Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-18 / 99. szám

UJ KELET 1994. július 18., hétfő 9 Gyilkos katonaszökevény? Több mint 300 rendőr keres a múlt hét péntek óta egy 20 éves fiatalem­bert Lengyelországban. Dariusz Strzy- ka, a lengyel tengerpart Hármas városának tengerészeiénél szolgált, ahová ez év áprilisában jelentkezett önkéntesnek. Bajtársai és felettesei sze­rint teljesen átlagos, rendes és nyugodt kiskatona volt, aki azonban — máig kiderítetlen okokból — megszökött ál­lomáshelyéről, magával vive Kalas- nyikov gépkarabélyát és az ahhoz való harminc lőszert. Lengyelország Gdyniától Radomig terjedő egész területét gyakorlatilag lezárták, a vonat- és autóbusz pályaud­varokon blokádokat állítottak fel, értesítették a határőrséget és — ami az utóbbi években példátlan — a katonai csendőrség a lakosság segítségét kérte a dezertőr elfogásában. A fiúról még azt is tudni lehet, hogy neuraszténia miatt egykor pszichiátriai kezelés alatt állt, bár ez természetesen nem jelenti azt, hogy jelenleg is idegbeteg volna. Ugyanakkor a lengyel tengerpart lakói meg vannak győződve arról, hogy nem csupán egy katonaszö­kevényt, hanem személyében egy gyil­kost is keresnek. Június 29-én ugyanis Gdanskban megöltek egy taxist, és holttestét lemeztelenítették. Az áldozat mellett három 7,62-es töltényhüvelyt találtak, ez illik a Kalasnyikovba is. S ha valóban a keresett fiú a tettes, az magyarázatot ad arra, miért tűnt el a pénzzel együtt a sofőr ruhája is, hiszen a fiatalember katonai uniformisban szökött meg, s attól bizonyára szaba­dulni akart. A rendőrség és az ügyészség egyelőre a két esetet nem hozza összefüggésbe, mondván, hogy erre vonatkozóan nincs semmiféle bi­zonyíték, ám a lapok, a tévé, a rádió nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a katonaszökevény egyben gyil­kos is. Diana és a kék fény A Today című brit lap csütörtöki számában megjelent értesülés szerint Di­ana hercegnő összetűzésbe került a rendőrséggel, mert nemrég kék fényt használt, hogy kikerüljön egy közlekedé­si dugóból, és idejében kiérjen a repülőtérre. Egy közlekedési rendőr feljegyezte a kocsi rendszámát, s az illetékes rendőrhatóság levélben értesítette Lady Dit, hogy eljárást indít ellene, ha még egyszer kék fényt használ. Mint az esettel kapcsolatban egy magas rangú rendőrtiszt­viselő elmondta, a hercegnő kocsijának tetején volt látható a kék fény, akárcsak az amerikai krimik rendőrautóinál. A Buckingham palota megerősítette az ese­tet, amely július 4-én történt. Diana walesi hercegnő Genfbe indult, hogy ott vöröskeresztes képviselőkkel találkozzék, s azért használta a kék fényt a repülőtérre vezető úton, mert el akarta kerülni, hogy - ha lekési a gépet - megvára­koztassa őket. Fenzsi Péter festőművész 32 négyzetméteres képeket fest a megrendelők ízlése szerint magyar kamionok oldalára Pershing és Poncho Villa A magyar olvasó az amerikai Pershing nevet a második világháború könnyű harckocsijával azonosítja az nem jár messzire az igazságtól. A Pershing harc­kocsik nagy szerepet játszottak a néme­tek elleni győzelemben. A névadó, sikeres katonai pályafutása ellenére, nem mindig került ki győztesként a csatákból. Hetvennyolc évvel ezelőtt a mexikói polgárháború befejező szakaszában győz­tek a kormányerők és az Egyesült Álla­mok visszavonta támogatását Pancho Vil­lától, a népszerű gerillavezértől. Villát rendkívül felháborította a lépés és ezért megtorló akciókat vezetett az Egyesült Államok déli városai ellen. Különösen fel­háborította az amerikaiakat az Új Mexikó állambeli Columbus ellen intézett gyilkos támadás. Ekkor adta ki az akkori ameri­kai elnök, Woodrwo Wilson utasítását, hogy Pershing tábornok indítson támadást Villa gerillái ellen, és ejtse fogságba a gerillavezért. Tizenegy hónapig tartott a macska-egér játék, Pershing csapatai mé­lyen behatoltak Mexikóba, de Villát sem megverni, sem fogságba ejteni nem tudták. A Pershing-akció a tábornok viszszavonulásával és a terv ejtésével ért véget. Majomszereiéin? Különös felfedezést tett egy japán tudósokból álló kutatócsoport. Az afri­kai őserdőkben a majmokat tanul­mányozva megállapították, hogy a go­rillák között is található homoszexu­ális. Ezeknek a nagytestű állatoknak a hosszas megfigyelése során kiderült, hogy más majmoktól eltérően, de az emberhez hasonlóan szívesen bonyolód­nak - kedvtelésből - homoszexuális játékokba. Tombol a júliusi kánikula. Az irdatlan forróságban nincs is jobb egy frissítő zuhanynál Hová tűnnek a levelek Ukrajnában? Felháborodott levelekből közölt válogatást a minap az egyik kijevi lap: több nyugdíjas amiatt mérgelődött, hogy nem kapják meg fiaik kül­deményeit Amerikából, Kanadából és Izraelből. Állítólag egyszerű levelekről van szó, nem csomagokról. Korábban, ha netán mégis eljutott