Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-15 / 97. szám
UJ KELET 1994. július 15., péntek 7 A címünkben szereplő, már-már I szállóigévé magasztosult mondat I századunk egyik leghíresebb | bűvészének, illuzionistájának Ro- | dolfó műsorának elengedhetetlen I kelléke volt. Természetesen egy I bűvész nem tud létezni csak egy mon- I dattal. Megszámlálhatatlan bűvész- I ládáinak misztikus titkaiba tekinthet- I nek be mindazok, akik ellátogatnak * a mátészalkai múzeumba, és megné- § zik a többszörösen kitüntetett művész 8 tiszteletére rendezett emlékkiállí- I tást. 1911. május 16-án született Buda- I pesten. A családi hagyomány szerint | első trükkjeit egy kínai gyöngyárustól I tanulta, akit kimentett a Duna | lágymányosi szakaszán az örvénylő I vízből. I Az ambiciózus bolti alkalmazottat | Odry Zuárd a Magyar Amatőr Má- I gusok Egyesületének elnökségi tag- I ja karolta föl, és vezette be a „profi” I előadóművészek világába. 1931janu- j$ árjától — a Royal Orfeumban tartott I nagysikerű vizsgaelőadása után - lett | tagja a Magyar Artista Egyesületnek. § A harmincas években olyan nevekkel § együtt lépett színpadra a Moulin Rouge mulatóban, mint a két Latabár, Feleki Kamill, Halmai Imre és végül, de nem utolsó sorban Alfonzé. Az 1960-as évtől kezdve állandó és kedvelt vendége a világ mulatóinak. Bejárta Párizst, Londont, Brüsszelt, Luxemburgot. Jó két évtized alatt 50 alkalommal lépett föl Zürichben. Ötvenedik születésnapján „Érdemes Művészi” címmel tüntetik ki, majd 1971-ben megkapja a „Kiváló Művész” címet is. Utolsó nyilvános fellépését 1986 január 13-án tartotta a Mikroszkóp Színpadon. Rodolfó a „bűvészek királya — a királyok bűvésze” 1987. január 25-én hunyt el. Garamvölgyi Imre Nyaralás- Azért is megmutatjuk azoknak a nyamvadt Kovácséknak, hogy nem csak Florida van a világon... Hol a poggyász? , A 4. vágánynál kérem vigyázzanak, a vonat azonnal indul Debrecenbe!" — késve érkezett, sietne is — gondoltam. Álltam az ablakban, nézelődtam és vártam, hogy meglóduljon a szerelvény. Egy férfi nyugodtan sétálgatott közvetlen a vagonok mellett. Ha fel akar szállni, ő is siethetne — jutott eszembe, de hirtelen megállt az ablakom alatt. — Tessék mondani, sokára megy ez a vonat? .—Máris indul, ugorjon fel gyorsan — tanácsoltam neki. — Fenn hagytam a poggyászom — válaszolta, és lassan tovább bandukolt. Követtem a tekintetemmel, mikor végre nekiveselkedett a mozdony. Éppen ideje volt már. A kalauzok még az ajtóban álltak, a vonat döcögésbe kezdett, mikor a barnaruhás férfi odaszólt nekik: — Kérem szépen, fenn hagytam a csomagom. Az egyik jószív jegyei lenőr körözni kezdett a karjával. Az így is késve, éppen elindult vonat megállt, az utasok türelmetlenül tekintgettek ki az ablakon. És akkor emberünk, mielőtt még alapos kutatásba kezdett volna, feltette a kérdést: — Legyen szíves, kalauz úr, ugye ez a vonat jött Debrecenből? Koroknai Edit Felrobbantották Nem kis ijedtséget okozott egy a II. világháborúból visszamaradt 70 mm- es magyar gyártmányú tüzérségi lövedék az ungvári Sziget utca lakói körében. Az egyik lakóház átépítése során, a földmunkákkal foglalkozó munkások akadtak rá a veszélyes leletre. Szerencsére baj nem történt, mert nyomban értesítették