Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-21 / 102. szám
UJ KELET _______ 1994. július 21., csütörtök Al bániai dilemma a rendőrségi akták körűi Kinyitni vagy bezárni? Nem az a kérdés, hogy felnyissuk-e az aktákat vagy bezárjuk őket — mondja az ellenzéki, antikommunista Demokratikus Szövetség képviselője. — Az akták szélesre tárva ott fekszenek a hatalom emberei előtt, azok pedig politikai tőkét kovácsolnak belőlük. Zsarolják az embereket, a múltjuk feltárásával fenyegetik őket. Ezt csak az ösz- szes akta nyilvánosságra hozatala szakíthatná félbe. Tirana egy hónap óta a Sigurimi titkosrendőrség aktáinak ügyével foglalkozik. Ezek egy részét megsemmsítették a kommunista rezsim bukása idején. A maradékot az új hatalom örökölte. A kormányon lévő Demokrata Párt, de különösen Sáli Berisha elnök ellenzi a nyilvánosságra hozatalt. Ugyanakkor az ellenzék, köztük a posztkommunista szocialisták is a kinyitásukat szorgalmazzák. Ezt követelik a volt politikai foglyok, disszidensek, értelmiségiek is. — Ki kell nyitnunk az aktákat, hogy megtudjuk az igazságot önmagunkról — mondja a Demokrata Párt egyik alapítója, ma pedig ellenzéki Gramos Pashko. Vitáztak e téma felett azon a szemináriumon is, amelyet a Helsinki Bizottság és a Soros Alapítvány rendezett Tiranában. Míg a meghívott külföldi vendégek a rendőrségi akták nyilvánosságra kerülésével összefüggő gondokat és a veszélyeket taglalták, az albánok igen nagy részének nem volt kétsége: nélkülözhetetlen az átvilágítás. — A kommunizmus itt másmilyen volt, mindvégig véres volt — magyarázta az az ember, aki 20 évet töltött egy albán gulág- ban. — Tudnom kell, hogy ki kárhoztatott engem erre a szörnyűségre, ki fosztott meg a normális élettől. Mint a politikai foglyok zöme, őt is feljelentés alapján ítélték el. -— Nem akarok én bosszút — teszi hozzá —, de jogom van megismerni a nevét. Botrány botrányt követ. Prec Zogaj, az élvonalbeli liberális publicista beismerte, hogy 17 esztendős korában aláírt egy papírt az együttműködésről. Makacsul ismétlődnek a híresztelések minden lehetséges grémium tagjairól. Mások a leszámolás veszélyére figyelmeztetnek. — Talán megölnék valakit, ha megtudnám? — kérdi válaszképpen egy idős úr. 15 év láger után van. — A kommunisták örülni fognak — kommentálja valaki. — Őket ugyanis nem volt szabad beszervezni, ők tisztán kerülnek ki ebből. — Ez van — mondja egy elhalt arcú nő. —Én lágerben születtem és nevelkedtem. Amíg nem ismerem meg a neveket, nem marad abba a félelmem. Az idős ember nemcsak az akták megnyitását követeli, hanem a volt kommunisták és gyermekeik eltávolítását minden állásból. — Másképpen el fogják szabotálni a demokráciát — figyelmeztet. — Csakhogy nálam az egyetlen ember, aki ismeri az ótörök nyelvet, pontosan egy volt párttag — veti ellen az Állami Levéltár igazgatója. — Ha elbocsátom, senki sem lesz képes megfejteni a régi, otomán tulajdoni íveket, és senki sem fogja visszaadni azt, amit a kommunisták elkoboztak. A vita egyre szenvedélyesebbé válik. — Már a szeminárium zárása után — mondja Fatos Lubonja, 17 éves büntetéssel börtönviselt ember—találkoztam a teremben egy táborbeli társammal, aki most az új titkosrendőrség, a Shik egyik parancsnoka. Elmondta nekem, hogy nem tudta visszatartani nevetését, amint az átvilágítás legszenvedélyesebb híveit hallgatta. Ezeknek a Demokrata Párt összes embere megesküdött, hogy aktáikat megsemmisítették — mesélte. Csakhogy az akták megvannak, miután a szocialisták valamennyiről mikrofilmen kópiát készítettek. Még soha sem láttam, hogy egy elítélt ennyire könyörögjön a kötélért — mondta Fatosnak a rendőr. Megkérdezem Fatostól, ő maga hogy vélekedik az akták nyilvánosságra hozataláról. — Értelmem szerint tudom, hogy ez semmit sem hoz — feleli —, de legalább lezárja a zsarolásokat, korlátozza a hatalom önkényét. A dolog lényege, hogy nálunk, Albániában a hatalom ösztöne mindig erősebb volt az igazság óhajánál. Meg kell fékezni az embereket akkor is, ha a vágyakat nem lehet kielégíteni. InfoNet A lennon névhez pénz is jár Beatles-örökség John Lennon sorsát a tragédiák könyvében előre megírták, állítja Cynthia Powell, a híres Beatles-zenész első felesége, aki új élettárssal az emlékeinek könyvbe foglalására visszavonult Man szigetére. „Én is és John is 17 éves korunkban veszítettük el apánkat, és a fiunk is 17 esztendős volt, amikor Lennont New Yorkban egy megszállott lelőtte. Különös egybeesése ez a véletleneknek, semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni”. Cynthia és John 1962-ben kötött házasságot Liverpoolban, amikor még csak ízlelgette a siker ízét a később fogalommá vált együttes. „Az újságok már akkor azt írták rólunk, hogy milliomosok vagyunk - emlékezik az első Lennonné -, a valóság azonban más volt: egyik napról a másikra éltünk. Mi ugyanis