Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-19 / 100. szám
UJ KELET ..■.■.7~-i.. 19 94. július 19., kedd 9 Akit az ufó elrabolt!? Sharon Filip, aki a Washington állambeli Seattle-ben lakik, élénken emlékszik gyermekkori találkozására egy ufó-val, és arra, hogy később elrabolták olyan lények, akik az űrből érkeztek. Chris X, aki kérte, hogy vezetéknevét ne közöljék, arra emlékezik, hogy ötéves korában elválasztották szüleitől egy szupermarketben, s hogy később egy kedves idős ember, aki kockás inget viselt, visszavezette őt szüleihez. Mindketten erősködnek, hogy ezek az esetek valóban megtörténtek, hiszen minden részletet világosan fel tudnak idézni. Az emberi agynak az a képessége, hogy hamis emlékeket tápláljon be - szexuális erőszaktól földöntúli lényekkel való találkozásokig - a pszichológusok egyik legfontosabb témájává vált. Seattle-ben, a paranormális esetekkel foglalkozó tudományos konferencián a kutatók számos kísérletet végeztek. Ezek azt bizonyították, hogy nagyon könnyen lehet betáplálni az agyba olyan emlékeket, amelyek soha meg nem történt eseményekre vonatkoznak. Elizabeth Loftus, a Seattle-i Az amerikai tudósok bejelentése szerint a génterápia olyan új módszere alkalmazható, amelynek segítségével lecserélhetők a sérült gének. A San Franciscó-ban lévő Kaliforniai Egyetem kutatói mesterségesen előállított liposzómákat használnak tárolóanyagként, amelyet ;gészséges génekkel töltenek fel. Ezt azegyetém pszichológiaprofesszora azt mondta a Reuter hírügynökség tudósítójának:- Ha elegendő meggyőző erőt használunk, elérhetjük, hogy az emberek olyan tapasztalatokra emlékezzenek visz- sza, amelyek sohasem történtek meg velük. Chris X esetében (ő azt hitte, hogy elveszett egy szupermarketben) laboratóriumi kísérletet végeztek. Ennek során Elizabeth Loftus és más pszichológusok kérdéseket intéztek Chrishez az esemény részleteiről. A kísérleti alany teljességgel hamis válaszokat adott, mégis azt hitte, hogy az esemény megtörtént. Öntudatlanul talált ki részleteket. Az emberi agynak az a képessége, hogy meg nem történt eseményekre emlékezzen vissza, tönkreteheti emberek egész életét, például olyan esetben, amikor szexuális erőszakot képzel be. Megtörténhet, hogy emiatt ártatlan emberek kerülnek börtönbe. Robert Baker, a Kentucky egyetem pszichológiaprofesz- szora a következőket fejtette ki a konferencián: „Ha valakit hipnotizálunk, műtán befecskendezik a páciens vénájába. A kísérletek során ezek a tárolók a legtávolabbi helyekre is eljuttatták az egészséges géneket, így a szakemberek nagy lehetőséget látnak arra, hogy a módszert talán felhasználhatják a rák gyógyítására is. . InfoNet ködésbe hozzuk képzelőerejét. Ha azonban saját képzelőerőnket hozzuk működésbe, minden megtörténhet. Azt hisszük, hogy események valóban megtörténtek velünk, hiszen ha nem hinnénk ezt, nem is léteznének hallu- cinációk.” Baker azt is kifejtette, hogy számos személy, aki azt állította, hogy űrből érkezett lények elrabolták, „kiesett időszakokról” beszél, olyan órákról, amelyek alatt nem tudta, mi történt vele. Meg nem történt események felidézésének oka lehet az, hogy valaki hírnévre vagy pénzre akar szert tenni, de arra is felhasználhatók az elképzelt emlékek, hogy megszabaduljunk bűntudattól, vagy más önkínzó érzelmektől. — Mindnyájan szeretnénk azt hinni, hogy amire visszaemlékszünk, az valóban megtörtént - hangoztatta a konferencián Susan Blackmore, az angliai Bristol egyetemének professzora. - Ezáltal azonban másokat tehetünk felelőssé saját problémáinkért. Oceanográfia Több, mint ötven esztendővel ezelőtt, 1943-ban két tudós a floridai Miaimi Beach egyik távoleső csónakházában a fémek korróziós tulajdonságait kezdte kutatni. Ez jelentette később a miami Egyetem Rosestiel Oceanográfiai és Atmoszférikus Tudományos Intézete első tanulmányának kezdetét. Ma az intézet számos szárazföldi kísérleti telepén és laboratóiumnak berendezett hajóján folynak kutatások, ahol mintegy 150 magasabb képesítésért tanuló végzett egyetemista dolgozik 95 professzor irányításával. A kutatások — az intézet ismertetője szerint — a két végletet érintik, egyrészt a tengerfenéken végzett fúrások, másrészt az űrhajókból és a műholdakról készített felvételek alapján. Az innen nyert adatok kerülnek aztán a szárazföldi laboratóriumokba, ahol megkezdődhetnek a kiértékelések és feldolgozások. Az intézet jelenleg a Florida partjai mentén honos úgynevezett vörös hal újratenyésztésének problémájával foglalkozik. Ez a halfajta ugyanis az utóbbi időben eljutott a kihalás szélére, elsősorban a vízszennyezés növekedése, valamint a túlhalászat miatt. Egy másik