Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-12 / 94. szám

ÚJ wm 111 Főiskolai körkép felvételi után (I.) Tombol a nyár. Az iskolák bezárták ka­puikat, magányos ürességtől sóhajtoznak a folyosók. Vajon valóban ez a helyzet? Nyíregyháza négy felsőoktatási in­tézményében a folyosókon valóban csend van, de az irodákból és a tanulmányi osz­tályokról élénk zaj szűrődik ki. Nem is csoda, hiszen megérkeztek a felvételi ered­mények, sorra csörrennek a telefonok, iz­gatott szülők érdeklődnek csemetéjük tel­jesítményei felől. A tanárképző főiskolán dr. Hadházy Ti­bor főigazgató-helyettes válaszol a kérdéseimre:- A 114 szakpár közül még mindig a magyar-történelem, a földrajz-testnevelés és a könyvtár-történelem iránt volt a leg­nagyobb az érdeklődés. A régiek mellett új párosításokat is bevezettünk, ilyen a kémia-német vagy a rajz-olasz. Másod­jára indítjuk meg a 0. évfolyamot, ez a megoldás azoknak segít, akiknek nem sik­erült a felvételijük. Ok pénzdíj ellenében 6 hónapig tanulhatnak nálunk, s ha 80 százalék fölött teljesítenek, akkor felvételt nyernek iskolánkba. Július közepétől au­gusztus végéig jelentkezhetnek ezzel az igénnyel. A nyári programokat illetően im­már második alkalommal ad otthont a főiskola a határontúli pedagógusok inten­zív továbbképzésének. Eddig 134-en jelezték részvételüket a Felvidékről, Kár­pátaljáról, Erdélyből és a Vajdaságból. Juhász Gabriella Ágas-bogas lenek Nem lehetnem észrevenni azt a már komikus különbséget, mely a Sóstói út korlátjának festésén villog avagy rozs­dáink. Hogy mi lehet az oka a banális különb­ségnek, mely a biciklistákat a kemecsei. leágazástól az autóútra kényszeríti, ar­ról Nagy Lajost, a Városháza városüze­meltetési irodájának vezető helyettesét faggatom. — Természetesen mi is észrevettük a problémát, s nem maga az első, aki fi­---------i* ui —■ v.inpt ne w.sjy_ sen. ka pcsolatára sajnos még jellemző, hogy az ilyen jellegű munkákat nem hangolja össze. — Ez az apróság ezek szerint a tervek között marad? — Mi mindig mindent betervezünk, s egyfajta sorrendet állítunk fel a felada­tok között, azok szükségessége szerint. Ha azonban a 180 milliós tervek meg­valósítására csak hetvenmilliót kapunk, valamit muszáj háttérbe szorítanunk. -Amennyiben a fontosabb munkák vé­geztével befutnak a számlák, és ked­— A legfőbb baj azonban az, hogy a költségvetésből nem futja arra. hogy ezt a kis szépséghibát is kijavítsuk. A Közúti Igazgatóság ügyesebb volt, és a ráeső részt valóban a kívánalmaknak meg­felelően rendbe tette. A két intézmény vezően marad is egy kis pénz, belefogha­tunk a halasztott ügyekbe. — Az idén remélhetünk? — Talán úgy alakul az anyagi hely­zetünk. hogy lépni tudunk... Hercku Tünde Zuppa Inglese Cassata sicilia, mirtillo, amaréna, zuppa inglese. Nem, nem Olaszországban vagyunk, ez Magyarország, Nyíregyháza, főutca. Sétálunk, sétálgatunk, és azt sem tudjuk, mit látunk. Pedig látjuk, az egész biztos. Nézünk, nézegetünk, majd kimeresztjük a szemeinket. Aztán kicsit feljebb lendítjük a tekintetet és... igen ez már is­merős, határozottan jelent valamit. Elgon­dolkodtató, egyben idegfacsaró. Eszerint, itt potom 15 forintért osztogatják a cassa­ta siciliát, mirtillót, amarénát és még a zuppa ingleset is. Midőn mély töprengésbe merülünk, rá kell jönnünk, hogy ez totálisan logikus. Talán ha a magasba tekintenénk, megtudnánk... ... igen, megtaláltuk, ez az! Fennen hir­deti a tábla óriási, nyomtatott betűkkel, hogy ez csupán egy egyszerű, megszokott nyíregyházi fagylaltozó. Ezek után felfelé irányított szemgolyókkal fogunk sétálni, sétálgatni, nézni, nézegetni hazánkban, hogy időben megértsük, a cassata sicilia, mirtillo, amaréna, zuppa inglese nem mások, mint a hétköznapi fagylaltok ne­vei. És miután mindenre ilyen szépen rájöt­tünk, Scherlock Holmesnak is dicséretére váló logikával kinyomoztuk a titkot, hogy a zuppa inglese nem más, mint közönsé­ges magyar puncs... Koroknai Edit 1994. július 12., kedd Mit mondanak a polgármesterek? VALAKINEK LÉPNI KELL Korábban beszámoltunk arról az áldat­lan állapotról, amit a Volán menetrendvál­tozás okozott a Tiszaháton és az Erdőhá­ton. A fehérgyarmati buszpályaudvar ál­lomásvezetője az érintett települések polgármestereire hivatkozott a megszün­tetett járatok kapcsán. Az alábbiakban három önkormányzati vezető mondja el véleményét. — Félig nekik van igazuk, félig nekünk — válaszolta a Volán állomásveztő kije­lentéseire Gyulai Gáspár tiszakóródi polgármester. — Valóban nem válaszol­tam a közlekedési vállalat levelére, mert Kölesén volt egy megbeszélése a környező önkormányzati vezetőknek, és ott szóban elmondtuk, nem tudunk segíteni abban, hogy ne szüntessenek meg járatokat. Java­soltuk viszont, hogy a hajnali pesti vonat­hoz Uszkáról indítsanak egy buszt, ahhoz hozzájárulunk, erre viszont ők nem vála­szoltak. — Nem tudom, kaptam-e ilyen levelet, de akkor is az lenne a kérdésem, hogy mennyivel járuljunk hozzá? — fejtegette gondolatait dr. Csuhák István, uszkai polgármester. Mi vagyunk az egyik település, amelyiket leginkább sújt ez a A megálló most üres... 7\ T>T>r\r>r\ 1 VI 1\W1 LAKODALOM Halljunk szót emberek Finom étkeket hoznak asszonyok, fér­fiak. Az élen egy fiatalos mozgású, kötényes úr halad, középre áll. megszólal. - Halljunk szót emberek! - Máris min­denféle tréfás rigmus következik szomszédasszonyról, főtt kakashúsról. Aki járt már lakodalomban - s ki ne járt volna -, rögtön tudja, hogy bizony a nagyvőfély „teszi-veszi" magát ilyen módon. Hók József vagy húsz éve műveli ezt a „mesterséget”. Inkább ötven körülinek mondanám, mint hatvanhatnak. Pedig ép­pen ennyi éves.- Eleinte, amikor még kevés volt a2, autó, azért hívtak lagziba, hogy szállítsam a násznépet, a menyasszonyt, a vőlegényt. Ahogy láttam, mit csinál a vőfély, azt gon­doltam, ezt én is tudnám. Megfigyeltem, megtanultam, egy kicsit átalakítottam a szövegeket. Persze néha rögtönözni is kell tudni.- Szövegelni persze sokan tudnak.- Azt igen, csakhogy egy lakodalmat éppúgy vezényelni kell, mint például egy zenekart. Nem mindegy, hogy mikor mi történik, mikor mit mondunk. Időben oda kell érni az anyakönyvvezetőhöz, a temp­lomba. A házigazdától meg furcsán ven­né ki magát, ha felállítaná a vendégeit a terített asztaltól, mert menni kell az es­küvőre. Nekem fél szemem az órán, tu­dom mennyi idő kell a menyasszonybú­csúztatóra, mikor megkezdjük, mindenki odafigyel, s így könnyebben cihelődik a násznép.-Az ételeket is felvezeti...- Más dolog, hogy csak úgy odatesszük a vendég elé az ennivalót, hogy étvágygerjesztőként mondunk pár szót. Azután figyelni kell, hogy a használt edényt, üres üveget időben leszedjék, fris­sítsék az italokat az asztalon.- Vannak más fontos feladatai is?- Például a menyasszonytánc. Annak rendben, pontosan kell lezajlania. Vannak aztán tréfás pillanatok, a hangulatra is fi­gyelni kell. Ha egy kicsit lanyhul a kedv, elindulhat a menyasszony vezette „gőzös”, mindjárt vidámabb lesz a hangu­lat.- Sokáig csinálja még?