csóró diákként kezdtük az életet. A nagy vagyon később keletkezett.” Nos, ez az, ami alighanem per tárgyát is jelenti majd, minthogy Lennon első házasságából származó fia, Julian, ultimátumot intézett a mostohaanyjához az örökség ügyében. „Nem szeretném bíróságra vinni a dolgot, de ha másképpen nem megy, ezt fogom tenni” - nyilatkozta a Daily Expressnek. Tény, hogy a muzsikus végrendeletében minden vagyonát Yoko Onóra és a vele való házasságból született fiára, Seanra hagyta. Ám arról is rendelkezett, hogy amint Julian - tehát az elsőszülött fia - „érett lesz”, pontosabban a 30. évének betöltése után, joga van a hagyaték „jelentős részéhez”. Julian ugyan már a 32. évét is betöltötte, Yoko Ono azonban még mindig nem tekinti érettnek... A nassolás terjedése Az amerikai nép már régen nem pionír nép, hanem nassoló emberek tömege. Olyannyira, hogy egyetlen háztartásból nem hiányozhat a pattogatott kukorica, az apró perec, vagy a szárított pehelyburgonya. Jóllehet, a „nassolni való” fogyasztása egyre nő, a legújabb felmérések mégis azt bizonyítják, hogy az összetétel változik. A Snack World, vagyis a Nassoló Világ nevű magazin által készített felmérés szerint a vegyes készítmények, a különböző magokból és mazsolából álló csomagocskák fogyasztása egy esztendő alatt 11 százalékkal, a pattogatott kukoricáé 12 százalékkal, a különböző perecek fogyasztása pedig 16 százalékkal emelkedett. A legnagyobb emelkedést azonban a fogyasz- 1 tók által a legegészségesebbnek vélt ala- ! csony zsírtaltalmú „nassolni valók” mutatták. Itt a növekedés 17 százalék volt. Zoltai Pál Washington InfoNet Tizenötödik szakaszához érkezett a Tour de France. A versenyzők hűs lombú fák boltozata alá tömörülve kerekeznek tovább Ittál? Ne vezess! Ha valaki hozzászokott, hogy Franciaországban kissé liberálisabbak a közlekedésrendészet szabályai, máris elfeledkezhet erről. Július közepétől ugyanis szigorúbb normák érvényesek "az alkoholfogyasztó autós megítélésében. Sőt, Bemard Boson közlekedési miniszter a nyári hónapokra gyakoribb és szigorúbb ellenőrzéseket is kilátásba helyezett, a sebességkorlátozásokat nem tisztelőkre pedig egy speciális bizottság dolgozza ki a sajátos módszereket. Az indok világos: évente 9-10 ezer ember hal meg a francia utakon... A most bevezetett szigorúbb rendelet az eddig megengedett (eltűrt) 0,8 gr/ literes véralkohol-normát 0,7 gr/literre szállította le, és ezzel együtt széleskörű propagandaakciót is kezdtek a hatóságok. A jelszó: „ Ne engedd, hogy a szesz vezesse a járművedet!” Ha valaki mégis megszegi a szabályt, 5000 frankos bírságra kell felkészülnie, és arra. hogy 3 évre bevonják a vezetői engedélyét. Aki azonban a korábban megengedett, liberálisabb normát is túllépi, 2 év (visszaesőként 4 év) szabadságvesztésre számíthat, a pénzbüntetés a 30 000 frankot is elérheti, a jogosítvány ekkor 5 évig pihen, esetleg a jármű is elkobozható. A miniszter úgy nyilatkozott, hogy a franciáknak csak 2-3 százaléka lépi át a régi limitet, de pontosan ők azok az alkalomadtán ivók, akik a volán mögé ülve a halálos közúti balesetek negyven százalékát, az összes többi karambol nyolcvanöt százalékát okozzák. A francia túrára irányuló magyar autós figyelmébe ajánljuk továbbá, hogy ebben az országban lakott területen 50 km/h, külterületi utakon 90 km/h, autósztrádákon pedig 130 km/h a megengedett sebesség. Múzeumi belépő Tizenegy esztendei ingyenes belépés után, amelyet a szocialista párti kormány röviddel hivatalba lépése után határozott el, a múlt péntektől ismét fizetni kell a 21 spanyol állami múzeumban. Az AFP jelentése szerint a belépőjegy ára 400 peseta (3 dollár) ezekbe a múzeumokba, amelyek közt a világhírű madridi Prado is található. Ingyenes viszont a belépés továbbra is a 18 évnél fiatalabbak, a 65 évnél idősebbek, a nyugdíjasok számára, a hét végén pedig mindenkinek. A tanulók 50 százalékos kedvezményt élveznek, a munkanélküliek kérdése pedig hivatalosan még nem vetődött fel. Ez a rendelkezés évente 1,5 milliárd pesetával (12 millió dollárral) növeli a kincstár bevételét. Tomas Llorens, a Thyssen Alapítvány vezető restaurátora — az intézkedés egyébként nem érinti az Alapítványt — szerint az ingyenesség megszüntetése nem fogja csökkenteni a múzeumlátogatók számát, mivel csak jelképes összegről van szó. Egyes múzeumigazgatók szerint a múzeumok látogatottsága a hétvégeken a legnagyobb. A Prado igazgatósága egyelőre nem reagált a bejelentésre. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy a spanyol kormány márciusban módosította az állami múzeumokra vonatkozó szabályokat, hogy a spanyol állampolgárok is fizessenek belépőt, ne csak a külföldiek. Az Európai Unió illetékes szerve ugyanis felszólította Spanyolországot. hogy szüntesse meg az EU tagjai közötti megkülönböztetésnek ezt az eddigi gyakorlatát.
