Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-26 / 106. szám
UJ KELET II MEGYÉNK ELETEBOL 1994. július 26., kedd 5 Mentőosztag Nyíregyháza Kőlaposon a polgári védelem raktárbázisán négy fiatalember kis akadálypályán kutyákat futtat, ugrat. Na, még egy őrzővédő csapat — gondoltam. Aztán hamar kiderült, hogy mégsem egészen az. — Ez a Menőosztag Nyíregyháza — mondta Ujteleki Mihály, a kutyások vezetője. — Tavaly decemberben alakultunk a polgári védelem támogatásával. Ez a szervezet már évek óta szeretett volna egy sérültfelkutató és mentő alegységet létrehozni. Mi ezt megtudtuk, és felajánlottuk önkéntes alapon a segítségünket. Ez tulajdonképpen nekünk is egy kihívás. Többen voltunk — remélem leszünk is — már, de társaink nem nagyon bírták munka mellett az iramot. Mindennap a magunk építtette pályán két-három órát gyakorlunk. Én a rendőrségen tanultam a kutyákkal bánni, és folyamatosan olvassuk a szakirodalmakat. Többek között külföldről is kapunk segédanyagot. — Milyen fajtájú kutya jó erre a feladatra? —Gyakorlatilag teljesen mindegy, csak szelíd és nagy keresőkedve legyen. A csapatban megtalálható labrador, a németjuhász és a bernáthegyi is. Már kiskorukban is el lehet dönteni az ebekről, hogy alkalmasak-e mentőkutyának. — Mire és hogyan tanítják a kutyákat? — A legfontosabb, hogy a gazda szeresse a „munkatársát”, így könnyű, játékos formában a fegyelmező és ügyességi gyakorlatok megtanítása. Mindig jutalmat kapnak a kutyusok. Nekünk könnyű a dolgunk, mindenki a saját kedvencével gyakorol. Talán nagyképűen hangzik, de könnyen elsajátították a kutyák a feladatokat. Már könnyen megtalálnak eszméletlen sérülteket, halottakat. A kutatás eredményét gyakoroltatásunk alapján, egy igen ritka módszerrel jelzik. Nem ugatnak, hanem a nyakukon függő jelző- rudat szájukban tartva jönnek vissza hozzánk. —Milyen eredményeket értek el az eltelt fél év alatt? — Éles helyzetben nem volt még ránk szükség. Nemrégiben egy nemzetközi versenyen vettünk részt Borsod megyében. Javában zajlott a küzdelem amikor — a szervezők hibájából — kiderült, hogy kutyáink túl fiatalok még a nemzetközi mércéhez. Versenyen kívül is a kilencven fős mezőny első felében végeztünk és dicséretet kaptunk az osztrák és német bíróktól. Ok is küldenek számunkra tananyagot. — Úgy tudom két hétig a Tiszán gyakoroltak. — Igen, mi is, a kutyák is a vízből- mentést tanultuk meg. — Hogyan menti egy kutya a vízben bajbakerült embert? — Ha a bajbajutott eszméleténél, van odaúszik hozzá egy mentőövvel, mi pedig csónakkal sietünk segíteni. Eszméletlenség esetén még partra is vonszolja a segítségre szorulót. — További terveik? — Még az idén szeretnénk — a borsodiak segítségével — erdős, hegyes terepen gyakorolni, valamint a barlangi mentés alapjait elsajátítani. —Hol lehet elérni szükség esetén a csapatot? — A polgári védelem megyei ügyelete riaszt bennünket. Három órán belül a megyében bárhol már el tudjuk kezdeni a munkát. Kovácsvölgyi Zoltán Kanálmese ...Kiskanál, nagykanál, közepes és lyukaskanál... mondogatja képzeletemben és Gombóc Artúr nyomán barátnőm a varázsigét. Hogy így jelenik meg előttem, azt azzal érdemelte ki, hogy arra vetemedett, hogy a családi fészek berendezésekor (és képes volt arra vetemedni!) nekiinduljon teáskanalat vásárolni. Tudja az olvasó, az nem olyan kicsi, mint a mokkás, de kisebb, mint egy gyermek evőkanál. Több az annál, hogy szegényke egynapi csám- borgás után kimerültén tért haza. Nyíregyháza kifogyott a kiskanalakból. Hiába, a megszállottak nem adják ilyen Megyei cserkészőrsvezetőképző tábor kezdte meg a munkáját hétfőn Mátészalkán. A táborba 34 gyermek érkezett a megye különböző iskoláiból, akik itt készülnek fel a cserkészmozgalom őrsvezetői feladatainak ellátására. Olyan településekről is érkeztek fiatalok, ahol még nem működik cserkészcsapat, például Csengerből és Nyírcsaholyból, így számukra teljesen új a mozgalom. Az itt felkészített gyermekek feladata lesz majd a tanultak továbbadása, ezzel a cserkészmozgalom