Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-21 / 102. szám

10 1994. július 21., csütörtök SPORT UJ KELET Genfi sorsolás Európai klubkupák XXVII. Nemzetközi Tisza-túra ~ .a . ... / ' . • ... ..... .... a. s ' Ti szabecsről indulnak a vadevezősök majd a kiskörei vízierőműnél zsili­Szerdán Genfben egy kicsit csúszott az 1994/95-ös európai labdarúgó klubkupák selejtezőinek sorsolása, mert a komputer- rendszerben valamiféle ,,zűr” támadt. Azután szép sorjában elkészítették a beosztást. UEFA-kupa: FC Vardar Skopje - Békéscsabai EFC A bronzérmes Békéscsaba ellenfele macedón csapat lesz az UEFA kupában, az FC Vardar Skopje. Képíró Imre, a vidé­ki klub elnökségi tagja így nyilatkozott a sorsolás után.- A régi jugoszláv bajnokságot és a volt jugoszláv válogatott erejét ismerve, azt gondolom, hogy Macedóniában sem felej­tettek el futballozni. Bár kétségtelen, hogy az ott dúló háború nem segítette a lab­darúgás fejlődését. Ám ha mi a megszokott stílusunkban tudunk játszani, kombinálni, van esélyünk a továbbjutásra. Emellett szól az is, hogy idegenben kezdünk. A csapat nem gyengült a bajnokság befe­jezése óta, sőt bővült a keret. Ez Pásztor József vezetésével több taktikai variáció kipróbálására ad alkalmat. Mindenképpen azt szerettük volna, ha az első fordulóban egy „kiscsapatot” kapunk. Ha továbbju­tunk, a második fordulóban aztán jöhet egy kasszasikert hozó igazi sztáregyüttes. A második „körben” ugyanis véleményem szerint már nincs könnyű csapat. Nem akarom lebecsülni az FC Vardart, de tovább kell jutnunk a selejtezőből. UEFA-kupa: Kispest-Honvéd FC - Zimbru Kisinyov Kozma Mihály, a kispestiek egyesületi igazgatója enyhén szólva keveset tudott megfogalmazni a piros-feketék elvárá­sairól, amikor megtudta a sorsolás ered­ményét.- Lehet, hogy nagy baj, gond a „tájé­kozatlanságom”, de fogalmam sincs arról, a Zimbru mire lehet képes. Az ottani fut­ballt nem ismerem. Felelőtlenség lenne tippelgetni, netán ígérgetni. Megkeressük a módját annak, hogy feltérképezzük a kisinyoviakat. Addig további részleteket ne is nagyon várjanak tőlünk - fogalma­zott Kozma Mihály. KEK: Ferencváros - Alliance Dudelange Albert Flórián, a ferencvárosi lab­darúgó-szakosztály alelnöke:- Erre az ellenfélre mondhatják a legtöbben: igen, ez kellett a Fradinak! Em­lékszem, 1958-fean a Hoffer József vezette magyar ifjúsági válogatott tagjaként jár­tam a nagyhercegségben; könnyed játékkal nyertünk 11-1-re. De hát az a múlt, a luxemburgi futball is fejlődött. Ennek ellenére valóban elégedett vagyok. Vehető akadály a Dudelange, tehát venni is kell. Úgy hiszem, esélyesek vagyunk a továbblépésre. BEK: Paris St. Germain - Vác FC-Samsung Amilyen szerencsésnek mondhatja magát a négy magyar kupacsapat közül három a sorsolásnál, a bajnok Vác FC- Samsung annyira balszerencsés. A váciak ugyancsak „belehúztak”, hiszen a francia Paris St. Germain együttesét kapták ellen­felük Csank János, a bajnokcsapat edzője a következőket nyilatkozta:- Hát, nem vagyok túl boldog, hiszen ez a legnehezebb csapat. Azok közül, aki­ket kaphattunk volna egyértelműen a fran­ciák és a román Steaua Bucuresti tűnt a legerősebbnek, a többiek valamivel gyen­gébbek. Azt hiszem, játéktudás alapján senki nem vitathatja, hogy a Paris SG nagyon jó csapat. Hirtelen nem jut eszem­be, milyen játékosaik vannak, de majd fel fogjuk őket térképezni. A továbbjutás esélye szerintem 60-40 százalék az ő ja­vukra. Az első mérkőzés Párizsban lesz. Természetesen nem adjuk fel, mi vagyunk a magyar bajnokok, igyekszünk megmu­tatni, mit tudunk. A többit majd meglát­juk. Romantikus folyónknak, a Tiszának ilyenkor nyáron aligha kell különösebb cégér. Nincs kellemesebb kikap­csolódás, mint hajóval, ladikkal végig­evezni rajta. Az idén huszonhetedik alkalommal indítja a nemzetközi Tisza- túrát a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Természetbarát Bizottság. Ezúttal Tiszabecsről vág neki a mezőny a több mint ötszáz kilométeres vízi útnak. A túra megnyitóját július huszonhar- madikán, szombaton tizenkilenc órakor