Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-28 / 108. szám
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ÚJ KELET 1994. július 28., csütörtök 3 Hang A csendbe hirtelen egy éles, vijjogó hang vágott bele. Távolról röppent felém a Tisza-parti némaságban, oly váratlanul, hogy felkaptam a fejem. Oldalra hajtva figyeltem, s a hang ritmikusan megismétlődött még néhányszor. Aztán csönd lett, nagy csönd, s én arra gondoltam: vajon miért arra gondoltam, amire... Visszagombolyítottam a fonalat az eltelt fél percre, s meghökkentem. A hang hallatán az első reakcióm az volt: valahol megszólalt egy autó riasztóberendezése. Aztán a hallgatózásom kiderítette: egy általam ismeretlen madár hangja reppent felém a fák közül. S ezen eltöprenghettem. Városi ember vagyok, túlságosan is az. Mint amiképp még rajtam kívül igenigen sokan. Meghallok egy madarat, s nem más, mint a civilizációnk egyik eszköze, az autóriasztó jut eszembe róla. Nem fordítva van ám, ahogyan szeretném; hogy egy ilyesféle hangot hallva a városban azt mondom-gondolom: nocsak, ez a hang épp olyan, mint a fanyűvő toppancs nevezetű ritka madár hangja. Nem, én a madár, a természet hangját azonosítom a nem természeti eszköz keltette hanggal... Ide jutottunk, ide jutunk. Élünk, vagyunk, szaporodunk, alkotunk és rombolunk, 75 év múlva tán 16 milliár- dan leszünk ezen a sárgolyón, férni is alig fogunk, a Természet pedig, mely kinevelt bennünket, a sarokba húzódik, összekuporodik és fél. Joggal. A népesedési világnapon írom e sorokat, amikor elszállt már a tegnapi különös madárhang, visszatértem a városba, olvasom az újságban a nyári aszály-előrejelzéseket, kipillantok az ablaküvegen át az utcán bólogató fa porlepte leveleire, hallgatom a lent elzúgó autók árját. Az a madár ott a folyóparti erdőben rikkantgat, fel-felvij- jog. Mint egy riasztó. Talán figyelmeztetni akar valamire. (tgy) Munkácsy Mihály hazaérkezőn A kárpátaljai magyarság, a munkácsi magyar társadalmi és kulturális szervezetek hosszú évek óta szorgalmazzák, hogy a város nagy szülöttje, Munkácsy Mihály, képzőművészetünk meghatározó alakja végre őt megillető emléket kapjon szülővárosában. A hivatal h< sszú időn keresztül elzárkózott a jogos kérés teljesítése elől. Most végre mégis áll a Rákócziak ősi vá a alatt, a sétáló utcában a festőmi vész mellszobra, amit a múlt hét vt űrnapján avattak fel ünnepség keret iben. Hori Fürdőzők a Túrbukónál Fotó: Zefi Piros pont is jár VESZÉLYES SOFŐRÖK A közlekedésben, ha csak másodpercekig vagy percekig is, de egymásnak olyan ismeretlen ismerősei vagyunk, akiktől függ a másik biztonsága. Talán egyetértenek velem, hogy a társadalmi együttműködés egyik legfontosabb színhelyei az utak, ahol döntéseinktől, cselekedeteinktől a magunk és mások élete függ. A tavaly módosított kresz-szabály- ok kedvező tapasztalatokat vontak maguk után. Többek között ennek köszönhető, hogy az országban harminc százalékkal csökkent a közlekesdési balesetek száma. A rendőrség ezt további tíz százalékkal szeretné mérsékelni, s részben ezért is léptek életbe a júniusi szigorítások. — A tíznapos türelmi idő már rég lejárt. Tapasztalataik szerint, mennyire ismerik az új kreszt a gépjárművezetők? - kérdeztük Asztalos Miklós rendőrszázadost, a nyíregyházi közlekedési osztály alosztályvezetőjét. — Magyarország a második az európai országok közül, ahol minden járművet, a nap minden szakában, a lakott területeken kívül ki kell világítani. Ennek a szabálynak a betartásával kevesebb gondunk van, hisz a vezetők 30 százaléka betartja a tompított fényszórók használatát. Másik lényeges pont a biztonsági övék használatának pontos meghatározása volt. A hátsó övék használatáról nagyon kedvezőtlenek a tapasztalataink. A vezetők 10 százaléka tesz eleget ennek a követelménynek. Az első üléseken talán valamit javult az övék használata, de lakott területen belül még mindig kevesen kötik be magukat. A bíróságok, felelősségrevonások elég szigorúak, a helyszínen a felső kétezer forintos határt sokszor kimondják kollegáink. A járműelszállítással kapcsolatos szabályok alkalmazására még nem került sor megyénkben. — Párhuzamos közlekedés esetén a tehergépkocsik vezetői nem használhatják M észáros József és Józsefné, mindketten parkolóőrök, kérdésemre, hogy hajlandóak munkájukról beszélni, örömmel mondtak igent. Bár a férj kikötötte, hogy csak felesége válaszol.