Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-30 / 110. szám
A forró nyár egyik legnagyobb veszélye a tűz - itt is, ott is fellobbannak a lángok a szabadban! Fekete Tibor felvétele a nyíregyházi volt Délitemetőben készült pénteken délután, ahol égett a növényzet, az odahordott hulladék. Csütörtökön 17 ilyen tüzet oltottak a megyében. - Másik fotonk békésebb - a dinnyeszezon sokaknak szerez örömet. Van, ahol szinte egyenesen a dinnyeföldről árulják a pirosbélűt... ÁJULÁSKOR VÍZÉRT SZALADGÁLTAK LELAKATOLT KUTAK VAJÁN Kétségbeesett hang telefonált: azonnal segítsen az újság, mert Vaján a vizet elvették az emberektől. A kérdésekre nem válaszolt a zokogó női hang, mert félt, hogy bosszút állnak közmunkás férjén. Ha nem hiszek neki — mondta — akkor győződjek meg saját szememmel, és lecsapta a kagylót. Másnap sorra nyomkodtam a kutakat, de víz egyikből sem jött, sőt a többségét lakattal zárták le. — Én is innen hordtam a vizet, de velem nincs probléma, mert most már bevezettettem a vizet, hanem jönnek az utasok és megállnak, mert szomjasok — szólt csendesen a nyolcvanéves Tisza Istvánná. Meg nincs mindenkinek tehetsége arra a faluban, hogy a házába vitesse a vizet, aztán van, aki kap kulcsot a lakathoz, van aki nem. De nem mondok én semmit, mert nem akarom, hogy baj legyen. — Huszonegy éves létemre munkanélküli vagyok, pedig szakmát is tanultam, — panaszolta egy utacával odébb Kállai Ildikó. Nem szívesen nyilatkozom, mert még ezt a kulcsot is elveszik, amit kétszáz forintért adtak egy hónapra. Anyám és apám is beteg, többet vannak a kórházban lassan, mint itthon. Miből vezetnénk mi be a vizet? — Ezt érdemiem én az országtól?! — háborgott Kállai József, az apa. Négy magyar gyereket neveltem becsülettel az országnak, nehéz munkával. Most nincs jogom egészséges vízre? — Itt van egy felvásárlótelep, ahol néha napokat kell várni, hogy a megy- gyet, uborkát leadják az emberek — magyarázta a szomszédasszony, Székely Bertalanná. Ebben a nagy hőségben a rosszullét környékezte az embereket, és szaladgáltak vízért, amíg Ildikó a szomszéd le nem vette a lakatot. Nem tudom mi lesz belőle, mert azóta sincs szíve lezárni a kutat. — A hatodik szomszédba járok vizet kérni — morgott Simán János- né. Szilánkos bokatörésem volt 1991- ben, nézze milyen a lábam. Most kellene harmadszor műteni, de arra sincs pénzem, mert a gyerekemet is a kevés leszázalékolt nyugdíjamból tartom. Nem elég, hogy nyomorult vagyok, még azzal is megaláznak, hogy mástól kérincséljek vizet, pedig azt minden faluban adják az embereknek. Nincs abban egy fillér pénze se a polgármesternek, akkor milyen jogon záratta el? — Ne azt írja meg, mert az mind semmi — heveskedett Ladányi Ferencné. Pár napja egy gyerek rosszul lett a kocsiban és elájult. Itt szaladgáltak a szülei, amíg egy kis vizet adtunk nekik, hogy fellocsolják, mert ilyenkor kevés ember van itthon dologidőben. Nem tudom én milyen országbeliek voltak, mert román rendszámú volt a kocsi, de magyarul beszéltek. Annyi turista jár itt a faluban, de egy pohár vizet sem tudnak inni ebben a kánikulában. Nagy szégyen ez egy olyan falura, amelyiknek múzeuma is van. — Nagyon sokan ellenőrizetlen ásott kútból használják a vizet — közölte egykedvűen Kun Ferenc. Eddig még nem hallottam, hogy valakinek baja lett volna, de mi lesz ha egyszer megfertőződnek a szegények az egészséges ivóvíz mellett? — A vízmüvet üzemeltető Keletvíz Rt. felmérése alapján lett meghatározva, hogy az ötvenhét kút közül melyiket zárjuk le, és melyiket lakatoljuk le. — kezdte reagálását a lakossági panaszra Tisza László polgármester. Ezemégyszáz köbméter vizet fogyasztottak a lezárás előtt a közkutakból, most négyszáz köbméter átalányt fizetünk ki és ezzel pénzt takarítunk meg. Nem tudom azt mondta-e a lakosság, hogy decemberig adunk hitelt annak aki bevezeti a vizet a lakásba? — Elmondták ezt is a panaszosok. de hozzátették, nincs miből fizetni, mert a kenyeret és a gyógyszert is alig tudják megvenni. — Különben ez a kútlezárás csak négyszáz körüli embert érint, de fontolgatom, hogy végeztetek megint egy felmérést, és még több kútat záratok le. Aradi Balogh Attila VÍZI tragédiák Megtalálták a július 26-án a vásáros- naményi strand területén vízbefulladt nyíradonyi férfit. A holttestet a folyó kisvarsányi szakaszánál 28-án partra vetette a víz. A holttestet hozzátartozói minden kétséget kizáróan felismerték. Újabb tragédia színhelye volt a Tisza. Egy debreceni férfi feleségével együtt a tivadari strandon nyaralt, ahol július 28án a dél körül feleségével együtt, egy kölcsönkért kenuval evezni indultak a strandterület feletti folyószakaszon Eddig tisztázatlan körülmények között a kenu felborult, majd segítségért kiáltottak. A mentésükre sietőknek azonban az odaérkezésükkor már csak a feleséget sikerült a vízből kimenteni. A férfi az erős sodrású, örvénylő vízben elmerült. Felkutatása eddig még nem vezetett eredményre. SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI HÍRLAP I. évfolyam, 110. szám Ára: 12,50 Ft 1994. július 30., szombat AZ ÉV LAKÓHÁZA AVAGY PÉNZ BESZÉL, ÉPÍTÉSZ HALLGAT — Na, egy ilyenben már el tudnék lakni! — mutogatom sorba vőlegényemnek a Sóstói úton magasló kisebbfajta kastélyokat, bár őt — nem tudni miért — a vezetés egyelőre jobban érdekli. — Ez itt valamikor az év lakóháza volt! — folytatom figyelemelterelő hadműveletemet, s most már ő is odafordul. Addigra azonban elhagyjuk az érdekességet. A pályázatot viszont az idén is kiírták, bár az országos sajtóban a célokon, pályázati feltételeken kívül sehogy sem bírom kideríteni, hogy a mieink, vagyis szabolcsiak kihez forduljanak? (Folytatás a 3. oldalon) HELYÉN A TISZA-HÍD A mederbe épített pillérre került a cigándi Tisza-híd acélszerkezetének második, 104 méteres darabja is, így már a teljes új híd íveli át a folyót Cigánd és Dombrád között. Mint ismeretes, egyedülálló megoldással a feleslegessé vált, de még mindig igen jó állapotban lévő polgári Tisza-híd acélszerkezetét két darabban úsztatták föl Cigándig a Tiszán és helyezték el az ott előre elkészített pillérekre. A Miskolci Közúti Igazgatóság szerint október végére átadhatják az új hidat. VASÁRNAP NÉPSZAVAZÁS VÁLÓPER MÁROKPAPIN Márokpapi megunta a három évtizedes társközségi sorsot, és önálló akar lenni. A lakosság aláírást gyűjtött, és holnap, július 31 -én népszavazás dönt arról, hogy a többség a különválást akarja, vagy nem. Az ellenzők felhívására szerdán falugyűlést tartottak. A gyűlést kezdeményezők végül nem vettek részt a fórumon, pedig arra lettek volna kíváncsiak, hogy nem változott-e időközben a lakosság véleménye. A gyűlés után beszélgettem a polgármesterrel. — Négyszázharminchat szavazásra jogosult van Márokpapin, nekik kell igennel szavazni, ha a szétválást akarják. Reggel hattól este hatig járulhatnak az urnákhoz. A falu azt szeretné, ha saját ügyeit otthon intézheti, és biztos jövője legyen a gyerekének. Én szívesen beszélgetek önnel, de ebben az esetben érdekesebb az emberek véleménye, mert ő értük történik mindez. — Nézzen végig Beregsurányon, meg itt, aztán eldöntheti, miért akarják az emberek az önállóságot. Amikor elvették az önállóságunkat, a lakosság kezdte elhagyni a falut. — szólt le a zab tetejéről. Ecsedi András. — Fiatal polgármesterünk van Mester András személyében — tette csípőre a kezét Kosztel Józsefné. — Aktívan jár a dolgok után, ha ez sem jó az embereknek, akkor mi kell? Egy esküvőn sem jó mindenkinek a lakodalom, de az a fontos, hogy aki az életét formálja, annak jó legyen, hát ezért kell az önállóság nekünk. — Fiatal házasok vagyunk, június má- sodikán született a fiam — állt meg szusz- szanásnyi időre Kelemen Gyula hivatásos határőr. — Itt akarok építkezni, de csak az önállóság adhat biztos jövőt a falunak. (Folytatás a 2. oldalon)