tartják, másnap reggel kezdi a lapátolást a mezőny. A népes vízisereg augusztus 17-én érkezik a szegedi cél­ba. A nevezési határidő lejárt, ez idáig több százan jelezték részvételüket. A külföldiek mellett természetesen a ma­gyarok „csorognak” a legtöbben a Tiszán. A hagyományoknak meg­felelően a hivatalos rajt után július 24- én az úgynevezett összeszoktató túrára kerül sor. A résztvevők először Szat- márcsekéig eveznek, ahol ellátogatnak Kölcsey Ferenc síremlékéhez, és megtekintik a kopjafás temetőt. Aki bőségesen rendelkezik szabad idővel, elindulhat az azt megelőző Bustyinó- Tiszabecs közötti ukrán szakaszon, de a járművek szállításáról, útlevélről ki-ki maga gondoskodik. Július 24-étől már a megszokott menet­rend szerint lapátolnak a vadevezősök. Később Vásárosnamény, Tiszamogyoród, Tuzsér, Cigánd és Tokaj következik, 30- án köt ki a mezőny a borvidék fővárosában. Tokajból másnap reggel folytatja útját a karaván, előbb a tiszalöki, pezéssel kelnek át. Augusztus 6-án Szolnok, 10-én Csongrád lesz az is­mertebb pihenőhely. A szegedi célba érkezést követően a város nevezetességeivel ismerkedhet­nek meg a vízimádók. Kovács György labdarúgó Magyar Kupa Örömmámor Nyírmeggyesen Nyírmeggyes—Szerencs 2-1 (1-1) Nyírmeggyes 400 néző V: Palaki Nyírmeggyes: Kötél-Bartha, Krizán, Jakubik. Papp Z., Tardi, Kaszperszkij, Martinok,Piros (Bandies), Horváth, Barcsai. Edző: Csirkov György Szerencs: Májer-Szabó, Kobolák, Harasán, Kundrát, Kozma, Asszony, (Koszta) Szántó, Kalmár, Balogh, Rontó. Edző: Asztalos Zoltán. 11. perc: Krizán végezhetett el szabadrúgást, 25 méterre a kaputól. Lövése megpattant a sorfa­lon és a berobbanó Barcsai a hálóba fejelte a lab­dát. 1-0. 35. perc: Váratlanul egyenlítettek a vendégek. Jobb oldali akció után Balogh kisodró­dott helyzetből lőtt az elalvó Kötél kapus hálójá­ba. 1-1. 86. perc: A többet támadó hazaiak meg­szerezték a vezetést. Barcsai viharzott el a balszélen, középre gurított, és a jókor érkező Kasz­perszkij laposan vágta a labdát a kapuba. 2-1. A megyei másodosztályba frissen feljutott Nyírmeggyes nem tisztelte az NB Ill-ban bronzérmet szerzett szerencsi gárdát. Végig töb­bet kezdeményeztek és a csatáraik határozottab- bak, akkor már az első félidőben bebiztosíthatták volna győzelmüket. A közönség űzte, hajtotta a fáradni látszó hazaiakat, akiknek határtalan lelkesedése meghozta a nem várt diadalt. Ezzel a hazaiak a 64 közé jutottak. KT-RZ Moldova könyvel ír az MTK-röl Könyv készül az MTK elkövet­kezendő egy évéről. írója az a Moldo­va György, aki elkötelezett szerelmese a futballnak. Számos sikerkönyv szer­zője, aki mindig jó érzékkel választot­ta ki könyveinek témáját, ami legtöbb­ször találkozott az olvasók érdek­lődésével is. Az utóbbi pár napban rendszeres lá­togatója az újdonsült NB Il-es csapat edzéseinek. Találkozik edzőkkel, vezetőkkel, játékosokkal és szúr- kolókkal. Második találkozásunk után megkértem, beszélgessünk el készülő könyvéről. — A labdarúgás manapság nálunk nem éppen hálás téma, mi az oka, hogy mégis ilyen témát választott? — Ez minden látszat ellenére is iz­galmas téma. Adva van egy száz­évesnél régebbi klub, amelyik egyik meghatározója volt a magyar lab­darúgásnak, egészen a kezdetektől nap­jainkig. Most pedig a létéért kell megküzdenie, mégpedig igen kemény­en. —Más országokban is gyakran elő­fordul, hogy egy-egy régi patinás csa­pat átmenetileg alacsonyabb osztályba kerül. Elég, ha Angliát vagy Olaszországot említem. — Itt mos egész másról van szó. Ez a csapat az évek során elvesztette társadalmi és gazdasági bázisait, és ami a legsúlyo­sabb, szúrkolóinak jelentős részét. Nem azokra gondolok, akik vesztes mérkőzések után becsmérlik és trágár szavakkal illet­nek mindenkit aki az útjukba kerül. Úgy tapasztalom, azok is elfordultak az egyesülettől, akik ma is valamilyen szint­en szimpatizálnak velük, de sem erkölcsi­leg, sem anyagilag nem támogatják, pedig lenne rá módjuk és lehetőségük. így pedig ez a klub nemsokára nem fog létez­ni. — Kiesésük még kilátástalanabbá tette a