Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-25 / 105. szám
10 —UJ KELET Kerekes Uszii: Egy dobóiskolát szeretnék! Kerekes Lászlóval, a kitűnő diszkoszvetővel, aki egyben az NYVSC dobóatlétáinak edzője is, csütörtökön edzés közben a Tiszavasvári úti pálya erősítőtermében beszélgettünk. Mielőtt bele- kezdtünk volna, eligazította tanítványait, hogy az egyórás átmozgató gimnasztika után mi vár még rájuk a hátralévő időben. A fiatalok az átmozgatás szó hallatán igencsak felhördültek. Bár látszik, tisztelik edzőjüket, de ezt mégsem hagyhatták szó nélkül, mivel mesterük átmozgatás címén úgy meghajtotta őket, hogy alig bírtak „kitámolyogni” a hűvös teremből, ráadásul ezután már a kinti hőségben kellett az ismert atlétakínzó-eszközt, a „vasalót” használatba venniük. Mindenesetre az látszott, kár lenne túl sokáig ellenkezniük, akármilyen jó is a kapcsolat az edző és tanítványai között, a mester szava szent. —A múltban oly erős szakágatok most mintha kevésbé lenne sikeres. Mi újság a dobóatléták házatáján? — Bizony a múlt eredményeitől jól elmaradtunk, azonban még így is mi voltunk a legsikeresebbek a tavalyi évben. Igaz, akkor Ficsor Józsi is versenyzett, és én is válogatottként készültem. Ebben az évben két felnőtt versenyzővel vágtunk neki, Szabó gerelyhajításban, én diszkoszvetésben. A magyar bajnokságon edzések nélkül indultam el, mert a fiatalok mellet nem jutott időm magamra. Huszonkét dobó edzéseit vezetem, és ez mégiscsak egy egyéni sportág, ahol mindenkivel külön is kell foglalkozni. Csak Seres István segít olykor, de ő jószántából dolgozik. Nincs alkalmazásban. — Mi okozta ezt a visszaesést? — Egyrészt a versenyzők is különböző egyéni problémákkal küszködtek, így például én a térdsérülésem után már nem tudtam igazán formába lendülni, de másoknak is voltak gondjaik. A többszöri edzőváltozás sem tett jót a szakosztálynak. Aztán, ami a legnagyobb gond, nincs pénz az atlétikára. Alig maradt már főállású ezdő a szakosztálynál, márpedig, ha élvonalbeli versenyzőket akarunk nevelni, akkor áldozni is kell a sportágra. Tudott nagyon jól, hogy a versenyekre sem tudunk elutazni. Atlétákat versenyek nélkül nem lehet nevelni. Megszakadhatunk az edzéseken, de az nem verseny, annak a hangulatát semmi sem pótolja. Megkérdezem az utánpótlásról. Addig is szívesen beszélt, de ekkor igazán felélénkült, lelkesen és hosszan beszélt tanítványairól, sorolta eredményeiket, erősségüket, hibáikat. Arra külön büszke, hogy már van olyan gyerek, akinek ő adta a kezébe a gerelyt. — Kik a legeredményesebb fiatalok? — Koruk szerint venném sorba őket. A legidősebb Bacskó Sándor diszkoszvető, de még juniorkorú, legjobbja 51 méter felett van, ő későn kezdte az atlétikát. A serdülőkorúak a két Borbély-lány, Majoros, Gyurján, de még rajtuk kívül is van néhány serdülőkorú gyerek, akik sokat javulhatnak. — Az elmúlt hét végén Borbély Zsuzsa a magyar válogatott tagjaként Kassán szerepelt, s úgy látták, te jobban izgultál, mint Zsuzsa. Igaz ez? — Az igaz, hogy nagyon izgultam, hisz rengeteget dolgozunk, s a tanítványaim is mindent megtesznek, ezért nagyon fontos, hogy jöjjenek az eredmények. Ilyenkor derül ki, hogy jó irányban haladunk, megfelelően készültünk-e. — Hogy lettél edző? Mióta csinálod? — Két dolog érdekel igazán: a gazdálkodás és a sport. Miután a sportnál kötöttem ki, már korábban is gondoltam rá, hogy a versenyzés után edzőként folytatom. így még korábban elvégeztem a középfokú edzői tanfolyamot. Mikor Fehér Géza elment, engem kértek meg, hogy vállaljam az edzőséget. Azóta csinálom. Igazából a fiatalokkal foglalkozom szívesen. Azt szeretném, ha egy dobóiskola ala- lkulna itt ki a szakosztálynál. — Úgy látom, a srácok hallgatnak rád. Hogy alakítod ki ezt a jó kapcsolatot? — Közvetlen kapcsolatot tartok velük. Szeretnék minél jobb hangulatot kialakítani, hisz hetente legalább húsz óra kemény munkát kell végeznünk, s hogy ezt kibírják, ahhoz a jó hangulat elengedhetetlen. Mielőtt még befejeznénk a beszélgetést, végigvezet az edzőtermükön, s mutatja azokat a szereket, melyeket legújabban sikerült beszerezniük, hogy még eredményesebben készülhessenek. Révay Zoltán Jövőre is csúcsközelben A medicinlabdák a kisvárdai NB III-as focicsapat tagjainak legnagyobb örömére már visszagurultak a szertárba, s remélhetőleg jó ideig csak porosodni fognak. Hisz a fiúk túl vannak a felkészülés keményebb részén. A pálya szélén egyesek be- macskásodott izmaikat gyúrják. Valószínű, hogy néhány kilométert le lehetne mérni lábaikon. Hétközben azonban egy könnyebb lélegzetű bemelegítés után vidáman rúgták a labdát, miközben én Komáromi Gyógy vezetőedzőt faggattam. —Második éve, hogy a csapat közel áll a dobogó legfelső fokához. Ón szerint miért nem sikerült ennek az elérése? — Annak ellenére, hogy a legtöbb gólt rúgtuk az NB Ill-ban, a csatárposztot illetően van egy kis gondunk. Bár igaz, Béres Jani idén még folytatja a játékot, de az ő helyére már gondolkodni kell egy utódról, s ugyanez mondható el Oláh Zoltán posztjáról is. Ők ketten a csatárok, ami jó, de ugyanakkor van hátulütője is. Értem ez alatt a sérülést, sárgulást, aminek a múlt szezonban is megittuk a levét. Ennek köszönhetően egy olyan hullámvölgybe kerültünk, ami miatt elveszítettük a bajnokságot. — Korábban Demeter László, az egyesület elnöke elárulta, hogy két ragyogó képességű ukrán futballista is látogatja az edzéseket. Lesz-e ebből igazolás? — Alapképességekben nagyon jó pilléreken állnak, kondíciójuk azonban nem a legjobb. Kíváncsi vagyok, más csapatokkal szemben hogyan játszanak. Ezért ez konkrétan a hét végén dől majd el. Úgy néz ki, hogy mind a kettő középpályás, de én igazából csatárt szeretnék. Ennek ellenére nagy a valószínűsége, hogy leigazoljuk őket. — Van-e hiányzó a keretből? — Nálunk 90 százalékban megmaradt a tavalyi szezon gerince. Eddig egyedül Czap Valerij ukrán hátvédünk nem jelentkezett, akinek kimaradása fájó pont lenne. Jelen pillanatban semmi konkrétumot nem tudok róla. Hegyes és Oláh Laci visszatértek az anyaegyesületükbe. A többiekkel rövid kihagyás után két hete folyik a felkészülés. — Miben látja a gárda húzóerejét? — Elsősorban a csapatban és a magánéletben uralkodó közösségi szellemben. Továbbá a fiatal korban, értem ezalatt természetesen azt a futómennyiséget, amit egy-egy mérkőzésen produkálni tudnak. — Kézbe kapták a bajnoki sorsolást. Mennyire van vele megelégedve? — Ez most egy kicsit tőlünk is függött. A pálya felújítása miatt ugyanis kértük, hogy az első két mérkőzésünket idegenben játszhassuk. Sajnos, az edzőpályánk szintén siralmas állapotban van. Jó volna, ha a város vezetőitől kapnánk annyi segítséget, hogy a pályát olyan állapotba hozhassuk, melyen a serdülők, az ifísták és esetenként mi is tehermentesíteni tudnánk a játékra alkalmas gyepterületet. Sokat jelentene ez, hiszen jelen pillanatban a kapu előterében dadog a labda. így a játékosoknak minden idegszálukkal arra kell összpontosítani, hogy ne rúgjanak luftot, a labdát vissza tudják passzolni... — Hogyan fogadta az MLSZ-nek azt az új határozatát, mely szerint egy győztes meccs után három pont jár? — Csapatunk köztudottan a támadójátékban erősebb, így én nagyon örültem ennek. Mi minden meccsen győzni akarunk, amire talán egyszer-kétszer rá is fizettünk. Egy esetleges kapott gól után az ellenfél beállt egy úgynevezett sündisznóállásba, s így a mérkőzés hátralévő részét kibekkelte. A támadójátékunkat szeretnénk továbbfejleszteni, a győzelemért járó három pontért most már