Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-20 / 101. szám

UJ KELET_ 1994. július 20., szerda Üdvözlet Boldogkőváraljáról Kedves olvasóink! Ha a nyár folya­mán eddig még nem kaptak képeslapot, akkor engedjék meg, hogy ezúton küld- jem önöknek üdvözletemet Boldog­kőváraljáról. Ez a kedvelt kirándulóhely Nyíregy­házától közel 100 kilométerre, Borsod megyében található. Igaz, csak néhány órát töltöttem itt, mégis örökre megma­rad ez a kis település emlékezetemben. A Hemád völgye szélén, a Zemplén hegyei lábánál található vár legfelső fokára felérve az elém táruló látvány Mózes első könyvének a világ ter­emtésével kapcsolatos feljegyzését jut­tatta eszembe: „Kezdetben teremté Is­ten az eget és a földet”. Igen, ez hazánk egyik olyan tenyérnyi paradicsoma, melyet sikerült megmenteni a gazdasági fejlődés káros hatásai elől. A tatárdúlás után épült vár lépcsőfo­kain sétálva hallgattam a kövek meséit. Megtudtam tőlük, hogy mint a legtöbb magyarországi bástyának, ennek is igen hányatott sorsa volt a történelem során. A királyi erődítményt többször elado­mányozták, zálogba tették, de volt keresztelőajándék is. Tulajdonosai közül megjelent előttem IV. László, Károly Róbert, Szapolyai János. Ugyan­akkor láttam a tömlöc foglyait, a bástya vitéz őreit. A vitrin mögött megszólalt a kardok acélos csengése a bujdosó ku­rucok ostroma alatt, s hallottam Thökö­ly sikeres hódító csatájában a puskák durrogását is. A vár őrzi továbbá az úri­hölgyek levéltárát. Múltunkból a büfé felől - a képbe sehogyan sem illően - Foxi-Maxi hangja zökkentett ki. Tóth K\t\i i\ Nem pofi él c és nem hel lye ttes Örö k I ■e ör • • o k be „Légy szíves, szelídíts meg!” — mond­ta a róka a kis hercegnek Exupéry mesé­jében. S tudomására adta, attól a pillanat­tól, hogy megszelídíti, ő a továbbiakban nem egy róka lesz a számára, hanem a Róka. Ez a megszívlelendő figyelmeztetés kockázatos is arra nézve, aki gyakorolja. Ha valakinek megfogjuk a kezét, tudnunk kell, ez egy életre szól. A WHO (Egész­ségügyi Világszervezet) szakértőbizottsá­ga 1953-ban állást foglalt, hogy az adop­tálás a legkedvezőbb pótmegoldás a szülők nélküki gyerekek számára. Mielőtt azon­ban valaki otthonába gyereket fogadna, jó, ha tisztában van néhány alapvető dolog­gal. Ehhez kértük dr. Sátor hegyi Éva segít­ségét, aki a nyíregyházi 1-es számú gyer­mekosztály gyermekpszichiáter adjunk­tusa. — Lehetőség szerint házaspárok fogad­janak örökbe gyerekeket, mert személyi­ségfejlődésünk mindenképpen teljes csalá­di légkört igényel. Gyereket befogadni mindig csak a legkisebbként szabad. Ha nem ő a legkisebb, nem képes a családhoz kötődni. Ezzel a próbálkozással nem le­het elrontott házasságot megjavítani, hisz ez még a vér szerinti gyermekekkel sem sikerül. Egyszerűen azért, mert itt nem eszközről van szó. Nem pótlék és nem helyettes. Halott gyerek után várni kell, és tudni, hogy az örökbefogadott egy más személyiség. Testvér mellé társat, játszó­pajtást ne fogadjunk, hisz őket megtalálja az óvodában, iskolában. Ha csak megkí­vántuk a gyereket, az még nem ok az örök- befogadásra. Ennek mindig erős, tudatos indíttatásra kell megtörténnie. Elfogadni úgy, ahogy van. Valószínűleg ez a lényeg, a siker. Az utóbbi azonban nem mindig azonnal érkezik. Ha valaki gyereket szere­tne örökbe fogadni, az jelentkezzen, és álljon be a sorba. Visszalépni mindig le­het, és reális esély is csak akkor van, ha a szándékot hivatalosan is bejegyezték. Elég gyakori a meddő házasságban élők­nél az adoptálás. Sok esetben ezt követően viszonylag rövid időn belül saját gyerek is szokott szülemi. De akit örökbe fogad­tak, azért a felelősséget egy életre kell vállalni. A gyerek életében az elhagyás még súlyosabb töréseket okoz, mint a későbbiek során. — Mikor válik a gyerek örökbe adha- tóvá? — A hivatalok még mindig nehezen mozognak ezen a téren. így általában el­húzódik egy-egy ilyen ügy. Az ideális ál­lapot az, ha a gyerek minél kisebb korában kerül az örökbe fogadó szülőkhöz. A anya-gyerek közötti harmonikus kapcso­lat döntő fontosságú. Nálunk a másságot kevésbé tolerálják, ezért a kereslet nem mindig találkozik a kínálattal. Éppen ezért sokkal több az örökbe fogadó szülő, mint az örökbe adható gyerek.