulásokat is szíve­sen szervez? — Igen, pár nappal ezelőtt 27 pesti gye­rek kirándulását szerveztem itt, és nem győztek örülni a táj szépségének, hogy ilyen még létezik. Az az igazság, hogy hívtak már el a faluból, de én nem mentem. — Mi az oka Ön szerint, hogy a falu turisztikailag nem fejlődött ki eléggé? — Kevés volt a hirdetője, akik terjesztették volna, hogy Csarodán milyen lehetőségek vannak. Ma már úgy-ahogy is­merik, és járnak is ide. — Talán több „Kerekek és lépésekhez" hasonló műsorra lenne szükség? — Ez így van. Mondok egy példát. Mikor 1952-ben dr. Simon Tibor felfedezte a Báb­tavát és a Nyíres-tavat, azt élőbb tudták meg Németor­szágban mint Magyarorszá­gon. Ez sajnos jellemző az országra. Arra viszont büszke vagyok, hogy nem azt modják, hogy Szabolcs- Szatmár, hanem Szabolcs-Szatmár-Be- reg. — Zavarta Önt az, hogy nem lehetett elhatárolni Bereg megyét? — Zavar, mert nem tudott úgy kibonta­kozni, mint ahogy talán most sikerül. Az előző tanácsi rendszerben én voltam, aki felvetette, hogy legyen külön Bereg me­gye. Ez sikerült. — Milyen vallásuakból áll a falu? — Valamikor sok volt a zsidó vallású. Mostanra tipikusan református vallásúak az emberek. Szinte alig akad katolikus. — Sok kicsi településre jellemző a fiata­lok elvándorlása. Itt is hasonló a helyzet? A csarodai harangláb — Most nagyon nehéz, mert rengeteg a munkanélküli. Talán a változás abban ész­lelhető, hogy van egy jólmenő vállalkozó, ki foglalkoztatja őket. Épül egy szálloda és bevásárló központ, ami úgy néz ki, hogy ebben az évben tető alá kerül. Osztrák vál­lalkozás, itt a falu végén folyik az épít­kezés. A másik egy ládaszegelő üzem, te­hát némi elmozdulás észlelhető, de a fi­ataloknak valójában nincs megadva a munkalehetőség. — Úgy érzi, a falvak nem kapnak ele­gendő segítséget? — Én sarkalatos problémának a falvak esetében azt látom, hogy nincs igazán megoldva —, az új kormányban nem tu­dom meg lesz-e—hogy a fiatal olcsó áron (Szabó Z. felvétele) tudjon lakást vásárolni. Ehhez segítség kell. Adnak természetesen lakás­építéshez, de arra viszont nincs pénze az átlagembernek. Rengeteg olyan telek van itt is, amit a fiatalok szívesen megvásárolnának, de ha nem tudja, el­megy. Meg kellene nézni a lakosság összetételét. A falu kétharmada öreg, ezek előbb vagy utóbb kihalnak. A régi házakat meg a hagyományokkal ellen­ben jobban meg kellene becsülni.’Én tu­dom, hogy a legfontosabb a víz és a gáz. Ez már megvan. De vajon a kultúra? A múlt értékei? Nem az lenne az első? Hiszen ha azt hagyjuk elvesz­ni, mi marad nekünk? Sz. Kutasi Magdolna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents