Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-18 / 99. szám

Ui KELET SPORT 1 SAéwí 1994. július 18., hérfő 1 1 Kézilabda NB L B Hogyan tovább, Nyírbátor? Az NB I. B-ben két sikeres évet eltöltött nyírbátori kézilabdacsapat július 18-án kezdi meg a felkészülést a harmadik sze­zonra. Egy éve is baljós előjelekkel indul­tak a bajnokságban. Kulcsjátékosok távoz­tak (Kerekes, Pereverzia, Bajna), az erő­sítés nem sikerült, s bizony az ősz folya­mán Damoklész kardjaként lebegett fölöt­tük a kiesés réme. A téli szünet döntő for­dulatot hozott. A Debreceni Dózsából jött Nezezon Dániel, Kiss János és ifi. Veres István, Kenyeres Pál, edzőként pedig id. Veres István. Ennek köszönhetően tavasz- szal sikert sikerre halmoztak. Kiesőjelölt­ből az előkelő 6. helyre léptek elő. Úgy tűnik, a nyár nem a nyírbátori kézi­labda évszaka. Ismét jelentős gondokkal küzd az egyébként tehetséges társaság. A keretet az alábbiak alkotják: Tóth László, Kenyeres Pál kapusok, Weibli Zoltán, Szőke Ferenc, Siket Sándor, Mol­nár András, Veres István. Hozzájuk csat­lakozik Tóth Zoltán Hajdúnánásról, és Bajna István, ők mindketten katonák. Füg­gőben van Tölgyes András szereplése. A felsorolásból is kitűnik, hogy Neze­zon és Kiss távoztak, velük érzékeny vesz­teséget szenvedett a csapat. Tárgyalások folynak a Debreceni Dózsával, ahonnan 3-4 tehetséges fiatalt ígértek. A Dózsával hagyományosan jó a kapcsolat. A kölcsönadással mindkét klub jól jár, hiszen a fiatal tehetségek „tűzben edződnek”. Szombat délután Gyula városa adott otthont a junior salakmotoros világbajno­ki elődöntő futamainak. A magyar szí­neket a debreceni Rőth Gábor, a szegedi Magosi Róbert, valamint a nyíregyházi Kovács Zsolt képviselte. Mint ismeretes a szabolcsi fiú jóformán edzés nélkül uta­zott el a viadalra, anyagi lehetőségei határt szabtak a motorja tesztelésére. Sajnos a versenyen beigazolódtak a rossz előjelek, mindjárt az első futamban kicsúszott a pályáról, s nem tudott pontot szerezni. Később hiába próbált meg min­dent, be kellett látnia, ez nem az ő napja volt, hamar búcsút vehetett továbbjutási álmaitól. Jobban ment viszont a másik két magyar vaspapucsosnak, akik nagy küz­delem után kvalifikálták magukat a nor- végiai Elgane-ben sorra kerülő világbajno­ki fináléba. Rőth tíz megszerzett pontjával Tárgyalásokat folytatnak egy ukrán át­lövővel, leigazolása körül még sok a bi­zonytalanság. Örök optimistaként csak azt mondha­tom: bizakodjunk! Még akkor is, ha a játé­koskeret változásain túl is vannak elgon­dolkodtatójelenségek. A klubot három fő irányítja. Az adminisztrációt, a gazdasági ügyeket Ováry Zoltán végzi társadalmi munkában. Aránytalanul nagy teher egy1 személynek. Érdekes, hogy a klub körül egyetlen régi játékos sem tevékenykedik. Ennyire erős a nyírbátori kézilabda? Örökös gond az anyagi feltételek előteremtése. A klub egyetlen valódi támogatója az önkor­mányzat. Hála Petróczki Ferenc polgár­mesternek és a mindig pozitív hozzáállású képviselőtestületnek - eddig mindig meg­adták a legszükségesebb támogatást. De hol vannak a szponzorok? Kisebb támogatást ad néhány vállalkozó - ezért is köszönet jár -, de jelentősebb mérték­ben senki nem segít! Talán ha a vezetőséget megerősítenék, a szponzorok felé is sikerülne a nyitás. ' Ma még tehát vannak kérdőjelek. A csa­pat Veress István irányításával elkezdi a felkészülést. A célkitűzés a biztos bent- maradás. Ha ez teljesül, optimizmusunk nem volt hiábavaló. Szabó László a negyedik, míg Magosi kilenc ponttal az ötödik helyen zárta a versenyt. A végső győztes az ausztrál Jason Crump lett, a brit bajnokságban edződő legény külön futam­ban szorította a második pozícióba a lengyel Pjotr Baront. A dobogó harmadik fokára a szintén lengyel Rempala masíro­zott be. Ugyancsak külön futam döntött a még továbbjutást jelentő nyolcadik he­lyért, amitt a svéd Klinberg kaparintott meg, a dán Petersent megelőzve. Végeredmény: 1. Jason Crump (auszt­rál) 13 (+3), 2. Pjotr Baron 13 (+0), 3. Rempala (lengyel) 11, 4. Rőth Gábor (magyar) 10, 5. Magosi Norbert (magyar) 9, 6. A. Sváb (cseh) 9, 7. J. Stand (cseh) 9, 8. Klinberg (svéd) 7 (+3), 9. Petersen (dán) 7 (+2), 10. Cziernak (lengyel) 7 (+0),... 15. Kovács Zsolt (magyar) 2 pont­tal. RÁKÉRDEZTÜNK: Folytafja, Cséke? Augusztus elsején tartja közgyűlését a Nyíregyházi Futball Club. Mint ko­rábbi cikkeinkből már tudhatják olva­sóink az új vezetés új emberekkel sze­retne körülvenni magát. Nagy kérdés, hogy az. újak közé befér-e a klub régi játékosa, a jelenlegi klubtitkár, Cséke György. Tőle érdeklődtünk, mit tud a változásokról, gondolkozott-e már azon, hogyha az NYFC-nél nem tar­tanak rá igényt, mit fog csinálni?- Az újságból értesültem arról, hogy egyáltalán nem biztos az új vezetés megválasztása után a klubnál a helyze­tem. Ettől függetlenül becsületesen dolgozom nap nap után, igyekszem kézben tartani a dolgokat, ami a mos­tani bizonytalan helyzetben nem kis teljesítmény. Azt azért el kell monda­nom, hogy a munkámmal kapcsolatban különösebb kifogás soha nem merült fel. Legjobb tudásom szerint láttam el feladataimat. Egyébként velem még senki nem beszélgetett arról, hogy au­gusztus után az új vezetés nem tart rám igényt.- Állítólag nem is olyan könnyű önt eltávolítani az NYFC-től, tekintettel arra, hogy több éves szerződése van a klubbal. Gondolom ez nem kis végki­elégítéssel jár...- Ez óriási tévedés, mert nincs szer­ződésem az NYFC-vel. Egyelőre nem foglalkozom azzal, hogy mi lehet, mi fog történni, végzem napi teendőimet. A napokban hazaérkezik Tóth János, és akkor biztos leülünk beszélgetni a jövőről. Azután már többet fogok tud­ni az új vezetés elképzeléseiről.- Ha augusztusban felmondanak önnek, mihez kezd?- Nem tudom. Maradni szeretnék. Úgy érzem, semmi sem indokolja eltá­volításomat. Száraz Attila flawMrmtw&fczr Nem sikerüli a bravúr Készülnek a csapatok (3.) Nagyhalásztól Újfehértóig Egy héttel ezelőtt arról számolhattunk be, hogy lassan újra benépesül­nek a pályák, beindul a gépezet. Nos, az azóta eltelt időszakban folytató­dott a jövés-menés a megyei első osztályú labdarúgócsapatainknál, s újabb változásokról értesültünk. Hagyományainkhoz híven ezúttal is négy gárda kerül terítékre. Nagyhalász, Albók József szakosz­tályvezető-helyettes: - Gyöngyösi Mi­hály kivételével együtt maradt a tár­saság. A huszonöt éves középhátvédre szemet vetett a váci vezetés, és már az élvonal bajnokánál végzi a felkészülést. Erősítésként eddig Zákányi István