Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-16 / 98. szám
SPORT ÚJ KELET I Rádió forgalmi világbajnokság Győző újra győző? Az elmúlt hét végén, szombaton délután két órától vasárnap délután két óráig tartott a 9. Rövidhullámú Rádióforgalmi Világbajnokság. Megyénket ezúttal is Macsuga Győző (36 éves), a Nyíregyházi Rádióklub versenyzője képviselte, a világbajnoki cím védője. — Eddig négyszer nyertél egyéni világbajnokságot, egyszer pedig társaiddal, csapatban végeztél az élen. Lesz-e újabb érem? — Valószínűleg lesz, de erről biztosat nálunk csak november környékén lehet mondani. Már felvettem a kapcsolatot legnagyobb ellenfeleimmel, de illetlenség a mi köreinkben rákérdezni egymás teljesítményére. Mindenesetre érdekességként elmondom, hogy amerikai ellenfelem a Karib-tengerről, német barátom a Kanári-szigetekről szállt be a küzdelembe, tekintettel arra, hogy ezeken a helyeken jobbak a légköri viszonyok, mint ahol élnek. Én, a korábbi évekhez hasonlóan, Tiszavasváriból forgalmaztam, 2210 összeköttetést sikerült létesítenem, ami, várhatóan 1,88 millió pontot ér. Tavaly jobbak voltak a mutatóim, hiszen 2400 összeköttetést teljesítettem, ami 2 millió pontot ért. Igaz, akkor jobbak voltak a terjedési körülmények. Most úgy számolom, hogy ezzel a 2210 összeköttetéssel mindenképpen dobogóra kerülök, de az első hely sincs kizárva. Egyébként kedvező előjelekkel vágtam neki a versenynek, mert pont a rajt előtt nem sokkal kaptam meg az értesítést, amiből kiderült, hogy én vagyok az idei rádióforgalmi magyar bajnok. Ez a tizenkettedik országos bajnoki címem. — Mennyit sikerült,Leadnod’’ a huszonnégy óra alatt, ettél-e egyáltalán? — Rendkívül kifárasztott a verseny, vasárnap este nem is nagyon bírtam elaludni. A huszonnégy óra alatt nem ettem semmit, nyolc liter jeges teát ittam meg. Három-négy kilót fogytam. Egy 2x2 méteres szobából forgalmaztam, ahol a nagy meleg miatt két ventilátor működött folyamatosan. — Úgy tudom, egyre nagyobb az érdeklődés a rádióforgalmi világbajnokság iránt, egyre nehezebb az élen maradni. Te nem gondolkoztál azon, hogy más helyszínről vedd fel a küzdelmet? — Két évvel ezelőtt fölényesen nyertem meg a világbajnokságot, tavaly pedig már csak rendkívül szoros küzdelemben sikerült az élen maradnom. Ez is jól jelzi a fokozódó érdeklődést. Más földrészre kell elköltöznöm a világbajnokság idejére a jövőben, ha versenyben akarok maradni. Például Törökországba, a szíriai határ mellé, ahonnan már nyertünk csapatban más versenyeken. Oda lenne jó ideiglenesen kitelepülni. Száraz A. Kisvárdán nem magyarázkodnak A mezőny fáié nőhetünk... Kis híján NB Il-es labdarúgócsapata lett Kisvárdának. Az őszi idény végén a Komáromi-legénység felülről nézett vissza a mezőnyre, hárompontos előnnyel, valamint imponáló gólkülönbséggel rendelkeztek. Tavasszal azonban hullámvölgybe került a társaság, a miskolciak lestoppolták a várdai szerelvényt, és elorozták a harmadik vonal Tisza-csoport- jának bajnoki címét. Demeter László egyesületi elnök védelmébe vette a fiúkat. — Azt hiszem, a második hely megszerzése elég szép siker ahhoz, hogy ne kényszerüljünk magyarázkodásra. Minden tekintetben előrébb léptünk az elmúlt évhez képest! Túlszárnyaltuk tavalyi harmadik helyezésünket, és a kiváló munkát végző szakmai vezetésnek köszönhetően, igazi csapat formálódott Kisvárdán. Elégedettségünk jeléül, elnökségi határozattal további egy esztendővel meghosszabbítottuk a vezetőedző, Komáromi