Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-28 / 108. szám
UJ KELET MAGAZIN 1994. július 28., csütörtök 9 Visszatérnek a farkasok A húszas években, mint nem kívánt ragadozót, minden teketória nélkül lepuffantották a Yellowstone-park valamennyi farkasát. Hetven évvel később ugyancsak nehéz hazatérésnek bizonyul visszatelepítésük az Egyesült Államok leghíresebb természetvédelmi területére. A washingtoni kormány ugyan több éves vita után júniusban áldását adta arra, hogy az elkövetkező három évben 30 szürke négylábú vadászt visszaköltöztessenek a Yellowstone-parkba, de sem a természetvédők egyrészről, sem a farmerek másrészről nem igazán boldogok a döntés miatt, amelynek hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy a Sziklás-hegység északi vidékein ismét helyreálljon az ökológiai egyensúly. Az állattenyésztők attól tartanak - és alighanem joggal -, hogy a farkasok megtizedelik majd a nyájaikat. A washingtoni belügyminisztérium illetékes osztályának becslése szerint a Yellowstone-parkban a farkasok évente 19 szarvasmarhát és 68 juhot téphetnek szét. Az ezért fizetendő kártérítés összegét maximum 30 ezer dollárra teszik. Hogy az állattenyésztők kedvében járjon, ezért a belügyminisztérium - a környezetvédők legnagyobb sajnálatára - a farkasokat nem nyilvánította „veszélyeztetett fajtának”. Ezért aztán lelő- hetők, ha szarvasmarhákat támadnak meg. Továbbá elüldözhetők, ha legelőkre hatoltak be. A hatóságok remélik, hogy a Yellowstone park farkasnépessége 2002-re ismét eléri majd a százat. A visszatelepítéskor minden farkast nyakörvvel látnak el, hogy folyamatosan megfigyelhessék őket. A késő ősszel, kanadai farkasok „importjával” kezdődő visszatelepítési program teljes költségeit 6,7 millió dollárra becsülik. A belügyminisztérium az ökológiai egyensúly helyreállítása mellett hosszú távon a turizmus fellendítésében is reménykedik. Az azonban kérdéses, hogy a Yellowstone- parkot évente felkereső több millió turista egyáltalában megpillanthat-e csak egyetlen farkast is. A farkasokat ugyanis különösen félénk állatokként tartják Egértözsd Anton Pergőn, későbbi rendőrminiszter 1782-ben Bécsben a karmelita nővérek rendházában lértehozta azt a központot, ahol azokat az informátorokat képezték ki, akik a hazaellenes elemeket kutatták, illetőleg róluk jelentéseket adtak. Magyarországon a Helytartótanács 1785-ben Budán, Pesten és Pozsonyban hozott létre rendőri központokat. A helyi gyanús jelenségekről a megyék tájékoztatták a rendőrdirektorokat. A gyanús idegenek látogatóit, levelezését rendszeres megfigyelés alatt tartották. Ezzel a Habsburg titkosrendőrség megérkezett Magyar- országra. Tevékenysége szorosan kapcsolódott a postai szervezethez. A levelek ellenőrzésére a postaközpontok mellett úgynevezett titkos, fekete irodákat hoztak létre, ahol a fontosabb információkról másolatot is készítettek. A közigazgatási beositás megváltoztatása 1784-ben a vármegyék néhány dologban - többek között a német nyelvrendelet miatt - ellenkeztek az uralkodóval. //. József válasza az ország közigazgatási beosztásának a megváltoztatása volt. Nyitra, Besztercebánya, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Temesvár, Pest, Győr, Pécs, Zágráb székhelyekkel tíz kerületet hozott létre, élükön a kinevezett biztosokkal, akiket sokan „megszokásból” főispánnak hívtak. A biztosoknak jelentésben kellett számot adniuk, melynek témái között negyedikként a rendészet, ötödikként a közbiztonság szerepelt. Prónay László besztercebányai főispán 1788-ban 91 oldalas jelentést készített. A közbiztonság hiányosságai között a következőkről írt: „a rablók főként az