Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-18 / 99. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. július 18., hétfő 3 Hétágra süt a nap az aratókra. Ideális idő erre a munkára —járt az eszemben aratási körutam első állomása, Nagyhalász felé közeledve. Gondoltam én, aki hűvösből szemléli a dolgokat... Más lenne a véleményem, ha egy napot végigülnék egy kombájn fülkéjében, ahol 50 fokos hőmérséklet sem ritka. Az aratás mindig is embert próbáló munka volt. Régen igazi férfi az volt, aki elöl járt a rendvágásban, de az asszony nép is bizonyíthatta rátermettségét a marokszedésben. A nagyobbacska gyerek megrakta a keresztet, míg a kisebbek a frissítő vizet hordták. Aratáskor együtt mozdult a falu, mindenkinek jutott a nagy munkából, hiszen a mindennapi kenyerükért tették.- Ma már ez másképp van, kevesen érzik át ennek az életet adó munkának a folyamatát. Napjainkban egy kombájn learat annyit egy nap alatt, mint valamikor egy falu apraja-nagyja több napon át - mondja Hegyes Sándor a Nagyhalász— Tiszatelek szövetkezet kombájnosa, akivel az aratás helyszínén, egy fordulónál váltottunk szót, amikor egy pohár szódavízzel oltotta szomját.- Tizenkét éve aratok, szeretem ezt a munkát, becsülöm is, mert valamikor ez sokkal nehezebb volt. Öröm, amikor látom, hogy jó a termés, lesz vagy hat tonna hektáronként itt, a Tisza árterén. Öt géppel dolgozunk, ezzel a 42 hektáros táblával jó öt óra alatt végzünk. Egy gép a kemecsei gazdaságból jött segíteni, vezetőjének Makiári Menyhértnek sem kell rutinért a szomszédba menni, hiszen nyolc éve ül kombájnon.- Nálunk később érik a búza, hát átjöttem segíteni. A halásziak meg visszasegítik, amikor végeznek. Egy a lényeg, hogy minél előbb fedél alá kerüljön a kenyér- nekvaló. A tűzoltókocsi parancsnoka és egyben személyzete, Kovács Sándor békésen szemléli a terepet, bízik benne, hogy az elmúlt évhez hasonlóan, az idén sem lesz semmi dolga. Úgy legyen. A gépek tovább gyűjtik a lehajtó kalászok termését. Már épp indulni akarok tovább, amikor egy terepjáró érkezik. Béres György vállalkozási egységvezető örömmel újságolja, hogy jól halad a munka, ma még egy másik táblába is belefognak. Egy pótkocsis IFA fordul, hogy a nehezedő kombájnokat megszabadítsa terhűktől és a szövetkezet tárolójába szállítsa a búzát. Márton Sándor teherfuvarozó vállalkozó 4—5 fordulót tesz egy nap, nem új ez a munka számára, hiszen korábban is ezt csinálta, de akkor mint téeszdolgozó. Illik most már bemutatni az alkalmi kalauzomat is, Malakuczi Antal egység- vezetőt. Az ő terepjárója nélkül nehezen jutottam volna el ide. Egyébként a technikai háttér biztosításáért ő felel. Idefelé jövet elmondta, hogy több mint ezer hektáron termel a szövetkezet kalászost, legnagyobb területen - 1080 hektáron - búza van. Azt máidr. Káposztássy Attila elnöktől tudtam meg, hogy az egész termésük le van szerződve, és egyáltalán nem érzékelnek értékesítési problémát. A mennyiséggel elégedett, de a minőség a vártnál gyengébb, a sikértartalom kevés. A visszaúton Tiszatelek határában, Bor- csik Gyula magángazda, már érett, de még learatatlan búzáját nézegeti. Kíváncsivá tett, hogy mire vár még az aratással. Mikor Gyula bácsi megtudta, hogy mi szél fújt erre, igencsak indulatosan kezdett beszélni. De nem rám volt mérges.- Képzelje, már három napja bevittem a mintát Nyíregyházára, azt mondták, menjek haza és két nap múlva megtudom az eredményt, hogy milyen a minőség, és akkor megegyezünk az árban, és lehet aratni. Még nem kaptam értesítést, aratni meg már nagyon sürgős volna... A falu másik végén egy kisebb árpatáblába, a kombájn éppen fordult egyet. Kiléher József gazdálkodó elégedett, hiszen már el is adta a termést, várja, hogy megérkezzen a vevő, aztán viheti is. Mellette, a kombájnnak egy falatnyi zabtábla van, a szélén Vigh György vár sorára. — Nem lesz gondom a terméssel, a lovam megeszi a télen - mondja nevetve. A kom- bájnos, Móré Gyula ibrányi vállalkozó szívesebben aratna nagyobb területeket. Nemcsak a szűk hely miatt van gond, de sok időbe is telik egyik helyről vagy faluból a másikba átmenni, de ezt is meg kell csinálni. A hét végén a gyulatanyai Agro-Siti Rt-nél sem pihentek az aratók. Szombaton éppen délidőben érkeztem, amikor pihenőt tartott a brigád, most végeztek egy táblával, és készültek átmenni egy másikba.- Ebéd után jól jön egy kis pihenő! — tettem hozzá a köszönés után.