helyzetüket. Ón is így gondolja? — A 24. órában vannak, ezért is szeret­ném ezt írásommal nyomonkövetni, akár haláltusáról, akár feltámadásról lesz szó. Meggyőződésem, ha nem sikerül egy év alatt visszakerülniük, akkor talán soha. — Elismert edzőt szerződtettek Bicskei szm'élyében, úgy látszik, játékosállományt tekintve sem gyengülnek jelentősen. Min­dezek ellenébe ennyire súlyos lenne a hely­zet? — Ez kevés, a játékosokat és az edzőt, ha jönnek az eredmények, meg kell majd fizetni és meg kellene tartani. Idővel új játékosokkal kellene erősíte­ni. Ezekhez azonban pénz kell, ami je­lenleg nincs. Vállalkozók kellenének, akik a létesítmények egy részében és a pálya környékén olyan üzleti tevékenységet folytatnának, ami nemc­sak saját hasznukat növelné, hanem az egyesület is jelentős bevételhez jutna. —A könyvben szó lesz mindezekről? — A csapat mindennapjait szeret­ném követni elsősorban,'edzéseken, mérkőzéseken keresztül, a vidéki utazásokat is beleértve. Mindenkivel szeretnék szót váltani, aki valamilyen formában azért dolgozik, hogy sikerül­jön a talpraállás. Szúrkolók és üzletem­berek, lehetséges szponzorok is helyet kapnak majd a könyvben. Elképzel­hető, hogy egy újság is közli majd folytatásokban. — Köszönjük régi és leendő olvasói nevében is, hogy mindezeket elmondta nekünk. Kívácsian várjuk majd könyvének megjelenését. Hangay Tenisztehetségek I. Káplán Krisztián Káplán Krisztiánnal a tizenkét éves nyíregyházi teniszezővel, a SZÉSE Garibaldi utcai tenisztelepén a napokban beszélgettünk. Krisztián napi két edzéssel készül, hogy jó formában szerepelhessen a franciaországi Ansiban. Augusztus ele­jén itt lesz a tizenkét éves fiúk világ- találkozója, a nem hivatalos világbajnok­ság. A francia városban évről évre megren­dezik ezt a versenyt. Amerikát kivéve a világ minden tájáról érkeznek versenyzők. — Krisztián, mikor kezdtél teniszezni? — Ötéves koromban, édesanyám kez­dett tanítani. Egy normál méretű faütő nyelét megrövidítette édesapám, és azzal kezdtem ütögetni. Aztán hatéves koromtól már jártam tanfolyamra, s ettől kezdve rendszeresen kint vagyok a teniszpályán. Nyolcévesen indultam először versenyen. — Ki az edződ, és mennyit edzel? — Édesapám az edzőm és ilyenkor nyáron legalább négy órát játszok és gya­koriok naponta. Sajnos, ősszel már korán sötétedik, és akkor nem lehet sokáig a pá­lyán lenni. A rossz idő beálltával torna­teremben tartunk edzéseket, olyankor nincs alkalmam fedett pályán játszani. — Melyik az eddigi legjobb ered­ményed? — Az idén párosban Herczeg Attilával vidékbajnokságot nyertünk. Egyéniben a legjobb nyolc között a bajnoktól kaptam ki. — Milyen terveid vannak? — Szeretnék magyar bajnokságot nyer­ni. Most az lenne a legfontosabb, hogy Franciaországban jól szerepeljek. ■ — Ki a kedvenced a felnőtt sztárok közül? — Becker, én is olyan támadó stílusú játékot szeretnék játszani, mint ő. A ma­gyarok közül Krocskót közelről is sokszor láthattam, jó lenne ha úgy tudnám a fonákütést, mint ő. Krisztián édesapja és edzője, Káplán István elmondta, hogy bár fia itt edz Nyír­egyházán, de a Csongrádi Tisza TC iga­zolt versenyzője, a versenyeken az ő csa­patukban szerepel, és párosban is egy csongrádi fiúval nyerték a vidékbajnok­ságot. A csongrádi fiú inkább biztonsági játékot játszik, míg Krisztián támadójáték­ban jó. Ez is okozza, hogy kissé hullámzó a teljesítménye, hiszen a támadójátékban több a hibázás lehetősége. Azért is fontos számára a nemzetközi megmérettetés, mert ott gyakoribbak a támadó szellem­ben játszó gyerekek, s kipróbálhatja, hogy a saját stílusát játszók ellen mire képes. — Miért Csongrádi'a igazol Krisztián? — kérdezzük Káplán Istvánt, aki a SZÉSE szakosztályvezetője, edzője és mindenese. — A SZÉSE csapatversenyben nem tu­dott volna kiemelkedően szerepelni, a Ti­sza TC a fiammal kiegészülve az egyik legerősebb csapat. Amikor az NYVSC-től megkerestek, hogy az ottani csapatban induljon, addigra már régen elköteleztük magunkat a csongrádiaknak. R. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents