Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-07 / 64. szám
UJ KELET r r / ff MEGYÉNK ELETEBOL 1994. június 7., kedd FILMLEVÉL A bosszú útján Bűnözés,gyilkosság, igazságszolgáltatás. Erről szól a Robert Patrick főszereplésével készült Paramount-film, a TŰRÉSHATÁR. A törvény emberének magánbosszúja. Nem új ez a téma a filmvásznon. Filmünk mégsem szokványos. Amit az alkotók megcéloznak, az az emberek igazságérzete. A századvég polgára félelemben él, hisz bármikor ki van téve valamilyen erőszakos cselekménynek. Megoldás, biztos védelem nem létezik. Eszményi hősök ugyanis csak a filmvásznon találhatók. Beülünk tehát a moziba, végigizguljuk az igazság diadalát, és valamelyest megnyugszunk. Ezért készülnek ezek a filmek. A Tűréshatár igazságot szolgáltat a maga teremtette világban. Hőse, Jeff Douglas, az FBI ügynöke. Mintaszerű életet él, boldog családi környezetben. Ám a „Fehér Kéz” kábítószermaffia egyik főnökét haza kell hoznia Mexikóból. Útközben megtámadják, társait megölik és kiszabadítják a banditát. A maffia arra kényszeríti Jeffet, hogy kábítószert csempésszen át a határon, cserében életben hagyják családtagjait. A csempészés sikerül, ám a családját megölik. Jeff törvénytelen útra lép és kezdetét veszi bosszúja. Őrült lesz, mint MAD MAX. Útját hullahegyek szegélyezik, nem kíméli a bűnbandát. A szeretteit már nem támaszthatja fel, de pisztollyal a kézben nem ismer kíméletet többé, nem állíthatja meg semmi. Azt már lehet sejteni, hogy a filmben nagyon sok a hulla. Folyik a több száz liter művér. Akciófilm a javából. Az öldöklés ennek ellenére nem válik öncélúvá. Robert Patrick kikérheti magának.de a pisztolyt mintha a kezébe öntötték volna. Meggyőző az FBI-ügy- nök szerepében és bosszúállóként is. Nem véletlenül ő az egyik leghíresebb, legkeresettebb színész Amerikában. Emlékezetes színrelépése a TER- MINÁTOR 2. volt, amiben Ott Amié mellett domborított. Ám Mick Fleet- wood sem kutya. Ő játsza a filmben a rosszfiút. A rendezés kiváló. Az alkotók a sztoriból kihoztak mindent. Nem kis teljesítmény, hiszen hasonló témában már sokan belebuktak. Érdemes beülni egy kis izgalom és az igazság győzelmének reményében. Nem is olyan rossz. Tűrhető, sőt! Gombás Sándor Ferenc Fotó: PM. International 5 ARTÚR ÉS A SOMLÓI Kiskorában hegedülni tanult, komolyzenei pályára szánták Somló Tamást. Aztán mégsem lett belőle „szomorú zenész”, hanem inkább artistának ment. Közben pedig az Atlaszban, Non-Stopban, Omegában, majd az LGT-ben basszusozott, énekelt, szaxofonozott, harmónikázott. És mint showman sem volt utolsó. Örökmozgó alkat. Beutazta a világot, legutóbb Indiába ment egy szál hátizsákkal. Most az országot járja, koncertezik. — Hogy zajlik a turné? — Debrecenben azt kaptuk, amit vártunk, amire vágytunk: siker volt. De addig csak végigdöcögtük a turnét. Ennek az volt az egyik oka, hogy szinte semmi reklámot nem kaptunk. Pedig reklám és támogatás kell, hiszen mi nem tudjuk finanszírozni a napi 120-150 ezer forintos kiadásokat, ami egy ilyen turnéval jár. A választások pedig szintén nem tettek jót nekünk, mert azt a kevés plakátot is, amit kiraktunk, a pártok leragasztgatták az övéikkel. — Ha már a választásokat említetted: mennyire fontos szerinted, hogy egy