- Miért csak a feleség válaszol?- Én vagyok itt régebben, már lassan 12 éve járok a parkolóban. A férjem meg most kezdte, tudja, én vagyok a „betanítója”.- Szándékosan alakult így, hogy együtt vannak?- Nem, csak addig leszünk itt együtt, amíg a „tanulóidő” le nem jár. Utána már nem tőlünk függ, hogy osztanak be, bár örülnék ha együtt dolgoznánk.- Mekkora területet járnak be itt, és hány parkoló van? a belső sávot. A gyakorlatban ez menynyire valósul meg? — Kevesebb a teherautók száma a belső forgalmi sávban, de azt nem merném kijelenteni, hogy egyáltalán nincs. Azok a vezetők hágják át a szabályokat, akik gyorsan akarnak haladni. Amennyiben ilyenkor valaki közlekedési járőrrel találkozik, nem ússza meg egy figyelmeztetéssel...Járőreinktől a kemény fellépést követjük meg. Bár a közlekedési szabályokat illetően jelentős javulást észleltünk, azért még mindig vannak, akik igyekeznek ezeket kijátszani. —A határainkon átkelő külföldiek mennyire ismerik és tartják be az új szabályokat? — Jelenleg a hozzánk érkezők a turizmushoz kötődő összes „betegséggel” rendelkeznek. A hazai közlekedési szokások, a helyismeret hiánya, a jármű erősen kifogásolható műszaki állapota, a szabályok ismeretének hiánya mind-mind ezek között szerepel. A bevásárlóutaknál sokszor túlterheltek az autók. FőlegTJrosz- A Békeház, Tanácsháza közt rójuk. Nem kis terület, de szeretem csinálni. A szívemhez nőtt ez a munka. Ami a parkolókat illeti, bevallom, még pontosan soha nem számoltam meg, de körülübelül 200.- Megéri csinálni? Jön a kánikula?- Nem riadunk meg semmitől, minket mindennap reggel nyolctól este négyig, hóban és melegben is megtalál. Másrészt, ha szeretjük, megéri. A fizetés sem rossz, 18.000 forintot kapunk kézhez.- Csúcsidő mikor van?- Napszak szerint változó, de munkaidő kezdetekor vannak sokan. Teljesen tömve soha sincs a parkoló, ilyenkor ha az ember akar, talál magának helyet. Igaz a decemberi időszakban, a bevásárláskor rengetegen vannak. Mindenki az ország területeiről érkezők sok esetben, mire magyar területre érkeznek, 2000 kilométert vezettek le egyszuszra. így, fáradtan ülve a volán mögött, sokkal veszélyesebbek. Korábban már több nyelvű szórólapokat bocsátottunk ki a határátkelőkön, s továbbra tervezzük hasonló propagandaanyagok kiadását, hogy minden belépő értesülhessen a változásokról. —A jó vezetők kapnak , .piros pontot" ? — Ezt az Országos Balesetmegelőzési Bizottság, és a Hungária Biztosító találta ki. Ha a rendőrök ellenőrzés során a járművet műszakilag rendben találják - vagy talán jobb is az átlagnál — .továbbá maga a vezető a szabályokon túl, az udvariasságban is jeleskedik, ilyenfajta elismerésben részesül. Ennek igazán december elsején lesz értéke, amikor egy több milliót érő személygépkocsi kerül kisorsolásra. A területi sorsolásokon pedig igen értékes (100 ezer forintos) segédmotorkerékpárok találnak gazdára. Tóth Katalin áruházakhoz közel akar parkolni, pedig hát a kintebb eső parkolókban még olyankor is van hely.- Soknak tartja a parkolási díjat? M.J-né: - A bírsághoz képest nem sok. 400 forintot kell helyszínen, vagy három napon belül fizetni. Három nap után 1500 forint, nyolc nap után meg 2000, plusz a kamatok.- Aki mégsem így gondolja, hogy reagál a bírságra?