Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-20 / 101. szám
MAGAZIN tel Hold körüli pályára küldik az Apolló- 8-at, de a leszállóegység, a holdkomp nélkül. (Megjegyzendő, hogy másfél évvel később, amikor az Apolló-13 útban volt a Hold felé, súlyos műszaki hiba miatt a parancsnoki és a kiszolgáló egység elveszítette az összes üzemanyagát, és csak a holdkomp tartalékainak segítségével tudtak visszatérni a Földre.) 1968 december elején a szovjetek még tettek egy kétségbeesett kísérletet. Állítólag maguk a kozmonauták szorgalmazták a mielőbbi felbocsátást, ám a legfelsőbb politikai vezetés, felmérve az óriási kockázatot, nem engedélyezte a repülést. December 21-én reggel Borman, Lowell és Anders űrhajósokkal a fedélzetén útnak indult az Apolló-8, s miután kereken 20 órát töltöttek Hold körüli pályán, szerencsésen visz- szatértek a Földre. A szovjetek ekkor végleg bedobták a törülközőt, és azóta sem próbálkoztak azzal, hogy embert juttassanak a Holdra. Kennedy elnök álma végülis megvalósult. 1969. július 21-én Neil Armstrong, az Apolló-11 asztronautája megtette az első, történelmi lépést. (Rajta kívül még összesen tizenegy asztronauta lépett a Holdra.) Ennek 25. évfordulójára emlékezik a világ ezekben a napokban. A Holdért való versenyt tehát az amerikaiak nyerték. A tét óriási volt. És a számla is: közel 100 milliárd dollár. De kit érdekel ez negyed század múltán? ÚJ KELET Szülni - 62 évesen John. F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke 1961-ben, nem sokkal Gagarin történelmi űrutazása után kijelentette, hogy még az évtized vége előtt az ember a Holdra teszi a lábát. Mindez nem jóslat volt; kvázi parancs. Amerika szemmel láthatóan rosszul tűrte, hogy a szovjetek az űrkutatás terén megelőzték, s Kennedy - csakúgy, mint az amerikaiak - természetesnek vette, hogy azt a bizonyos első lépést egy honfitársuk fogja megtenni. A szovjetek, bár mindvégig tagadták, gőzerővel készültek arra, hogy az első embert ők juttassák el égi kísérőnk felszínére. A versenyfutás jó ideig egyenlő erők küzdelmét mutatta. Az amerikaiak az igen sikeres Mercury és Gemini űrhajók után határozott lépéselőnyben voltak, de nem sokáig. Az utólag Apolló-1-re keresztelt űrhajó egy próbastart során a kilövőállásban felrobbant, és három utasa életét vesztette. Mindez 1967 januárjában történt. Két hónap múlva Johnson elnök előtt volt a CIA jelentése, miszerint a szovjetek készen állnak arra, hogy Hold körüli pályára juttassanak egy űrhajót, személyzettel! Ez 7KL-1 néven el is indult, de szerencsére legénység nélkül, mert az indító egység meghibásodása miatt a fellövés után nem sokkal visszazuhant a Földre. Eközben az amerikaiak 1967 novemberében, illetve 1968 januárjában sikeresen próbálták ki Föld körüli pályán az Apolló-4 és 5 jelű űrhajót. (Kettes és hármas számú Apollót egyáltalán nem bocsátottak fel. A számozás azért „ugrott”, mert az Apolló-4-et már az újabb típusú, Satum-V hordozórakétával lőtték fel.) A szovjetek 1968 folyamán még három, személyzet nélküli kísérletet hajtották végre, mindegyik kudarccal zárult. Még ugyanebben az évben az amerikaiak fellőtték az Apolló-6-ot, a most másodszor kipróbált Satum-V rakéta azonban csődöt mondott. Az októberben - Satum-I rakétával - személyzettel Föld körüli pályára küldött Apolló-7 repülése viszont teljes sikert hozott. Okkal feltételezték, hogy a szovjetek képesek Hold körüli pályára küldeni személyzettel egy űrhajót, azt azonban tudták, hogy leszállítani és visszahozni nem tudnak egy ilyen űreszközt, mert még nem voltak olyan űrbéli dokkolási tapasztalataik, amilyeneket az amerikaiak szereztek a Gemini-program során. Ugyanakkor azzal is tisztában voltak, hogy a szovjetek elvben bármilyen kockázatot vállalnának az elsőségért. 1968 szeptemberében egy legénység nélküli, Zond-5 nevű űrhajó emelkedett fel Baj- konurból, de alig 2000 km-re a Holdtól műszaki hiba miatt vissza kellett fordítaniuk. Ugyanígy járt két hónappal később a Zond-6, ráadásul az egyik ejtőernyőjének hibája miatt a földbe csapódott. Az Apolló-program vezetője 1968 tavaszán úgy határozott, hogy személyzetMoszkvai kávézóban pénzt ad egy kéregető kislánynak az egyik vendég. Egyre több kuncsorgó gyereket látni manapság a főváros utcáin Ki is az a Kim Dzsong II? Kémek és Kimek Az Észak-Koreára szakosodott amerikai hírszerzők Kim ír Szén halála óta idejük nagy részét az irattárban töltik: megpróbálják előkotomi a poros aktákból azokat az információkat, amelyeket a „nagy vezér” fiáról és utódjáról, Kim Dzsong llről sikerült az utóbbi évtizedekben összegyűjteni. A CIA nem küzd a bőség zavarával. Habár az ifjabb Kimet apja már húsz évvel ezelőtt elkezdte beavatni a „szakma” rejtelmeibe, s már két éve az ország „ügyvezetőjeként” tüntetik fel a híradások, nyilvánosság előtt alig mutatkozott. Ha igen, akkor sem szólt egy kukkot sem. A „trónörökös” valódi énjének megismerésére a kevés tényen kívül csak a róla szóló legendákra és találgatásokra lehet hagyatkozni. Orosz források szerint Kim Szibériában született 1942-ben. A Német Demokratikus Köztársaságban tanult politikai gazdaságtant, majd 1964-ben visszatért Phenjanba, ahol a propaganda, valamint a kultúrális minisztériumban kapott pozíciót. Csillaga a 80-as évek elején kezdett el emelkedni: kinevezték a hadsereg főparancsnokává, a nemzeti védelmi bizottság elnökévé, és „beválasztották” a Munkáspárt háromtagú politikai bizottságába. A The Wall Street Journal Europe egy magyar külügyi forrást idézve (az ifjabb Kim nálunk is dolgozott diplomataként) ír le egy esetet, amikor is Kim a 80-as évek végén nyugati sportkocsijával száguldozva elgázolt egy tucat gyalogost. Az ifjabb Kimről az a monda járja, hogy amikor az elemiben egy pacát csinált Japán térképére, a szigetországra hirtelenjében hatalmas zápor zúdult. Tanzániában pedig állítólag Kimhez fohászkodnak, ha azt akarják, hogy a heves esőzések elüljenek. Mindezt a kommunista propagandagépezet találta ki annak érdekében, hogy az észak-koreaiak előtt így erősítsék a jövendőbeli vezér nimbuszát. Az amerikai hírszerzők által összeállított portré nem túlságosan bíztató: szerintük az ifjú Kim legrosszabb esetben megrögzött pszichopata, de mindenképpen szeszélyes, kiszámíthatatlan természetű egyén, akin most nem kevesebb múlik, mint egy esetleges háború kitörésének megakadályozása a Koreai-félszigeten. • A szovjetek bedobják a törülközőt 1994. július 20., szerda Hétfőn egészséges fiúgyermeknek adott életet egy 62 éves olasz nő, akinek a méhébe megtermékenyített petesejtet ültettek be. A két kiló hetven dekás gyermek császármetszéssel jött a világra. Anya és gyermeke egészségesek. Rosenna della Corte a közép-olaszországi Caninóban él, Viterbo közelében. A szülés levezetése egy római klinikán történt, ahol Severino professzor és orvoscsoportja már többször is felhívta magára a figyelmet azzal, hogy sikeres mesterséges megtermékenyítést végzett előrehaladott korú nőknél. Az olasz sajtó az esetről beszámolva della Corte asszonyt a világ legidősebb szülő nőjének nevezte. A képen a professzor, és az újszülött csecsemő Fókamészárlás A szokásosnál két héttel korábban kezdődött idén Namíbia partjainál a sok vitát kiváltó fókavadászat. A dél-afrikai ország kormánya 55 000 állat agyonverésére adott engedélyt. De már a gyilkos akció megkezdése előtt éhen pusztult fókák ezreinek teteme borította a partokat, miután az algásodás drámai módon leapasztotta a halállományt. A négy hónapon át tartó gyilkos fókavadászat célpontjai mindenekelőtt a fiatal állatok. Elsősorban a szőrméjüket akarják megszerezni a fókavadászok, de emellett mintegy 12 000 hímfókát azért ölnek meg, mert nemiszervük Ázsiában szexuális serkentőszernek számít. Namíbia parti vizeiben becslések szerint mintegy 800 000 fóka zsúfolódott össze. A vadászat szervezői szerint ez a nagy szám veszélyezteti a környék halállományát. A namíbiai kormánynak az a szándéka, hogy az állatok számát félmillióra csökkentse. Azt állította, hogy ellenőrzi a vadászatot, és hogy minden fókavadász kiképzésen ment át. Ezzel szemben az IFAW nemzetközi állatvédelmi alapítvány jelentése szerint már eddig több mint 120 000 fóka pusztult éhen, s további 80 000 állat éhhalálával kell számolni. Legalább huszonhat halálos áldozata van a Buenos Aires-i zsidó érdekképviselet elleni hétfői merényletnek, a sebesültek száma pedig 127 - közölte újságírókkal helyi idő szerint hétfőn késő este Alberto Iribarne argentin belügyminiszter-helyettes. Alberto Mázzá egészségügyi miniszter, aki a robbantás helyszínén járt, azt a tájékoztatást adta, hogy a sebesültek 80 százalékának állapota válságos. Carlos Menem argentin elnök bejelentése szerint ugyancsak hétfőn este a brazil határ közelében fekvő Paso de Los Libresben letartóztattak egy iraki férfit. A férfinál egy lejárt brazil útlevélen kívül nem volt más okmány. A férfit a Paso de Los Libres-i bíróságon hallgatták ki - mondta egy tévéinterjúban az argentin államfő. A hírügynökségi jelentések szerint a merénylet helyszínén keddre virradóra egész éjszaka folyt a kutatás az esetleges túlélők után. Izraelből kedden reggel egy katonai repülőgép fedélzetén ötvenfős mentőalakulat indult útnak a dél-amerikai ország felé. A mentők egy olyan elektronikus berendezést vittek magukkal, amely alkalmas a romok alatt rekedt emberek felkutatására. Hasonló szerkezetet alkalmaztak akkor is, amikor 1992. március 17-én robbantásos merényletet hajtottak végre Izrael Buenos Aires-i nagy- követsége ellen. Annak a merényletnek 29 halottja és több mint 200 sebesültje volt. Simon Peresz izraeli külügyminiszter hétfő esti tévé-nyilatkozatában a két merénylet hasonlóságára hívta fel a figyelmet. „Tudjuk, hogy kik támadnak fiainkra” - tette hozzá.
