Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-22 / 103. szám
1994. július 22., péntek UJ KELET A kárpátaljai magyarok javulást várnak Kapcsolat linden szervezettel Mint ismeretes, Horn Gyula még miniszterelnök-jelöltként több határontúli magyar társadalmi szervezet vezetőihez eljuttatta a kormányprogram tervezetének egyes fejezeteit azzal a kéréssel, hogy a kisebbségben élő magyarság legitim képviselői véleményezzék az abban foglaltakat. A kisebbségpolitika és a kül-és biztonságpolitika című fejezeteket megkapta aMagyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége is.- Eleget tettek-e a felkérésnek - kérdeztem Dupka Györgytől, a közösség elnökétől.- Természetesen igen, hisz a tervezet számunkra is fontos dokumentum. De, mielőtt kitérnék a részletekre, hadd mondjam el: a miniszterelnök úr felkérése megtisztelő, s remélhetőleg egy helyi hosszas vita lezárását is eredményezi. Arra gondolok, hogy a Kárpátaljai Magyar Kultúrá- lis Szövetség egyes területi vezetői, mind ez ideig megkérdőjelezik a MÉKK létjogosultságát. Teszik ezt kézzelfogható eredményeink ellenére. Alig több, mint egy esztendős fennállásunk ellenére tucatnyi kulturális rendezvény kezdeményezői, lebonyolítói voltunk. Csak a legutóbbit említem: kárpátaljai részről mi vállaltuk dr. Habsburg Ottó, a Páneurópa Unió elnöke látogatásának szervezését. Nos, Horn Gyula miniszterelnök úr felkérését mi legitimitásunk bizonyítékának is tekintjük.- Említene néhányat javaslataik közül?- Tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen dokumentum nem térhet ki minden részletre. Irányvonalával, mondanivalójával egyetértünk. Különösen helyesnek tartjuk, hogy míg a korábbiakban az anyaország vezetői az elszakított vidékek egy- egy társadalmi szervezetét ismerték el az adott magyar lakosság kizárólagos képviselőjéül, a mostani tervezet széleskörű kapcsolatokat feltételez a határon túli magyarok valamennyi legitim és demokratikus szervezetével. Konkrét javaslatainkat - melyeket nem is annyira a programba való beépítésre szántunk, hanem inkább a majdani politikai irányvonal kialakításánál szeretnénk, ha figyelembe vennék azokat - pontokba szedve megküldtük a miniszter- elnök úrnak.- Melyek ezek közül a legfontosabbak?- Javasoltuk a határon túli szervezetek rendezvényeinek közvetlen, pályázati úton való céltámogatását. Ezzel elérhető, hogy a pénz valóban oda kerül, ahova szánták. Számunkra igen fontos lenne, ha a magyar kormány lépéseket tenne az ukrán kormány felé a kettős állampolgárság ügyében. A tervezet kitér a szülőföldön való megmaradásra. A kárpátaljai magyarság szempontjából fontosnak ítéljük, hogy a kormány nemzetközi fórumokon, a két és többoldalú egyezményekben szorgalmazná a szülőföldhöz való jog elismerését, a nemzetiségek által lakott területek különleges státuszának biztosítását. A legitim társadalmi szervezetek mellett célszerűnek tartanánk, ha az anyaországi vezetés a magyarok lakta vidékek önkormányzataival, azok tisztségviselőivel, a megyei tanács magyar képviselőivel is szoros kapcsolatokat építene ki. Javaslatainkban kitértünk a kárpátaljai magyar sajtó, könyvkiadás támogatásának rendszerére, a határmenti vidékeken lakók kapcsolattartásának megkönnyítésére is. A MÉKK biztosította az új kormányt, hogy kisebbségi politikájának megvalósításában lehetőségeihez mérten minden téren kész az együttműködésre. Horváth Sándor Most kikel kárpótolnak? A választások időszakára fölforrósodott a levegő a kárpótlási jegyek körül is. Noha a győztes pártok nem kívánnak idő előtt végetvetni a kárpótlási folyamatnak, mégis nyugtalanság tapasztalható. Az is magyarázza ezt, hogy