- A bírság legfőbb ojcozója az, hogy az emberek nem értik meg, hogy a járda- szegély színének megfelelő cédulát kell használni. Mikor meg a bírságot kiszabjuk, várunk a kocsinál egy kicsit, hogy megjelenik e a tulajdonos, hátha a helyszínen akarja kifizetni. Ha nem jön, az ablaktörlője alá tesszük. Amikor a cédulát megtalálják, nagyrészük felháborodottan jön, hogy, hogy is gondoljuk ezt?! De általában hamar lecsillapodnak. Stanczel István A parkolóban Három mit, kettő maradt Szétszakított Paládok Botpalád! utcarészlet - Gondozott porták, fogyó lakosság Az első világháborúban még három Paládról indultak dalolva bizakodva a hazát védeni a férfiemberek. Mire a szerencsésebbek visszaérkeztek megtörtén, megnyomorodva testben és lélekben, már csak két Paládot találtak a szatmári síkságon. A harmadik nem tűnt el a föld színéről, csupán Trianoni szét- csonkítás következtében Csehszlovákiához csatolták. Nagypaládnak az egykori színmagyar településnek azóta sem változott számottevően etnikai összetétele, azok ellenére, hogy negyvenöt után a szovjet birodalom szerezte meg magának, majd később -/máig érvényesen — Ukrajnéá lett az egész Kárpátaljával. Kispalád és Botpalád így határszéli településsé vált, és természetesen vonzáskörzetétől, Beregszásztól elszakadva megkezdte évtizedek óta tartó sorvadását. — Szüleimtől tudom, hogy régen a három Palád nagyon összetartott sok volt a rokoni kapcsolat közöttük, és az idősek még ma sem meril elhinni, hogy falvakat így lehet szakítani Kispalád és Botpalád között két kilomét! r a távolság, de Kispaládtól Nagypalád nég annyi távolságra sincs, csak ott van az elválasztó határ. — mondja Rózsa Istvc nné. Ahová mi kocsival járunk, oda a régi! úubeliek gyalog, vagy szekérrel mentek, 1 rgy a beregszászi, vagy a nagyszőlősi vásá on üzleteljenek. — Ezzel az erős: akos határmódosítással nem csak kiszakítc tak egyet a három, sok szállal egymáshc i kötődő ősi magyar településből, hane n a megmaradó kettő ezáltal mindentől n ;sszire került—folytatta csendesen BartI a Gézáné. Igaz ez már régen volt, mert ér is csak a szüleimtől tudom. Ráadásul az e múlt rendszer is keveset tett a fennmaradt sunkért, mert még az önálló tanácsunk t is megszüntette, és Köleséhez csatol bennünket. A rendszerváltoztatás utá is csak úgy tudtuk megoldani önállóságunkat, hogy közös jegyzőnk van, és a megmaradó két Palád szociálpolitikáját, gyámügyét, adózását, víz, gáz beruházásait is közösen intézik. — Mára már a két falu lakossága ezeregyszáz, de valamikor egyik-egyik népessége több volt — kapcsolódott a beszélgetésbe Varga Bertalanná polgármester. Mivel a téesz megszűnt, mindenki egyéni gazdálkodással próbálkozik. A pedagógusokon kívül vagy tíz embernek van munkahelye, akik Pestre járnak, mások itt munkához nem jutnak. Amikor megalakult az önkormányzatunk, írogattunk mindenfelé, hogy valami munkahelyteremtől gyár telepedjen le. Azt a választ kaptuk, már ahonnan egyáltalán visszaírtak, hogy nem éri meg, mert rosszak a közútjaink, a legközelebbi vasútállomástól harminc kilométerre vagyunk. Egyik faluban sincs pap, egy nyugdíjas lelkész járt ki Szálkáról, amíg infarktust nem kapott. Nincs rendőrünk, Köleséről járnak ki a hatóság emberei, de ez nem megoldás, mert az ukrán határnyitás, a kóborló cigányok miatt már az is gyakran előfordult, hogy a kertből kiszedik a burgonyát, az udvarról elviszik a baromfit. Gyógyszerért a harminchat kilométerre lévő Fehérgyarmatra kell utazni, ha van mivel bemenni, meg hazajönni, mert az új buszmenetrend azt is' megteszi velünk, hogy a Mátészalka felől jövő déli vonathoz nincs csatlakozás. A fiatalok leérettségiztek, szakmát tanulnak, de utána nem tudnak mit kezdeni az életükkel. Megoldást csak az jelentene, ha legalább a közelben lenne lehetőség az emberek foglalkoztatására. A. B. A.