érkezett a nyíregyházi Volántól, de további meghatározó embereket is próbálunk Nagyhalászba csábítani. Herman László vezetőedző szerződését meghosszabítottuk, irányításával július tizenegyedike óta dolgoznak a fiúk. Tavalyi szereplésünkkel elégedettek vagyunk, megfeleltünk az elvárások­nak. Hat játékosunk bevonult katoná­nak, de a pótlásukra tett erőfeszítéseink, mint az eredmény is mutatja, sikerrel jártak. Mindenképpen előrébb szeret­nénk lépni a jövőben, ezt szolgálja a csapat megerősítése érdekében folyó tárgyalássorozat. Kemecse, Kondor Lajos egyesületi elnök: - A napokban kibővített elnök­ségi ülést tartottunk, ahol is a polgár- mesteri hivataltól garanciát kaptunk a szakosztály zavartalan működési felté­teleinek biztosítására. Döntöttünk a megüresedett edzői poszt betöltéséről is. A régi sikerek kovácsa, Tamás Antal veszi át a gárda irányítását, vele koráb­ban háromszor is bajnokságot nyer­tünk. Dirigálása mellett jutottunk fel 1988-ban a megyei első osztályba. Kellemetlen meglepetésként érte a ve­zetést, hogy Dávida János és Moldván Miklós a nyíregyházi Volánban kíván­ják folytatni pályafutásukat. Nem kis fela­dat lesz megfelelő helyettesekről gondos­kodnunk! Feltett szándékunk, hogy a jö­vőben bátrabban nyúlunk a fiatalokhoz, ezért már Nagy Csabát, Hegyes Jánost, valamint Hutkai Gábort a felnőtt keretben vesszük számításba. A bajnokságban mu­tatott teljesítményünkre alaposan rányom­ta bélyegét, hogy egy évvel ezelőtt távo­zott egyetlen épkézláb csatárunk, Holp István, s ezt támadójátékunk nagyon meg­sínylette. Ennyire voltunk képesek, és az sem a mi malmunkra hajtotta a vizet, hogy több játékos munkahelyi elfoglaltsága miatt ritkán látogatta a foglalkozásokat. Borzasztóan nehéz lesz kiharcolni a bent- maradást a felemelt létszámú mezőnyben. Amennyiben nem sikerül gyökeresen vál­toztatni a vészes góliszonyunkon, akkor eleve kudarcra vagyunk ítélve. A felké­szülés július tizenhetedikén indult, edző­partnernek ezidáig Nyírbélteket tudtuk megnyerni, velük huszonhetedikén mér­kőzünk. Levelek, Kapdos József szakosztályel­nök: - Takácsokkal erősítünk! Takács János tovább vezeti az együttes edzéseit, és augusztusban leszerel a katonaságtól a beállós posztján játszó névrokona is. Tuza László és Busák József ugyanakkor behívó előtt áll, szerelés helyett angyalbőrbe bújnak. Most azon izgulunk, hogy Hor­váth Imre csapatkapitányt megkeresték Sényőről, középpályásunkra pedig nagy szükségünk lenne. Edzőmérkőzéseinket hagyományosan Baktalórántházával, Va­jával és Kállósemjénnel vívjuk, de beje­lentkezett egy meccs erejéig Nyírbéltek is. Nehéz éven jutottunk túl! A záró­vacsorán mégis megdicsértem a srá­cokat, mert bebizonyították, hogy he­lyük van a megyei első osztályban. Azért most nyugodtabb esztendőt kívánok mindenkinek. A középme­zőnyt célozzuk meg, minél messzebb kell kerülnünk a kiesőzónától. Újfehértó, Papp Ferenc társadalmi elnök: - Zajlik az élet Újfehértón! Spisák, Polonkai és Ötvös Nagykálló- ba igazolt, helyettük Nagy Béla Ká­báról, valamint Tóth Attila Nagy- kállóból érkezett. Ezzel még nem tel­jes a lista, másik három kiszemeltünk is van. Kuk Zoltán a télen leállt, most újra kezdi a labdarúgást. Majrovics, Krasznai Zsolt, Szabó