továbbfejlesztése a megyében. Szemán György és Horváth István a tábor vezetőségének tagjai elmondták, hogy az egy hét táborozás alatt elméleti és gyakorlati foglalkozásokon egyaránt részt- vesznek a leendő cserkészőrsvezetők. Ott jártamkor éppen az erdőből jöttek meg, ahol különböző tábori kellékeket készítettek: mosdótartót, polcokat és egyéb táborozáshoz szükséges használati tárgyakat. Mindezt természetesen az erdőben található alapanyagokból. A táborozás során megtanítják a részvevőkkel a sátorverés fortélyait, a térképről való eligazodást, de azt is hogyan csiholjanak tüzet, ha éppen nincs kéznél gyufa. Megismerhetik a gyerekek a cserkészmozgalom, a cserkészszövetség történetét és múltját, de hallhatnak pedagókönnyen fel, hát ő is nekiveselkedett az újsághirdetéseknek, és ezek után újabb napot töltött el — de csak az ördögnek tartozott ezzel az úttal is. Három a magyar igazság, így a város legvégében lévő bolt is sorra került a harmadik napon. A mese vége azonban csak félig zárul boldogsággal. A nagy boltban egy szem teáskanál árválkodott magában. Talán épp azon sírdogált, hogy ő senkinek sem kell. De most mit kezdjünk egy darab teásgiai, pszichológiai és neveléselméleti kérdésekről is. Sajnos, szomorú tapasztalata a cserkész- tábornak is. hogy a mai gyermekek nem ismerik népdalainkat, így a tábor programjában a néptánc és népi játékok mellett a népdaltanulás is szerepel. Megtanulják a résztvevők a cserkész lelkiség alapjait, amivel otthon a saját cserkészeiket tudják majd nevelni, irányítani. Érdekessége a cserkészképző tábornak, hogy minden este van tábortűz, s ennek nagyon fontos szerepet szánunk a táborozás során. Az esti összejöveteleknél ugyanis különböző témák vannak, így például lesz „történelmi tábortűz”, amikor a gyerekek magyar történelmi mondákat dolgoznak fel, s ezeket be is mutatják. A táborozás végén egy „vizsgatúrát” is kell tenniük a résztvevőknek. Ezt a Mátészalka és Jármi között lévő erdőben bonyolítják le. A túrán 12-15 kilométeres távot kell megtenniük a hat fős őrsöknek, teljesen önállóan, felnőtt kísérő nélkül, térkép segítségével. Itt kell tehát számot adniuk az elméleti és gyakorlati felkészültségükről, a leendő cserkész vezetőknek. A tábor vasárnap ünnepélyes cserkészavatóval ér véget, amikor a legfrissebb cserkészeket fogadja tagjai sorába a Magyar Cserkész Szövetség. Szamosi István Nyáriasan (Fotó: Harascsák) Feketefehér Ismerősöm a minap filmet szeretett volna előhívatni, illetve a sikerültebbeket kinagyíttatni. Nem is akármilyet. Csupán fekete-fehér filmet, mivel ezzel dolgozott, vagyis fényképezett. Már a negyedik üzletben közölték vele. hogy fekete-fehér filmet nem vállalnak, amikor az ötödikben végre vállalták volna, de csak egy hét múlva lettek volna készen a képek. Ezt a terminust soknak találta az alkalmi fotós, ezért továbbra is rótta a kilométereket. Útközben a reklámok hada tudatta vele, hogy színes filmjét egy nap alatt, s ha náluk előhívat, akkor kettőt fizet, és hármat kap. „Fekete-fehéret miért nem reklámoztok egy nap alatt?!” — morogta kedvetlenül. Aztán végre, mivel már alaposan elfáradt a gyaloglásban, s egy fotósüzletben három munkanap alattira felvállalták, így beletörődve odaadta a filmet. Csak a reklámokat nem értette ezután sem, hogy a színest miért lehet, s a fekete-fehéret miért nem — egy nap alatt!? Budaházi István kanállal? ht Tábortűz, vizsgatúra, néptánc, sátorverés Élednek a cserkészek Szívesen látott vendégek a hivatalban Renáta a többiekért Idén, április 29-én első ízben rendezték meg az Open Doorsban Nyíregyháza város diákpolgármester választását. Az ötlet Mádi Zoltán polgármestertől származott, aki anyagilag is támogatta az egynapos rendezvényt. Mint már tudjuk, Véghseő János győzött, de a másik négy jelölttel együtt irányítja a diákok életét. Belőlük alakult egy koordinátor csoport, akiknek lehetőségük nyílt a polgármesteri hivataltól támogatást kérni terveik megvalósítására. Elsősorban induló tőkére volt szükségük, amelyet 200 000 Ft- ban állapítottak meg. Sajnos ebből csak 100 000 Ft-t kaphattak kézhez. Még nagyobb szükségük lenne egy irodára, de helyszűke miatt ehhez sem juthattak hozzá. A polgármester úr eme igényüket újra előterjeszti. —Miért olyan fontos számotokra egy iroda?