a tűzszerészeket. Miután a helyszínt biztosították, a környékbeli házakból biztonságba helyezték a lakókat, a tűzszerészek kiemelték a lövedéket, majd a közeli lőtéren felrobbantották azt. Az utóbbi hetekben egyébként gyakoriakká váltak a hasonló esetek. Egy nagybereznai fiatalember például a kezeit vesztette el azért, mert megpróbált egy katonai robbanószerkezetet szétszedni. Néhány nappal korábban pedig négy kisgyermek vált áldozatául a katonák hanyagságának. Nem sokkal a tragédia után, a baleset színhelyéhez közel tucatszámra találtak az ellenőrző-bizottság tagjai fel nem robbant tankgránátokat. Hasonló veszélyes leletre bukkantak egy Ungvárhoz közeli tó medrében is. Bacsa Nincs megállás, szünet, cigizés Mosogatás iindauban- Rendben van uram, de már csak 2 márkánk maradt... (Ifj. Csizmadia Attila rajza) Családosként, munkanélküliként türelmetlenül vártam azt a napot, amikor Németországban konyhai kisegítőként megkezdhettem a 3 hónapos szerződésem letöltését. Az újságok hirdetései, ismerősök és ismeretlenek véleményei egyre csak fokozták a vágyat: irány külföld, a lehetőségek gazdagsága, a boldogulás kései kezdése. Izgalmas csomagolás: szótárak, könyvek, térképek, családtagok fényképei, kedves tárgyak és egyebek. Indulás. Zakatol a vonat, rohan a táj, homályosodik a szem. Magyarország-Ausztria-Németország. Távolodok. Kilométerben és lélekben. Egyikben, másikban, vagy mindkettőben? Miért? Kell ez nekem? Jó lesz ez? Ki tudja? Esőben érkezem. Kevés német tudásommal tájékozódom. Végre megtalálom a címet. Már várnak. Szolid üdvözlés, megmutatják a szobámat. Elfoglalom a helyemet, kipakolok, berendezkedem. Az első nap a pihenésé, séta, majd városnézés következik. Az éjszakám nyugodtan, csendben telik. Jól alszom. ’ A második nap már dolgozom. Pontos időbeosztás van, tól-ig rendszerben. Napközben szünet, délután ismét munka zárásig. Sütés,főzés, mosogatás, takarítás. A munkaidő alatt nincs megállás, szünet, cigizés, stb. Néhány nap múlva fokozódik g tempó. A munkahelyen a mozgást, közlekedést, munkavégzést „kocogóra” kell venni. Más a tempó, mint otthon. Futás, rohanás, futás, rohanás, nincs megállás. Lazítani csak ebédidőben lehet. Gyakori a túlmunka, magyarnak és németnek egyaránt. Ezt mindenki zokszó nélkül végzi. A fegyelem katonás, az utasítás egyértelmű. A végrehajtás csak egy lehet: pontos, gyors és eredményes. Jó ez a tempó, meg lehet szokni. Valamit valamiért. Kell a pénz? Akkor dolgozz, ne nyafogj! Hetente két nap a pihenésé. Lehet olvasni, napozni. Szórakozni nem nagyon. Minden drága, szűkösen kell élni. Munkanapokon az egyszeri étkezés ingyenes és jó. Saláták, húsok, köretek és napi három pohár üdítő. Nekem kis kiegészítéssel elég. Szabadnapokon az étkezés szegényesebb: kenyér, vaj, tej. A napok, hetek rohannak, ha tehetem átmegyek Ausztriába és Svájcba. Főleg gyalog. Kezdetben 10-20 km a napi adagom, a végén már 90-100 km. Bírom a tempót, edzett lettem. Talán az is voltam. Mit érek vele? Nem sokat. Vége. Lejárt a szerződésem. Mennem kell haza.Menjek, vagy maradjak? Induljad el máshová? Megszerettem Németországot és ezt a három ország által határolt vidéket. Lindau-Bregenz-Szt. Gallen. Egyszer talán még visszajövök. Ismét zakatol a vonat, rohan a táj, tisztul a szem. Hazaérkeztem. Simon András Maffiaháború Még el sem ültek a hullámai annak a merényletnek, amelynek áldozata a szimferopoli alvilág egyik ismert alakja, Viktor Basmakov volt, akit a saját otthona udvarán egy motorkerékpárról lőttek szitává, amikor a városban újabb gyilkosságok történtek. A Kalinka presszóban gyűltek egybe a néhai Basmakov rivális bandáinak főnökei, hogy osztozzanak a hagyatékon. A vezérek azonban sehogyan sem tudtak egymással zöldágra vergődni. Végül, hatalmas tömegverekedéssé fajult az osztozkodás. A bunyó közben, egyesek a fenyverüket sem általlották bevetni. Az eredmény három súlyos sebesült és négy halott. Életét vesztette Jevgertyij Podanev, a szevasztopoli maffia főnöke is. Utóbbi temetéséről hírt adtak az ukrán sajtótermékek is. A tudósítások szerint hat páncélos harckocsi kísérte, vagy inkább fedezte a gyászmenetet. A főnök halála persze nem maradhatott megtorlatlanul. A múlt csütörtökön Jaltában egyszerre négy személyt végzett ki a maffia. Az áldozatok személyazonosságát még nem sikerült megállapítani. Az viszont bizonyos, hogy a maffiaháború következtében a gyilkosságok száma már jóval meghaladta az egész múlt évi termést.-bMegyénkből elsiürmnottak „Az én kamerám addig fog működni Tibetben, ameddig nem lesz szabad ez az ősi nép. Én szeretnék lefotózni emberi Karmai széleket. Aztán amikor ez sikerül, tokaji bort fogok termelni.” (Normantas Paulius) Csutkái Csaba és Antall István Elszármazottak című kiállítása a nyíregyházi Városi Galériában látható (Bozsó Katalin reprodukciója) Múzeumi tábor Kisvárdán A nyíregyházi Jósa András Múzeum egyhetes tábort szervezett a történelem iránt érdeklődő általános iskolások számára. Július 4 és 8 között tizennégy felső tagozatos diák ismerkedhetett meg közelebbről a múzeumban végzett feladatokkal dr. Kuknyó Jánosné vezetésével. A kisvárdai Ili. Számú Szakmunkás- képző Intézet kollégiumában volt a szállásuk, s itt végezték a gyakorlati foglalkozásokat is. Avatott szakemberek irányításával betekinthettek a régészek munkájába: egy teljes emberi csontvázat tisztítottak meg és raktak össze. Emellett diákkal kísért előadáson is találkozhattak a gyerekek az ásatásokat végzők feladataival. Szerepelt a programban rongybaba- és sárkánykészítés, városnézés, könyvtár- és múzeumlátogatás, akadály- verseny és számháború. Mint látható, játékos feladatok színesítették a munkával eltöltött időt, amelyekből szintén nagyon sokat tanulhattak a gyerekek. Megismerték Kisvárda történetét, nevezetes épületeit, a Várkertben pedig ügyességükről és elméleti felkészültségükről adhattak számot a néhány főiskolás által szervezett akadályversenyen. A lányok és a fiúk két csapatot alkottak s végül szoros küzdelemben a versenyt és a számháborút egyaránt a lányok nyerték meg. A délelőtti munka fáradalmait minden délután a strandon sikerült kipihenni, de nem maradhatott el a fagylaltozás sem. A gyerekek jó hangulatú hetet töltöttek Kisvárdán. Ahogy Pásztor Nikolett — az egy ik táborozó — megfogalmazta: „Pihenünk, tanulunk, szórakozunk és jól érezzük magunkat. Nekem nagyon tetszik ez a tábor”. Azt hiszem, ez a vélemény a szervezők igyekezetét igazolja. Jó munkát végeztek. Gratulálunk! Jurás László