művész politizáljon? — Nem fontos! De vannak helyzetek, amikor igenis kötelességünk politizálni! Azt mondják, hogy demokráciában élünk, és erre lefoglalják a rádiót, azokat az előadókat, akik nem a szimpatizáns csapatban vannak, nem engedik érvényesülni, akkor muszáj megszólalni! Bródyt a választások előtt két héttel például nem engedték be a rádióba! Ott, ahol házasság születik szerelem nélkül, hamar megjelenik a szerelem - a házasságon kívül. (Benjamin Franklin) A feleségek többet költenek, mint amennyit a fér jük keres, hogy az emberek azt gondolják, hogy a férj többet keres, mint amennyit a feleség költ. (Danny Kay) Célozz jobban! Múlt héten szombaton baráti társaságunk szalonnasütéssel egybekötött vidám összejövetelt rendezett. A hangulat kitűnő volt, mértékkel bár, de fogyott a sör és a szilvából készült „Szatmári Rettenetes”. Éjfél körül a parázsló tábortűznél előkerültek a régi népdalok, melyeket legtöbbünk nem kottából, hanem csak úgy „vaktából” énekelt. A szemben lévő tízemeletes ház egyik lakója bizonyára abszolút hallású, muzikális ember, mert produkciónkat egy közénk dobott sörösüveggel értékelte. Ezúton szeretnénk kifejezni sajnálkozásunkat a hamis dalolásért. A hajigálást egyébként még gyakorolni kell, mert a szétrepülő üvegdarabok és szilánkok - a „feladó" őszinte sajnálatára és a mi szerencsénkre - senkit nem sebesítettek meg. A tanácsunk tehát: vagy dobjon pontosabban, vagy használjon kézigránátot. Annak a repeszei biztos, hogy egyikünket sem hagyják életben Vasas László — Hogyan jött létre a szólóanyagod? — Kényszerűségből. Én valójában nem is gondoltam rá. Külföldön vedégszere- peltem egy tánczenekarral. Rózsi hívott, hogy jó lenne, ha hazajönnék, mert elfelejtenek itthon. Egyébként én is vágytam már haza a gyerekek miatt. A zenészbarátokat megkértem, csináljunk lemezt. Sajnos az anyag „diszkrét” kiadvány lett, nem kapott reklámot. A kiadóm a mai napig nem számolt el azzal, mennyi fogyott belőle, mennyi volt a haszon. Összeveszett velem, akárcsak a Rózsival. Nekem ebből az egészből kéne megélni. Ma Magyar- országon kb. 8-10 előadó van, aki a sikerekből anyagilag is jól profitál, s be tudja fektetni a pénzét vállalkozásokba, hogy később ne legyen gondja semmire. Mert ez nem egy nyugdíjas állás. — Mint artista és mint zenész is bejártad a világot, és elég „sűrű?’ életet éltél. Ez folytatódik, vagy ma már rendezettebb a magánéleted? — Ez a zenész pálya valóban egy rend- szertelen élettel jár, ami a magánéletre is kihat. Nekem is voltak már válásaim, mert nehéz megszokni ezt a dolgot annak, aki nem él benne. Talán szakmabeliek közt nagyobb az esély erre. Ennek ellenére a mostani társam nem művészi pályán mozog. A tumézásnak azért még most is megvan a hangulata. Koncert után mindig betérünk egy kiskocsmába, eszünk-iszunk. — És a lányok? — Van, akinek a zenekarban ez még mindig fontos, de nálam már nem jelentkezik olyan elementáris erővel. Azt hiszem, aki fiatal korában nagyon égette magát, annál ösztönszerű reflexként jön így negyvenes éveiben az, hogy pihenjen. Én is menekülök a várostól. Pécs mellett vettem egy kis tanyát, azt hozom most rendbe szabadidőmben. Van egy tizennégy és két nyolcéves fiam, ők is nagyon jól érzik magukat