Új Kelet, 1994. július (1. évfolyam, 85-110. szám)

1994-07-11 / 93. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. július 11., hétfő 7 Kortalan mesterség „Megismerni, megszeretni és védeni kell" Fű, fa, virág Lassan elfogy a gulya Legel a gulya Túristvándi határában. A nap tüzel, az állatok az öreg facsopor­tok árnyékában keresnek menedéket. Egy különálló nagy fa alatt áll botjára támaszkodva a gulyás, azzal a jelleg­zetes tartással, eny­hén rogyasztott térdekkel, mellyel évszázadok óta állnak a pásztorok. Nyugalmat és ál­landóságot sugároz e a póz. Ha nem ' vezetne aszfaltcsík a legelő mellett, akár a középkorba is kép­zelhetnénk ma­gunkat. Ez a mesterség kortalan. Mit sem változik az idő múlásával. A gémeskút is ugyan­olyan mint száz vagy kétszáz éve. Talán csak a vályú változott át fából fémmé. A legelő szélén, a fasoron túl kanyarog a Túr. Az még t| régebbi, mint a gulyásmesterség. A vízi­I malom is itt van valahol a közelben. Öreg fakerekei régóta forognak. Ki tudja men­nyi pásztomemzedék képviselője ült már le pallójára, hogy hallgassa a víz csobogását, a csapágyak monoton mor- mogását. A pásztor mindig a szabadban van, így nagyon fogékony a természet je­lenségeire. Ismer minden rezdülést, tud­ja, Tiogy hol fészkelnek a madarak, fe­jében fel van térképezve a környék ösz- szes ürgelyuka. És ott vannak a nélkülözhetetlen segítőtársai — a kutyák. Nem valami törzskönyvezett, fajtiszta ebek: ápolatlan, csatakos, de virgonc és értelmes korcsok. Két teljesen egyforma, hegyesfülű fekete kutya hever pásztorunk lábánál. Közeledtünkre inkább kíváncsian, mint ellenségesen közelebb jönnek. Egy pil­lanatra megtorpanunk, de a gazdi egyetlen szavára visszamennek hozzá. — Jöjjenek nyugodtan! Nem bántanak ezek. Bogár! Bobi! Rendesen viselked­jetek! Illendően üdvözöljük, barátságosan fo­gadja. — Maguk is a sajtótól jöttek? Elég nagy máma a forgalom. Egy órája sincs, hogy elmentek a tévések. Valami fesztivál van Fehérgyarmaton. Bemutatkozunk, szóba elegyedünk. Kiss Zoltánnak hívják, itt lakik Túristvándiban. Nős, felesége Erika munkanélküli,Zoltán fia 16,Béla 15 éves. — Második éve pásztorkodom. Azelőtt a téeszben dolgoztam, de csődbe ment, és mindenkit elengedtek. Alakult ugyan egy kisszövetkezet, de az is csak vergődik. Nincs belőle semmi. — Hány tehén van a gulyában? — Negyvenkettő. Valaha volt vagy kétszáz, de ma már azt sem éri meg tar­tani. Húsz forintot se adnak egy liter te­jért. Nyolcévesnél idősebb állatra nem lehet biztosítást kötni. Ha elpusztul — oda a befektetett pénz és munka. — Magának nincs tehene? — De. Van egy magyar tarkám. Ott van ni! Amelyik­nek kolomp van a nyakában. Tartom, már csak meg­szokásból is. Elég jól tejel, naponta 18-19 litert ad. Most nem fejem ki mindet, mert nem­rég ellett, négy-öt litert hagyok a bor­júnak. Még ebből van egy kis pénz, mert jó zsíros tejet ad, azt jobban fize­tik. Harmadmagammal nehéz kijönni abból a tizenkétezer forintból amit kapok. Családi segély is csak a kiseb­bik fiú után jár. — Mivel üti el az időt egész nap? — Elbóklászok itt a mezőn. Ha van egy kis eső, akkor gombát szedek. Van itt csiperke, őzláb, szegfűgomba. Vizet húzok a vályúba. Lemennék horgászni ide a Túrra, de nem hagyhatom itt a jószágot. Valamikor kihoztam ide az újságot olvasgatni, de már az sincs. Le­mondtam az előfizetést. Lassan elfogy a gulya. Az emberek­nek kevés a pénzük, eladják a jószágot. Ha nem lesz gulya, nem lesz munkám. Hova menjek akkor? Na mindegy. Majd lesz valahogy... Vasas László Talán kevesen tudják, hogy az ország­ban a tanárképző főiskolák közül egyedül a nyíregyházinak van botanikus kertje. Boronkay Ferencnél, a kert vezetőjét kér­dezem, mióta működik ez a létesítmény?- A főiskola 1977-ben kapta meg a várostól és az erdőgazdaságtól a 4,4 hek­táros területet ötven évre. Az eddigi tizen­hét év alatt a szabadba mintegy 700 növény­fajt telepítettünk, a két éve épített kak­tuszházban pedig 2500 darab növényünk van. Különösen büszke vagyok a szabad­ban található mamutfenyőre, amit négy éve kaptunk. Ez a faj akár 6000 évig is elélhet, magassága a 135 métert közelíti meg ekkor­ra. Bent az épületben található egy másik fafajta, a cikász, mely 180 millió éve léte­zik a földön.- Hogyan tettek szert ezekre a különle­gesfajtákra?- Szerencsére nemcsak a hazai szakma és a honi kertek figyelnek ránK | és segítenek, hanem közel 250 külföldi! kapcsolatunk is van, ahonnan[ sok magcserjét kapunk. Ma­gángyűjtők is | gyakran aján­lanak fel nővé- j nyékét.