Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-14 / 96. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. július 14„ csütörtök 3 Árva kis Mauglik otthona Sóstói menedékhely Távol a város zajától, az erdő szélén a hatvanas években épült meg Nyíregyházán az Anyás Csecsemőotthon. Az öreg falak azóta már több száz édesanyának és babának nyújtottak menedéket. A fák árnyékában apró gyerekek játszanak. Hangos kacagásuk olyan, mintha ezernyi csengő csilingelne a fenyők ágain. Boldogok, önfeledtek. Itt mindent megkapnak, „csak” családjuk nincs. Vannak itt felnőtt lányok is. Sokukból ki sem nézné az ember, hogy mar új életet hoztak a világra. A jórészt intézetben nevelekedett leányanyák itt találkoznak először a család, a valakihez tartozás gondolatával. Gyermekorvosok, gondozók segítségével tanulják meg mindazt, ami egy egészséges légkörben felnőtt fiatal anya számára természetes. Érthető hát, ha az első hetekben félve, remegő kezekkel nyúlnak újszülött babáik felé. A mindőjükben ott szunnyadó ösztön azonban hamar felébred, nemsokára maguk etetik, fürdetik a piciket. Sokuk még a nyolc általánost sem végezte el, itt bent az otthonban pótolja a lemaradásokat. Főzni, mosni, felelős emberként gondolkodni tanulnak. Az ellátásért nem kell fizetniük. Olyan ez a lányok számára, mintha a már megszokott, intézeti élet folytatódna tovább. Hiába azonban a nevelők, óvónők gondoskodása. Sok kisgyerek nem érezheti a meleg anyai ölelést. Őket csak úgy „belökték” ide. Ha fele olyan szerencsések, mint a hároméves Bianka, aki új szüleivel Kaliforniában él, békés családot kapnak. Ha nem, akkor a sok kis Maugli csak lefekvés után álmodhat magának egy anyukát. Síkú Tímea Még mindig hármasával veszi a lépcsőket Az igazgató elköszön Ha egy igazgató távozik, s a helyébe lépő új vezető „régivé varázsolja” az előtte lévőt, mindig felmerül a kérdés, vajon miért hagyta ott ezt a magas pozíciót a leköszönő? Ki kell ábrándítani azonban a pletykaéhes delikvenseket, hiszen az OTP volt nagyfőnökét egészen hétköznapi okokból búcsúztatták el kollégái. A nyugdíjasok tábora szélesebb lett, Körtély Sándor aktív tevékenysége az évek gyarapodásával befejeződött. — A visszavonulást azért találták ki. hogy az embernek legyen ideje aktívan pihenni. Ez puszta matematika, betelt a hatodik „x” — magyarázza vidáman. — Soha nem unatkoztam életemben, s remélem, ezután sem fog előfordulni. Rengeteg elolvasatlan könyv halmozódott fel az utóbbi időben, s vásárolni is szoktam egyet-egyet. Most lesz elég időm olvasgatni. Bár még csak egy hete nem járok dolgozni, s a felmondási időmet töltöm — valódi nyugdíjas csak szilveszterkor leszek —, kertügyben és családi dolgokban máris sikerült néhány restanciámat teljesíteni. A telkem nem túl nagy, de a füvet le kell vágni, a dudvát kigyomlálni, szóval van elég szöszmötölnivaló. — Számba vette már, mi az, amit a jövőre bízott? — Most már nincs szükség arra, hogy ilyesmin törjem a fejem, hiszen akinek átadtam a stafétabotot, régi munkatársam, együtt alakítgattuk az OTP-t. Egyszerűen folytatni kell az elkezdett munkát, így efelől nyugodt vagyok. Látom azonban, hogy az integrálszá- mítógépes rendszer kialakításával — mely lehetővé teszi, hogy minden egyes gazdasági mozzanatról pontos információink legyenek, s például Sopron és Nyíregyháza között pillanatok alatt le lehet majd bonyolítani egy tranzakciót — a technikai újítás garantálja az eredményes működést. Persze ez dolgozóinktól is sokoldalúságot követel majd, de a jövőben versenyképesek maradnak, s jobban oda tudnak figyelni a lakossági, banki feladatokra. — Van-e olyan álma, melyet ezentúl megvalósíthat? — Legnagyobb vágyam, s ez a családomé is, hogy eljussunk a Szentföldre. Bár most zűrösek egy kissé ott a dolgok, oda el kell mennünk. Ezenkívül imádok vezetni, ezer kilométeren felül sem fáradok el. Egészséges vagyok, s igazából még rá sem döbbentem arra, hogy öregember lettem. A munkatársak elköszöntek tőlem, és természetesen beleestem a „békaperspektívába”, azaz alulról nézem a világot, mégsem fogadtam el a további tanácsadó munkára csábító ajánlatokat. Ha mégis meggondolnám magamat, szerintem a mai, fejlett társadalmi munkamegosztásban talán nekem is jut majd egy szeletke. — Kiváncsi lennék, hogy indulna el, ha újra kezdhetné? — Ugyanabba a folyóba sem lehet kétszer belelépni, s nem is biztos, hogy ugyanilyen munkakörből mennék nyugdíjba. Az igaz, hogy nem szívesen lennék fiatal, inkább olyan negyven-ötven között. Én akkor szerencsés helyzetben voltam, hiszen olyan időszakban és olyan állásokban dolgozhattam, melyek rokonságot mutattak egymással. Sok fejlesztés felett bábáskodtam, s emlékekben is gazdag vagyok, de csak hadd maradjanak az enyémek. — A család átállt már arra, hogy nem jár dolgozni? — Tartalmában még ők sem, a jelzőben már annál inkább. Naponta hallom a megszólítást: nyugdíjas. Ezt el kell viselni, hiszen tényleg nem vagyok már fiatal, annak ellenére, hogy a lépcsőket még mindig hármasával veszem. Jó'barátaim is vannak, egy lányom, aki nemcsak a fogakat, de az igát is javában húzza. Van egy kiskutyánk, aki még engem is fiatalít, hiszen ő tizenhat éves, ami az embereknél már csodálatosan szép öregkornak számít. :— Igaz, ő nemigen tud kártyázni vagy sakkozni, de talán a barátok... — Sajnos, közülük én vagyok a legelső nyugdíjas, én kezdem a sort. Ennek ellenére sokat találkozunk, és az a jó az egészben, hogy az életem a legkülönfélébb szakmájú embereket rendelte mellém. Én végzettségem szerint közgazdász vagyok, s talán még egy közgazdász van rajtam kívül. Jókat fogunk dumálgatni, ha ők is nyugdíjasok lesznek... Hérc/.ki: Tünde Remélem, jó műnkét fog végi Vélemények a miniszterjelöltről Baja Ferenc személyében nyíregyházi miniszterjelöltje van az MSZPnek. Jó lenne-e nekünk, Szabocs-Szat- már-Bereg megyében élőknek, ha a környezetvédelmi és területfejlesztési tárca élén a helyi problémákat ismerő ember állna? — Ezzel a kérdéssel fordultunk az utca emberéhez Nyíregyházán. Havacs János, nyugdíjas: — Ez csak jó lehet. Azért csak ide húz HAVACS JÁNOS a szíve. Én is így vagyok vele, hiszen régebben labdarúgóedzőként és szakosztályvezetőként mindig a saját csapatomnak drukkoltam. Az is jólesik, hogy a világbajnokságon is csak ott vágyunk, hiszen az európaiak jól szerepelnek. Lehet, hogy ezt elfogultságnak nevezik, de nem tagadom, én így vagyok vele. Domoszlai Ferenc: — Születésem és nevelkedésem szerint is tősgyökeres nyíregyházi vagyok, de huszonkét éve New Yorkban élek. Szeretnék hazaköltözni, de ettől függetlenül mindig figyelemmel követtem a politikai változásokat. Örömmel vettem tudomásul azt is, hogy egy szabolcsi „fiú” talán a legmagasabb szinten fogja képviselni városunkat és megyénket. Ez nekünk csak JÓZSINK SARUI KVA hasznunkra válhat. Remélem, hogy jó munkát fog végezni, és sok sikert kívánok neki hozzá. Józsiné Sárái Éva pedagógus, Sza- bolcsveresmart:-— Nem ártana, hogyha a megyénket is képviselné az Országgyűlésben, hiszen a keleti országrészre ráférne, hogy az itteni problémák jobban előtérbe kerüljenek. Nagyné Lóránt Andrea, pedagógiai asszisztens: r NAGYNÉ LORANT ANDREA — Én azt hiszem, hogy ez mindenképpen jó, mert vannak olyan környezeti értékeink, amelyeket érdemes „jó kezekben” tartani. Biztos, hogy van még mit fejlődnie Nyíregyházának, mert az ország másik feléhez, pl. Sopronhoz vagy a Balaton környékéhez képest nagyon le vagyunk maradva. A hiba persze az itt élőkben is van. Tolnai József, fényező szakmunkás, jelenleg munkanélküli: — Figyeltem a nyilatkozatait. Baja Ferenc azt mondta, hogy szakértői korTOLNAI JÓZSEF * mányunk lesz, de hát, neki sem ez a szakterülete! Hajói tudom, a területfejlesztésben járatos, de a környezetvédelemben nem. Tehát legjobb esetben ez egy „félszakértői” kormány lesz. Mindenesetre én nem nagyon bízom bennük. Dr. Nagy István, állatorvos: — Én személy szerint nagyon örülök DR. NAGY ISTVÁN annak, hogy Baja Ferenc személyében nyíregyházi miniszterjelöltünk van, azaz miniszterünk lesz. Elvárom és remélem, hogy a térséget támogatni fogja. A környezetvédelemre és a területfejlesztésre nálunk is szükség van, s én úgy gondolom, hogy a megye érdekeit is képviselni fogja. Dr. Sáhy Árpád, belgyógyász: — Az ő személye feltétlenül előnyös lenne. Amit tud, biztosan meg fogja tenni. bár várható, hogy mindez a pénzügyi DR. SÁHY ÁRPÁD lehetőségektől is függ majd. Egy vele készült riportban láttam őt, s nagyon szimpatikussá tette, hogy előre leszögezte, nem személyek és csoportok érdekeit akarja képviselni a jövőben. Én még azt is el tudom képzelni, hogy sokan megkeresik és zaklatják majd őt a régi ismeretségre és barátságra való hivatkozással, kérvén, hogy ezt vagy azt intézze el. A nyilatkozatában ügyesen tett, hogy leszögezte, ez így nem fog menni. Vari,a Attila Fotó: Csonka Róbert
