Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-01 / 85. szám
4 1994. július 1», péntek MAGAZIN UJ KELET Embert, állatot próbára tesz ez a júliusi forróság. Aki tud, vízbe ül, vagy zuhany alá áll. hogy enyhülést keressen a tikkasztó melegben Vállalkozások ábécéje (IIL) Az állam és a kisvállalkozó Nagyon nehéz lenne eldönteni, kinek van nagyobb szüksége a másikra. Egy azonban biztos: a kormány jól felfogott érdeke a kisvállalkozások felkarolása, segítése és ösztönzése. Az államnak, bár itt az amerikai kormányról van szó, de ez alatt bármely állam bármely kormánya is értendő, soha sem szabad elfelejtenie, hogy a kisvállalkozók teremtik a munkaalkalmak felét és hozzák az állampénztár, a költségvetéshez szükséges „nyalánkságok" jó részét. Az Egyesült Államokban a Small Business Administration nevű kormányhivatal kapta feladatául a kisvállalatok és a kisvállalkozók felkarolását. A hivatal, különböző' programjain keresztül nagyon is tevékenyen részt vesz az új vállalkozások születésében, a bábáskodásban, tanácsokkal, tervekkel, programokkal, ha kell pénzzel siet a kezdeményező segítségére. A Small Business Administration, vagy ahogyan Amerikában röviden emlegetik, az SBA olyan országos hálózatot hozott létre, amely Alaszkától New Mexico-ig szinte füttyszóra áll a tanácstalan új vállalkozó mellé. Ugyanígy a Kongresszus és a kormány sem marad tétlen. A kormány nem is maradhat, hiszen bármit tesz, bármit javasol fél szemmel a kisvállalkozóra tekint. Két okból is. Egyrészt szavazatait kapja mindazoktól, akiknek sorsával játszik, és akiknek a kisüzemek adnak kenyeret. Másrészt azt a pénzt kapja a kisvállalkozóktól, amelyből fenntartja ezt a hatalmas országot. így nem csoda, hogy egy-egy új kereskedelmi egyezmény megkötése előtt szinte az első kérdés: jó ez nekik? és a „nekik” alatt szinte mindig a kisvállalkozó húzódik meg. A Kongresszusra, a képviselőkre és szenátorokra száz százalékig ugyanez vonatkozik. Ezért van az, hogy egy-egy kongresszusi meghallgatáson, egy-egy új, születendő törvény előtt olyan aprólékosan kérdezik ki a kis üzletemberek szövetségének véleményét. Mert ez az, ami számít. Már nem a huligánok és tolvajok hangszere Gitár-rehabilitáció Kínában A kínai kulturális életben az olvadás újabb jele, hogy visszatérhet a színpadokra és a mindennapi életbe a gitár. Nemrégiben, tehát a Mao utáni Kínában még tilos volt a gitározás. Ellenforradalmi eszköznek minősült a gitár, és művelőit „huligánnak és tolvajnak" nevezték, a hangszert pedig elkobozták. A kulturális enyhülés most oda vezetett, hogy; hivatalosan is engedélyezték az André Segovia nevét viselő Gitárjáték Kedvelők'Társasága működését. Tanfolyamokat indítanak, amelyeket spanyolok vezetnek. Számításaik szerint napjaink Kínájában 10 millióan játszanak ezen a rehabilitált hangszeren. A sebességkorlátozás mégis segít És megszületett a fonográf Száztizenhat évvel ezelőtt született a még ma is „menő” lemezjátszó őse, a fonográf. Feltalálója, Thomas Alva Edison 1878-ban jegyeztette be új találmányát, és indította útjára az új őrületet, amely aztán végül is meghódította a világot. Edison nem egyedül alkotta találmányait. Bár a gondolat az ő agyából pattant ki, megvalósításához mérnökök és technikusok tucatjait használta „találmánygyár- nak” nevezett kísérleti műhelyében. Valószínű, hogy Svédország az egyedüli a világon, ahol a növekvő forgalom ellenére évről évre csökken a halálos közlekedési balesetek száma. Egy közelmúltban kiadott statisztikai jelentés szerint 1993. június és 1994. május között 550 személy halt meg közlekedési baleset következtében, ami 28 százalékkal alacsonyabb, mint az egy évvel korábbi hasonló időszak 762 fős adata. A 90-es évek halálos közlekedési baleseteinek száma egyébként eddig az 1993-94-es évben volt a legalacsonyabb. A közlekedési balesetben elhunytak számának csökkenése azért is érdemel fokozott figyelmet, mert ezzel egyidejűleg az országban növekszik a forgalomban résztvevő gépkocsik száma és a benzinfogyasztás. Svédországban azonban — a közismerten jó utak ellenére — szigorú sebességkorlátozás van életben. A maximális sebesség az egész országban 110, a városokban csak 50 km, és még az autópályákon is gyakran van 90 vagy 70 km-es sebességkorlátozás, amelynek megszegőit nagyon szigorúan büntetik. Obsitol kapnak a kommandós delfinek Az Amerikai Haditengerészet 30 éven át idomította a delfineket, hogy az óceánok mélyén felderítő feladatokat hajtsanak végre. A