Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-18 / 99. szám
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ÚJ KELET 1994. július 18., hétfő A három grácia, avagy jólesik hűsölni a/, artézikút vizében Pénzes László felvétele A jövő programját tanulják tanítóink Tolnaynét nem hívták meg! Ica néni az első, aki nemcsak hogy természetesnek veszi nyugdíjaskori tervei- H j met, miszerint majd beutazom az országot-világot, hanem bizonyítékul szolgál 9 arra, hogy a hetvenhez közel ez olyannyira megvalósítható, hogy még meg p fi lehet tetézni előadások százával. Teszi ezt azért, mert több mint negyven év 8 tanítói munka után olyan írás-olvasás tanítási programot dolgozott ki, melyet J |f Nyugaton és Keleten, sőt lassan hazánkban is a felnövő nemzedékek legideáli- ; H| sabb módszerének tekintenek. Frissen kikerülve a főiskoláról higgyék el nekem, nem érdemes belemenni a fi I Tolnay Gyuláné-ié\e program részleteibe, hiszen nekünk, tanító-jelölteknek is 3 B gyakran beletört a bicskánk. Arra azonban, hogy a hétvégén lezajlott kétnapos I M átképzésen egyetlen gyötrődő arcot nem találtam az örökösföldi 21.számú álta- || ül lános iskolában, a több évtizede tanító pedagógus - aki világhírnévre tett szert ff ■ - azonnal magyarázattal szolgál.- A hivatalosan matematikai logikára épülő heurisztikus program megértése I ■ azért volt nehéz, mert engem nem hívtak meg a főiskolára. Hidd el nekem, ha gf ■ az én egyetlen előadásomon ismerkedsz velünk, pofonegyszerű lett volna az 8 m egész. Bár a gyakorlat kivétel nélkül mutatja, hogy a mai számítógépes világ- 1 I ban különösen az alsó tagozatos gyerekek, de már a felsősök, sőt a felnőttek is ■ ffH vevők a módszerre, még mindig sok az ellenségem. Nagy harcot kell vívnom.- Vajon mi az oka? .- Egyrészt az, hogy kevésnek tartják a tanítói diplomámat. Pedig én a gyér- 8 I mekektől tanultam tovább az iskolában. Másrészről azok kritizálnak, akik nem U I ismerik metodikámat, jóformán nem is tudnak róla. Ez egyfajta magyar menta- tj I litás. Nem lehet azonban véletlen, hogy a lektorálógárdám olyan emberekből fi É áll, akik maguk is nagyok. Van egy kormánykitüntetésem és az enyém a legszebb || I magyar tankönyvcsalád díja is. Erdélyben, Kárpátalján majdnem mindenki esze- E B rint tanít. Most a Felvidékre indulok leendő kollégáimhoz, s a csehek, szlovákok ff ■ is adaptálják a módszert. A japánok pedig tíz percen belül lecsaptak rá.- Milyen a visszajelzés egy-egy továbbképzés után?- A programot háromórás beszélgetés alkalmával forradalmi rajongással kö- jl ■ vetik. A továbbiakban részletes kézikönyvek, tanmenetek segítik tanulóinkat. 1 I A lényeg, hogy a tanítás mozgásterápiával történjen, minden területre kiterjed- 3 K jen. Mások számára érthetetlen, hogyan épít síkidom modelleket a kis alsós az I fi árvácska szóból. Neki ez természetes. Több, mint kétszáz metodikai újításról I § van szó. Minden tananyagot közös csatornán, gyermeki bársonypalástba öltöz- % tetetten fedezünk fel - innen az elnevezés: Heuréka! Heuréka! s ez maradanf*” IBI dó élmény a kicsinek, egész úton hazafelé ezt éneklik.- Úgy tudom, így idegen nyelvek tanításába is bele lehet fogni.