György és a szakosztályvezető, Goján István szerződését. — Megtalálták már a tavaszi visszaesés okait? — Nehéz elképzelni, mekkora nyomás alatt álltak a játékosok. Mindenünnen azt hallották, hogy csak ők nyerhetik, csak ők veszthetik el a bajnokságot. A problémák a Nyírbátor elleni hazai vereség után kezdődtek. Azon a meccsen 1-0-ra kikaptunk, és ez alaposan megviselte a srácokat. Idegileg elfáradtak, sorozatban vesztettük a pontokat. Csatáraink vészes góliszonyban szenvedtek. — Sok helyről hallani, hogy nem is igazán akarták a másodosztályt... — Nos, elmondhatom, a város vezetése nem zárkózott el a feljutással járó feladatoktól. Közönségünk is óriási csalódásként élte meg ennek elmaradását. —A játékosok egyéni értékelésekor kik ■ kapták a legtöbb dicsérő szót? — Szőr István kapus) Valerij Czap jobbhátvéd, Lipták Sándor balhátvéd és Dudás Zoltán középpályás. Tudása alapján többet vártunk Göncztől, Lelt Józsitól és Oláh Zoltántól. — Milyen változások történtek a keretben? — Lényegében együtt maradt a gárda, sőt, a július tizenegyedike óta tartó felkészülést két nagyon fiatal ukrán futballista is látogatja. Első tapasztalataink szerint ragyogó képességűek, komoly értéket képviselnek. Örülünk neki, hogy bár Dudást megkömyékezte Tiszavasvári, a tehetséges fiú továbbra is Kisvárdán folytatja. Béres Jani fontolgatta visszavonulását, de végül sikerült lebeszélni szándékáról. — Korábban sok kritika érte a labdarúgópálya talajának minőségét. Milyen lépéseket tettek a probléma orvoslásának érdekében? —Valóban nem a legideálisabb a gyepszőnyeg állapota. Éppen ezért július huszonhetedikén megkezdjük a várkerti sporttelep füvének teljes felújítását. Ideiglenesen a Bessenyei Gimnázium küzdőterén rendeznénk bajnoki összecsapásainkat, s amennyiben ez akadályokba ütközne, akkor kérni fogjuk a pályaválasztásijog felcselését. Úgy számolunk, hogy legfeljebb az első négy fordulóban kényszerülünk vendégségbe. — Ősztől, mint ismeretes, három pont jár majd a győzelemért. Mivel remek csatárokkal rendelkeznek, gondolom, nem sokat bánkódtak az MLSZ határozatán? — Jól mondja, nekünk tényleg fekszik ez a döntés. Támadóink hathatós segítségre számíthatnak a középpályásoktól, nem véletlen, hogy olyan sok gólt tudtunk lőni az elmúlt szezonban. A felkészülés ideje alatt nagy súlyt fektetünk az eredményesség fokozására, a kapu előtti szituációk gyakorlására. —A korábbi évek harmadik és második helye után, most már egyértelműen bajnokaspiráns a várdai csapat! —- Ne kiabáljuk el, de benne van a társaságban a feljutás! Gyakran eszembe jut, hogy a végül befutott miskolciaknak saját otthonukban adtunk leckét, felejthetetlen játékot mutatva. A két ukrán légióssal még erősebbek lehetünk, és a mezőny fölé nőhetünk. Koncz I 1994. július 16., szombat Csabai Judit visszatért az NYVSC-hez Hétközben régi ismerőssel találkozhattunk a nyíregyházi uszoda partján. Csabai Judit, a kiváló úszónő hat éve hagyta abba a versenyzést, de semmit nem változott az utóbbi években. Ugyanolyan filigrán alkatú, mosolygós, jókedvű, mint versenyző korában. Kiemelkedő eredménye az EB-n megszerzett bronzérem, 800 méteren elért magyar csúcsát azóta sem tudták megjavítani. Most visszatért a korábban naponta kétszer is látogatott uszodába. A versenyzést ugyan már nem vállalja, de edzőként a béka korosztályú versenyzők felkészülését irányítja. — Hol jártál qz elmúlt két évben, hisz Nyíregyházán nem nagyon találkozhattunk veled. — Budapesten éltem, és