még nagyobb értelme van. Véleményem szerint aki megnyer 3-4 meccset, az ott tudja hagyni az egész mezőnyt. Én csak üdvözölni tudom ezt a döntést. — Ezek után már csak egy kérdésem maradt. Mit vár a jövőtől? — A vezetés részéről a célt a kupamérkőzés előtt fogalmazzuk meg. Megint csak azt mondhatom, hogy szeretnénk ismét az élbolyban lenni, melynek nagyobb százaléka most már a fiúkon múlik. Ezzel a hárompontos szabállyal azonban elképzelhető, hogy ott leszünk a csúcs közelében. Tóth Katalin Ibránybcm az élmezőnyt célozzák meg A vb-láz csillapodtával már mindenki a hazai futballnak, a rövidesen rajtoló bajnoki összecsapások csapatainak szenteli a figyelmet. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei I. osztály küzdelemsorozata augusztus első hétvégéjén indul. Az elmúlt idényben 10. helyen végzett Ibrány labdarúgócsapatának háza táján történtekről Kakukk István, az együttes szakosztály- vezetője tájékoztatta az Új Kelet olvasóit. — A vezetőség elégedett volt a gárda múlt évi teljesítményével? — A tavaszival igen, az őszivel egyértelműen nem. Ha a fiúk a bajnokság első felében csak ötven százalékát nyújtják annak, amit a másodikban, akkor lényegesen előbbre végeztünk volna. —Mikor kezdték az idei felkészülést, és hogyan telnek az alapozás napjai? — Július 13-án volt az első tréning. Heti négy, nagyon kemény edzéssel készülünk a bajnokságra. Eddig Tiszavasvárival és Kótajjal játszottunk előkészületi mérkőzést, de a továbbiakban megmérkőzünk Gávavencsellővel, Rakamazzal, Nyíregyházával, Tiszaújvárossal és Demecserrel, valamint Csepelen az emlékezetes pályaavató meccs „visszavágóját” játsszuk majd. — A játékosállományban milyen változások történtek? — Egyedül Herman távozott Sényőre. A Tiszavasvárinak kölcsönadott Szilágyi visszatért hozzánk. Pellei személyében újoncot mondhatunk magunkénak, a technikás focista Dombrádról érkezett. Három ifjúsági játékos csatlakozott a felnőtt kerethez: Hruska, Lehoczki és Balázsi. Az említetteken kívül még két megyénkbeli labdarúgóval is tárgyalunk. — A két hajdúságival, az egykoron NB I-es Tóth Ernővel és az NB ll-t megjárt Andirkóval mi újság? • — Andirkó továbbra is nálunk marad, rutinjára nagy szüksége van csikócsapatunknak. Tóth Ernő, sajnos, egy autóbaleset következtében úgy megsérült, hogy igaz, papíron a mienk, de félő: a '94/95-ös idényben használhatatlan lesz. — A vezetőedző személyét illetően milyen konkrétumokkal lehet szolgálni? — Kegye Istvánról csak felsőfokban tudok beszélni. Nagyszerű szakember, aki fizikailag és lelkileg egyaránt a tavaly őszszel kiesés ellen küzdő társaságot úgy fel tudta rázni, hogy középcsapattá vált. Továbbra is élvezi a vezetőség bizalmát, hisz maradéktalanul elégedettek vagyunk vele. Az ifiedző a felnőtt gárda középpályása, Kató István lett, emellett természetesen számítunk játékára, és fontos, mécseseket eldöntő góljaira. — A találkozók az új pályán kerülnek megrendezésre? — Igen, de rossz idő esetén a gyepszőnyeg kímélése miatt a régit vesszük igénybe. Az edzések is ezen lesznek. Az előkészületi meccseket a felavatott gyepszőnyegen rendezzük. — Mi az elvárás a csapattal szemben? — Tudása alapján, bátran kijelenthetem, az első hatban kell végeznie az együttesnek. Újfehértón kezdünk, s ponttal vagy pontokkal akarunk hazatérni, mert egy jó kezdés nagy lökést adhat tervünk teljesítéséhez. Tóth Mihály AUTÓKROSSZ NAGYDOBOSON Július 30-án ismét felbőgnek az autók motorjai a nagydobosi legelőn, hiszen a megyénkbeli település ad otthont egy országos futamnak. A Magyar Autó-Motorsport Szövetség Országos Bajnokság IV. autókrossz futamát rendezik ugyanis a méltán elismert színvonalú nagydobosi pályán. Az alig egy hónappal ezelőtt lezajlott ralikrossz verseny után újra nagy