országosan meghirdetett takarékosság, vagyis a hajdúk elbocsátása miatt szaporodtak el. Szabadságolt katonák berendelését javasolja a közbiztonság javítására. A hosszú börtön- büntetéseket szintén ostorozza. A börtönök tele vannak, a rabok pénzbe kerülnek, pedig a kassza üres, s ráadásul a büntetés nem javít, a fiatalkorúak bűnözőkkel összezárva teljesen tönkremennek.II. József halálakor Európa forrong. Magyar- országon megindult a nemesi mozgalom, ami egyáltalán nem takarta el feudális jellegét. A felvilágosult reformerek háttérbe szorultak. A nemesség ellensúlyozására polgári és paraszti megmozdulásokat szerveztek. Megjelentek a polgári átalakulás előkészítői. Létrejött a magyar jakobinus mozgalom, amit kegyetlen elfojtás követett. Az osztrák gazdaság fő célja volt az államháztartás bevételeinek a növelése, a belső ellátás - mezőgazdasági terményekből és nyersanyagokból - biztosítása, az ipari fejlődés lehetőségének a megteremtése - támogatás és védelem a külföldiekkel szemben -, ugyanakkor a monopolhelyzet megtartása a Habsburg uralom alatt álló többi országban. Közben történtek a rendőrségi tevékenységet érintő intézkedések is, de ezek jelentős része a titkosrendőrség érájában érvényesült. 1790. március 21-én II. Lipót eltörölte az öt évvel korábban - Budán, Pesten és Pozsonyban - felállított rendőri szervezetet. A rendfenntartó tevékenység visszaszállt a megyékre és a szabad királyi városokra. A titkosrendőri tevékenységet azonban célszerű volt újjászervezni, amit alig egy hónap elteltével az uralkodó közvetlen alárendeltségébe tartozóan végrehajtott. A magyar jakobinusok elleni fellépés elérte célját. Magyar- ország „néma” lett, I. Ferencet pedig könnyű volt meggyőzni arról, hogy veszélyben van. Ez jó ürügy volt arra, hogy a rendőruralom fokozódjon, „hovatovább a rendőrség vált a legfontosabb kormányzati szervvé”. Magyarországról hét titkos központon-Pozsony, Nagyszombat, Debrecen, Sopron, Pest, Temesvár, Zágráb - keresztül érkeztek az információk Bécsbe. Tovább fokozták a postai küldemények ellenőrzését. 1801-ben a rendőrség hatáskörébe utalták a cenzúrát is, méghozzá visszamenőleges hatállyal, aminek eredménye csaknem 2500 mű betiltása lett. A cenzúra szigorúságával találja magát szemben Kultsár István, aki a Hazai Tudósítások című újság engedélyeztetése során szerzett tapasztalatokat: ugyanis Bécsben sikerült az engedélyt megszereznie, de a Helytartótanács a hazai tudósításokat szó szerinti értelemben vette, és nem engedélyezte még azt sem, hogy a híranyag akárcsak a birodalomra kiterjedjen. I. Ferenc keménykezű politikája, az újságírást is „kordában tartó” cenzúraren- deletek különösen sújtották a magyar nyelvű újságokat. A korszak közrendjére (közbiztonságára) jelentős befolyással bírtak a betyárok. E befolyás persze akkor sem tekinthető pozitívnak, ha később a nép emlékezetében csupán a hatalommal való szembenállás egyik példájaként élt. Kétségtelen azonban, hogy magatartásukban úgymond a „szegényeket segítő” vonások is voltak. A betyár szó eredetileg a szabad munkavállalót jelentette, később lett egyfajta népi banditizmus. Létrejöttében szerepet játszott a katonaállítás (újoncszükséglet) növekedése, a betyárélet „szépsége”, a feudális kötöttségektől való szabadulás vágya. Rektor Béla szerint a betyár a nagyobb erdőkben, pusztában éldegélő szegénylegény volt, aki az arra járó idegeneket és gazdagokat kirabolta, de a lakossággal együttműködött az osztrák tisztviselők rovására. Ők voltak a „Robin Hood-típusú rablók”.