- Szeretem, így hát bírom is. De bo­csásson meg, be kell vezetnem a hurkát meg a kolbászt. menetrendváltozás, mert Fehérgyarmatról és a vasútállomástól harminchat kilomé­terre vagyunk. Ráadásul az óvodásaink Magosligetre, az iskolásaink Tiszabecsre járnak. Érdekeltek vagyunk abban, hogy az igényekhez igazodó közlekedés le­gyen, mert a buszjegy is kétszáz forintba kerül, a taxi meg számunkra megfizethe­tetlen. Az igaz, hogy a magosligeti végál­lomáson már csak pár ember száll le egy- egy járatról, de ez nem lehet felmérési szempont a Volán számára, mert Milotánál még tömve van a járat. Ha ilyen nagy az elégedetlenség, valakinek lépni kell, de ezt a közlekedési vállalatnak kellene megten­ni. — Nem tudunk hozzájárulni a járatok fenntartásához, mert egyszer azzal jönnek, hogy mentőhöz, helikopterhez, kórházi műszerhez adjunk pénzt, de magunk sem tudjuk, hogy miből — méltatlankodott Sarkad! Pál szatmárcsekei polgármester. Az biztos, hogy ennek a vidéknek a tömegközlekedése katasztrofális, és a buszjárat már a vonatok közlekedéséhez sem igazodik. Nagyon jó lenne, ha valaki hivatalból kezdeményezne egy meg­beszélést az érdekeltek között, és ezt a problémát sürgősen megoldanánk, mert a menetrendváltozás óta annyi ember van a buszokon, mint a hering a dobozban. Nem tudom, egyáltalán szabályos-e ilyen túlter­heléssel közlekedni? Kakasvásár Azon a vasárnapi reggelen Csatári Janival találkoztam. A piacról jött ép­pen, hóna alatt egy kakasnak látszó baromfival. Mióta apja meghalt, s édesanyja is hosszú kórházi kezelésre szorult, Jani­ra maradt a kertes lakás minden gond­ja. Kutya, macska, s a baromfiak etetése. —Mi az. már nincs tyúkod? -—szólí­tottam meg. — Tyúk van elég, de képzeld el, nem tojnak! Elképzeltem. — Tragé dia! —mondtam részvéttel. — De minek ez a kakas? Jani alaposan végigmért, majd kije­lentette: — Hogy tojjanak! — világosított fel. — Gondolod, hogy csak akkor tojnak, ha kakas is van? — kockáztat­tam meg. Csatári Jani rám legyintett. — Látszik, hogy sem a biológiához, sem a genetikához nem értesz! — mondta, s a hóna alatt a kakassal nagy peckesen távozott. Délután feléjük járva benéztem, hogy együtt menjünk a meccsre. Jani tragikus képpel fogadott, kezében a piacon vett jószággal. — Nézd! — mutatta. — Szinte agyonverték a tyúkok. Már alig van benne élet! Megnéztem. — Szerintem bábakakas ez, Jani! Azért verték agyon a tyúkok! Mivel Jani rimánkodására sem vol­tam hajlandó a „kakas” nyakát elnyi- szálni, ezt a műveletet végül is a szom­széd néni végezte el, aki megerősítette feltételezésem a kakasról. — Nem kakas kell ahhoz, hogy toj­janak, - vigasztaltam Janit. — Hát mi? - kérdezte érdeklődve. —Adj nekik, Janikám, rendszeresen enni! Budaházi István Nem adom oda a fizetését!- Uram, ez nem az ön aláírása - ítélt váratlanul a pulpitus mögött a nő, és sej­tette, hogy ezzel a bejelentéssel hatalma tészta módjára feldagad. Már csak azért is kihúzhatta magát, mert az illető fizetése sodródott veszélybe, akiben a pumpa egyre magasabbra szökött.- Akkor mit tesz, ha el van törve a kezem?- Nem adhatom oda a fizetését! - csat­tant fel a bíra, s hosszadalmas aláírás-so­rozatra kötelezte a szegény halandót, mire az a rekkenő hőségben és a kínos helyzet­ben vizesre izzadva kézhez kapta pénzét. ... Miszisz Fontos tájékoztatására szolgáljon, hogy az eltört és begipszelt kezű ügyfélnek ebben az esetben a dolgozók előtt kell aláírnia nevét, egyszer, ami azt jelenti, hogy tanúsítva van, hogy az ember az az ember, aki nem más, mint önmaga. S ha bárki kételkedni merészel ebben, a tanúk szava és ez az egy szem aláírás elég. Persze, ha nem biztos a dolgában az ügy­feleknek kiszolgáltatott dolgozó, hívjon írássazkértőt!

Next

/
Thumbnails
Contents