- Most már az országban 135 első osztályban tanítják az angolt Tolnayné I I módszere szerint. A német adaptáció most készült el, az olasz félkész állapot- 3 ban van. Egymás után nőnek ki egyébként a más és más nyelvű programok, || m melyek nyomán a kicsik folyékonyan beszélnek egy másik nyelvet az anya- 8 ' * i nyelvükön kívül.- Szűkehh hazánkban is vannak már tolnay-s gyerekek... 3 - A konzultáció alkalmával utánaérdeklődtem. Szabolcs-Szatmár-Bereg me- §t H gyében nyolcvan pedagógus követ engem, s szeptemberben 50-58 új első ősz- g B tály ismerkedik meg tankönyveimmel. Valakinek fel kellett ébredni a tanítók % 8 között is, s ez az ébredés a gyermekek hasznára válik. Érdekes, hogy a már 8 I végzett általános iskolásaim közül mindenkit felvettek a legnívósabb középfo- . ' kú intézményekbe, s a tapasztalat az, hogy félelmetes loggikával, gazdag szólj kinccsel, tökéletes helyesírással rendelkeznek a leendő gimnazisták, ráadásul v" I-; imádják a matekot. Mi ez, ha nem a legnagyobb bizonyíték és eredmény? Tréfaporta Lövőpetriben Beszél(get)ni ezüst Ml Lövőpetri legidősebb emberének, Molnár Miklósnak a portája előtt állok. Csengő nincs, és a kutyák visszazavarnak a kerítésen túlra. Pedig az ajtó nincs kulcsra zárva, ám a nyikorgásra mindig előrontanak a borzas ebek. Szerencsémre, Tóth Ferenc éppen arra járt. Botja a támasza de mégis hetykén mozog. Kalapját a szemébe húzza, de csak azért, hogy árnyékoljon valamicskét. Most, hogy velem beszél, feljebb pöccinti a karimát. — Itt van az! Csak menjünk be nyugodtan. — Én mennék, csak tudja a kutyák. — Kotródjatok! — ordítja el magát. Bicikli nyikorog. A fékgumik beletapadnak a fémbe. Tóth Ferenc megkérdi a lelassulót: — Te, Pali, nem láttad a Molnár Miklóst? — Melyiket? — kérdi amaz. — Hát az öregünket. — Nem láttam még ma... azaz, dehogynem. Ott jön ni! • Hátrafordulunk, és látjuk is a mosolygós gazdát. —- Tán fehércseléddel voltál, hogy az úr nem talált? — tréfálkozik a kalapos ember. Botjára dőlve már kacag is. — Jó lenne még néha. De 84 évesen, talán már nem is menne. Na, de jöjjetek bentebb! Bemegyünk a házba. A kutyák elkotród- nak a gazdával jövők láttán. Egy hokedlit kihúzva, az ülőlapját megfordítva, hellyel kínál. Az ülőkefordítás arra is szolgált, hogy a szemtelen legyeket elhessegesse. — Megállapítottam, hogy a hosszú élet titka a humor — mondom. — Tréfálkozni szeretek, na meg elbeszélgetni bizonyos dolgokról. Úgy mondjuk, fenntartani a másikat, hogy el ne aludjon. Meg hát mit lehet itt falun csinálni? Kevés okos ember van itt, mert a legtöbb azt gondolja, attól, hogy az ember megszületik, egyenesen nagyságos úr lesz. Én a szomszéd faluban születtem, de Lövőpetribe nősültem. 1200 öl földem volt, így gazdálkodóként mindig volt munkám. Most is van állattartásom, így ötkor kelek és éjfélkor fekszem. Megszoktam, hogy dolgozni kell, de a mai ember ezt nem hiszi el. Még a fiam sem akart dolgozni, de aztán kölyökként elment kőművesinasnak. Most már úgy látom, a fiú (aki ötven- egynéhány éves) megtanult rendesen viselkedni, mert három évig Németországban dolgozott, és mióta visszajött meg is változott. Azt mondják, ha egy tégla nem jól van berakva, bizony, elbontatja