hozzájuk, pengével felszabták az élét, dollár után kutatva. Nem egyedi eset ez manapság sem Kijevben, sem Ukrajnában. Az. ukrán posta olyan mint a női lélek: kiismer­hetetlen. Néha (de tényleg csak néha) már- már a nyugati gyorsszolgálatok sebességével működik, ám ez a szerencse csak rendkívül keveseknek jut osz­tályrészül, tulajdonképpen örülni lehet, hogy egyáltalán célhoz ér a küldemény. A tengerentúli példa nem véletlen. A le­velekben ugyanis gyakran meghívó rejlik, márpedig enélkül manapság lehetetlen ví­zumhoz jutni egy kiutazni vágyó ukrán ál­lampolgárnak. Az illetékesek, persze, csak széttárják a kezüket és a megfoghatatlan bürokráciára hivatkoznak, holott az nem más, mint ők maguk, egy nagy adag nemtörődömséggel körítve. Nemrégen az is megtörtént, hogy a kijevi metro egyik végállomásán két hatalmas, bar­na csomagolópapírral átkötött pakkot találtak: 650 levél volt bennük, minde­gyiket már két hónapja feladták. Felbon­tani egyiket sem merték, négyről mégis tudták, hogy mi lehet: egyiken fekete keret, a másikon pedig két vigyorgó újszülött nézett az olvasóra, aki történe­tesen megint nem a címzett volt. Mester Nándor (MTI) Bili Clinton és a testűrök „Fekete fiúnak” hívják őket, nem azért, mintha négerek lennének (bár volt köztük néhány), hanem inkább a testüket takaró munkaruha miatt — ők azok a legények, a mesterlövészek, akik már jó 2 órával előbb elfoglalták helyüket a varsói elnöki palotával szemben lévő háztetőn, mint ahogyan fehér inges, zakós társaik, a Se­cret Service biztonsági emberei megje­lentek fülükben apró fülhallgatókkal, man­dzsettájukba rejtett mikrofonjukkal és a hajtókán egyforma azonosító jel­vényekkel. A „feketék ” majdnem láthatat­lanok voltak. Csak hosszú, fekete táská­juk sejtette a hozzáértő, jószemű ember számára, hogy ők a mesterlövészek, bár szakmai berkekben inkább ellen-mester­lövésznek nevezik őket. Amikor Bili Clin- tonés Lech Walesa feleségeik társa­ságában a Lengyel Hadseregnek a Radetz­ky mars ütemére lépő díszegységet szem­lélte, húsz méterrel a fejük fölött az ellen­mesterlövészek a veszélyt kémlelték. Ar­cuk a sötétben is látó távcsőnek feszült, mert így azt is láthatták, amit az árnyak rejtenek — figyelte meg a Sztandar Mlodyeh szemfüles riportere. — Alulról persze nem látszott semmi más, mint a világ legprecízebb fegyvere, az osztrák Steyer cég lövésre kész stukkerének a csöve. Elmúltak már azok az idők, amikor a Lengyelországba látogató amerikai elnökök annak a tudatában érkeztek ide, hogy a gondosan kontrollált lakosság gy­akorlatilag fegyvertelen. Még a varsói kormányőrség tisztjei is — nem hivata­losan — bevallják, hogy életükben először volt dolguk ilyen fejlett biztonsági esz­közökkel a Secret Service részéről. Ért­hető, hiszen Washingtonba is eljutott a közép-európai maffiák utcai véres leszá­molásának a híre. És az is tökéletesen ért­hető, hogy lengyelországi útjára a Clin­ton családot (az elnök társaságában volt hitvese és leánya) a Secret Service 360 embere kísérte el. —• Fegyverzetük alig különbözik a miénktől — módja az egyik lengyel kor­mányőr tiszt. — A Secret Service is, mi is azt használjuk, ami a legjobb, német Glock pisztolyokat és izraeli ŰZI géppisztolyt. A varsóiak még ma is emlékeznek a régebbi amerikai elnöki látogatásokra. A lelkes tömeg feltartóztatta a ZIL márkájú limuzint, hogy közelebbről is köszönt­hesse Nixont vagy Fordot. Ma a Secret Service ugyanolyan trükköket alkalmaz, mint azokban az országokban, ahol különösen nagy a rizikó. A trükk lényege, hogy megtévesszék az. esetleges me­rénylőt. Az elnököt szállítóval tökéletesen azonos külsejű másik Chrysler kocsit is mozgatnak. Két egyforma autó már felére csökkenti a kockázatot — vélekednek a biztonság specialistái. És ami a legfon­tosabb, az utolsó másodpercben születik meg a döntés, melyikbe száll majd az elnök. Persze van még egy útja a me­rénylőnek, ha nem a fegyveres támadásra vagy robbantásra szánja magát, az pedig a tápcsatorna útja. Erre a lengyel kor­mányőröknek kellett felkészülniük. Mi sem természetesebb, az érkezés utáni dísz­vacsora menüjét és elkészítésének helyét a legszigorúbb titok övezte. Utólag már tudjuk, hogy a Hotel Vic- toriában készültek a főfogások, és onnan nem messze, a Hotel Europeskiben a desszertek. A süteménnyel megrakott két fehér furgont a a cukrászműhelyből az elnöki palotába 4 biztonsági tiszt kisérte, külön kocsival. A látogatás másnapján, a Szejm épületében a lunch egészen más stílusú volt. Erről így számol be a Sztan­dar Mlodyeh: A legkevésbé sem titok, hogy Bili Clinton imádja az átlagamerikai tömegkonyhájának specialitásait. Vagyis a hot dogot, a sültkrumplit a colát és az édes, tejes koktélokat. így hát a lengyel parlamentbe egyenesen a McDonalds-tól hozták az ételeket. InfoNet

Next

/
Thumbnails
Contents