Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-15 / 97. szám
UJ KELET 1994. július 15., péntek Amíg a mentő meg nem érkezik... Ne gyógyítson - segítsen Az állampolgárok elsősegélynyújtó kötelességét törvény szabályozza, miszerint mindenki köteles a tőle elvárható segítséget megadni bajba jutott társának. Tíz éve tesznek alapfokú elsősegélyvizsgát a leendő gépjárművezetők. Közel képéve a Vöröskereszt végzi a vizsgáztatást szigorított formában: az írásbeli vizsgát felváltotta a szóbeli és gyakorlati vizsga. (Addig csak az autóbusz- vezetőknek kellett így vizsgázni.) Dr. Vraukó Tamás mentőorvos, elsősegélynyújtó vizsgabiztos: — Sokan kritizálnak bennünket a szigorúság miatt. Pedig a törvény szövegezése alapján már a laikus elsősegélynyújtó is felelősségre vonható szakmai hibák miatt. A „tőle elvárható segítség” azt jelenti, hogy mindenki a képzettségi szintjének megfelelően kötelezett az elsősegélynyújtásra. Ezek a tanulók alapfokú vizsgát tesznek, tehát ezt a szintet nyújtaniuk kell a vizsgán. Egyetlen vizsgabiztos sem vállalja azt a felelősséget, hogy a követelményeket nem teljesítő, képzetlen vizsgázónak alapfokú elsősegélynyújtó bizonyítványt adjon. —Hogyan készülhetnek fel a „diákok" ? — Megyénkben általában az a gyakorlat alakult ki, hogy az autósiskolák megszervezik az elsősegély-tanfolyamokat is. Összeállítottunk egy oktatói szaknévsort, melyet a képző szervek rendelkezésésre bocsátottunk. A vöröskereszt ad oktatási tematikát, tanköknyveket, segédeszközöket. A vizsgaeredmények tükrözik az egyes oktató szervezetek kapcsolatát a Vöröskereszttel és a szakmai színvonalat meghatározó vizsgabizottsággal. Sajnos a vizsgázó érdekeit képviselő ajánlataink nem kötelezőek, de ennek ellenére az autósiskolák többsége elfogadja. Megfelelt minősítést csak az a vizsgázó kaphat, aki az életmentő gyakorlati feladatokat kifogástalan szinten bemutatja, és számot ad elméleti felkészültségéről. Ha a „diák” olyan kérdésre nem tud válaszolni, hol az ismeretek hiánya a beteg halálát eredményezheti, akkor sikertelen a vizsga. Egyszerűen fogalmazva: ha a beteg meghalhat, a tanuló megbukik. Pótkérdés nincs, mert egy balesetnél sem kérhet pótbeteget! — Mint gyakorló mentőorvos találkozik-e vizsgabiztosi munkájának eredményével? — Mióta bevezették a szóbeli-gyakorlati vizsgát, mintha nem félnének annyira a laikusok a sérültektől. Két év munkáján még nem látszik a magatartás-formáló erő, de a jelek azt mutatják, hogy a jövőben ebben is változás lesz. — Mikor érezheti az elsősegély- nyújtó, hogy feladatát jól látta el? — Először is legyen tisztában a feladatával. Ne akarjon gyógyítani! Feladata annyi, hogy a baleset közvetlen következményeit elhárítsa, és a beteg állapotromlását megakadályozza. Amíg a mentő meg nem érkezik a sérült ne vérezzen el, ne fulladjon meg és ne romoljon az állapota. Ha ez így történik, akkor később lesz kit meggyógyítani. Sipos József Meleg meleg meleg A legtöbben ilyenkor a hűvösre húzódnak, de mi van azokkal, akik a nap nagy részét kint kénytelenek tölteni? Megkérdeztem néhány embert, hogy bírják ezt a hőséget? Badarász Mihályné, pék: , — Nagyon szenvedünk! Alig bírjuk már. Napi 8-9 órát dolgozunk, de igen nehéz. Ventillátor van ugyan, amit viszont nem használhatunk, mert összekeveri a lisztet. Most meg még nehezebb, mert csak ketten vagyunk 18 féle süteményre, amiből naponta 6-700-at kell csinálni! Orosz Szilárdné, könyvárus: — Igaz ugyan, hogy árnyékban dolgozom, de a délutáni órákra már én is alig bírom. Ráadásul elvállaltam a pattogatott kukorica árulását is! Lehet, hogy hozok magammal egy napernyőt, hátha az segít. Kevesen veszik a könyveket,és a kukorica is nehezen fogy. Hiába, ilyenkor a fagyi a sztár! Ezen felül még 1-2 modortalan vevő is megkeseríti a munkámat! Nyugdíjas nő, újságárus: — Én csak helyettesítek itt, mert jól jön a kis mellékes a nyugdíjamhoz. Sajnos, az üzlet nem megy, így még nehezebb ezt a kánikulát elviselni. 7 órát ülök itt, levegő alig van, a kis ventillátorom pedig semmit sem használ. Abban reménykedem, hogy nemsokára túl leszünk a nyáron, és akkor normális körülmények között lehet dolgozni. Az idősnek nyugalom kell Lakásból otthon Gacsály fiatal polgármestere Petra András mindig azon töri a fejét, hogy lehet évtizedekig mellőzött faluját európai szintűre fejleszteni. Miközben a telefonellátásjavításáért szaladgál, csendesen, ünneplő felhajtás nélkül átadták az idősek otthonát.- Június első hetében kezdtük a beköltözést, tulajdonképpen még most is ez zajlik. Jelenleg tíz fő elhelyezésében gondolkodunk, de igény esetén tizenöt idős ember kaphat itt gondozást.- Mitől függ, hogy hányán lesznek?- Eleve úgy terveztük, hogy a kihasználása miatt a megye bármely területéről szívesen látunk ellátásra szoruló időseket, akár házaspárokat is. Nyolcfős személyzet gondoskodik arról, hogy a nap huszonnégy órájában érkezés, orvosi ellátás, teljes ápolás könnyítése a hajlott korúak gondjait.- Nagyon szépen berendezettek a helyiségek, akár magánlakásoknak is beil- lenének.- Azért van ez így, mert valóban magáncélra használták ezt az épületet, szolgálati lakás volt. A téesznek nem volt pénze, hogy bevezettesse a gázt, ezért felajánlottuk nekik, mi kiépíttetjük a csatlakozó csonkokat, ha cserébe adnak valamit. így kaptuk ellenszolgáltatásként huszonötév tartós bérletre ezt a lakást. A Népjóléti Minisztérium pályázatán nyert hárommillió forintból pedig berendeztük. Remélem a már itt lakók, és az ezután ide kerülők igazi otthonra találnak itt.- Ez biztos így lesz - szólt közbe a beszélgetést hallgatva Veszprémi Bálintné hetvenhárom éves gondozott. - Tudja lelkem, az öregeknek már csak az ellátásra, nyugalomra van szüksége, mert aki egész életében dolgozott, az megérdemli a gondoskodást. Nem messze van saját házam is, de inkább itt élek, mert nem vagyok egyedül, igaz néha-néha még hazalépegetek napközben. Aradi Balogh Attila Lám én nem bliccelek. A jegyek bősz ellenőre a jegyre pillantva összeráncolta szemöldökét. És ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy már elmúlt fél kettő. Mondtam neki, hogy tudom, és köszönöm a felvilágosítást. Ő mondta, hogy nagyon szívesen. Mindössze 685 forintomba fog kerülni ez az információ, ugyanis délután nem érvényes a dlélelőtti jegy és a pótdíj éppen ennyi. Fogam összeszorítva adtam át neki bűnöm ellenértékét, és levontam a konzekvenciát: ne utazz, ha csak jegyed van és órád nincsen... Garamvölgyi Imre Megvettem jegyem. Huszonnégy kemény magyar forintért. Csak ide a Korányira akartam menni a 7-es busszal. Délután fél kettő lévén sokan álltak a megállóban. Nem szoktam bliccelni, így sok sorstársammal egyetemben én is bedugtam megvett jegyem a lyukasztóba... Vagy két megállót mentünk, mikor felszállt a buszra a jegyek bősz ellenőre. A becsületes emberek nyugalmával vártam az ellenőrzésre. Kecses félmosoly vibrált szájam sarkában, amikor átadtam neki a bilétát. Isszuk majd a külföldi tejet? A Szabolcstejjel, illetve jogelődjével, a Szabolcs-Szatmár megyei Tejipari Vállalattal évek óta „bíbelődünk”. Hosszú utánjárással , az AVÜ-vel történt perlekedés közepette sikerült kimenekíteni egy veszteségre játszó társaság kezéből, majd egy sikertelen vezérigazgatói kinevezést kellett korrigáltatni, hogy végre ledolgozhassa a fővárosi tejipartól soha meg nem kapott tartozásait. 1993 decemberére rendbe is jött a részvény- társasággá szervezett üzem. Racionalizálta termelését, megteremtette önmaga likviditását és 55 millió adózás előtti nyereséggel zárta az évet. A szarvasmarha-tenyésztés hanyatlása, a tejfogyasztás mérséklődése mellett is sikerült választékot bővítenie, új piacokra betörnie, takarékos gazdálkodással, költségkíméléssel korábbi veszteségeit, elúsztatott jövedelmét pótolnia. Miután nyereségessé vált a vállalat, az ÁVÜ meghirdette „privatizációra” 1994. március 8-án írták ki a pályázatot, és április 27-ében szabták meg a pályázatok beadási határidejét. A kiírás szerint az Rt 458 milliós jegyzett tőkéjének ötven százalék plusz egy szavazattal bíró részvényeit szakmai befektetőknek, huszonöt százalék plusz egy szavazattal rendelkező részvények tulajdonjogát pedig a termelők részére, kárpótlásijeggyel történő vásárlásra kínálták. A kiírás, illetve a SZABOLCSTEJ Rt. iránt élénk volt az érdeklődés. 13 jogi személy vásárolta meg a vállalati ismertetőt és a pályázati űrlapokat. Mondják, hárman határidőre be is adták pályázatukat, de ebből csak kettő volt érvényes. Az MBO-MRP keretében elkészült pályázatot a belső menedzserek adták be, akik az ötven százalék plusz egy szavazatra feljogosító részvénycsomagért a részvények árának száznyolcvanöt százalékát „kínálták”. Kötelezték magukat, hogy hosszú távon nem bocsátanak el dolgozókat. Ötvenmillió forint erejéig tőkeemelést vállaltak. A másik elfogadott pályázatot a Bátor- trade Kft. adta be. Ők öt termelőszövetkezetből és egy másik (Ketabef Kft.) korlátolt felelősségű társaságból szerveztek egy konzorciumot. A konzorcium ajánlata a részvénycsomag árának százhetvenöt százalékos értékben történő megvásárlására szólt, s a konzorciumban részes 5 szövetkezet külön ajánlatot tett a huszonöt százalék plusz egy szavazatot jelentő „termelői részvények” kárpótlási jegyekért történő megvásárlására ötvenkét százalékos áron. A két kft. és az 5 szövetkezet megvásárolta volna tehát az értékesíteni szándékozott részvények hetvenöt százalék plusz két szavazatot érő csomagját 460-462 millióért. ígértek ugyan 150 millió forint erejéig tőkeemelést, de nem garantálták a munkások megtartását. Ezzel szemben a vállalati menedzserek a munkások teljes foglalkoztatása mellett az ötven százalék plusz egy szavazatot érő részvénycsomagért 423—425 millió forintot kínáltak fel. 1994. június 1-én az ÁVÜ Igazgatótanácsának 9 tagja érvénytelennek minősítette a pályázatot, s úgy döntött, hogy meghívásos alapon a 13 pályázati kiírást megvásárlót szólítja fel, tegyenek árajánlatot a cégre. Majd a legtöbbet ígérőnek adja oda. Lehet, hogy egy olasz vagy francia cégnek?! Akik csak piacot akarnak vásárolni?! Suttogás kezdődött ugyanis arról, hogy hallgatólagosan megvan már a tulajdonos. A kiírás is csak azért kellett, ■■■■■■■■■ hogy egyesek betekintést nyerhessenek a vállalat belső ügyvitelébe, gazdálkodásába, nehogy túlköltekezzenek, amikor ajánlatot tesznek. Mások arról beszélnek, hogy politikai rokonszenv alapján ítélik majd oda, a választások alkalmával tett szolgálatokért a SZABOLCSTEJ RT-t. A mendemondák, a legendák „kiszabadultak a palackból” Szól a fáma csúszópénzről, korrupcióról... egyebekről. Nevezgeti is azokat nevükön, akik megakadályozták, hogy ez vagy az a pályázó „labdába rúghasson”. Joggal?! Jogtalanul?! Döntse el ki-ki meggyőződése és gusztusa szerint. Én csak azon csodálkozom, hogy az ötven százalék plusz egy szavazatot érő részvénycsomagért kínált 185 és 175 százalékos árfolyam között meghúzódó 23-24 millió forint különbözetet az ÁVÜ kevésnek találta, még akkor is, ha az ennyivel többet kockáztatók garantálták, hogy a menedzserek mellett tulajdonhányadot kap minden dolgozó, s akik eddig innen „ették kenyerüket”, azok ezután is tehetik. Mint is érdekli a Pesten székelő ÁVÜ alkalmazottait, hogy Szabolcsban hányán kerülnek utcára. 60 ezernek vagy 60 ezer 200 embernek nincs munkája, a Pozsonyi úton majdnem mindegy. Úgyis az államnak kell fizetni a munkanélküli-segélyt, a szociális-járadékot. A munkanélküliek után a Társadalombiztosítási járulékot is. És a szabolcsi, szatmári, beregi munkanélküliek panasza úgysem hallik fel a Dunapartra. Majd megkapja a Szabolcstej Rt. egy külföldi vállalkozó. ígér majd szépeket, s 1-2 év múlva olasz, francia tehenészek tejét ihatja drága magyar forintokért a szabolcsi, szatmári, beregi munkanélküli. Mert az ország egy régió lakossága egy-egy döntésnél nem fontos. Elég csak a főkönyvet nézni. Abban sem számít 23-24 millió, ha azt olyanok kínálják, akik két év alatt a legnehezebb körülmények között bizonyították, hogy értenek a szakmájukhoz, a megélhetésük függ munkájuktól. Kérdezem lemondóan az ÁVÜ illetékeseit; „Mert ők nincsenek benne a kegyeltek kosarában?!” Választ aligha kapok rá, hát csak kérdezem halkan, csendesen, míg el nem fogy a szabolcsi emberek türelme. Takács Péter