akár az egész falat is. — Mindig volt dolgos ember és dolog- kerülő' is. — Az ember szabad akaratú. Olyan jövedelmet akarnak, amely kevés munkával sok pénzt hoz. Ma ezt akarják, holnap meg amazt. — Aztán a nagy földet visszakapta-e? — Megkaptam én mindent pénzben, de a százezer forintomat el is lopták. — Micsoda? — Kérem, engem megloptak. — Egy ilyen tapasztalt embert? — Igen. — Tehát csak igaz lehet, hogy ,.holtáig tanul az ember". ‘ — ... és tudatlanul hal meg. így van ez. Idejött hozzám lakni egy fiatalember, és hiába most szabadult, én megbíztam benne, mert a nagyanyját is ismertem. Nem tudom, hogy miért ült, nem kérdeztem. Szállást kért, és én adtam neki. — Pedig megmondta neked a polgármester, hogy ne tarts idegent magadnál. — veti közbe Tóth Ferenc, aki közben már a karimás kalapját is levette. — Mondtam én a fiatalembernek, hogy jelentkezzen be a hivatalba, mert ennek ez a rendje. Nem tette meg, de el is ment. Tőlem elment, de itt volt a faluban, mert összeszövetkezett valakivel. Lehet, hogy ketten tervelték ki az egészet. — Végül is mi történt? — Visszajött még egy hétre, aztán, mikor megint elment, azt vettem észre, hogy a kulcsos szobámban rendetlenség van. Na, engem megloptak — mondtam. Elvitték az 50 ezer forintomat és a negyvenezer forint értékű kárpótlási jegyemet is. Én még hittem benne, hogy talán visz- szahozza. Aztán elmentem a kocsmába, ahol azt mondták, hogy ott volt előző este és három ötezrest váltott fel, és minden pénzt belehányt a játékgépbe. Erre dühödtem be igazán, és feljelentést tettem a rendőrségen. A rendőrség is betörésnek vette az esetet, mert a kulcs nálam volt. — Túl nagy szíve van magának.-í- Igen, s ez nem is lenne baj, csak tudja az egész világ átalakult. Figyelem a politikát is. Új kormány van, s azt mondják, „új seprű jól seper”. De minek ez a fene sok változtatás? Az én belátásom szerint ezek a négy évek nem tesznek jót. Ennyi idő még a megismerkedéshez is kevés, az országot irányítani pedig komoly dolog. Közben az állattartást vizslatjuk. — Mindennap elvégzem körülöttük a munkát. Három ló, egy tehén, kanok, kocák és süldők. Régen az asszonyok többet dolgoztak, mint a férfiak, mert ott volt az aprójószág, a disznó, a tehén stb. és az árokparton is mindig volt fellelhető fű, fa és körömvirág, amit hasznosítani lehetett. Persze, hol vannak már azok a régi idők? Akkoriban a faluban 450 tehén és hetven ló volt, most pedig csak két tehén van, az egyik pedig itt ni — paskolja meg a foltos farát. Közben megjön Süveges Lajos nyugdíjas testnevelő tanár is. Megnézte, hogy elkél-e a segítség. „Miklós bátyának”. Büszkén mutatja a nagy trágyarakást a kert végében. Azt ő rakta fel, mert diplomás ember létére nem szégyellj a munkát. „Mi itt falun, barátságból is kisegítjük egymást.” Marasztalnának még sörre, pálinkára és egy jó szóra, mert a legfontosabb a beszélgetés. „Hallgatni arany — beszélni ezüst” — mondják. Hát akkor mi itt Lövőpetriben az ezüstöt jobban kedveljük. Akkor pedig lesz jó kedély, meg talán egészség is. Adoma közben, ha úgy adódik, még a Miklós bácsi tehenét is megfejjük. Kép és szöveg: Varga Attila Molnár Miklós Tóth Ferenc Süveges Lajos