hidegháború befejeződése után nem tudják, mit kezdjenek a környezetükre igencsak veszélyes kommandósokkal. Titkos program alapján az idomítást, kiképzést San Diegóban végezte 30 esztendőn át egy kiképzőközpont. Az állatok robbanótölteteket kutattak fel, gerincükre erősített kamerával úsztak be idegen katonai bázisok területére, és filmezték a tengeralattjárókat, távközlési berendezésekhez kapcsolták magukat, sőt harcba szálltak akár a búvárokkal is. Az Amerikai Haditengerészet most szeretne megszabadulni a hidegháborús időszakból megmaradt 101 kommandós- delfintől. A kiképzőközpont parancsnoka ezért leveleket küldött szét valamennyi olyan állatkertnek, amelynek területén tengeri medencék vannak, és kérte, vegyék gondozásukba a delfineket. Az ajánlatot csak két állatkert, Floridán, az orlandói Hydropark és a bostoni Tengeri Varieté fogadta el. Az állatvédő szervezetek követelik, hogy a delfineket haladéktalanul engedjék szabadon. Az egyik szervezet, az Animal Right Protection úgy nyilatkozik, hogy a delfinek helyzete pontosan olyan, mint a hadifoglyoké és szabadon bocsátásukat követeli. Csakhogy a kérdés ennél sokkal bonyolultabb. A delfineket előzetes előkészítő tréning nélkül nem lehet szabadon bocsátani. Először is nem lennének képesek halászni, másodszor veszélyesek lehetnének környezetükre. Delfineink többsége meg van győződve arról, hogy ha megéhezik, gyorsan robbanó töltetet kell felkutatnia, mert azután leesik számára egy-egy falat. A delfineket a vietnami háború veteránjaihoz lehet hasonlítani, akik, miután a háborúból hazatértek, egyáltalán nem voltak felkészülve az életre a normális társadalomban. A magukra hagyott delfinek képesek lennének szétszedni különféle víz alatti építményeket, rátámadhatnának a búvárokra, és turisták magánhajóit, csónakjait pusztíthatnák el. Korántsem haragból, mindössze éhségtől vezérelve. Freon helyett SUVA Fridzsider dilemma A jégvermek hosszú kora után jött a hűtőszekrény, a fridzsider. És már ez is matuzsálemi korba ért, legalábbis ami az eredeti öltetet illeti. Ugyanis a hűtőszekrény akkor született, amikor a DuPont vegyigyár kutatói feltalálták azt az anyagot, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna a hűtés. A CFC-t, vagy ismertebb nevét a freont. A viharfelhők a freon, illetve a fridzsider fölött akkor kezdtek gyülekezni, amikor az éles szemű és orrú „zöldek” rájöttek, hogy a CFC nagyon jó, csak egyetlen problémája van: levegőbejutva pusztítja a Föld ózonrétegét. Az ózonréteg hiánya pedig növeli az ultraviola sugárzást, ami pedig növeli a bőr elrákosodásának veszélyét. A DuPont ezért olyan hűtőelem kialakításába kezdett, amely nem tartalmazza az ózont károsító freont. Az új termék, a .SUVA bevezetését, pontosabban a freon használatának megszüntetését immár nemzetközi egyezmény, a Montreali Protokoll írja elő. Az egyezmény szerint 1995-ig a fejlett országoknak ki kell vonniuk a terméket a forgalomból, és azt az új termékkel, a SUVA-val kell helyettesíteni. Ezzel mindössze egyetlen probléma van, hogy legalább 10 százalékkal került többe elődjénél. Ehhez még hozzájönnek azok a nem is kicsi költségek, melyek a már meglévő készülékek és berendezések átalakításából adódnak. A költségtöbblet arányát jól jelzik azok a becslések, amelyek szerint egy személygépkocsiba szereit klímaberendezés átalakításának költségei elérhetik a kocsinkénti ezer dollárt is. Ez pedig még az Egyesült Államokban sem kevés. Elhunyt Kurt Eichhorn A felsö-bajorországi Murnau egyik klinikáján szerdán hajnalban 85 éves korában elhunyt a neves német karmester, Kurt Eichhorn. Karmesteri pályafutása 1937-ben Bielefeldben kezdődött. 1941-ben a Drezdai Opera vezetője és a Drezdai Filharmonikusok örökös karnagya lett. A második világháború után, 1945-ben a Müncheni Filharmonikusok vezetője és egy évre rá már a Bajor Állami Operaház vezető karmestere. 1957-ben a Gártnerplatzon levő Staatstheater zenei vezetőjévé nevezték ki. A hatvanas években indult el együttműködése a Bajor Rádióval. 1967 és 1975 között a Rádiózenekar élén állott és többek közt megalapítója volt a müncheni rádiókoncerteknek. A haláláig aktívan dolgozó Eichhorn a müncheni Állami Zenei Főiskolán karmester- tanfolyamot vezetett. Hat évtizedes sikeres karmesteri pályafutása a zenei kiválóságok sorába emelte a müncheni festőcsaládban született Eichhornt. c Hosszú Péter gomba vizsgáló a Fehérvári úti piacon válogatja a vizsgálatra bemutatott gombákat MTI FOTÓ