- Említette, \ hogy a kaktusz­házat mind­össze 2 éve ad­ták át. Várhatók \ más újítások is? I- Termé-J szetesen. Szép-1 temberre 12 mélytengeri akvárium is elkészül. To­vábbi terveink is vannak, de ezt az anyagiak egyelőre nem J engedik.- Gyakoriak I a látogatók? '- Igen. Az óvodásoktól a felnőttekig minden korosztály eljön. A főiskolások számára a kert pedig oktatási élőlaborként szolgál. Szerencsére egy ilyen élmény után az emberek még fogékonyabbak arra. hogy megismerjék, megszeressék és véd­jék környezetüket. Úgy gondolom, a növények megélnek emberek nélkül, de az emberek nem élhetnek növények nélkül.- Nyáron is látogatható a kert?- Egész évben ingyenes belépést biz­tosítunk az érdeklődők számára. Hét­köznap 8-tól 4-ig fogadjuk a látogatókat. Csak hétvégén tartunk zárva a perme­tezések miatt. Juhász Gabriella A két éve átadott kaktuszház, a több méteresre is megnövő kaktuszaival sok látogatót vonz egész évben. Pucér kenyér, szekrényalja A szerelmet már nem tudjuk irányítani Nehéz dolog az értelmi fogyatékosok nevelése és még nehezebb egy ilyen családból, - ahol haragszanak a világra - kimozdítani a sérült gyereket. Mégis van­nak, akik vállalkoztak erre. Kállai Árpád- né, az intézet vezetője:- Közös épületben megalakult immár 5 éve a Városi Bölcsőde és Rehabilitációs Napközi otthon Kisvárdán. Az eleje a bölcsődéseké, a közepe a felnőtt fogyaté­kosoké, a 3. részben pedig két csoport működik. Az egyik vegyes, a másikban 8- 10 éves gyerekek vannak, őket külön kor-. repetáljuk. A vegyes csoportban egészsé­ges bölcsődések és 3^1 éves sérültek van­nak. E csoport indítását eleinte fenntartás­sal fogadták, de aztán a szülők beleegyez­tek és most már minden jól megy. A fel­nőttek szabályos munkaszerződéssel ren­delkeznek, papírt hajtogatnak, technika­csomagokat állítanak össze.- Itt van az épülét mögött egy iskola. Nem gúnyolják az egészséges gyerekek a fogyatékosokat?- Nem, egyáltalán nem. Az iskolások nagyon szeretnek minket. Gyakran átjön­nek bábozni, táncolni, játszani, sőt egysz­er 15 hajtogatott papírrepülőt is hoztak. A felnőttek viszont megmondták nekik, hogy ezek, mármint az itteniek nem „olyanok”, mint ők. Ezért volt célunk a vegyes cso­porttal, hogy már kiskorukban megszokják egymást.- Sokszor vesznek részt versenyeken a fogyatékosok. Mi történik, ha valaki veszít?- Érzelmileg ők nagyon tudnak kötőd­ni, nekünk gondozóknak ezt kell ki­használnunk. Arra törekszünk, hogy rengeteg sikerélményük legyen. Kudarc pedig nincsen, mert a versenyeken mind­en az ő mércéjükhöz szabott és mindenki kap jutalmat.-Alakult-e ki igazi jó közösség, szövőd­nek barátságok, szerelmek?-A közösség nagyon klassz. Állandóan van velük gondozó, aki ismeri a szemük rezdülését is. így ha ingerültebbek egye­sek, olyan feladatot kapnak, amitől meg­nyugszanak, ezáltal eleve elkerüljük az összetűzéseket. Az idősebb barátok külön programokat szerveznek maguknak, kirándulnak és disznóölésre is elhívják a többieket. A szerelmet már nem tudjuk irányítani. Érzelmileg közelebb kerülnek egymáshoz, ez egy tiszta dolog, viszont ennek a súlyát, következményeit nem tud­ják felfogni. Volt olyan eset, hogy a lány (21 évesen) hirtelen nem ment haza, hanem a fiúnál aludt. Ezen a szülők na­gyon felháborodtak, és egy hónapon belül több lányt is kivettek hasonló incidensek miatt. Ok otthon vannak, unatkoznak, nem nagyon tudnak velük foglalkozni. Sze­rintem vissza fognak szivárogni. Az a leg­nagyobb gond, hogy a fogyatékosok se­hol sincsenek jegyezve, a pap sem tud nekik lelki nevelést adni. Ezzel kapcso­latban még nem találtunk megoldást.- Nincs valami igazán különleges, sa­játos viselkedésű gyerek?- De, egy 4 éves kisfiú. Mikor idejött, csak a szekrény alján tudott aludni, de ezt már kinőtte. Enni viszont csak sima kenye­ret hajlandó, a vajasat is lefordítjuk, hogy azt higgye, pucér. Reméljük, ezt a szokását is elhagyja majd.- Minden vezető rejteget magában táv­lati célokat, nagy álmokat.- Igen, szeretném az otthont fejleszteni. Itt minden megvan ahhoz, hogy bentlaká­sos legyen, egy tetőtérépítés elég lenne. Azt gondolom, ezzel rengeteget segí­tenénk, ugyanis a sérült gyerekek amint meglátják a szülőt, egészen másként viselkednek, otthon kibújik belőlük a rossz... Koroknai Edit Vegyes csoport az óvodában

Next

/
Thumbnails
Contents