ott. Szeretnék nagyon sokat foglalkozni velük, hiszen van mit bepótolni. — Szeretnéd, ha valamelyikük zenész lenne? — Nem. Inkább valami felsőfokú iskolát végezzenek el. Az a biztosabb dolog. Édesapám is jogot végzett, én is jogász szerettem volna lenni, de két sikertelen próbálkozás után végül is az artistaképző adott diplomát. Ennek ellenére én nem akarom befolyásolni őket. — Téged az egész ország Artúrként ismer. Hogyan ragadt rád ez a név? — Presser keresztelt el így, az egykori színész, Somlay Artúr után. — Szereted-e a somlói galuskát? — Nem vagyok édesszájú. A somló pezsgőt és a bort jobban szeretem. — Régen nagy hobbid volt a motorozás. Annak idején az LGT-ben mindegyikőtök kapott a Yamaha cégtől egy motort.- — Igen, nagyon szerettem motorozni, de a Yamahám már nincs meg, mert kidöntöttem vele egy fát, a kedvenc Ba- bettámat pedig nemrég lopták el. — Új lemezt tervezel? — Igen. Karácsonyra talán meg is jelenik. Feigel József Megcsörrent a telefon A kb „hattyúk" Budapesten Jó hírrel hívta fel szerkesztőségünket Feketéné Kun Ildikó, nívódíjas balettmester. Arról tájékoztatta lapunkat, hogy a Primavera balettegyüttes meghívást kapott a Nemzetközi Gyermektánc Fesztivál gálaestjére, melyet június 25-én tartanak Budapesten. — Ez rendkívül nagy öröm számunkra. A versenyre hazánkból 36 modern és 7 klasszikus balettet táncoló együttes nevezett be — köztük mis is —, de csak modemtánccsoportok jutottak tovább a döntőre. A másik kategóriában egyedül minket ért az a megtiszteltetés, hogy ott lehetünk a gálán. — Milyen külföldi csoportok vesznek részt a fesztiválon ? — Portugál, német és horvát versenyzők indulnak a hazaiak mellett. Június 23. és 25. között adnak számot tudásukról a résztvevők. A legjobbak a fesztivál zárónapján gálaműsoron lépnek közönség elé — köztük a Primavera is. — Milyen műsorral készülnek a bemutatkozásra? — Egy gyönyörű koreográfiával, Csajkovszkij: Hattyúk táncával indultunk májusban a szolnoki elődöntőn. (Talán nem szerénytelenség, ha elmondom, hogy nagyon jó kritikát kapott az együttes.) Ebből a belettből választottunk ki egy részletet, a négy kis hattyú táncát. Az előadás a Magyar Honvédség Művelődési Házában lesz, de hivatalosak vagyunk aznap este a csillebérci fogadásra is. — Utána kezdődik a vakáció? — Igen, de azért szakítunk időt a gyakorlásra is. Szeptember elején Nyíregyháza testvérvárosába. Iserlohnba utazunk, ahol a La Mancha-koreográfiával lépünk majd fel. A történet valószínűleg akkor kezdődött, amikor a 48 éves Boncza Miklós országgyűlési képviselő oltár elé vezette a 20 éves Török Bertát. Tanúik Budapest főpolgármestere és Wekerle Sándor miniszterelnök voltak. A látszólag polgári esemény mögött azonban görög tragédiák energiái munkáltak. A vőlegény minden bizonynyal kérlelhetetlenül akaratos volt, a menyasszony megszállottan odaadó. Az „akár Jókai-hős is lehetne” székely úr ugyanis özvegy nővére leányát vette feleségül. Kettejük rendhagyó szerelméből született Boncza Berta, a kérlelhetetlenül akaratos és megszállottan odaadó. És a sorstragédia tovább folytatódott. Az ifjú anya meghalt gyermekágyi lázban. Az anyai szeretet helyett a nagyanya kemény szeretete jutott, akit élete végéig elkísért kérlelhetetlen gyűlölete a vő-fivér ellen. A szülői házat egy anakronisztikus vár jelentette Csúcsán, és érzelmek csak az állatokhoz, virágokhoz, erdőkhöz kötötték az árvaságát megemészteni nem tudó kislányt. Az atyai gondoskodás pénzt jelentett, és a legjobb leánynevelő intézetet. A hideg szeretetű politikus nem tudott mit kezdeni lányával, még a felé áradó gondoskodni akarást sem értette meg. A féktelen fantáziájú, érzelmes, értékes és nagyon hiú kislány Svájcba kerül, valószínűleg a világ legunalmasabb nevelőintézetébe. Mindenkitől különbözik, „barbár” nyelvet beszél, olvasmányai messze érettebbek kortársaiénál, érdeklődése hatalmas minden iránt, ami nagy formátumú. Egy titokban becsempészett Nyugatfüzetben találkozik először Ady verseivel, és egy magányos szilveszteren. 1911-ben levelet ír neki. És a költő válaszol. Évekig tartó testvéri hangú levélváltásuk megpecsételte sorsukat. Boncza Berta nem szerelmet vágyott, hanem küldetést. Abban bízott, hogy a levelekből, a betűk lendületéből nyomon tudja követni a költő testi és lelki állapotát, és segíteni tud rajta. De nem csak adni akart, zsarnokian és kérlelhetetlenül vágyta a szeretetet, „szent bölcset” látott Adyban, aki belelát leikébe, a „fáradt sorsú” tanítónők helyett. Elszántan és arányt vesztve növelte magában az Ady-mítoszt, miközben tökéletesen egyirányúvá vált életét megpróbálta kortársaiéhoz igazítani, 1914-ben találkoztak először, és megszületett a vers. amely ígéret is volt. meg nem is: Minden vagyok, amit vártai. Minden vagyok, amit nem sejtesz, Minden vagyok, mi lehetnék, S minden vagy, mi lehetséges... Képtelen frigyük ötletét levélben írják meg az Adyt olvasatlanul is gyűlölő Boncza Miklósnak. Két nap múlva kitört az első világháború. Több hónapi reménytelen várakozás az atyai áldásra, és a behívótól való megalázó rettegés előzte meg házasságukat. 1915 márciusában végre egybekelhettek. Ezt a harcot az első pillanattól egy újabb váltotta fel, a halállal folytatott reménytelen küzdelem. „Az Adyval töltött évek szépsége és szomorúsága páratlan volt és hősies” írja saját magáról később. A kortársak, a sorstársak, a vetélytársak és a család, de később az irodalmi közvélemény is sokfélének látta Boncza Bertát: egzaltáltnak és számítónak, odaadónak és önzetlennek, erős hitűnek és hisztérikának, tehetségesnek és Ady verseit sem értőnek, áldozatnak és vérszívónak. Soha senki sem vitathatja el azonban tőle, hogy nála jobb felesége és ápolója nem lehetett volna Adynak. 24 éves, amikor megözvegyül, de ez már nem az ő szerepe. Hamarosan újra férjhez megy Márffy Ödönhöz, a festőhöz, de mindeközben gyöngéd szeretet fűzi Mikes Lajoshoz és Bárczi Istvánhoz. A szép, féfias úrfi, Bárczi István kedvéért kezdi el írni élete könyvét, ezt a verseinél is invenciózu- sabb. igazi tehetséggel megírt torzóban maradt prózát. Furcsa önbecsapó magyarázatok keverednek a remekbe szabott hangulatleírásokkal, kor- és jellemrajzokkal. Kifinomult szecessziós mondatokban foglalja össze az utókornak és önmagának furcsa, szertelen, megza- bolázhatatlan lényének lényegét. Csinszka Adytól kapott neve úgy hangzik. mint egy kis csengő hangja, és ez a hang figyelmet kér: most reá emlékezünk, ma lenne száz éves... Havas Katalin Csinszka és küldetése