versenyt láthatnak tehát az autósport szerelmesei. Talán nem mindenki tudja, mi a különbség a ralikrossz és az autókrossz között. Ezért Balogh József polgármestert, a dobosi pálya és az autósport megszállottját arra kértem, röviden magyarázza el a különbséget. — Az autókrossz valóban különbözik a ralikrossztól. A leglényegesebb különbség az, hogy az autókrossz esetében olyan gépekkel versenyeznek, amelyeket a; versenyzők sajátkezűleg készítenek el, esetleg megbíznak ezzel valakit. Az autókrossz alapja egy köny- nyűfém csövekből összeállított váz, s erre különböző típusú és hengerűrtartalmú, lóerejű motorokat építenek', két-, illetve négykerék-meghajtással. A ralikrossz ezzel szemben tulajdonképpen olyan autóknak a versenye, amelyeket a hétköznapi ember is láthat az utcán, persze némi átalakítással, amelyet a szabályok megengednek Vagy kötelezővé tesznek. Az autókrosszozókat „szöcskéknek” is hívják, mert a kocsi „arctalanná” válik, szinte mind egyforma — adja a felvilágosítást Balogh József. — Milyen versenyre van kilátás július 30-án? — Az autókrosszsportot Magyar- országon először Darázs Antal honosította meg, aki valószínűleg az idén is ellátogat Nagydobosra. A koronázatlan király Nagy Sándor, aki már ez évtől nem versenyez az autókrosszmezőny- ben, hiszen a ralikrosszban, illetve az Opel Astra Kupában indul. A sportágban most, sajnos, kevesebb versenyző van mint a ralikrosszban, ennek megfelelően kevesebb lesz az induló is. Várhatóan 18-20 versenyző jön el a nagydobosi futamra, s ezenkívül lesz egy 8-9 fős ifjúsági kategória is olyanokkal, akik még nem szerepeltek itt. Információim szerint Trabant-motoros krosszautókkal fognak versenyezni, s mindenképp érdekes színfoltja lesz a versenynek, természetesen az életkornak megfelelő sebességhatárok között. — A ralikrossz verseny több nagy csatát hozott. Most várhatók-e nagy összecsapások a riválisok között? — Nagyon remélem, hogy látványos és izgalmas futamot láthat a közönség július 30-án — kezdi a verseny főszervezője. Az 1600 köbcenti alatti kategóriában nagy csata várható Darázs Antal, Szekeres és a Radák „família”, az idősebb Radák Sándor és fia, Radák Attila között. A nagy kategóriában — 1600 köbcenti fölött — is indul Darázs Antal, így ott ő és Szabó Péter, valamint Kiss Sándor között várható látványos küzdelem — fejezi be az esélylatolgatást Balogh József. Valószínűleg ritka autós élményben lesz tehát részük azoknak, akik arra szánják szombatjukat, hogy elmennek a nagydobosi ob-futamra. A szervezők remélik, hogy minél többen leszünk ott... Nagydobos körülbelül félúton van Mátészalka és Vásárosnamény között. Szamosi István EGY BESZÉLGETÉS MARGÓJÁRA Amikor ezt a beszélgetést készítettem Balogh Józseffel, óhatatlanul is szóha- került néhány dolog, ami mellett nem mehetünk el megjegyzés nélkül. Nagydobos évente két országos bajnoki futamot rendez, s a Dunától erre az autósport igazi fellegvára lett öt év alatt. Rajta kívül az ország eme felében csak Túrkeve, Dömsöd illetve újabban Eger vállal autósporttal kapcsolatos versenyeket. Ralikrosszversenyt a környéken csak Nagydoboson rendeznek, s olyan vélemények is vannak, hogy az országban ez a legjobb pálya. (Nem mi, az autósportot űző versenyzők mondták...) Tekintélyes sportvezetők nyilatkoztak úgy, hogy minimális ráfordítással ezt a pályát nemzetközi versenyek, akár Eb-futamok megrendezésére is alkalmassá tehetne tenni. De mindebben, úgy tűnik, Nagydobos egyedül marad... Támogatja ugyan ügyüket a megyei önkormányzat és az Idegenforgalmi Bizottság némi pénzzel, de ez kevés a továbblépéshez. Természetesen minden más lehetőséget megpróbálnak kihasználni, de sajnos az OTSH-hoz és más országos szervekhez benyújtott pályázataikat rendre elutasítják...
