Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-20 / 101. szám

MAGAZIN tel Hold körüli pályára küldik az Apolló- 8-at, de a leszállóegység, a holdkomp nélkül. (Megjegyzendő, hogy másfél évvel később, amikor az Apolló-13 útban volt a Hold felé, súlyos műszaki hiba miatt a parancsnoki és a kiszolgáló egység elveszítette az összes üzemanyagát, és csak a holdkomp tartalékainak segítségév­el tudtak visszatérni a Földre.) 1968 de­cember elején a szovjetek még tettek egy kétségbeesett kísérletet. Állítólag maguk a kozmonauták szorgalmazták a mielőbbi felbocsátást, ám a legfelsőbb politikai vezetés, felmérve az óriási kockázatot, nem engedélyezte a repülést. December 21-én reggel Borman, Lowell és Anders űrhajósokkal a fedélzetén útnak indult az Apolló-8, s miután kereken 20 órát töltöt­tek Hold körüli pályán, szerencsésen visz- szatértek a Földre. A szovjetek ekkor végleg bedobták a törülközőt, és azóta sem próbálkoztak az­zal, hogy embert juttassanak a Holdra. Kennedy elnök álma végülis megvalósult. 1969. július 21-én Neil Armstrong, az Apolló-11 asztronautája megtette az első, történelmi lépést. (Rajta kívül még össze­sen tizenegy asztronauta lépett a Holdra.) Ennek 25. évfordulójára emlékezik a világ ezekben a napokban. A Holdért való versenyt tehát az ameri­kaiak nyerték. A tét óriási volt. És a számla is: közel 100 milliárd dollár. De kit érde­kel ez negyed század múltán? ÚJ KELET Szülni - 62 évesen John. F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke 1961-ben, nem sokkal Gagarin történelmi űrutazása után kijelentette, hogy még az évtized vége előtt az ember a Holdra teszi a lábát. Mindez nem jóslat volt; kvázi parancs. Amerika szemmel láthatóan rosszul tűrte, hogy a szovjetek az űrkutatás terén megelőzték, s Kennedy - csakúgy, mint az amerikaiak - természetesnek vette, hogy azt a bizonyos első lépést egy hon­fitársuk fogja megtenni. A szovjetek, bár mindvégig tagadták, gőzerővel készültek arra, hogy az első embert ők juttassák el égi kísérőnk felszínére. A versenyfutás jó ideig egyenlő erők küzdelmét mutatta. Az amerikaiak az igen sikeres Mercury és Gemini űrhajók után határozott lépés­előnyben voltak, de nem sokáig. Az utólag Apolló-1-re keresztelt űrhajó egy próba­start során a kilövőállásban felrobbant, és három utasa életét vesztette. Mindez 1967 januárjában történt. Két hónap múlva Johnson elnök előtt volt a CIA jelentése, miszerint a szovjetek készen állnak arra, hogy Hold körüli pályára juttassanak egy űrhajót, személyzettel! Ez 7KL-1 néven el is indult, de szerencsére legénység nélkül, mert az indító egység meghibá­sodása miatt a fellövés után nem sokkal visszazuhant a Földre. Eközben az amerikaiak 1967 novem­berében, illetve 1968 januárjában sikere­sen próbálták ki Föld körüli pályán az Apolló-4 és 5 jelű űrhajót. (Kettes és hár­mas számú Apollót egyáltalán nem bo­csátottak fel. A számozás azért „ugrott”, mert az Apolló-4-et már az újabb típusú, Satum-V hordozórakétával lőtték fel.) A szovjetek 1968 folyamán még három, személyzet nélküli kísérletet hajtották végre, mindegyik kudarccal zárult. Még ugyanebben az évben az amerikaiak fellőt­ték az Apolló-6-ot, a most másodszor kipróbált Satum-V rakéta azonban csődöt mondott. Az októberben - Satum-I rakétával - személyzettel