Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-23 / 104. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. július 23., szombat 3 Közel vinni a lakossághoz az ellátást A Bereg Gyakran fenyegette a kisvárosok kór­házait a megszüntetés réme. Két éve, amikor dr. Szele Ildikó lett a vásáros- naményi intézmény igazgatója, a beregi térség kórházáról is hasonló hírek hal­latszottak. — Szerencsére ebből nem lett semmi. Felelős gondolkodású politikus vagy gaz­dasági szakember, aki döntési helyzetben van egy-egy egészségügyi intézmény működését, jövőjét illetően, ma hazánk­ban csak a kórházak fejlesztését tekintheti megoldandó feladatnak — ismertette szakmai álláspontját dr. Szele Ildikó igaz­gató. Ha a mi térségünket nézzük meg egészségügyi ellátás szempontjából, akkor az első, ami meghatározó szem­pont. hogy erre a kórházra szükség van. mert akár az utazó, akár a szállított beteg A kórházra szükség van számára nagy teher, ha más kórházba kellene mennie. Még mi is negyven kilo­méterre vagyunk egyes ellátási területünkhöz. —A kis kórházak ellenzői a kihaszná­latlansággal szoktak érvelni. —A múlt havi esetszámunk a szakren­delőben hétezer-kilencszázhuszonegy volt, ami óriási szám egy ilyen kicsi kórház esetében. Ha ehhez hozzávesszük, hogy tavaly hatszáznál több fekvőbeteget láttunk el, akkor az úgynevezett német lebegőpontos rendszerrel már országosan is elismerésre méltót produkáltunk. Saj­nos a pontok alapján egy éve bevezetett teljesítményarányos finanszírozásról el­mondhatjuk, hogy a pontérték után adott pénz nem fedezi, csak a fenntartást, fej­kórháza lesztésre tehát nem tudunk fordítani. En­nek oka, hogy az inflációt nem veszi fi­gyelembe az értékelési mechanizmus. Hogy mégis megoldjuk a mindenkori szükséges korszerűsítő beruházásokat, önkormányzati társulásokat tervezünk a környező települések bevonásával, hogy a kiadásokat ne csak a vásárosnaményi önkormányzat finanszírozza. — Partnerek lesznek ebben a felkért önkormányzatok? — Gondolom, hogy felismerik annak fontosságát, hogy a lakossághoz közel kell vinni az ellátást, ahogy ez nyugaton van. Az sem elhanyagolandó, hogy szakmailag ugyanazt az ellátást tudjuk bi­ztosítani, mint egy méreteiben nagyobb kórház, de mindezt olcsóbban. Rá­adásul a közlekedési hátránnyal is küszködő beregi résznek a mi intéz­ményünk megközelítése is sokszor ne­héz. —Milyen ellátásban részesülnek az itt gyógyulást keresők? — Mi úgynevezett alapszakos kórház vagyunk, amibe beletartozik a belgyó­gyászat, sebészet, szülészet, szemészet, fogászat, fül-orr-gége szakrendelés, tehát minden olyan, ami nem igényel speciális kezelést. Természetesen igyekszünk bővíteni ellátási tevékenységünket, mert ez szolgálja az itt élő lakosság igényét. Ennek figyelembevételével a megyében ugyan utolsóként, de mi is megte­remtettük a feltételét a korszerű laparosz- kópiás műtéti eljárásnak. Ez az egy hónapja átadott több milliós beruházás le­hetővé teszi, hogy többek között egy epe­hólyag műtétet három apró metszéssel elvégezzünk. — Hallottam egy vidéki kórházak között egyedülálló fejlesztésről is. — Ezért a beruházásért három éve har­colok, és most végre sikerült megoldani. Már az is különlegességnék számít, hogy egy kisvárosi kórházban audiológiai szak- rendelés van. Az meg a megyében a nyír­egyházi kórházon kívül egyedül nálunk megoldott, hogy a halláskárosodott személy a szükséges vizsgálatok után a hallókészüléket itt helyben kapja meg. Ráadásul a központi kórház túlterhelt­ségével szemben előnyünk, hogy itt nyu- godtabb körülmények között, hamarabb juthatnak a műszerhez a megye bármelyik területéről érkezők. Aradi Balogh Attila Megyénk és az állattenyésztés II. Malacok, juhok Aki a legügyesebb volt, az már magáé­nak tudhatja azt a támogatást, melyet a Földművelésügyi Minisztérium kor­mányzata nyújt a tehén, koca és anyajuh létszámának növelése érdekében. Lapunk tegnapi számában beszámoltunk arról, hogy a szarvasmarhák esetében milyen feltételek mellett, mekkora összegű, a vissza nem térítendő állami támogatás. Ha megvásároltuk, a pénzt is megkaptuk hozzá, a feltételek sora tovább folytatódik. — A tenyésztők 1996 december 31-ig (szarvasmarha és juh esetében) tartási kötelezettséggel rendelkeznek. A tenyész­tés beállítása után az állatok meglétét az FM Hivatal és az Országos Mezőgazdasá­gi Minősítő Intézet folyamatosan el­lenőrizni fogja — tájékoztat tovább Dr. Fesztóry Sándor, az FM Hivatal állat- tenyésztő főtanácsosa. — Nagy szerepe van az igénylések megfelelő formában történő elkészí­tésében, a feltételrendszer felmérésében a falugazdászoknak, akiktől a tenyésztők tanácsot, útbaigazítást kérhetnek. Éljenek ezzel a lehetőséggel, s így a félreértések, problémák elkerülhetők. — Tegnapi ígéretünkhöz híven a sertés- tenyésztés illetve a kocaállomány minőségi cseréjéről érdeklődöm. — A rendelet a sertéságazatban nem a létszámnövelést, hanem a minőségi előbb- rejutást támogatja. Kocaállomány cserére igen kevés igény érkezett. Ennek oka részben a támogatás alacsony összege, mely vemhes kocasüldőnként, dara­bonként ötezer forintot jelent, részben a szigorú minőségi és állategészségügyi követelmény. Én döntőnek elsősorban a vágósertések igen alacsony termelői árát és a seréstartás magas költségszintjét tar­tom. Arról nem is szólva, hogy az átvétel után csak több héttel, sőt hónappal fizetik ki a termelőknek a leadott állatok árát. — Ez sajnos nem mai probléma, hiszen az olvasók is hallgatnak olyan híreket, miszerint a piacon nemhogy eladták vol­na a kurtafarkút, hanem azt haza kellett szállítani, vagy áron alul továbbadni. — A sertéságazatban az átvételi, fizeté­si, illetve az árproblémák miatt egyre inkább az önellátásra való törekvés jellemző. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vidéken, falvakban élő állattenyésztők a saját részükre meghízlalják a sertéseket, de később a városi lakosság húsellátása problematikus lehet. A tenyésztés fejlesz­tését illetően a gondok ellenére elsősor­ban a minőségjavítására kell törekednünk. Sajnos, e vonatkozásban kedvezőtlen je­lenségek tapasztalhatók. Gondolok pél­dául arra, hogy több mezőgazdasági szövetkezét sertéstörzsállományát felszá­molta, illetve a létszámot jelentősen csökkentette. Ez a leírtakon túl a tenyész­tői munka, a minőség el nem ismertsé­géből is adódott. A negatív jelenségek mellett azonban azt is el kell mondani, hogy számos intézkedés történt a tenyész­tői kedv visszaállítására. — Mit tudhatunk a juhokról? — Az anyajuhágazat minőségi fejlesz­tésére darabonkénti háromezer forintos támogatási összeget a tenyésztők szintén kevésnek tartják. Ezen összeg igénybe­vételi lehetősége erősen korlátozott, hiszen a megyében csupán egyetlen tenyészet állít elő a rendelet követelményeinek meg­felelő tenyészállatokat. így a támogatást sem saját tenyészetből, sem a megyén belüli vásárlásból nem tudják a gaz­daságok vagy gazdák igénybe venni. — Az eddigieket összegezve Szabolcs­Szatmár-Bereg megyében terjre, tejter­mékekre valamint marhahúsra, sertés és juh húsra a jelenleginél nagyobb fogyasz­tói, feldolgozói igény van. A tej- és hús- feldolgozói kapacitás adott. Ennek ki­használása azonban nem kielégítő. A megye szatmár-beregi táján és folyóik mentén (Tisza, Szamos) a szarvasmarha és a juh tenyésztésére jó adottságok van­nak. E térségek nagy részén a talajviszo­nyok jórészt csak gyeptermesztésre alkal­masak. Ezért a szóban forgó területeken indokolt lenne a kérődzők jelenleginél nagyobb mértékű támogatása. A tá­mogatások odaítélésénél e fontos szem­pontot nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Reméljük, hogy a szigorú követelmények mellett tenyésztésbe állított vemhes üszők, kocasüldők, illetve jerke-toklyó hozzá­járulnak a megye állattenyészésének minőségi fejlesztéséhez, a termék termelés növeléséhez, és elősegítik az egyre inkább sürgető, és szükséges tenyésztői munka megbecsülését, a minőség oly régen hir­detett előtérbe állítását, a piacgazdaság ki­alakulását, az állattenyésztőknek számí­tásuk megtalálását, munkájuk elisme­rését. Herczku Tünde Híres báloknak adott otthont KOMLÓDTÓTFALUN HIÁNYZIK A HÍD Csorvási Gábor Az ódon falakról már réges-régen le­pergett a vakolat, a csupaszon elővillanó színtelen téglákat csak itt-ott rejti el jótékonyan az akrobata ügyességével megkapaszkodó repkény. Az üvegtelen ablakok, a széllel és betolakodókkal da­coló ajtók, és az égnek dologtalanul emelkedő csonka kémények, akár Csip­kerózsika álmát is őrizhetnék.'-Pedig-azr egykoron oly híres Becski kúria nem volt mindig ilyen elhagyatott és elhanyagolt. Gyönyörűen feldíszített termei híres báloknak adtak otthont, ahol csakúgy hemzsegtek a vendégek. Ma azonban magányosan áll Komlódtótfalu közepén, s csak az enyészet rontó kezének nyoma mutatkozik rajta.- De szép volt pedig, istenem - saj­nálkozik Csorvási Gábor, a község idős polgármestere. Olyan régóta áll már így kiszolgáltatva az emberiség vandaliz­musának! A régi téeszek idejében lett a sorsa megpecsételve, azok aztán nem törődtek vele. Hagyták hagy rohadjon szét az egész. Talán azt sem vették volna észre, ha a fejükre szakad. Aztán jól megijedtek, amikor is az állambácsinak el kellett volna számolni a dolgok menetéről, mert a pusz­tuláson kívül mást nem tudtak volna fel­mutatni. Ezért inkább felgyújtották, hogy porig égjen, s eltüntesse azt a sok piszkos­ságot.- „Eredményesnek" bizonyult tényke­désük, nem sok maradt a kúriából...-Az ám! Ráadásul büntetlenül megúsz­ták. A rendőrség csak olyan tessék-lássék módon nyomozott a tettesek után, s nem tehettem ellene semmit, mert kisembernek számítottam még akkor.- Most azonban felújíttathatná az önkormányzat.:. n ‘ ■ " - >! ' i- Már régen nem a miénk, lemondtunk róla az államkincstár javára. Azok meg odaadták az „Örökségünk őrei”-nek. Persze pénzük nincs a felújítására. De hát honnan is lenne, 50 millió forintjuk. Pedig nagyon szép kis panziót lehetne belőle kialakítani.- Nem szeretném megsérteni Gabi bá­csit, de mégis, ki jönne ide az isten háta mögé, ahol hatalmas kerülőt kell megten­ni ahhoz, hogy eljussunk a legelső városig? A híd kilométerekre van innen, Csenger pedig még messzebb.- Igen a híd az oka mindennek! A régi hidat lebontották 1983-ban, mert a párt érdekei úgy kívánták. Ugyanis a falu kiváló vadászóhelynek számított. Arra persze nem gondoltak, hogy mi ezután hogyan fogunk közlekedni. Igaz nekik az lett volna az érdekük, hogy mi eltakarod­junk innen mindnyájan. Mindent meg­tettek ennek érdekében, és a fiatalokat sikerült is elűzni. Régen 1500 lakosa is volt a falunak, ma meg már százan sem élünk itt. Pedig van telefonunk, van gáz- és vízhálózatunk, csak éppen hidunk nincs... Éppen most várunk egy győri mérnököt, hogy felmérje és szemre­vételezze a terepet. Azt ígérte, ha megvan­nak a régi híd paramétere, akkor százezer forintért elkészíti nekünk a terveket. Ugyanezt a megyeszékhelyen milliónkéiul vállalták volna. Ha meglenne végre a terv, elkezdhetnénk az építést.- Ahhoz azonban nagyon sok pénz kell...- Az anyagiakra nem lenne gondunk, mert a megye, a belügyminisztérium és a területfejlesztési minisztérium 25 millió forinttal támogatná az ügyet, és a közle­kedési tárca is adna 50 milliót.-Attól, hogy van híd, még nem lesz jobb itt az élet. Nem fog hirtelen mindenki visz- szaköltözni...- Mindenki nem is, de már sokan jelez­ték, hogy szívesen építkeznének ide. Ráadásul az üdülőfalu tervét is meg­valósíthatnánk végre. Nagyon régóta várunk már rá. Az végre igazan fel­lendítené itt az életet. De hát ki tudja, mikor lesz belőle valami is. Mi várunk türelmesen, talán az új kormány és Baja Ferenc miniszter úr végre szívügyének tekinti majd a dolgot. S ha nem??? Úri Mariann

Next

/
Thumbnails
Contents