Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-26 / 106. szám

UJ KELET II MEGYÉNK ELETEBOL 1994. július 26., kedd 5 Mentőosztag Nyíregyháza Kőlaposon a polgári védelem raktárbá­zisán négy fiatalember kis akadálypályán kutyákat futtat, ugrat. Na, még egy őrző­védő csapat — gondoltam. Aztán hamar kiderült, hogy mégsem egészen az. — Ez a Menőosztag Nyíregyháza — mondta Ujteleki Mihály, a kutyások vezetője. — Tavaly decemberben alakul­tunk a polgári védelem támogatásával. Ez a szervezet már évek óta szeretett volna egy sérültfelkutató és mentő alegységet létrehozni. Mi ezt megtudtuk, és felaján­lottuk önkéntes alapon a segítségünket. Ez tulajdonképpen nekünk is egy kihívás. Többen voltunk — remélem leszünk is — már, de társaink nem nagyon bírták mun­ka mellett az iramot. Mindennap a magunk építtette pályán két-három órát gyakor­lunk. Én a rendőrségen tanultam a ku­tyákkal bánni, és folyamatosan olvassuk a szakirodalmakat. Többek között külföldről is kapunk segédanyagot. — Milyen fajtájú kutya jó erre a fel­adatra? —Gyakorlatilag teljesen mindegy, csak szelíd és nagy keresőkedve legyen. A csa­patban megtalálható labrador, a németju­hász és a bernáthegyi is. Már kiskorukban is el lehet dönteni az ebekről, hogy alkal­masak-e mentőkutyának. — Mire és hogyan tanítják a kutyá­kat? — A legfontosabb, hogy a gazda sze­resse a „munkatársát”, így könnyű, játé­kos formában a fegyelmező és ügyességi gyakorlatok megtanítása. Mindig jutalmat kapnak a kutyusok. Nekünk könnyű a dol­gunk, mindenki a saját kedvencével gya­korol. Talán nagyképűen hangzik, de könnyen elsajátították a kutyák a felada­tokat. Már könnyen megtalálnak esz­méletlen sérülteket, halottakat. A kutatás eredményét gyakoroltatásunk alapján, egy igen ritka módszerrel jelzik. Nem ugat­nak, hanem a nyakukon függő jelző- rudat szájukban tartva jönnek vissza hozzánk. —Milyen eredményeket értek el az eltelt fél év alatt? — Éles helyzetben nem volt még ránk szükség. Nemrégiben egy nemzetközi versenyen vettünk részt Borsod me­gyében. Javában zajlott a küzdelem amikor — a szervezők hibájából — kiderült, hogy kutyáink túl fiatalok még a nemzetközi mércéhez. Versenyen kívül is a kilencven fős mezőny első felében végeztünk és dicséretet kaptunk az oszt­rák és német bíróktól. Ok is küldenek számunkra tananyagot. — Úgy tudom két hétig a Tiszán gyako­roltak. — Igen, mi is, a kutyák is a vízből- mentést tanultuk meg. — Hogyan menti egy kutya a vízben bajbakerült embert? — Ha a bajbajutott eszméleténél, van odaúszik hozzá egy mentőövvel, mi pedig csónakkal sietünk segíteni. Eszméletlen­ség esetén még partra is vonszolja a se­gítségre szorulót. — További terveik? — Még az idén szeretnénk — a borso­diak segítségével — erdős, hegyes terepen gyakorolni, valamint a barlangi mentés alapjait elsajátítani. —Hol lehet elérni szükség esetén a csa­patot? — A polgári védelem megyei ügyelete riaszt bennünket. Három órán belül a me­gyében bárhol már el tudjuk kezdeni a munkát. Kovácsvölgyi Zoltán Kanálmese ...Kiskanál, nagykanál, közepes és lyu­kaskanál... mondogatja képzeletemben és Gombóc Artúr nyomán barátnőm a varázsigét. Hogy így jelenik meg előttem, azt azzal érdemelte ki, hogy arra veteme­dett, hogy a családi fészek berendezésekor (és képes volt arra vetemedni!) nekiindul­jon teáskanalat vásárolni. Tudja az olvasó, az nem olyan kicsi, mint a mokkás, de kisebb, mint egy gyermek evőkanál. Több az annál, hogy szegényke egynapi csám- borgás után kimerültén tért haza. Nyír­egyháza kifogyott a kiskanalakból. Hiába, a megszállottak nem adják ilyen Megyei cserkészőrsvezetőképző tábor kezdte meg a munkáját hétfőn Mátészal­kán. A táborba 34 gyermek érkezett a megye különböző iskoláiból, akik itt készülnek fel a cserkészmozgalom őrs­vezetői feladatainak ellátására. Olyan településekről is érkeztek fiatalok, ahol még nem működik cserkészcsapat, például Csengerből és Nyírcsaholyból, így számukra teljesen új a mozgalom. Az itt felkészített gyermekek feladata lesz majd a tanultak továbbadása, ezzel a cserkész­mozgalom