Föld körüli pályára küldött Apolló-7 repülése viszont teljes sikert ho­zott. Okkal feltételezték, hogy a szovjetek képesek Hold körüli pályára küldeni személyzettel egy űrhajót, azt azonban tudták, hogy leszállítani és visszahozni nem tudnak egy ilyen űreszközt, mert még nem voltak olyan űrbéli dokkolási tapasz­talataik, amilyeneket az amerikaiak sze­reztek a Gemini-program során. Ugyanakkor azzal is tisztában voltak, hogy a szovjetek elvben bármilyen kock­ázatot vállalnának az elsőségért. 1968 szeptemberében egy legénység nélküli, Zond-5 nevű űrhajó emelkedett fel Baj- konurból, de alig 2000 km-re a Holdtól műszaki hiba miatt vissza kellett fordíta­niuk. Ugyanígy járt két hónappal később a Zond-6, ráadásul az egyik ejtő­ernyőjének hibája miatt a földbe csapó­dott. Az Apolló-program vezetője 1968 tavaszán úgy határozott, hogy személyzet­Moszkvai kávézóban pénzt ad egy kéregető kislánynak az egyik vendég. Egyre több kuncsorgó gyereket látni manapság a főváros utcáin Ki is az a Kim Dzsong II? Kémek és Kimek Az Észak-Koreára szakosodott ame­rikai hírszerzők Kim ír Szén halála óta idejük nagy részét az irattárban töltik: megpróbálják előkotomi a poros akták­ból azokat az információkat, amelyeket a „nagy vezér” fiáról és utódjáról, Kim Dzsong llről sikerült az utóbbi év­tizedekben összegyűjteni. A CIA nem küzd a bőség zavarával. Habár az ifjabb Kimet apja már húsz évvel ezelőtt elkezdte beavatni a „szakma” rej­telmeibe, s már két éve az ország „ügyvezetőjeként” tüntetik fel a híradá­sok, nyilvánosság előtt alig mutatko­zott. Ha igen, akkor sem szólt egy kuk­kot sem. A „trónörökös” valódi énjének megismerésére a kevés tényen kívül csak a róla szóló legendákra és talál­gatásokra lehet hagyatkozni. Orosz forrá­sok szerint Kim Szibériában született 1942-ben. A Német Demokratikus Köz­társaságban tanult politikai gazdaságtant, majd 1964-ben visszatért Phenjanba, ahol a propaganda, valamint a kultúrális minisztériumban kapott pozíciót. Csilla­ga a 80-as évek elején kezdett el emelked­ni: kinevezték a hadsereg főparancs­nokává, a nemzeti védelmi bizottság elnökévé, és „beválasztották” a Mun­káspárt háromtagú politikai bizottságába. A The Wall Street Journal Europe egy magyar külügyi forrást idézve (az ifjabb Kim nálunk is dolgozott diplomataként) ír le egy esetet, amikor is Kim a 80-as évek végén nyugati sportkocsijával száguldoz­va elgázolt egy tucat gyalogost. Az ifjabb Kimről az a monda járja, hogy amikor az elemiben egy pacát csinált Japán tér­képére, a szigetországra hirtelenjében hatalmas zápor zúdult. Tanzániában pedig állítólag Kimhez fohászkodnak, ha azt akarják, hogy a heves esőzések elüljenek. Mindezt a kommunista pro­pagandagépezet találta ki annak érde­kében, hogy az észak-koreaiak előtt így erősítsék a jövendőbeli vezér nim­buszát. Az amerikai hírszerzők által össze­állított portré nem túlságosan bíztató: szerintük az ifjú Kim legrosszabb eset­ben megrögzött pszichopata, de mindenképpen szeszélyes, kiszámít­hatatlan természetű egyén, akin most nem kevesebb múlik, mint egy esetle­ges háború kitörésének megakadá­lyozása a Koreai-félszigeten. • A szovjetek bedobják a törülközőt 1994. július 20., szerda Hétfőn egészséges fiúgyermeknek adott életet egy 62 éves olasz nő, aki­nek a méhébe megtermékenyített