— kérdeztem Szakács Renáta diák-alpolgármestert. — Úgy gondoltuk, hogy kialakítanánk egy kerékasztalt a város 16 középiskoláinak diákvezetőiből, valamint a koordináta csoport tagjaiból. Itt meg tudnánk beszélni a tanulók problémáit, igényeit, és ezeket tovább terjesztenénk. Programokat is akarunk szervezni, s egy ilyen helyiség megfelelő központ lenne. Terveink szerint havonta üléseznénk, mi öten pedig gyakrabban találkoznánk. A munkát már elkezdtük. Nyár elején volt egy rendezvény a Drogellenes Világnap keretében, valamint egy hete vettünk részt Csillebércen a gyermekönkormányzatokról szóló kongresszuson. Szeptemberre tervezzük az Országos Diáktanács illetve a diákpolgármesterek meghívását, akikkel az 1994-es Diákparlament előkészületeit beszélnénk meg. Felvettük a kapcsolatot a franciaországbeli Fecamp város gyermekönkormányzatával, mert szeretnénk elérni, hogy a nyíregyházi ill. megyei általános iskolákban is megalakuljanak az önkormányzatok. Ezzel egyidejűleg testvérvárosi kapcsolat kialakítására törekszünk. Ezért is utazom ki 27-én Endreffy Ildikó alpolgármesterrel Ungvárra. — Miért foglalkozol ennyire lelkiismeretesen ezekkel a problémákkal, s egyáltalán, hogy merült fel az ötlet, hogy indulj a diákpolgármester választáson? —A Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola harmadik évét kezdem szeptemberben. Iskolámban eddigi tapasztalataim alapján jól működik a DÖK, s a diákélet is remek. Már itt kedvet kaptam ahhoz, hogy részt vegyek a munkájukban. Tagja vagyok a városi Diákirodának is, ahol bekerültem a diákpolgármester választást szervező bizottságba. Ekkor merült fel bennem, hogy jelöltetem magam. Szerencsére szüleim, osztálytársaim és az iskola is támogatott. Úgy gondoltam, veszteni nem veszthetek, csak nyerhetek. Az pedig sikerült. Mindenhol komolyan vesznek minket, a polgármesteri hivatalban is szívesen látott vendégek vagyunk. Most is oda megyek, hogy végre számlát nyithassunk, mert a pénzünk egyenlőre náluk üdül. — Látom, elég elfoglalt vagy még nyáron is! — Az biztos, hogy sok a dolgom, de szívesen csinálom, mert szeretném, ha fellendülne a városi diákélet, hiszen én sem szeretnék unatkozni a tanév alatt! Dajka Viktória A kisbolt Vásárosnaménytól 15 km-re található egy ezer lelket számláló falucska, Tisza- szalka. Nagyobb üzletnek egyetlen ABC-jét nevezhetnénk, ami nemsokára magánkézbe kerül. Ezért vetődött fel az ötlet a Gergely házaspárnál, hogy autógarázsukat vegyesbolttá alakítják át. Gergely Sándor és neje, Kosa Erzsébet korábban a Magyar Acélárugyárnál dolgozott - később FER- ROMASCH - mint gépkocsivezető illetve pénzügyi előadó. 1992-ben viszont csődbe ment a gyár, s a boltban eddig másodállásként dolgozó feleség új munkahelye a saját üzletük lett. Nyíregyházáról és Vásárosnaményból szerzik be az árut - ez a családfő reszortja -, a zöldségféléket azonban 250-300 négyszögöles kertükben termelik meg. Ez hatalmas előny, hiszen a paprika, paradicsom, uborka, káposzta stb. mindig frissen kerül a vásárlók kosarába. A bolt vezetésében sokat segít a legkisebb Gergely, Adrienn, aki a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium elsőéves tanulója. Robi, a legidősebb testvér munkanélküli, Edina pedig szeptembertől áll munkába a helyi óvodában. Kérdésemre, hogy megfelelő megélhetést biztosít-e az üzlet, válaszuk egyértelműen igen volt. Háromszobás, egyszerűen berendezett lakásban élnek együtt. Igaz ugyan, hogy nem szórhatják két marokkal a pénzt, de a feltétlenül szükséges dolgokat meg tudják maguknak venni. Távolabbi terveikben a bolti áruk választékának bővítése szerepel: az élelmiszerek, zöldségek, italok és mosószerek mellett a rövidáru is helyet kapna a polcokon. (D. V.) Mátészalkai pillanatkép (Fotó: Fekete)