színházban dolgoztam. Közben a Testnevelési Főiskolán elvégeztem a kétéves középfokú edzőképzőt. Most voltak az utolsó vizsgák. Elsősorban a színház miatt mentem Budapestre, de már nem kaptam meg ugyanazt a lehetőséget mint korábban, ezért hazajöttem. — A színház továbbra is foglalkoztat, vagy most a medence mellett döntöttél? — A színházi szereplés továbbra is fontos lenne számomra. Az az igazi álmom, hogy elismert színésznőként dolgozhassak. Ez azonban most csak álom. *— A medence viszont nem. Hogy kerültél vissza az NYVSC-hez? — Amikor hazajöttem, megkerestek és hívtak, hogy dolgozzak a szakosztálynál. Szívesen vállaltam. Egyébként már korábban is többször hívtak, de akkor a színház miatt nem jöttem. Később jön a Löki Elmarad a július tizenhetedikére tervezett Tiszalök—Debreceni VSC jótékonysági labdarúgó mérkőzés. A szurkolók megnyugtatására közöljük, hogy az összecsapást két héttel később, július harminc- egyedikén tartják meg. HoaMaauvaoMB Lendl újra pályán Az A TI’ körversenyek sorába nem y tartozó, 250 ezer dolláros férfi teni'/- tornán május óta először lépett pá- . lyára, s győzelemmel tért vissza Ivan í Lendl. Az amerikai teniszező hátsé- •' rülés miatt nem versenyzett azóta, j hogy a Roland Garros első fordulójában vereséget szenvedett a francia jJ Arnaud Boetschtől. Lendl (amerikai, 1.)—Grabb (a me rikai) 4:6, 6:2, 6:3 — Hogyan készülsz az edzésekre? — Az edzéstervet Vajda Tamás vezetőedző készíti el, nekem azt kell lebontanom a béka korosztályra. Ők naponta ötezer métereket úsznak, ennek nagyrészét időre. Bizony már ebben a korban is nagyon komoly megterhelést kapnak az úszók. A kicsiket legtöbbször még bíztatni kell, mert könnyen lankad a figyelmük. Ez nem könnyű, mert a vízben nehezen hallják meg a hangom, legtöbbször rekedten érek haza. — A gyerekek, gondolom, ismerik az eredményeidet, emiatt jobban hallgatnak rád? — Tudják, hogy én is ebben a medencében úsztam, de az úszásnál elsősorban az számít, hogy milyen akaraterővel indul neki az edzésnek az úszó. Ha a belső akarat, vagy vágy a javulásra nincs meg, akkor az edző bármivel is próbálkozhat. Természetesen mindenkinek szüksége van kontrollra, biztatásra, néha akár a letolás- ra is. Nekem a legnehezebb látni a gyerekeken, hogy eljutnak egy-egy olyan ponthoz, amikor nagyon unják, akár utálják is az egészet. Azonnal eszembe jut, hányszor éreztem így én is. Ilyenkor nehezemre esik keménynek lenni. — A klub versenyzői hagyományosan a hosszabb távokon voltak sikeresebbek. A te gyerekeid miben lesznek sikeresek? — Ezt még nem tudom. De azt észrevettem magamon, hogy akkor figyelek a legjobban, mikor hosszabb távokat úsznak. —Amikor ideérkeztünk a beszélgetésre, RÁKÉRDEZTÜNK Mi van a másfél millióval? Forrnak az indulatok Nyíregyházán a röplabda körül. Állítólag azt a békát még csak-csak lenyelnék az NYVSC vezetői, hogy a humán bizottság májustól saját keretéből nem tudja támogatni az NB I-es férficsapatot, de az már sok nekik, hogy nem terjeszti a bizottság képviselője a közgyűlés elé a humán bizottság javaslatát, mely szerint a csapat más forrásból kapjon másfél millió forint támogatást. A legutóbbi közgyűlésen Felbermann Endre alpolgármester kétszer is rákérdezett arra, hogy van-e valamilyen egyéb javaslat a röplabdával kapcsolatban — a kérdés érthetően hallatszik a közgyűlésről készült magnófelvételen —, de „nem” volt a válasz. Erről kérdeztük Sesz- ták Oszkárt, a humán bizottság vezetőjét. — Valóban bizottsági határozat van arról, hogy teszünk a röplabdázók javára egy 1,5 milliós előterjesztést. Nagyon sajnálom, hogy ez eddig nem történt meg. Nem magyarázkodni szeretnék, de a legutóbbi közgyűlés idején szabadságon voltam, és biztos voltam abban, hogy lesz, aki nélkülem is a közgyűlés elé terjeszti határozatunkat. Oda fogok figyelni, hogy legközelebb ne sikkadjon el az ügy. A következő közgyűlésen, ígérem, előterjesztjük javaslatunkat. sz.a. már te is a medencében voltál. Mennyit úszol? — Ez csak egy kis fürdő szokott lenni. El se merem árulni, legfeljebb ezer métereket úszók ilyenkor. —Nem gondolkoztál azon, hogy visszatérsz a medencébe, mint Kovács Rita? — Nem, nem. Ő sokkal kevesebbet hagyott ki mint én. Most már sokkal nehezebb lenne. Bár az igaz, hogy VajdaTamás tőlem is megkérdezte, nem lenne-e kedvem újrakezdeni. — A versenyekről mire emlékszel visz- sza legszívesebben? — A 800 méteres gyorsúszó csúcsomra, mert azt még a mai napig sem tudták megjavítani. Révay Zoltán Neumann Gábor augusztusban végérvényesen távozik Mint ismeretes, az NYFC elnöksége május kilencedikén lemondott. Az öttagú testületből csak Neumann Gábor klubelnök volt főállásban azNYFC-nél. Távoztával vajon mennyi végkielégítést kap? Erről kérdeztük őt. — Eszembe sem jutott még ezzel foglalkozni. És fogalmam sincs, hogy jár-e nekem egyáltalán végkielégítés, tekintettel arra, hogy nem felmentettek, hanem többedmagammal mondtunk le — igaz, egyedüli főállású emberként, mert a többiek társadalmi munkában látták el a feladatukat. Mégegyszer mondom, nem foglalkoztam még ezzel a kérdéssel. Becsülettel végzem a napi teendőket, igyekszem mindent elrendezni a csapat körül, és minél több pénzt szerezni. Bízom benne, hogy sikerül jól átadni az új elnöknek, elnökségnek a klubot. Lassan összeáll ■ a kép. Augusztus elsején a közgyűlés megválaszthatja az új elnököt, aki ezután megbízást adhat az új stábnak a feladatok ellátására. Tóth Jánoséi tehát tiszta lappal kezdhetik a munkát. — Információink szerint nincs még továbbra sem elnöke az NYFC-nek. Bár Nádasdy úr neve sokat szerepe! a köztudatban, de őt még senki nem kérte fel hivatalosan. Egyelőre mi sem tudtunk bővebb információt kérni tőle, hiszen szabadságon van. — Magam is ott voltam, amikor Fel- bermann Endre alpolgármester úrral tárgyalt. Nem tudom, hogy terjedhetett el ez a pletyka. — Mi lesz akkor, ha az augusztusi közgyűlés felterjeszt elnökségi tagnak? Újra vállalatod? —- Számomra ez egyelőre lezárt történet. Nagyon furcsán hatna, ha a lemondásom után mégis maradnék. Kitartok elhatározásom mellett, és nincs szándékomban azt megmásítani. Éppen ezért lemondtam a liga alelnökségéről is. Nem lenne etikus, és nem lenne erkölcsi alapom arra, hogy kívülállóként beleszóljak a labdarúgás belső dolgaiba. Szerintem ez így korrekt. Hiszen amíg benne voltam a foci vérkeringésében, közelről sok mindent jobban meg tudtam ítélni, mint esetleg a jövőben körön kívülről. Egyébként is úgy érzem, hogy augusztustól minden energiámat az új munkahelyemre kell fordítanom, és ott kell helyt- állnom. — Meglesz-e Neumann Gábor ennyi év után foci nélkül? — Én a labdarúgást ma is nagyon szeretem, nem fáradtam bele, de egyetértek én is azokkal, akik úgy látják, hogy a jövő, a fellendülés érdekében szükség van váltásra, új arcokra. Nyilván ezután is megnézek minden mérkőzést, és hogyha egyszer szükség lesz tudásomra, tapasztalatomra, valamint a munkám engedi, természetesen segítek. Száraz Attila