kutatócsoport pedig azt tanulmányozza, hogy a vízszeny- nyezés milyen hatással van a parti vizek természetes összetételére. Tiszta energia A szél erejének, munkájának, energiájának felhasználásában semmi új sincs. Az ember a szél energiáját először mintegy ötezer évvel ezelőtt használta arra, hogy a Nílus vizén hajóját könnyebben és gyorsabban vezesse egyik kikötőből a másikba. Az első szélmalmok is mintegy kétezer évvel ezelőtt jelentek meg Perzsiában, hogy könnyebbé tegyék a gabona őrlését és az olaj préselését. Azóta is a széllel működő gépek sokasága népesítette be a földet. A szél az, amit ma is használhatunk. Mai felhasználását tekintve két alapvető feladatot láthat el az olcsó, tiszta energiaforrás. Például olyan helyeken is működtethet vízpumpákat, ahol nem áll rendelkezésre elektromos energiaforrás, vagy éppen ezt az elektromos energiát termeli meg. Az Egyesült Államokban az Újraalakítható Energia Kutató Laboratóriumának igazgatója Jim Manwell és szerinte a szél energiájának felhasználása egyáltalán nem túlhaladott tudomány. Manwell szerint egy-egy szélmotor pofonegyszerű, hiszen mindössze egy toronyban felállított rotorról, vagyis egy turbináról van szó, amelyet a szél meghajt. A rotor egy áttételen keresztül működteti a generátort, a generátor megtermeli az azonnal felhasználható, vagy éppenséggel tárolható elektromosságot. A szél bárhol felhasználható, ahol az átlagos szélsebesség több, mint három méter másodpercenként. Ez alatt nem érdemes szélmotort használni, e fölött viszont gazdaságos. Génekkel a rák ellen Tizennyolc új lovagot fogadott soraiba a több mint fél évszázad után Magyarországon ismét működésbe lépett ferencesrendi templomos lovagrend A francia forradalom évfordulóját tűzijáték köszöntötte Párizsban, az Eiffel-torony lábánál Élni akar a Dallas sztár Ha azt mondjuk, Ken Kercheval némi értetlenség, ha azt módjuk Cliff Barnes, akkor felcsillannak a szemek. Pedig a két név egy embert takar. Jockey kérlelhetetlen ellenfele most nagy bajban van. Egy szokásos .tűdőszűrésen a röntgen daganatokat mutatott ki a tüdején. Az 58 esztendős Kerchevalt megoperálták, és már otthonában lábadozik. Nemrég vált el második feleségétől, új társa, Cheryl Paris egy esztendeje egy kislánnyal ajándékozta meg. Kercheval mint mondta az újságíróknak, harcolni fog életéért, győzni akar. Nosztalgiavitorlások A közelmúltban, egy szellős délután több mint egy tucat vitorlás hajó siklott be az északkeleti Maine állam egyik védett öblébe. Ünnepségre gyülekeztek, és egyben megemlékezésre, feleleveníteni a fából készült vitorláshajók egykori szerepét! A többárbocosok nevei a múltat idézik, és valóban, jó részük újjáépített antik hajó, a többi azonban az évszázados hagyományokra támaszkodó partvidéki hajóépítők legújabb remekműve. Peter Spectre, aki húsz éve él a Maine állambeli Camdenben, a következőképpen foglalta össze a tudnivalókat a schoonerek múltjáról és jelenéről: „Az ideérkezett vitorlás hajók között akad egy-kettő, amely több mint,egy évszázadon átjárt az északamerikai partvidék kikötői között. A XIX. században több száz schooner szállította a terhet, és halászhajóként volt használatban Amerika partvidékén. De ezek a gyorsjáratú vitorláshajók bonyolították le az Európa és Amerika közötti teher-, személy- és postaforgalmat is. Sőt, Ausztráliából gabonát szállítottak Európába, és - bár szinte hihetetlennek tűnik, de - volt időszak, amikor jeget szállítottak Indiába.” A történethez hozzátartozik, hogy a XIX. századbeli indiai maharadzsák felfedezték a nyugati ínyencségeket és a koktélokat. Mindehhez természetesen már jég is kellett, de akkoriban persze még sem a hűtőszekrényt, sem az elektromosságot nem ismerte a világ. A maine-i hajósgazdák felismerték az üzleti lehetőséget, és megtalálták a módját, hogy a többhónapos út során az egyenlítői vizeken haladó hajók gyomrában ne olvadjon el az észák-amerikai folyók jege. Módszerüket titokban tartották, s azt csak a beavatottak ismerték. Az 1930-as években aztán a technológiai fejlődés és az üzleti racionalizmus végképp kiszorította a vitorláshajókat. De 1936-ban egy ékszerésznek és vitorlásrajongónak, Frank Swiftnek támadt egy ötlete azzal kapcsolatban, hogy milyen módon lehetne megóvni a maine-i schoo- nerflotta maradványait. Egyszerű receptet talált: a turizmust, ami megmentheti a maine-i partvidék vitorlás hajóit. Az emberek ugyanis kíváncsiak, és szeretik a régi hajókat, és egy belépődíj erejéig hajlandóak is az anyagi áldozatra. így maradtak meg, így lehetett hát restaurálni azokat az egykori szép schoonereket, amelyekben az idelátogató turisták a mai napig gyönyörködhetnek.