- Miként szaporodtak betyárjaink időnként? - tette fel a kérdést Osváth Pál, a visszaemlékező csendbiztos. „Régi emlékeinkben a gonosztevők topóknak, huza- vonóknak, paráznáknak, gyilkosoknak, mordályégetőknek, gyújtogatóknak, ün- neprontóknak, kóborlóknak neveztetnek - mely utóbbiak elkalmasint ugyanazonosak a futó betyárokkal.” Támadásaik célpontjai gyakran az élő állatok, melyek közül a csikók és tinók voltak a legkelendőbbek, mivel „ha ezeket az orgazdák egy nyáron félrehelyen tartották - amint nőttek -, többé volt tulajdonosaik sem ismerték fel.” A betyárság kifejezésvilága változatosan gazdag volt, amit magyar nótákban is megerősítettek, és gyakran énekeltek mulatozásaik alkalmával. A zöldvásár azt jelentette, hogy a topott állatokat a mezőn hagyták, vevőiket odavezették. A zöldmészárszéknek azt nevezték, amikor a betyárok a leölt állatok megmaradt húsáról említést tettek a közeli falu lakóinak, akik így ingyen juthattak ahhoz. „Kapcza- ' betyárnak hívták a kocsmában kötözködő és az aprómarha lopással foglalkozó legényeket, és azokat, akik ott vétettek hibát hol születtek és ahol jó ellátásban részesültek”. A gonoszabb betyárokból lettek a haramiák. Osváth Rózsa Sándort is - akivel többször találkozott - annak tartotta. A városi bűnözőkre már használta az aszfaltbetyár kifejezést. A betyárokkal szembeni fellépés egyik formája a statárium volt, melynek vaskeze gyakran osztogatta a legvégső eszközt, a kötelet. E szabályozott, kivételes, rögtönítélő eljárás illetőleg bíráskodás azonnali ítéletet hoz, melynek törvényi alapját Magyarországon Ií. József teremtette meg. Termény-, valuta- és értékpapírpiacait tekintve Kína ugyan nem világelső, ám az egértőzsde kategóriában sikerült az élre törnie. A világ első rágcsálópiaca e héten nyílt meg Sencsen mellett, és már a nyitás után élénk forgalmat regisztráltak. Egyrészt több egér el akart inalni, és ezeket meg kellett fogni, ezért aztán nagy volt a nyüzsgés. Másrészt több mint kétezer egér cserélt gazdát, ami egész szép volumen. Az egér-árfolyamindexről ugyan nem érkezett hír, az azonban máris kirajzolódott, hogy a kereslet a nagyobb egerek iránt sokkal élénkebb. A 25 dekagramm alatti példányokért nincs nagy tülekedés, és ez a tőzsdei trend a jövőben sem változik. Az egereket ugyanis elsősorban éttermek vásárolják, és az egérsültet különleges csemegeként kínálják étlapjukon. Igaz ugyan, hogy a 25 dekánál kisebb példányok számítanak: igazán „pecsenyeegémek”, ám az öregebbek húsa sem túl rágós, és velük kevesebb á„babra- munka”. Az eladók zömmel parasztok, akik korábban, a tőzsde előtti időkben egyszerűen megmérgezték az egereket, mivel azok sok kárt okoztak: évelte több millió tonnányi gabonát pusztítattak el. Egyelőre hetente csak egyszer v^n egértőzsdei nap, de idővel gyakoribbá válhat - mondták a szervezők, elismerve ugyanakkor, hogy a világ ma még jobban figyel az olaj árfolyamára, mint az egérére. MeztelenkedéS csak pénzért A dél-franciaországi Cote d'Azur két, külföldi turisták által igencsak sűrűn látogatott városában, Saint-Raphaelban és Saint-Maxime-ban a jövőben pénzbüntetéssel sújtják azokat, akik - kánikula ide, kánikula oda - túlságos lenge öltözékben mutatkoznak az utcákon. Aki a két város utcáin meztelen felsőtesttel, vagy éppenséggel zsebkendőnyi bikiniben vagy fürdőnadrágban mutatkozik, annak pénzbüntetés kiszabásával kell számolnia - közölték hétfőn a városi elöljárók. A „jó ízlésnek megfelelő öltözködésre” nagy hőségben is ügyelni kell. A hatóságok csak a strandok közelében hajlandók „szemet hunyni”. Saint-Raphaelban egyébként már tavaly is ügyeltek arra, hogy senki ne lépje túl „a jó ízlés határát”. Akkor az erkölcscsőszök még beérték figyelmeztetései, az idén azonban már „pénztárcára megy a dolog”.