a törvény értelmében a kárpótlási jegyek csak három évig kamatoznak, tehát az érintettek igyekeznek mielőbb túladni azokon. Ám ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű állami vagyon kínálatára is szükség van. Az izgalmat fokozták a legutóbbi részvénykibocsátások és az ennek nyomán fellépő tömegpszichózis: felelevenedtek a rosszemlékű sorbanállások, az éjjel és nappal utcán várakozók néhol türelmesen, másutt kisebb- nagyobb botrányok árán jutottak az áhított részvényekhez. —Hogyan értékeli ezt a helyzetet a Pénzügykutató Rt. jeles közgazdász-kutatója, Petschnig Mária Zita? — Soha nem rejtettem véka alá abbeéli nézetemet, hogy a kárpótlás intézményesítése, a kárpótlási jegyek kibocsátása egyik súlyos tévedése az Antall-kormány- nak. Sajátságos, hogy a 90-es kormány- programban mégcsak szó sem volt róla, később dolgozták ki, és került bele a Nemzeti Megújulás Programjába. A háttérben az MDF és a Kisgazdapárt nézetkülönbsége állt. Eredetileg az MDF a földkérdésben azon az állásponton volt, hogy a föld azé legyen, aki megműveli, azaz munkához kötötte a földtulajdont. A kisgazdapárt viszont a reprivatizáció mellett kardoskodott nemcsak a föld, hanem egyéb tulajdon kérdésében: a kárpótlás a két párt kompromisszumaként született. Sajnálatos, hogy a parlamentet 1990 őszétől háromnegyed éven át kötötte le a kárpótlás körüli vita, a több száz indítvány feletti terméketlen szócséplés. Voltaképpen így termelődött az elmaradt haszon, értelmetlen energia. í —Ismereteim szerint vezető nyugati politikusok is óvták a néhai miniszterelnököt ettől a lépéstől, sőt figyelmeztették a szövetkezetek széthullásának veszélyeire és következményeire. — Ha már ez felmerült, az igazságtételre és kárpótlásra nem az Antall-kormány- nak kellett volna vállalkoznia, ennek címzettje a ny ugati demokrácia lehetett volna, a nagyhatalmak. A háború után Jaltában ők. döntöttek így, országunk és sorsunk felett. A kárpótlás tehát születésénél fogva elvetélt, rendszerelméletileg elhibázott, amiből következik a további hibák sora. Ezek a mostani felfokozott, olykor hisztérikus hullámok is ezzel függnek össze. Kezdettől nehézkesen, ellentmondásosan haladt, és ez is rányomta a bélyegét a kárpótlási jegyek és a kárpótoltak sorsára. Ez ez eljárás nem szolgáltatott igazságot, és a másodlagos jegypiac létrejöttével hovatovább már nincs is szó az eredeti károsultakról. Sokkal inkább arról, hogy egyes személyek, csoportok, nagy üzletet szimatolva, a kárpótlási jegyeket felvásárolják, és ennek révén meggazdagodnak. A tényleges kárvallottaknak pedig be kell émiök gyakorlatilag alig többel, mint eszmei juttatással: az egykori 15 holdas tanya helyett mára talán egy televízióval, videóval, mosógéppel. így lehetséges, hogy aki egykor egy szálloda-láncot veszített, ma egy penzióra valót sem kap. Azaz naponta szembesül az értékvesztéssel, és amikor rájön arra, hogy a hátán s kárára mások gazdagodtak meg, akkor ez újabb feszültségek és elégedetlenségek forrásává válik. Sőt lélektanilag az a paradoxon áll elő, hogy nem kárpótolva, hanem becsapva érzi magát az eredeti kárvallott. — Teljesült-e valami az egykor előirányzott célokból? — Aligha. Kiderült ugyanis, hogy az egykori földtulajdonosok kétharmada már nem dolgozik a földdel, messze elkerült tőle. A kárpótoltak részint bérbeadják a földet, illetve 80 százalékuk csak annyi földet akar, amennyi a saját céljaira szükséges. Ebből, következik; a földbérleti kínálat leviszi a bérleti díjakat, a föld ára csökkenni fog. Döntés után Angol katonák Magyarországon 289 szavazattal egy ellenében úgy döntött a Ház, hogy 1994 szeptember 6-a és 24-e között törvényes legitimitást biztosít a brit Coldstream gárdaezred hetedik századának: egy hasonló szintű magyar katonai egységgel közös kiképzést és hadgyakorlatot tartson hazánkban. A magyar történelemben először fordul elő, hogy egy angol katonai egység békeidőben Magyar- ország területére lép, és magyar katonákkal közös hadgyakorlatot tart. A rendszerváltás, az Európába „tartás”, a NATO-hoz való csatlakozás aprócska katonai mozzanata ez. Örüljünk-e, bánkódjunk-e, avagy közömbösen menjünk el hallgatással a tény mellett?! Köztudott, a szocialista-szabaddemokrata koalíció külügyi irányítói rosszallták a Szeged környéki terepet, mondván: -— Mit szól hozzá Románia, Szerbia?! Mások — közöttük Csóti György is — a „fanyalgásokat” rótták fel a hatalomba lépő kormánynak. Egy képviselő pedig nemmel szavazott, elutasította tehát a gondolatát is ennek a katonai gyakorlatnak. Ha visszagondolok a magyar történelemre, 1526 óta alig volt két évtizednyi idő, amikor Magyar- ország földjén ne állomásozott volna idegen katona. Törökök, németek, franciák, angolok is, románok, oroszok taposták e hazát, mindig győztesként. És az alatt a két évtizednél alig hosszabb idő alatt is, amíg nem állomásoztak győztesen vagy ideiglenesen idegen csapatok az országban, úgy ki voltunk szolgáltatva egy nagyhatalom akaratának, hogy első óhajára birodalom ellen k.ellett rongyos katonáinkat vezényelni. Immár három éve ismét szabadok vagyunk. Most nagyhatalom sincs talán, amelyik belátható időn belül le akarna igázni, s bajainkkal, apróbb, nagyobb válságainkkal érdekszférájába akarna vonni bennünket. Sem a közeli, sem a távoli jövő nem olyan egyértelműen kecsegtető azonban, hogy akár közönyös hallgatással elmehetnénk e törvényes lépés mellett. Tőlünk délre — polgárháborús keretek között — két ideológia: a muzulmán és az ortodox görögkeleti vívja lappangó háborúját. Keletre tőlünk ott feszül a birodalom újraélesztésénak a vágya. Északon és délkeleten rajzolgatják, élesztgetik a morva—dák határokat. A gondolatok, eszmék, bármennyire csacskák is, erő kérdése, hogy valósággá szublimálódjanak. Látszat csak, hogy egypólusúvá vált a világ. Látszat csak, hogy beláthatatlan idejű béke köszöntött az emberiségre. A történelem kiszámíthatatlan. Akár meg is ismételheti magát. Jó lenne hát következetesen végiggondolni minden lehetséges veszélyt. Jó lenne egyszer már távol tartani hosszú távon a felelőtlenséget ettől az országtól, ennek az országnak a népétől. Az idők méhében új világrend készülődik. Ne ámítsuk magunkat. Nápolyban és a brandenburgi kapunál Clinton fölröppentette a jövő „rakétáit”. Ha azok elkezdenek sziporkázni, világítani, árnyékot fognak vetni. Mi pedig önmagunkban, öregedő-fogyó lakosságunkkal, forgácsolódó, olvadó, oldott kéveként bomló határon túli magyarjainkkal oly kevesen vagyunk, hogy a felívelni készülő nagyhatalmak oda dobnak bennünket „szolgálatra”, ahová éppen kényük-kedvük tartja. Ma már ahhoz is kevesek és erőtlenek vagyunk, hogy a limesen egy bástyát védelmezzünk. Jó lenne hát a bennünket könnyen elsöprő nagy manőverezések megkezdése előtt biztos révbe érkeznünk. Ma úgy tűnik, értékrendje, embersége, kultúrája, civilizációja és technológiája okán Európa és a NATO, ez a biztos rév rövid és hosz- szú távon. Ezért kellene talán köszöntenünk a Goldstream gárdaezred hetedik századát, s lelkűnkhöz egy kicsit közelebb engedni Széchenyi anglomániáját. Takács Péter Kárpátalja Európa leié Dr. Habsburg Ottónak, a Nemzetközi Páneurópa Unió elnökének Kárpátaljai látogatására időzítette bejelentését az a kezdeményező-csoport, mely a nemzetközi szervezet kárpátaljai regionális szervezetének megalakítására vállalkozott. A nyilatkozat, melyet többek között Bállá László író, Gortvay Erzsébet irodalomtörténész, Gáliéin Péter vállalkozó, Tót/? Mihály az Ukrán Parlament képviselője, Ki- szely Tihamér, a KMKSZ Ungvári Városi Szervezetének elnöke írt alá, az alábbiakat tartalmazza: „... átérezve azt a felelősséget, amely földrészünk jövőjét illetően minden európaira hárul, felismerve, hogy az európai népek századunkban csak együttes erővel cselekedhetnek hatékonyan az emberiség ősi bölcsőjének felvirágoztatásáért, meggyőződve arról, hogy a népeket elválasztó, és így a fejlődést gátló korlátok csak egy egyesült Európában bonthatók le, kinyilvánítják szándékukat a Páneurópa Unió Kárpátaljai Regionális szervezetének megalakítására...” Minden olyan kezdeményezés, mely a partneri, s nem alárendeltségi alapon történő egységesülést szolgálja, gyógyír most a kárpátaljai magyarság számára, hisz az elhúzódó, s mind kiélezettebbé váló belharc csak gyengít. Ebből a szempontból értékelhető pozitívan egy újabb olyan fórum megalakulása, mely nem kirekeszteni, hanem összefogni hivatott. Hon Biztos védelem A Köztársasági Őrezred semmiféle nyomást nem gyakorol Horn Gyula miniszter- elnökre, hogy biztonsági okok miatt átköltözzön jelenlegi lakásából a kijelölt kormányfői rezidenciára — mondta Ga- ramvölgyi László, az ORFK szóvivője. A Köztársasági Őrezred a kormányfőt —i mint első számú védett vezetőt — bárhol képes megvédeni. Dunakiliti: megkezdődött a Szigetközben a hullámtéri mellékágak szivattyús vízpótlása. A Duna elterelése miatt keletkezett vízhiányt harminc működő és öt tartalékszivattyú éjjel-nappali üzemeltetésével kívánják megoldani A vezetők nehéz helyzetben MDFsajtótájékoztató Ülést tartott szerdán a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnöksége. A testület áttekintette, hogyan halad a felkészülés a párt 8. országos gyűlésére, és megvitatta a médiavezetők kinevezését is. A részletekről Herényi Károly, az MDF szóvivője tájékoztatta az újságírókat csütörtökön, Herényi Károly elmondta: az MDF nem kívánja bírálni az új vezetők személyét. A párt egyelőre jobban bízik a szerdán kinevezett elnökök és alelnökök szakmai felkészültségében, mint a politikusok azon ígéreteiben, hogy nem szólnak majd bele a média működésébe. Az új vezetők nehéz helyzetben vannak, hiszen törvényi háttér nélkül kell irányítaniuk a két intézményt. Az MDF számára Székely Ferenc és Simkó János — alelnökök — személye és szakmai felkészültsége garanciát jelent a pártatlan televízióra és rádióra. A szóvivő mindehhez hozzátette, hogy természetesnek és rendbenvalónak jartja,, hogy Sppányi fánps felfüggeszt tette szocialista párti tagságát, amíg a Magyar Rádiót irányítja. Ebből következőleg az MDF reméli, hogy sem Bőd Péter Ákost, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, sem Alexa Károlyt, az MTI vezetőjét nem fenyegeti veszély MDF-es tagsága miatt. Herényi Károly úgy vélekedett, hogy a médiaháborút csak a médiatörvény megszületése zárhatja le: az MDF ennek megszületéséig a konszenzuskeresésre törekszik majd. Farkas Gabriella ügyvezető elnök az agrárágazatot érintő, a napokban elhangzott felvetésekre reagált. Úgy vélekedett, hogy a kormányzat helytelenül teszi, ha bejelentésének megfelelően módosítja a mezőgazdasággal foglalkozó törvények többségét. Aggodalomra ad okot az is, hogy felülvizsgálni kívánják a falugazda hálózatot. Hiba volna, ha a vizsgálat arra keresné a választ, hogy a falugazdák közül kiket neveztek ki politikai okok alapján, hiszen ezek a szakemberek mind szakmai felkészültségűje .rpiatt tjyprték.el' tisztségüket.