Attila és Balázsc- sík leszerelt, teljes erővel a játékra kon­centrálhatnak. A tehetséges Simont felhoztuk a nagycsapathoz, és megoldódott az edzőkérdés is. Nyisztor Sándor ül majd le a kispadra, személyében egykori játékosunkat üdvözölhetjük. A legény­ség már közel két hete belevágott a fel­készülés gyötrelmeibe, fokozatosan nő terhelésük. Téglás, Nagykálló ellen kétszer, és Napkorral kötöttünk le edzőmérkőzéseket, s talán rrfég egy összecsapást beiktatunk a bajnokság rajtjáig. Többet vártunk az elmúlt sze­zontól! Az élen szerettünk volna végez­ni, sajnos, Kemecsén és Nagyhalászban értékes pontokat hullajtottunk el, emi­att leszakadtunk a listavezetőktől. Azt szokták mondani, hogy új idény, új remények. Nos, mi az első hat hely valamelyikén óhajtjuk zárni az évet, és akkor sem ijednénk meg, ha az élen végeznénk! (Koncz) Szellők szárnyán Tizenkét vitorlázó gép, két motoros kis­gép, ötven klubtag. Ez lehetne a Nyíregy­házi Légisport Egyesület motoros és vi­torlázó szakosztálya rövid leltára. A való­ságban azonban sokkal többet tudhat magáénak. Bátorság, lelkesedés, megszál­lottság. Ez tölti meg élettel a száraz szám­adatokat, ezek nélkül nem létezhetne a szakosztály. Tóth Istvánnal, a szakosztályvezetővel beszélgetünk.- Azt tapasztaljuk, hogy a nagyközön­ség mind nagyobb figyelemmel kísér ben­nünket. Nem elégszik meg a magasban köröző, szellők szárnyán hangtalanul tova­suhanó gépmadarak távoli szemlélésével, közelebbről is kíváncsi ránk. Ennek egyik példája, hogy a gyermeknapi repülőnapon kilencven felszállásunk volt, ennyien akarták kipróbálni a repülést. Ugyancsak nagy öröm, hogy vannak versenyzőink, akik az utóbbi években öregbítik Nyíregyháza hírnevét repülős berkekben. Nemzeti bajnokságokat nyer­tek, s tagjai a válogatott keretnek is. Ok ahhoz, hogy ilyen eredményt produkálhas­sanak, rengeteget gyakorolnak. Egy-egy verseny nem kis feladat elé állítja a részt­vevőket, van, amikor leszállás nélkül 8-9 órát kell levegőben tölteni. Azok a spor­tolók, akik eredményeik alapján kivívták maguknak, hogy bekerülhettek a nemzeti legjobbak közé, szerencsés helyzetben vannak. Számukra ugyanis az edzéshez a válogatott biztosít gépet, ami nem kis do­log. S ezzel akaratlanul is rátértem a gon­dokra. Azok a sportolók, akik még koruknál fogva nem érhettek el ilyen kimagasló eredményeket, szinte teljes képtelenség, hogy valaha is eljuthatnak erre a szintre. Az illetékesek ugyanis az utóbbi időben teljesen félredobták ezt a sportágat. Min­dennemű támogatást megszüntettek, s minthogy ez egy igen költséges sportág, ahhoz, hogy valaki az élmezőnybe küzd- hesse fel magát, mélyen kell a zsebébe nyúlnia. Jelenleg a klubtagoknak egy levegőben töltött óráért ezer forintot kell fizetniük. Keressük a megoldást, hogy miként csökkenthetnénk ezt az összeget. Szabad­időnkben munkát vállalunk, s a befolyt pénzt a közös kasszában hagyjuk, rek­lámtevékenységet vállalunk (vállalnánk, ha lenne rá igény), sétarepültetéseket vég­zünk. Tudjuk, hogy nem ez a végső meg­oldás, de a fennmaradás érdekében ten­nünk kell valamit addig is, míg újra nem fordítanak felénk is egy kis figyelmet azok, akik tudnak segíteni. D. Nagy Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents