Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)
1994-07-13 / 95. szám
ÚJ KELET A turisták nem mennek Pétervárra Kelet Párizsa Szentpétervár Kelet Párizsa lehetne, de a nyugati turisták inkább orosz Vadnyugatnak tartják, s ezért elkerülik. - Még csak nem is tervezhetünk, nem beszélve arról, hogy nem építhetünk új szállodákat, mert a bűnözéstől való félelem szétrombolta a piacot - mondta a Reuter brit hírügynökség tudósítójának Andrej Nadirov, a város idegenforgalmi bizottságának vezetője.- 1993-ban egymillió látogató érkezett a városba, - ez fele az 1985. évi látogatók számának. Oroszország új gengszterelitje kemény harcot folytat a városban, hogy megszerezze az ellenőrzést minden vállalat felett a szállodáktól a bankokig. A hivatalos rendőrségi statisztika szerint a múlt évben 1115 külföldi vált a bűnözés áldozatává Szentpéterváron. Anatolij Szobásak polgármester mindent elkövet, hogy növelje Szentpétervár vonzerejét. Nemrég rendezték meg a Nagy Fehér Éjszaka Zenei Fesztivált, amelyet azért neveznek így, mert a városban nyár közepén éjszaka sincs sötétség. Július végén nagyszabású sporteseményeket rendeznek. A helyi újságok azonban azt jelentik, hogy gengszterbandák tűzharca mindennapos a város külső kerületeiben. Az idegenforgalmi bizottság vezetője úgy becsüli, hogy a turizmus visszaesése miatt a város 1993-ban fél milliárd dollár jövedelemtől esett el. Szentpétervár vezetői is azt remélik, hogy Jelcinnek a gengszterek ellen intézett hadüzenete javítja majd a helyzetet. Jevgenyij Lukin, a szentpétervári titkosszolgálat szóvivője viszont azzal érvelt, hogy a banditák akciói nem irányulnak külföldiek ellen.- Gengsztereink számára a turizmus hasznos -mondta. - A külföldi turisták olyan hoteleket, boltokat és éttermeket látogatnak, amelyek egy része a maffia tulajdonában van. Egyetlen intelligens gengszter sem okoz kárt a jó üzletnek azzal, hogy a külföldi turistákat fenyegeti. A nagyecsedi katolikus templom bejáratát gyönyörű faragott harangláb ékesíti Fotó: Zefi Kolbász és bor a lányokért! Tánc a rablókkal Öt hektoliter bort és száz méternyi kolbászt követeltek váltságdíjul ,,az emberrablók" az Olaszország középső részén fekvő Teramóban, ahol nyoma veszett a nemzetközi ifjúsági kézilab- datomán résztvevő teljes magyar csapatnak. A lányok és az együttes vezetője vasárnap délután tűnt el a sportolók szálláshelyéről, nem sokkal később egy ismeretlen telefonáló jelentkezett a szervezőknél a fenti követeléseket ismertetve. Bár az első pillanattól meglehetősen gyanúsnak látszott a csoportos ember- rablási história, a rendezők a helyi rendőrséghez fordultak, ahonnan azonnal értesítették az olasz belügyminisztérium illetékeseit és a magyar diplomáciai képviseletet. De mire mozgásba lendült volna a terroristaellenes ügyosztály és a diplomácia gépezete, a teramói rendőrök az „emberrablók" készséges együttműködésével megtalálták a magyar lányokat a város közelében lévő Eden szállodában. A csínyt a város egyetemének tréfás kedvű hallgatói eszelték ki. A magyarokat nem kellett sokáig győzködni, készségesen átköltöztek a sportolók kissé spártai szálláshelyéről a nevéhez méltó szállodába, ahol az egyetemisták szobákat béreltek számukra. Hogy a ház elejét szó ne érhesse, a csapat- vezető elkísérte lányait, akik a rendőrök megérkezéséig boldogan úszkáltak a medencében, és táncoltak elrablóikkal. Miután a hatóság meggyőződött arról, hogy a lányoknak semmi bajuk nem esett, a mulatság zavartalanul folytatódott, majd megismétlődött másnap este a.sportolók szálláshelyén, ahová mindenki rendben visszatért. A hangulatot csak javította, hogy egy másik egyetemista csoport még a „váltságdíjat" is örömmel kifizette. Magyarok még nem estek áldozatul Bulgária nem biztonságos? Semmilyen belföldi forrás nem erősítette meg, hogy az elmúlt fél év során Bulgáriában magyar turistákat kiraboltak volna, vagy útközben fegyveresaek akadályozták meg továbbhaladásukat. Ilyen esetről nincs információja Bulgária budapesti nagykövetségének, a magyar Külügyminisztériumnak és az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak sem. Mint ismeretes, a napokban az MTI bolgár hivatalos szervek tájékoztatása alapján hírül adta, hogy az országban útonállók szervezetten, bandákba tömörülve rabolják ki a turistákat. Ebben az esztendőben bolgár rendőrségi adatok szerint 74 fegyveres rablást hajtottak végre, elsősorban azokon az útvonalakon, amelyeket külföldiek használnak. Bulgária budapesti nagy- követségén úgy tájékoztatták az MTI-t: nincs tudomásuk arról, hogy az idén magyar turistákat fegyveres támadás ért volna. Hasonlóan nem érkezett ilyen jellegű bejelentés a Külügyminisztériumba sem. A Külügyminisztérium bolgár referense azt közölte az MTI-vel, hogy nincs tudomásuk semmilyen olyan esetről, hogy magyar turisták szervezett útonállók áldozataivá váltak volna. Az Országos Idegenforgalmi Hivatalban elmondták: csupán a sajtóból értesültek arról, hogy Bulgária nem teljesen biztonságos a külföldi turisták számára. Nagy a valószínűsége azonban, hogy az országon áthaladó magyarok eddig minden baj nélkül érték el úticéljukat. Eddig ugyanis a hivatalhoz nem érkezett bejelentés fegyveres rablásról, esetleges útonállásról. A bolgár érdekeltségű Balkan Holiday Utazási Irodánál elmondták, hogy rendszeresen szerveznek utakat a bolgár tengerpartra. Sok esetben a magyar turisták egyénileg, saját személygépkocsijukkal jutnak el Bulgáriába, és eddig valamennyi megrendelőjük baj nélkül haza is tért. Az iroda egyébként azt javasolja a tengerpartra induló utasoknak, hogy a Kis-Jugoszlávián át vezető autópályát vegyék igénybe. Ez az útvonal ugyanis tapasztalataik szerint biztonságos, és a jelenlegi körülmények között a leggyorsabb. Elhagyottan, leromlott állapotban áll a falu végén a szatmárcsekei tájház. A csekei önkormányzat már régen fel akarta újítani, de furcsa módon a Hortobágyi Nemzeti Park fennhatósága alá tartozik. A szatmárcsekei önkormányzat meg akarja szerezni az épületet, hogy ez a látnivaló is a község kezelésében lehessen. Errefelé viszont biztonságosáé mint Bulgáriában. Kép és szöveg: V. L. A pszichológus tanácsai nyaralóknak Ne húzzuk be a kéziféket! Nyár elejére diák, pedagógus, gyári munkás és háziasszony egyaránt belefárad már az egész éves munkába, és egyre többet emlegeti a nyaralást. Napról napra tervezgeti, hogy mi mindent fog csinálni, amihez egész évben nem juthatott hozzá - illetve, hogy semmit sem fog csinálni két hétig... Jó-e az, ha egy tevékeny, folyton robotoló emberre hirtelen rászakad a semmittevés? így nem jó. A tapasztalat azt mutatja, hogy a túlhajszolt életmódot folytató emberek nem ritkán nem a munka dandárjában, hanem éppen a várva várt pihenés megkezdésekor betegszenek meg (pl. szívpanaszaik kezdődnek). Élettani kísérletek is kimutatták, hogy a felpörgetett tempó utáni hirtelen ellazulás nem kedvező a szervezet működésére. A lelkiállapot terén is érezhetünk kellemetlen hatást: a tevékenységhez szokott ember egy-két nap múlva unatkozik, és azt sem tudja, mivel üsse agyon a cammogó időt. Mindez attól függ, hogy kinek milyen a vérmérséklete és az életvitele, és milyen gyorsan, milyen mértékben vált. Ha a gyors tempó és a sűrű programok után hirtelen megáll körülötte az élet, az olyan, mintha erőszakosan behúznák a kéziféket egy rohanó járművön. Az utas a tehetetlenségi erő következtében még „rohanna” tovább... Ilyenkor nem megpihen, hanem inkább csak „leereszt” az ember, ami elég kellemetlen állapot. A megoldás a fokozatosság elvének érvényesítése. Ha valaki hosszabb időn át készül a szabadságra - gondolatban eltervezgetve, majd a szervezéssel, csomagolással tevékenykedve -, annak a szervezete és lelkiállapota több időt, lehétőséget kap az átállásra. Fokozatosan csengjen le a sok gond, baj, termivaló, amit óhatatlanul a fejünkben viszünk akkor is, miután kiléptünk a munkahely (az otthon) kapuján. Ne próbáljuk ingerülten elkergetni magunktól ezeket a gondokat, mert ha erővel próbáljuk elűzni („ne gondolj rá, most végre szabadságon vagy” jelszóval), akkor, mint az elhessegetett legyek, annál élénkebben csap- dosnak újra körülöttünk. Ehelyett gondolják át, mindent rendben hagytunk-e. Rendszerezzük magunkban az elintézett és el nem intézett dolgokat, melyek majd várnak ránk a szabadság leteltével. Ha mindent számbavettünk, és rendet raktunk a fejünkben, akkor hamarosan békében hagynak majd a gondolatok. Akkor viszont már legyen az idő a kikapcsolódásé! Ami természetesen nemcsak állandó he- verészés, hanem „aktív pihenés” (úszás, kirándulás, kerti munka stb.) is lehet. Jó, ha szabadság alatt egészen mással foglalkozunk, mint rendesen (ez az igazi kikapcsolódás). Helytelen, ha valaki a pihenését is beprogramozza: „most ennyi órát alszom”, „ma délelőtt csak lazítok”, „még ennyi napom van a pihenésre” stb., - mert így a szabadsága idejére is átmenti a feszes, kontrollált készenléti állapotot (amibe belefáradt). Az utolsó egy-két napban a fokozatos visszaállás, a munkára való lelki ráhangolódás következzen. Azzal a boldogító tudattal, hogy megújult erőnkkel könnyebben megy majd a munka, mint a szabadságot megelőző hetekben. És jövőre is lesz nyár...