petesejtet ültettek be. A két kiló hetven dekás gyermek császármetszéssel jött a világra. Anya és gyermeke egészségesek. Rosenna della Corte a közép-olaszországi Caninóban él, Viterbo közelében. A szülés levezetése egy római klinikán történt, ahol Severino professzor és orvoscsoportja már többször is felhívta magára a figyelmet azzal, hogy sikeres mesterséges megtermékenyítést végzett előrehaladott korú nőknél. Az olasz sajtó az esetről beszámolva della Corte asszonyt a világ legidősebb szülő nőjének nevezte. A képen a pro­fesszor, és az újszülött csecsemő Fókamészárlás A szokásosnál két héttel korábban kezdődött idén Namíbia partjainál a sok vitát kiváltó fókavadászat. A dél-afrikai ország kormánya 55 000 állat agyonverésére adott engedélyt. De már a gyilkos akció megkezdése előtt éhen pusztult fókák ezreinek teteme borította a partokat, miután az algásodás drámai módon leapasztotta a halállo­mányt. A négy hónapon át tartó gyilkos fóka­vadászat célpontjai mindenekelőtt a fia­tal állatok. Elsősorban a szőrméjüket akarják megszerezni a fókavadászok, de emellett mintegy 12 000 hímfókát azért ölnek meg, mert nemiszervük Ázsiában szexuális serkentőszernek számít. Namíbia parti vizeiben becslések szerint mintegy 800 000 fóka zsúfolódott össze. A vadászat szervezői szerint ez a nagy szám veszélyezteti a környék hal­állományát. A namíbiai kormánynak az a szándé­ka, hogy az állatok számát félmillióra csökkentse. Azt állította, hogy ellenőrzi a vadászatot, és hogy minden fóka­vadász kiképzésen ment át. Ezzel szemben az IFAW nemzetközi állatvédelmi alapítvány jelentése szerint már eddig több mint 120 000 fóka pusz­tult éhen, s további 80 000 állat éh­halálával kell számolni. Legalább huszonhat halálos áldozata van a Buenos Aires-i zsidó érdekképvise­let elleni hétfői merényletnek, a sebesültek száma pedig 127 - közölte újságírókkal helyi idő szerint hétfőn késő este Alberto Iribarne argentin belügyminiszter-helyet­tes. Alberto Mázzá egészségügyi minisz­ter, aki a robbantás helyszínén járt, azt a tájékoztatást adta, hogy a sebesültek 80 százalékának állapota válságos. Carlos Menem argentin elnök beje­lentése szerint ugyancsak hétfőn este a brazil határ közelében fekvő Paso de Los Libresben letartóztattak egy iraki férfit. A férfinál egy lejárt brazil útlevélen kívül nem volt más okmány. A férfit a Paso de Los Libres-i bíróságon hallgatták ki - mondta egy tévéinterjúban az argentin ál­lamfő. A hírügynökségi jelentések szerint a merénylet helyszínén keddre virradóra egész éjszaka folyt a kutatás az esetleges túlélők után. Izraelből kedden reggel egy katonai repülőgép fedélzetén ötvenfős mentőalakulat indult útnak a dél-amerikai ország felé. A mentők egy olyan elektro­nikus berendezést vittek magukkal, amely alkalmas a romok alatt rekedt em­berek felkutatására. Hasonló szerkezetet alkalmaztak akkor is, amikor 1992. már­cius 17-én robbantásos merényletet haj­tottak végre Izrael Buenos Aires-i nagy- követsége ellen. Annak a merényletnek 29 halottja és több mint 200 sebesültje volt. Simon Peresz izraeli külügyminiszter hétfő esti tévé-nyilatkozatában a két me­rénylet hasonlóságára hívta fel a figyel­met. „Tudjuk, hogy kik támadnak fiaink­ra” - tette hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents