Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-15 / 97. szám
UJ KELET Börtönben a csali milliárdos (II.) Ki is ez az M.J., akit „császárnak”, „keresztapának” tituláltak legtöbben a környezetében, sőt azok is, akik csak hírből ismerték? „Anyám a plébániára járt, apám a zsinagógába. Nem vagyok egészen fajtiszta” - nyilatkozta magáról. Agráregyetemet végzett, állattenyésztő volt egy téeszben. majd önállósult. Birkákkal kezdett, később belekapott a növénytermesztésbe, de az igazi hasznot a külkereskedelem hozta. Szenvedélyes műgyűjtő, minden ujján hatalmas aranygyűrűt hord, a nyakában „mázsás” aranyláncok. A felhalmozott kincsek értékét becsülni sem lehet. Csak 300-as (vagy még nagyobb) Mercedes- sel járt. Nyilvánosan soha nem politizált, de rendkívül vallásos ember hírében állt. O lenne a magyar Keresztapa? O, az egyházak és a gyermekek támasza, a nagylelkű adakozó. M. portréja csak akkor kész, ha másról is tudunk. Kapcsolatban volt a bukott rendszer jó néhány vezetőjével, rajtuk keresztül ukrán és orosz cégekkel (sokak szerint maffiákkal). Kecskeméten azt suttogják, hogy köze lehet a tiltott szerencsejátékokhoz, a fegyver- és a kábítószer-kereskedelemhez, és minden olyanhoz, ami nem „tiszta”, nem egészen legális. A nyilvánosságot betegesen kerülő férfi hirtelen reflektorfénybe került, amikor december 19-én hármas gyilkosság történt Kecskeméten. Horváth Antal, az egyik áldozat az ő embere volt, M. Mercedesével járt, és pénzbehajtóként, fegyverkereskedőként ismerték környezetében. „Egyébként itt van ez a lista, megnézheti, akár le is írhatja, hogy kik és mennyivel tartoznak nekem” - írták le M. szavait egy kecskeméti lapban tavaly májusban. „Attól tartok, fél Kecskemét benne van, benne lenne. A végösszeg 452 millió forint...” A milliárdos persze a gyilkosság után azonnal cáfolta, hogy Horváth Antallal üzleti kapcsolatban állt. Igen, ismerte, de sosem tartozott M. káeftéjéhez. Az áldozat korábban csak úgy járt az irodájában, mint bárki az ismerősei, vagy a tízezer (?!) alkalmazottja közül. Hiszen ide mindenki bejár - mutatott körbe a belvárosi cégközpont fényűző gazdagsággal berendezett főnöki szobájában. A minisztertől a legutolsó cigányig mindenki előtt nyitva M. úr ajtaja. Már akit a közelébe engedtek a testőrök. És érdekes módon a gyilkosság után jó néhány gorillánál fegyvereket is találtak. Volt, akinél vadászpuskát, volt, akinél pisztolyt és volt, akinél éppen olyan Skorpiót, amilyennel Horváthot, a feleségét, a náluk lévő horvát férfit és a szegedi Z. Nagy családot kivégezték. Természetesen ezekben a napokban M. úrnál is házkutatást tartottak. A munkájukat végző rendőrtiszteknek vetette oda a sértődött M.: „... Mit akarnak velem, tudják, mennyit érek én, két és fél milliárdot érek...” REPÜLŐ NYIHAHÁK A KLM holland légitársaság üzemelteti a Schiphol repülőtér egyik legjobb, ám legkevésbé ismert szállodáját. Selyemágynemű és kaviár helyett az elkényeztetett vendégeket itt friss széna vagy kutyakétszersült várja. A KLM Cargo egyedülálló „állati,, szállodája a világ legértékesebb élőlényeinek adott már kvártélyt: versenylovaknak, orrszarvúknak, elefántoknak, de még gyilkos bálnáknak (egy delfinfajta) is. A több éves gyakorlat során a KLM különösen a lovak szállításában és ellátásában szerzett jártasságot. Gépein csaknem 3000 ló utazik évente, és ezt a légitársaságot választották a július végén Hágában megrendezendő lovas világjátékok hivatalos szállítójává. Piet Hamstra, a KLM Cargo élő állatok szállításáért felelős igazgatója szabadidejében lótenyésztéssel foglalkozik, de minden állatért rajong. A lovas játékok miatt ebben a hónapban Hollandia lóállománya ideiglenesen 800-1000 lóval bővül. Sok paci közúton érkezik majd, hiszen egyetlen idomár sem szívesen „ülteti” kedvencét repülőgépre, ha megoldható a közúti szállítás. Ennek ellenére évente több ezer ló repül a KLM, a Lufthansa és az Air France gépein. — Bár a lótulajdonosok általában pénzes emberek, nem szívesen áldoznak a szállításra. Kereskedővér folyik bennük, mindig alkudni akarnak — mondja Hamstra. A KLM Cargo gyorsan bekapcsolódott a nyolcvanas évek elején virágzásnak indult üzletbe. Kifejlesztette saját lószállító konténereit a hosszú légi utakra, és lószakértőket fogadott fel. A lovakat általában kettesével-hár- masával helyezik egy speciális gumi- padlójú konténerbe, amelynek a fala fakószürkére van festve, hogy nyugtassa az állatokat. A lovászok — akiknek nyolcvan százaléka nő — neveltjükkel együtt utazhatnak. A KLM konténer- jeiben ugyanis van egy elkülönített rész a lovász számára, hogy onnan nyugtathassa a lovat. A KLM az egyetlen olyan légitársaság, amely engedélyezi a lógondozóknak, hogy mindenféle biztonsági öv nélkül álljanak fel- és leszállás közben is. A szállítási igazgató a KLM sikerét a gondoskodással magyarázza: a lovak nem élettelen teherszállítmányok, hanem valódi utasok. Repülés közben ők is végigélik azt a félelmet és feszültséget, mint az emberek. Egy házasság sok balszerencsével Nem kezdődött igazán felhőtlenül annak a brit párnak a közös élete, akiket esküvőjük alatt és után többszörös pechsorozat tett próbára. Most a nászúton pihenik ki a házasélet kezdetének megpróbáltatásait. A menyasszony fivére az esketési ceremónia alatt elájult a hőségtől, az újdonsült asszonyka pedig a szállodába visszaérve asztmás rohamot kapott a kezében tartott virágoktól. Méghozzá úgy, hogy. kórházba kellett szállítani — írta a Reuter. Másnap a férj családján volt a sor: fivérének, aki a párt a repülőtérre szállította volna a kanári-szigeteki nyaraláshoz, kigyulladt a kocsija. A tüzet végül is üdítőitalokkal oltották el. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor az esküvőről készült videokazetta is eltűnt: az egyik barátnak kölcsönadott kazettát a barát házába betörő rablók magukkal vitték. A menyasszony anyja ennek ellenére úgy nyilatkozott, hogy továbbra is derűlátóak: a sok balszerencse közepette mindennek a humoros oldalát nézik. Első lépésként fizikai alkalmassági vizsgán vesz részt az a 106 lány, akik nem mindennapi eseményként a Bolyai János katonai főiskolára jelentkeztek Egyedülálló szkarabeuszgyűjtemény Németország és Svájc hosszú évek óta ádáz harcot vív egy különleges magángyűjtemény birtoklásáért. A világon egyedülálló kollekció a Földünkön élő 100-150 ezer különböző szkarabeuszfajtának több mint 2 millió példányát vonultatja fel. A gyűjtemény tulajdonosa a megboldogult George Frey német üzletember volt. Nemrég egy müncheni bíróság a svájciaknak adott igazat, és elismerte Svájc, nevezetesen a bázeli természet- tudományi múzeum tulajdonjogát az egyedülálló kollekcióra. Az 1976-ban elhunyt üzletember örökösei hét éven át vitatták: kit is illet a „hagyaték”. Az ítélettel maradéktalanul elégedett svájci múzeum vezetőinek most már csak az okoz fejfájást, hogyan érvényesítsék tulajdonosi jogosítványaikat a gyűjtemény felett. A gyűjtemény ugyanis jelenleg a müncheni Zoológiái Múzeumban van kiállítva — számolt be az AFP hírügynökségnek Michel Bran- cucci, a bázeli múzeum konzerválási szakembere. A szkarabeuszok esete valóban elég szövevényes. 1991-ben a bajor közigazgatási bíróság „nemzeti jelentőségű kulturális örökségnek” nyilvánította a kollekciót. Ami azt jelenti, hogy az nem hagyhatja el Németországot, csak a német belügyminisztérium különleges engedélyével. A baseli múzeum annak rendje és módja szerint meg kívánja szerezni az engedélyt, és reménykedik, hogy jogos tulajdonát mihamarabb hazaviheti. Ha, a szükséges .engedélyt mégse sikerül megszerezni, Brancucci szerint áthidaló megoldást kell keresni. Ez ügyben a svájci múzeum kitartó munkatársa már fel is vette a kapcsolatot két szomszédos német város: Lörrach és Weil elöljáróival, hogy a szkarabeuszokat a német oldalon, a két település egyikén állítsák ki. Bázel csupán néhány kilométerre van a svájci-német határtól. George Frey örököseinek még lehetőségük van, hogy fellebbezzenek a müncheni bíróság döntése ellen. A közönséges nevükön csak gala- csinhajtóként emlegetett, de az ókori egyiptomiak által egykor szentként tisztelt ízeltlábú miatti háborúskodás lényegében George Frey halála után kezdődött, amikor özvegye férje gyűjteményét kölcsönadta a baseli múzeumnak, majd oda is ajándékozta volna. George Frey további örökösei azonban nem értettek egyet az özvegy döntésével, és az apai örökséget sietve áthozták német területre, a müncheni Zoológiái Múzeumba. Frey leszármazottai, akik apjuk révén bajorok, úgy vélekednek, hogy a fantasztikus gyűjteményt Bajorországban, és nem Svájcban kell kiállítani. Kezdeményezésükre hosszú jogi huzavona kezdődött. Frey úr gyűjteményének értékét 1977-ben 2 millió svájci frankra becsülték. Abban az időben az özvegy pénzért akarta eladni a baseli múzeumnak, de gyermekeinek ellenkezése miatt megmakacsolta magát, és mintegy dacolva velük, egyszerűen oda akarta ajándékozni — avat be a szkarabeuszok hányattatásának történetébe Brancucci, aki szerint az örökösök amúgy nem táplálnak semmiféle tudományos érdeklődést a galacsinhajtók iránt. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy a néhai Georgetg Frey néhány évvel halála előtt már el akarta adni gyűjteményét a bajor államnak, amelynek azonban akkor nem igen akaródzott, hogy költségekbe verje magát a zoológiái ritkaság miatt. Mára viszont bajor földön szeretnék tartani a gyűjteményt.