- Jól bizony, ha lett volna nagy ebéd, de azt ettük, amit hoztunk magunkkal, nem sokat időztünk vele. Nem úgy van, mint régen, amikor ebédet hoztak ki az aratóknak - mondja Pethő Sándor terMaklári Menvhért melésirányító. - Nincs nagy felhajtás, a cél, hogy minél előbb végezzünk a munkával, és egy gonddal kevesebb. Az árpát már learattuk, a közel háromszáz hektár búzából sem sok van már, aztán van még egy kevés rozs is. Jelenleg a termés egy részét takarmánynak dolgozzuk fel saját szükségletre. Az étkezési minőségű búzát betároljuk. A megyében szépen halad az aratás, az idő jó, a termés kielégítő, az emberek bizakodnak. Fullajtár András Aratás Gyulatanyán olgár- mesterortrék A buji községházán egy bajuszos fiatalember hajol az asztalán tornyosuló papírhalmaz fölé. Frank Sándor polgár- mester egész életét kitölti a munka. — A polgármester a munkaidő után is polgármester. Gyakran hétvégén is előfordul, hogy megkeresnek az emberek kisebb-nagyobb gondjaikkal és akkor nem küldhetem el őket. intézkedni kell. Azonban megesett már az is, hogy megtagadtam a tanácsadást. Munkaidő után a Patkó Csárdába tartottunk barátommal, hogy A buji középpályás megigyunk egy jó hideg sört. Egy csoport fiatal cigány közeledtünkre összesúgott, és már elő is álltak apró-cseprő panaszaikkal. Megkérdeztem tőlük, hogy mióta ülnek itt a hivatal előtt. Mondták, legalább két órája. Épp ez az. Miért nem jöttek addig, amíg ügyfélfogadás van, hiszen úgy is csak ültek, nem csináltak semmit. — Hogyan került a polgármesteri székbe? — Végigjártam az államigazgatás minden lépcsőjét. Pénzügyi szakközépiskolában érettségiztem. Először a gabonaforgalmi vállalatnál dolgoztam számlaellenőrként. Az önkormányzat a második munkahelyem, tizenhét éve dolgozom itt. Azelőtt is bekapcsolódtam a közösségi életbe, de azóta még aktívabb lettem. Mindenféle önszerveződésből kivettem a részem. A helyi focicsapatban tizenhét évig voltam középpályás, van aki azt módja, hogy nem is játszottam rosszul. —Azért biztosan van.egy kis szabadideje? — Muszáj szakítani egy kis időt a regenerálódásra. Két éve például megfájdult a derekam, majd a bal lábam. Az orvos hatheti fekvésre ítélt. Azt mondta, ha nem tartom be az utasítást, akkor meg kell műt- senek. Gondoltam, ennek a fele sem tréfa. Ám hiába feküdtem, megműtötték gerincsérvvel. Azóta semmi probléma. Nyaranta leutazunk a családdal a Balatonra. A feleségem, Katalin a helyi bölcsőde vezetője. — Van valami hobbija, kedvelt időtöltése? — Szívesen barkácsolok otthon. Legnagyobb büszkeségem egy faragott, négykaros facsillár, mely az étkezőmet díszíti. Természetesen minden alkalommal kimegyek a meccsre, szurkolni a csapatnak. Van még egy komoly hobbim. A faluban én boronálom össze a fiatalokat, ugyanis anyakönyvvezető is vagyok. E mesterségem gyakorlása közben is megtörtént néhány különleges eset. Egy olyan párt eskettem, akiket a sors már megáldott egy gyermekkel. Felszólítottam a fiatal apukát a boldogító igen kimondására, aki válasz helyett csak annyit kérdezett: „Jó, jó, de mi lesz a családi pótlékkal?” A násznép persze nagyot derült vagy szömyülködött, ki-ki vérmérséklete szerint. — Polgármesterként mit tart a legnagyobb eredményének? — 1990 végén megfogalmaztunk egy olyan fejlesztési programot, amelyet annak idején sokan megmosolyogtak, és megjegyezték, hogy jó lenne ha leszáll- nánk a földre. Három fő célkitűzésünk fontossági sorrendben az út, a gáz és a telefon volt. Ma már a fél falu gázzal fűt, a másik felének vezetékei ezekben a hetekben kerülnek nyomás alá. Tizenhét kiloA buji utcák tiszták, rendezettek. Bozsá Katalin felvételei méternyi belterületi útunkból tizenöt szilárd burkolatú. Tavaly 115 családnál csör- rent meg a telefon. A lakossági hozzájárulás mind a gázhoz, mind a telefonhoz 40 000 forint volt. Ezek az eredmények azonban az önkormányzati dolgozóknak és nem utolsósorban az országos politikának köszönhetőek, nem egyedül az én tevékenységem gyümölcsei. — Ön szerint milyennek kell lennie egy jó polgármesternek? — Aki indul a választáson, az legyen tisztában azzal, hogy ő is és a családja is eddig nem tapasztalt véleménynyilvánításoknak, megkülönböztetéseknek lesz kitéve, pozitív és negatív irányban egyaránt. Legyen állandó és szoros kapcsolatban az emberekkel, ha keresik, mindig legyen elérhető, álljon rendelkezésre. Most harminchét éves vagyok. Hét éve lettem tanácselnök, majd a rendszerváltás után megválasztottak polgármesternek. Ismerem tehát mind a két rendszert, és elmondhatom, hogy nagyot változott a világ. Nagyobb lett a polgármester felelőssége. Megszűnt a megyei tanács atyáskodó irányítása. Nagy horderejű rendelkezéseket kell hozni, hosszú távú lehetőségekről kell dönteni. Mondhatom azonban, hogy soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy erre a pályára kerültem, remélem a buji polgárok is így gondolják. Nincs szégyenkeznivalóm. A falu 1990 óta többet fejlődött, mint az elmúlt negyven év alatt együttvéve. Vasas László
