Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-01 / 59. szám
ÚJ KELET KITEKINTŐ 1994. június 1., szerda 7 Milliomosok közelről (3.) Kétszázmillió giliszta — Tőzsér úr, Ön jóképű, 36 éves és többszörös milliomos. Mennyi tőkével kezdte a karrierjét, kik segítették, jelenleg hol tart? — Szüleim hamar meghaltak. Öten voltunk testvérek, és ha hiszi, ha nem, két alsónadrággal jöttem fel vidékről. Öt évig fűtetlen albérletben laktam, ágybérletre jártam. Ezután kőműves kisiparosként dolgoztam újabb tíz évig. Ez a tevékenység alapozta meg jelenlegi anyagi helyzetemet, de már nem foglalkozom ilyesmivel. Biogilisztával, biohumusszal és proteinliszttel gazdálkodom. — Hány év kellett ahhoz, hogy ez az üzlet kibontakozzon, és elérje mai szintjét? — 1988-ban kezdtem, akkor 50-60 fdlér volt egy giliszta. Ma 5-6 fillér! 150- 200 milliós állományom van. Két év alatt 3,5 millió forint hasznot hozott ez az üzlet. Két „profival” kezdtük a munkát, én adtam a tanyát és a tenyésztés beindításához a 100 ezer forint kezdőtőkét. Időközben társaim kiszálltak az üzletből, egyedül maradtam. — Saját maga foglalkozik a tenyésztéssel? —Nem, alkalmi munkásokkal és egykét főállású emberrel dolgozom.-— Mennyi pénze van ma? — Tudja, ezt már csak azért sem tudom pontosan megmondani, mert a rokonság körében szétoszlik a pénz. Mindenki vezet valamilyen kis üzletet. Mercedesem van, a feleségemnek is van kocsija. A mai napig is perelek különböző vállalatoktól 3,5 millió forintot. Tőkém nemcsak készpénzben van, hanem például anyagban is. Idén komolyabb összeget várok a humuszból származott üzletből. Vettem egy tanyát Hemádon — a hegyekben —, ahová egy népies stílusú, nádtetős panziót fogunk építeni. Ez kb. 20-30 millió forintba kerül. Szeretnék rá hitelt felvenni, kollégáim ingyen jönnek segíteni. Sok pénzt tudok spórolni anyagban, munkaerőben is, mivel én magam is kőműves voltam. Ez a panzió 16 szobás lesz, apartmannal, lovardával, teniszpályával, játékteremmel, szaunával. Egy külön autóscampinget terveztem mellé, hogy a turistáknak ne kelljen Budapestre bejönniük, hanem az idén elkészülő MO-s autópálya segítségével rögtön tovább mehessenek Bécsbe. — Milyen ambíciói vannak még? — Szeretnék egy kis állatkertet. Minden állatból kettőt szeretnék tartani. Tudja, én falun nőttem fel és nagyon szeretem az állatokat, a friss levegőt. Régebben 2 medvém is volt! Most is van kecském, bárányom, lovam, nyulam, csirkém, kutyáim. Szeretnék majd venni hattyút, kacsaúsztatóba libát, csacsit, pónit a fiamnak stb. Télen lehetne lovagolni, vadászni, — vannak őzek, fácánok, kirándulni a közeli Pusz- tavacsra, valamint Örkényre. Megvettem ezenkívül Szentendrén a Pajzán Panoptikum nevű helyet. Étterem, presszó, butik kapcsolódik hozzá. — Lehet tisztességesen ennyit keresni? — Lehet! Azt mindenki tudja, hogy a pénz hozza a pénzt. — Mi a véleménye a gilisztabotrányról? Tényleg nem jó üzlet már a giliszta? — A botránynak csak a fele igaz. Azok nem jártak jól, akik gyorsan akartak meggazdagodni. Én a végén kapcsolódtam bele, és bátran állíthatom, hogy ma is jó üzlet. Eddig csak szaporítottuk a gilisztákat, mert a humuszhoz minimum 10 millió gilisztára van szükség! Most kezdődik igazán a humuszgyártás. Abból pedig évi 5 millió forintot lehet profitálni! A műtrágya miatt savanyodik a föld. Ezért a biohumusz, amit valutáért el lehet adni külföldre. Nekik is jó üzlet, hiszen pld: Svájcnak, az NSZK-nak, Kanadának az ottani klíma miatt nincs biogilisztája. Nekünk is szükségünk van a humuszra, hiszen azokat a terményeket — zöldség, gyümölcs —, amiket a humuszunk segítségével termesztenek, csak drágán vásárolhatjuk majd meg. — Mit javasolna az újrakezdőknek? — A gilisztát, nézze, 400 ezer forintból nem lehet csinálni. Én szerződést kötnék velük, és ez jó háttérbázist jelenthetne. Mert még csak most indul be egy másik, sokkal érdekesebb üzlet, a proteinlisztgyártás. Nagyüzemi szinten tisztítják, aprítják, szárítják, préselik a gilisztákat, és gyógyszeralapanyagot, kozmetikumokat, ételkiegészítőket, erősítőket gyártanak belőle. — Panellakásban laknak... — Igen. Ha kész lesz a tanya, leköltözünk a családdal, és tavasztól őszig lent leszünk. Régebben playboy-életet éltem, de megnősültem, és most családapa vagyok. —Azt mondják, minél több pénze van valakinek, annál zsugoribb. Ón, hogy van ezzel? — Van abban valami, hogy igyekszem megfogni a pénzt. De zsugori nem lettem. Buda Magdolna Helyhatósági választások Kárpátalján Újabb magyar-magyar párharc ígérkezik Az ukrán parlamenti választások egyik kárpátaljai szenzációja az volt, hogy a beregszászi választókerületben a nyertes Tóth Mihály, Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke ellen indult, és kiütéses győzelmet aratott. Bár a szövetségen belül nem illik a jelenlegi vezetés nyilvánvaló választási kudarcáról beszélni, annyi mégis eldöntetett: a hely- hatósági választások során nem szabad kitenni az elnökség támogtottjait hasonló megmérettetésnek, hisz egy esetleges Huszti felvonulás Bizonyára sokak emlékeznek még az egykori kötelező május elsejei nagy felvonulásokra. Mostanság egészen más jellegű demonstrációknak lehetünk tanúi. Huszton például több százan azért gyűltek össze a Függetlenség téren, hogy tiltakozzanak az egykori közös javak, amiket a bölcs ideológusok előszeretettel neveztek a nép tulajdonának, erőszakos és ugyancsak gyanús privatizációja ellen. Több száz huszti adott ily módon hangot azon véleményének: nem ért egyet több igen komoly értéket képviselő épület elkótyavetyélésével. A haszonélvezők, többek között a nemrég megnyitott kaszinó tulajdonosai, a Talizmán Közös Vállalat illetve az Unió Kisvállalat képviselői sem tétlenkedtek. Ellentüntetést szerveztek. Dolgozóik, illetve egy fiatalokból álló csoport közbekiabálásokkal, füttykoncerttel igyekeztek elnyomni az elégedetlenkedők szószólóit. Tettlegességig szerencsére nem fajult a dolog, így a kirendelt rendőrökre nem volt szükség. Mindehhez még csak annyit fűznék hozzá: ha minden gyanús privatizáció ürügyén kimennénk az utcára, életünk mostanság egyetlen nagy felvonulássá változna...-Hújabb vereség megkérdőjelezné a hatalmat jelenleg gyakorlók legitimitását. Nos, e célt nem sikerült elérni. Két választókerületben is megismétlődik a beregszászi eset, a magyar-magyar párharc. A Nagyszőlősi járási Péterfalva központú körzetben a KMKSZ egyik alel- nökét, Milován Sándort indítja. Ellenfele, a vállalkozók szövetségének támogatottjaként Kőszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó című megyei napilap felelős szerkesztője, a KMKSZ választmányi tagja lesz. Nem marad magyar nemzetiségű ve- télytárs nélkül Brenzovics László, a KMKSZ kulturális titkára sem. Neki a bereg-vidéki mezővári központú választókerületben az ugyancsak választmányi tag badalói iskolaigazgatóval, Szabó Árpáddal kell majd megküzdenie. A helyzet pikantériája, hogy Szabó Árpádot a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete eleve itt kívánta jelöltetni, ám a nagyválasztmányon kérésüket elutasították. Hari Szemükben az öröm Az általános iskolások számára fizikából, matematikából, valamint magyar nyelv és irodalomból három esztendővel előbb Szekszárdon elindított „Határtalan tantárgyverseny” szervezőivel beszélgettünk el kezdeményezésük eddigi tapasztalatairól, s a jövő terveiről. Alkalmat erre az idei áprilisi vetélkedő eredményeit elemző s a jövő évi találkozó tervét rögzítő május végi szatmárnémeti tanácskozás teremtett. Biczó Ernő szekszárdi tanár: Három évvel ezelőtt egyetlen alkalomra gondoltunk s arra próbáltuk a Kárpát-medence Magyarországon kívüli magyarlakta területeit bevonni. Amikor azonban a versenyt követően a kollégákkal összeültünk, elhatároztuk: folytatjuk. Amíg emberi kapcsolatok léteznek köztünk, addig érdemes. Érdemes többek közt az együttlétkor a tanulók és tanárok szemében egyaránt felcsillanó őszinte örömért. Cserhátiné Acs Adrienn, szekszárdi tanárnő: -Tavaly már Sepsiszentgyörgy volt a vetélkedő színhelye. Ötletünk kiteljesedése azonban az idén Szekszárdon sikerült. Bevontuk a verseny forgatagába a Felvidéket és a Vajdaságot is. Nem rajtunk múlott, hogy Kárpátalja nem képviseltethette magát. Kialakult mostmár a résztvevőknek egy stabil köre - Szekszárd. Mátyusföld, Erdély és Becse -, s ezt nagyon nehéz lenne tovább bővíteni. Azonos vagy más tantárgyakból hozzá hasonlókat máshol is szervezni lehetne azonban... Varga Éva, óbecsei tanárnő: - Amikor a Vajdaságban napról napra az az érzésünk, hogy minden határ bezárul körülöttünk, akkor a Határtalan tantárgyverseny újranyitást jelent. Valószínű, nem lesz könnyű jövőre elutaznunk Galántára, de megpróbáljuk, mivel feltöltődést, lelki erőt ad a találkozás a kisebbségi sors könnyebb elviseléséhez. Mézes Rudolf, a Csemadok galántai területi szervezete választmányának tagja: - Támogatjuk és felkaroljuk az ötletet, vállaljuk a vetélkedő 1995-ös megrendezését. Ha az idősebb nemzedéknek 1989-ig nem adatott meg, legalább gyermekeink éljenek annak lehetőségével, hogy közvetlenül megismerhetik egymást s az anyaországon kívül élő magyarság kultúráját. Matekovits Mihály, aradi tanár: -Érdeme a vetélkedőnek, hogy egyetlen szakmai, kulturális vagy politikai szervezethez sem kötődik. Olyan típusú háziverseny, melyet lelkes pedagógusok felülről jött utasítások nélkül szerveznek- szabadidejükben. Talán nem is a verseny, hanem az együttlét a fontos. A szó nemes értelmében akár fesztiválnak is nevezhetnénk. Én magam is példamutatónak tartom. Addig fog élni és eredményt felmutatni, míg vannak lelkes, jövőben hinni tudó, szemükből pedig örömet sugárzó pedagógusok. Muzsnay Árpád Törőcsik Jolán kecskeméti intarziaművész kétszázféle fát használt fel alkotásaihoz. Intarziái most a Kiskunfélegyházi Galériában láthatók (MTI-fotó: Medgyasszay Gy. Béla) Scott kapitány végrendelete Naplójáról végrendelkezik egyebek között Scott kapitány, a híres brit sarkkutató abban a most napvilágra került levélben, melyet júniusban bocsátanak árverésre Londonban. Az előreláthatóan 15-20 ezer fontos áron kikiáltásra kerülő okmány eredete még ismeretlen, de a londoni Guardian szerint ez az egyik legutolsó dokumentum, amelyet a Déli-sark egyik felfedezője hagyott hátra. Mint a levéből kiderül, Scott és a norvég Amundsen expedíciói szinte ugyanott kötöttek ki, mégis három hét különbséggel érték el a fehér földrész belsejét. Azonban míg Amundsen határozottan tört a cél felé, Scott csapata térképészeti munkákat és más tudományos vizsgálatokat is végzett menet közben. A kapitány embereit ez a lemaradás elkeserítette, mielőbb haza akartak térni, de a visszaúton elpusztultak. Maga a brit sarkkutató sem tért vissza élve erről az útról. Az 1911. október 31-én keltezett hétoldalas feljegyzés a Cape-Evans-i kutatóbázison keletkezett, és Francis Drake-nek, az expedíció Londonban tartózkodó titkárának szól. Scott utal rá, hogy a tél beállta előtt aligha remélheti, hogy a Terra Nova hajó fedélzetére lépjen, és a jég torlódása is lassíthatja a hajó útját. A levél olyan útmutatásokat is tartalmaz, amelyeket a kapitány távollétében kell végrehajtani. A sarkkutató megmossa Drake fejét, mert túl sok pénzt költ az expedíció fotósára, Herbert George Pontingra, és elárulja, hogy jégkunyhója mely részében van elrejtve a naplója. Kiköti, hogy visszatéréséig ne nyúljanak hozzá, ha pedig vele történik valami, adják át feleségének.