továbbfejlesztése a megyében. Szemán György és Horváth István a tábor vezetőségének tagjai elmondták, hogy az egy hét táborozás alatt elméleti és gyakor­lati foglalkozásokon egyaránt részt- vesznek a leendő cserkészőrsvezetők. Ott jártamkor éppen az erdőből jöttek meg, ahol különböző tábori kellékeket készítettek: mosdótartót, polcokat és egyéb táborozáshoz szükséges használati tárgyakat. Mindezt természetesen az er­dőben található alapanyagokból. A táborozás során megtanítják a rész­vevőkkel a sátorverés fortélyait, a térképről való eligazodást, de azt is ho­gyan csiholjanak tüzet, ha éppen nincs kéznél gyufa. Megismerhetik a gyerekek a cserkészmozgalom, a cserkészszövetség történetét és múltját, de hallhatnak pedagó­könnyen fel, hát ő is nekiveselkedett az újsághirdetéseknek, és ezek után újabb napot töltött el — de csak az ördögnek tar­tozott ezzel az úttal is. Három a magyar igazság, így a város legvégében lévő bolt is sorra került a har­madik napon. A mese vége azonban csak félig zárul boldogsággal. A nagy boltban egy szem teáskanál árválkodott magában. Talán épp azon sírdogált, hogy ő senki­nek sem kell. De most mit kezdjünk egy darab teás­giai, pszichológiai és neveléselméleti kérdésekről is. Sajnos, szomorú tapasztalata a cserkész- tábornak is. hogy a mai gyermekek nem ismerik népdalainkat, így a tábor prog­ramjában a néptánc és népi játékok mel­lett a népdaltanulás is szerepel. Megta­nulják a résztvevők a cserkész lelkiség alapjait, amivel otthon a saját cser­készeiket tudják majd nevelni, irányítani. Érdekessége a cserkészképző tábornak, hogy minden este van tábortűz, s ennek nagyon fontos szerepet szánunk a táborozás során. Az esti összejöveteleknél ugyanis különböző témák vannak, így például lesz „történelmi tábortűz”, amikor a gyerekek magyar történelmi mondákat dolgoznak fel, s ezeket be is mutatják. A táborozás végén egy „vizsgatúrát” is kell tenniük a résztvevőknek. Ezt a Mátészalka és Jármi között lévő erdőben bonyolítják le. A túrán 12-15 kilométeres távot kell megtenniük a hat fős őrsöknek, teljesen önállóan, felnőtt kísérő nélkül, térkép segítségével. Itt kell tehát számot adniuk az elméleti és gyakorlati felkészültségükről, a leendő cserkész vezetőknek. A tábor vasárnap ünnepélyes cserkészavatóval ér véget, amikor a leg­frissebb cserkészeket fogadja tagjai sorá­ba a Magyar Cserkész Szövetség. Szamosi István Nyáriasan (Fotó: Harascsák) Fekete­fehér Ismerősöm a minap filmet szeretett volna előhívatni, illetve a sikerül­tebbeket kinagyíttatni. Nem is akármi­lyet. Csupán fekete-fehér filmet, miv­el ezzel dolgozott, vagyis fényképezett. Már a negyedik üzletben közölték vele. hogy fekete-fehér filmet nem vállalnak, amikor az ötödikben végre vállalták volna, de csak egy hét múlva lettek volna készen a képek. Ezt a terminust soknak találta az al­kalmi fotós, ezért továbbra is rótta a ki­lométereket. Útközben a reklámok hada tudatta vele, hogy színes filmjét egy nap alatt, s ha náluk előhívat, akkor kettőt fizet, és hármat kap. „Fekete-fehéret miért nem reklá­moztok egy nap alatt?!” — morogta kedvetlenül. Aztán végre, mivel már alaposan elfáradt a gyaloglásban, s egy fotósüzletben három munkanap alatti­ra felvállalták, így beletörődve odaad­ta a filmet. Csak a reklámokat nem értette ezután sem, hogy a színest miért lehet, s a fekete-fehéret miért nem — egy nap alatt!? Budaházi István kanállal? ht Tábortűz, vizsgatúra, néptánc, sátorverés Élednek a cserkészek Szívesen látott vendégek a hivatalban Renáta a többiekért Idén, április 29-én első ízben rendez­ték meg az Open Doorsban Nyíregyhá­za város diákpolgármester választását. Az ötlet Mádi Zoltán polgármestertől származott, aki anyagilag is támogatta az egynapos rendezvényt. Mint már tud­juk, Véghseő János győzött, de a másik négy jelölttel együtt irányítja a diákok életét. Belőlük alakult egy koordinátor csoport, akiknek lehetőségük nyílt a polgármesteri hivataltól támogatást kérni terveik megvalósítására. Elsősorban in­duló tőkére volt szükségük, amelyet 200 000 Ft- ban állapítottak meg. Sajnos ebből csak 100 000 Ft-t kaphattak kézhez. Még nagyobb szükségük lenne egy irodára, de helyszűke miatt ehhez sem juthattak hozzá. A polgármester úr eme igényüket újra előterjeszti. —Miért olyan fontos számotokra egy iroda?— kérdeztem Szakács Renáta diák-alpolgármestert. — Úgy gondoltuk, hogy kialakítanánk egy kerékasztalt a város 16 középiskolái­nak diákvezetőiből, valamint a koordiná­ta csoport tagjaiból. Itt meg tudnánk be­szélni a tanulók problémáit, igényeit, és ezeket tovább terjesztenénk. Prog­ramokat is akarunk szervezni, s egy ilyen helyiség megfelelő központ lenne. Terveink szerint havonta üléseznénk, mi öten pedig gyakrabban találkoznánk. A munkát már elkezdtük. Nyár elején volt egy rendezvény a Drogellenes Világnap keretében, valamint egy hete vettünk részt Csillebércen a gyermekönkor­mányzatokról szóló kongresszuson. Szeptemberre tervezzük az Országos Diáktanács illetve a diákpolgármesterek meghívását, akikkel az 1994-es Diákpar­lament előkészületeit beszélnénk meg. Felvettük a kapcsolatot a franciaország­beli Fecamp város gyermekönkormány­zatával, mert szeretnénk elérni, hogy a nyíregyházi ill. megyei általános iskolák­ban is megalakuljanak az önkormányz­atok. Ezzel egyidejűleg testvérvárosi kapcsolat kialakítására törekszünk. Ezért is utazom ki 27-én Endreffy Ildikó alpolgármesterrel Ungvárra. — Miért foglalkozol ennyire lelkiis­meretesen ezekkel a problémákkal, s egyáltalán, hogy merült fel az ötlet, hogy indulj a diákpolgármester választáson? —A Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola harmadik évét kezdem szeptemberben. Iskolámban eddigi tapasztalataim alapján jól működik a DÖK, s a diákélet is remek. Már itt ked­vet kaptam ahhoz, hogy részt vegyek a munkájukban. Tagja vagyok a városi Diákirodának is, ahol bekerültem a diák­polgármester választást szervező bi­zottságba. Ekkor merült fel bennem, hogy jelöltetem magam. Szerencsére szüleim, osztálytársaim és az iskola is támogatott. Úgy gondoltam, veszteni nem veszthetek, csak nyerhetek. Az pedig sikerült. Mindenhol komolyan vesznek minket, a polgármesteri hivatal­ban is szívesen látott vendégek vagyunk. Most is oda megyek, hogy végre szám­lát nyithassunk, mert a pénzünk egyen­lőre náluk üdül. — Látom, elég elfoglalt vagy még nyáron is! — Az biztos, hogy sok a dolgom, de szívesen csinálom, mert szeretném, ha fellendülne a városi diákélet, hiszen én sem szeretnék unatkozni a tanév alatt! Dajka Viktória A kisbolt Vásárosnaménytól 15 km-re található egy ezer lelket számláló falucska, Tisza- szalka. Nagyobb üzletnek egyetlen ABC-jét nevezhetnénk, ami nemsokára magánkézbe kerül. Ezért vetődött fel az ötlet a Gergely házaspárnál, hogy autógarázsukat vegyes­bolttá alakítják át. Gergely Sándor és neje, Kosa Erzsébet korábban a Magyar Acélárugyárnál dolgozott - később FER- ROMASCH - mint gépkocsivezető illetve pénzügyi előadó. 1992-ben viszont csődbe ment a gyár, s a boltban eddig másodállásként dolgozó feleség új munkahelye a saját üzletük lett. Nyíregyházáról és Vásárosnaményból szerzik be az árut - ez a családfő reszortja -, a zöldségféléket azonban 250-300 négyszögöles kertükben termelik meg. Ez hatalmas előny, hiszen a paprika, paradi­csom, uborka, káposzta stb. mindig frissen kerül a vásárlók kosarába. A bolt vezetésében sokat segít a leg­kisebb Gergely, Adrienn, aki a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium elsőéves ta­nulója. Robi, a legidősebb testvér mun­kanélküli, Edina pedig szeptembertől áll munkába a helyi óvodában. Kérdésemre, hogy megfelelő megélhetést biztosít-e az üzlet, válaszuk egyértelműen igen volt. Háromszobás, egyszerűen berendezett lakásban élnek együtt. Igaz ugyan, hogy nem szórhatják két marokkal a pénzt, de a feltétlenül szükséges dolgokat meg tudják maguknak venni. Távolabbi terveikben a bolti áruk válasz­tékának bővítése szerepel: az élelmiszerek, zöldségek, italok és mosószerek mellett a rövidáru is helyet kapna a polcokon. (D. V.) Mátészalkai pillanatkép (Fotó: Fekete)

Next

/
Thumbnails
Contents