-— Minek alapján lehet eldönteni, hogy a szülő alkalmas az adoptálásra? — Fontos a szülők nevelőképessége, szándékuk komolysága. Testileg-lelkileg kiegyensúlyozottnak kell lenniük. Az élet­kornál lehet rugalmasnak lenni. Általában az ideális kor az, amikor a házastársak egyébként is vállalnának, fel tudnának ne­velni egy gyereket. — Mikor kell megmondani a féltve őrzött igazságot? — A gyerekkel fokozatosan kell tudat­ni, hogy ki is ő valójában, s ez lehetőleg tudatosítva legyen számára még iskolás kora előtt. A korai informálás előnye, hogy néhány véletlenszerű utalással fel lehet készíteni a gyereket a helyzet realitására. Ekkor a szeretet és védettség igénye töb­bet jelent számára, mint a származás ver­bális közlése. Az örökös hallgatás — „Nem, most nem mondhatjuk el, mert...” — nem vezet jóra. A titok a családban hosszú távon mindig nyomasztólag hat. Ilyenkor általában a legrosszabb helyzet­ben és időpontban derül fény az igazságra. Amennyiben ez a szülő számára megold­hatatlan problémát jelent, kérje a pszicho­lógus, pszichiáterek segítségét. 1444 .vm. x0_ Tóth Katalin Groteszk maszkok Mit kell tudnia egy színésznek, hogyan gyakoroljon, miképpen beszéljen? Milyen legyen az arca, ha fellép, kék tenger vagy oroszlán? És egyáltalán, hogy válhat valaki színésszé? Mindezekre választ kaphattak az érdeklődők, tehetséges ifjú palánták, akik részt vettek a máriapócsi színjátszótáborban. Maszkmester, be­szédtanár, táncoktató, rendező és színészek — mind azon fáradoztak, hogy felkészítsék és bevezessék a fiatalokat a művészvilág sajátosságaiba, titkaiba. Ezekhez különböző foglalkozások és drámai gyakorlatok biztosítottak lehetőséget, ahol mindenki érezte, mindenki szerette, amit csinált. „olyan semmi legyen az egész” Moldován Orsolya a maszkműhelyben: — Marosvásárhelyről jöttem abszolút kezdőként. Itt tanultam meg mindent, többek között maszkot készíteni Ats Gab­riellától, a nyíregyházi színház maszk­„gondolatvilágából meríthetek” Pataky Ágnest színészmesterség-foglal- kozásról hívtam ki: — Én véletlenül csöppentem az egész­be. Már tartott a tábor, mikor könyveket hoztam vissza a könyvtárba és meakérdez­— Kiket olvasol és kiktől szavalsz leg­szívesebben? —- Nagyon szeretem a ma is élő Szabolcs megyei költőket. Többükkel közvetlen kapcsolatom is van. Versenyeken gyakran találkozunk. Ha megtanulom a verseiket, megkérdezhetem tőlük, hogy tényleg így gondolták-e, ezért az ő verseiket lehet a leghitelesebben elmondani. Szeretem Petőfit és Weöres Sándort, sőt Adyt is, de engem más gondolatok foglalkoztatnak, mint őt. Ha verset választok, mindig olyan költőtől, akinek gondolatvilágából merít­hetek. „ne kiabálj! — de kiabálok!” mesterétől. — Hogyan, mi­lyen lépésekben ta­nították ezt veletek ? — Legelőször egy önkéntes vállal­kozón bemutatták az alapozást, sminke­lést. Aztán jött a színházi smink, teg­nap pedig már a sa­ját fantáziánkat kel­lett beindítani. Én magamat virágokkal és népi motívumok­kal díszítettem, de volt, aki oroszlánná vagy tengerré ala­kult át. — Elég nehéz lehetett. Gondolom, nem ment minden elsőre. — Persze, néha elrontjuk, azt letöröl­jük és újra kezdjük. Első alkalommal például a bal szememet négyszer kellett kihúznom, mire sikerült. — Mi a legnehezebb ebben a folyamát- ban? — Kiválasztani, hogy mi illik az arcom­hoz. Előre nem tudom soha eltervezni, közben jönnek az ötletek és Gabi is ad tanácsokat. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy mi groteszk csoport vagyunk, ennek meg kell nyilvánulnia a maszkok­ban is. — Milyen egy groteszk maszk? — Sehol semmi, üres nézés, sok szín, kifejezés nincs. Úgy mondták, olyan sem­mi legyen az egész. ték, nem muradok-c ill? Azóta mindennap átjárok Kislétáról. — Valami közöd van a színjátszáshoz? — Igen, felvettek a színiakadémiára és már régóta szerepelek versmondó verse­nyeken. — Felléptél a helyi tűzzománc kiállítás megnyitóján is. Mit adtál elő? — Egy saját kompozíciós verset, amit háromból válogattam össze, és egy idéze­tet adtam neki címül: „A múlandóság cá­folatáról”. Gyakran csinálok ilyet, mert ha egy alkalomra kell valamit keresnem, so­sem találok egy pont oda illőt. Olyankor válogatok. — Nem próbálkoztál még saját magad verset írni? — De, egyszer kísérletet tettem. Anyu­nak írtam valamit anyák napjára, de job­ban szeretem a verseket olvasni és tolmá­csolni. Ujj Viktória a be- szédműhely-foglal- kozáson: — Tavaly is vol­tam itt, a színjátszó- láborban, de az idei egészen más, sokkal intenzívebb. Ked­vencem a színész­mesterség és a be­széd, ezek mindig tudnak újat adni. Az utóbbit Vona Éva csinálja, most éppen a helyes artikulációt tanuljuk: vra, vrá, vre, vré... — Milyen érde­kesebb gyakorlatok vannak meg ? — Hónapok felsorolása különböző lel­kiállapotok szerint, egy levegővel elmon­dani, hogy 13 óra az egy óra, 14 óra az két óra és így tovább. Vagy két embernek egy­mással szemben kell egyre hangosabban ismételnie, hogy: ne kiabálj! — de ki­abálok! És a tükörjáték, amikor az egyik követi az előtte álló kézmozgását, de csak a szemét nézheti. Egy idő után olyan, mint­ha vonzás lenne közöttük. Az összes fela­datnak az a lényege, hogy egymás szemé­be kell nézni és nem arra koncentrálni, amit mondunk. — Mit viszel haza, mivel gazdagodtál? — Tárgyi megfoghatósággal csak fény­képeket, de azonkívül rengeteg élményt, tapasztalatot szereztem. Nagyon sokat adott ez a tábor, tanultunk, felszabadulhat­tunk és kibontakoztathattuk önmagunkat. Koroknai Edit Nyári sport és szórakozás Lehetőségek Demecserben? A cím, úgy érzem, magában foglal­ja a választ. Nincs ilyen. Pontosabban fogalmazva nem bővelkedik válasz­tékban. Hacsak nem vesszük ide azt a néhány alkalmat, amikor a község fia­taljai összejönnek egy kis diszkózás­ra, esetleg elmennek moziba. Sajnos, azonban ez sem úgy alakul, ahogy kellene. A filmek túl későn érnek ide, addigra a többség Nyíregyházán már rég megnézte. Miért költenék a pén­züket mégegyszer? S táncolni is in­kább máshová mennek. Oda, ahol töb­ben vannak. Igen, ez felfogható egy­fajta érdektelenségnek is, de nem ár­tana az okát megtudni. Megérdeklőd­ni, milyen igények, javaslatok, ötletek lennének, milyen problémákat kellene megoldani. De nézzük csak a sportot! Néha látni lehet futkosó, kerékpá­rozó alakokat, de az általános iskola pályái üresek. A tornateremben csak hétfőként lehet focizni egy törzs­gárdának. Nincs kihasználva ez a he­lyiség, pedig kosarazni, kézilabdázni vagy egyáltalán játszani biztosan so­kan eljönnének. így is, azon a bi­zonyos hétfői napon szép számmal van érdeklődő. Tehát lenne igény! Pár J srác szeretett volna összehozni egy 1 baseball-csapatot, amihez „csupán” egy 1 jó ütő és hely szükséges. Akácfából esi- fl náltak egy ütőutánzatot, ami azonban 1 nem volt megfelelő - túl nehéz lett eh- j hez a játékhoz, az igazi pedig drága, § Felvetettek egy másik ötletet, mely sze- I rint egy konditermet létesítenének. A fl gépek egy részét saját maguk készí- 3 tenék, hiszen van köztük szakember, de I elég sok anyagi támogatásra lenne még fl így is szükség. A terembérletet sem i bírnák kifizetni. Jogos a kérdés, mivel i töltik el akkor a szabadidejüket? Videót í néznek? Otthon lustálkodnak? Vagy 1 bemennek Sóstóra fürdeni? Mindegyik 1 valószínűnek látszik. Én csak annyit látok esténként, hogy j a központban összegyűlnek, és megvi- I tátják ügyes-bajos dolgaikat. Miért nincs olyasvalaki, aki velük is fl törődik, aki segítene megoldani a gond- I jaikat? Aki nemcsak iskolaidő alatt fl gondoskodna a szórakoztatásukról? I Kérdezzék meg őket! Talán nem is a olyan sok, amit kémének! Dajka Szilvia 1 Reklám minden mennyiségben a 41. főút rohodi elágazásánál {Fotó: Zeji)

Next

/
Thumbnails
Contents