Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-27 / 81. szám
UJ KELET SPORT 1994. június 27., hétfő 11 Széllel szemben nem lehel... Verejtékes küzdelemben vívta ki a bentmaradást a labdarúgó megyei első osztályban a Nyíregyházi Hardware legénysége. Aki ismeri a csapat munka- körülményeit, az kalapot emel teljesítményük előtt. A bujtosi pályán található egyesület baráti alapon szerveződött, s hétköznapjai, ahogy mondani szokás, nem fenékig tejfel. Máról holnapra élnek, de a bőrgolyó szeretete a régi. Vránszki Péter vezetőedzőnek mégis elege lett. No, nem a haverokból, a jó viszony továbbra is fennáll, hanem a feltételek hiányából. A fiatal mestenek nincs takargatnivalója: — Lehet, hogy most sokan megmosolyognak, de belefáradtam! Öt éve vagyok a gárda élén, és úgy érzem legalább tizenöt esztendőt öregedtem. Állandó nincstelenségben lehetetlen dolgozni! Hosszú utat tettünk meg, a városkörzeti bajnokságból indultunk, folyamatosan haladtunk a ranglétrán. Az elért eredmények azonban mit sem érnek, ha nincs mögöttük pénzügyi fedezet. Bátran állíthatom, megelőztük korunkat. Olyan fába vágtuk a fejszénket, amire nem voltunk felkészülve. Felkerültünk a megyei élvonalba, és a játékoskeret arra elég, hogy megkapaszkodhassunk. Most, amikor távozom, meglátásom szerint nem kell szégyenkeznem, a tervet teljesítettük. Jöjjön más, akinek több pénze, nagyobb szerencséje van! Próbálja meg folytatni, remélem normálisabb körülmények között! — Biztos vagyok benne, sok álmatlan éjszakába került ez a döntés. Köztudottan erős szálak fűznek a csapathoz... — Nem kívánom senkinek ezt az érzést. Amikor 1988-ban megalakult a Hardware, a Bujtos még libalegelőnek is alkalmatlan lett volna, iszonyatosan nézett ki. A srácokkal együtt betonoztunk, füvesítettük a pályát, kicseréltük a kapufákat. Saját erőnkből végeztünk minden munkát, segítséget nem kaptunk. Közben a futball egyre jobban ment, csak a körülmények maradtak változatlanok. Szépen lassan idegileg és fizikailag is felőrlődtem, egyszerűen nem megy tovább. — Szereléssel hogy álltatok? — Sehogy. Mez még csak akadt, de más semmi! Mondok egy példát. Vége az ifjúságiak mérkőzésének, indulnánk a küzdőtérre, de nincs miben. A fut- ballcipők ugyanis a fiatalok lábain vannak. Meg kell vámunk őket míg beérkeznek az öltözőbe, és gyorsan kicserélni a lábbeliket. A sípcsontvédőkkel ugyanez a helyzet. Ennyit tudtunk biztosítani a gyerekeknek, és ez valami borzalmas érzés! Tarthatatlan, hogy három ember intézze az ügyeket, ilyen szinten már bővebb létszám illenék. Hiába lelkesedik Lipők Antal, a csapat mindenese, hiába nyújt hatalmas segítséget Fiilöp Zoltán, ez kevés. — Honnan csordogált némi pénz a kasszába, mert ha jó! tudom, a várostól egy huncut vasat sem kaptatok? —Az 1993-as esztendő tavaszán, pályázati úton hozzájutottunk száznyolcvanezer forinthoz. Öt év alatt ez volt az első és egyetlen olyan nagy összeg, amit megítéltek részünkre, holott rengeteg- szer próbálkoztunk hasonló módszerrel pénzhez jutni! Korábban könyörado- mányként ugyan 30-50 ezer forintokat kézhez, vehettünk, de engedtessék meg a kifejezés, ezek a „hatalmas” összegek annyit érnek, mint halottnak a csók! Idén tetőztek problémáink, az önkormányzattól egy fillér nem érkezett, az egyesületnek egy szponzora maradt, aki ráadásul tavasszal bedobta a törülközőt. Minimális pénzekkel gazdálkodhattunk, amit innen-onnan, talpalással begyűjtöttünk. —Az alsóbb osztályokban sokat panaszkodnak a mesterek, hogy a játékosok ritkán jelennek meg az edzéseken. Neked milyen tapasztalataid vannak? — Évről évre fokozatosan csökkent a fiúk kedve, ezzel egyenes arányban az edzéslátogatottság. Idén, a gazdasági visszaesésnek köszönhetően, előfordult, hogy három-négy ember vett részt a foglalkozáson. Komoly szakmai munkát így nem lehet végezni, csak a bent- maradásra koncentrálhattunk. Nem tudtam adni. ezért követelni sem volt mit. Annak nincs semmi értelme, hogy vasárnap leüljek a kispadra, és nevemet adjam az előadott produkcióhoz. Ennél én sokkal többre vágyom! — Magyarul fogalmazva, állóvíz ez a javából... — Hidd el, kevéssel beérem. Olyan helyen szeretnék dolgozni a jövőben, ahol az általam elképzelt dolgokat maradéktalanul megvalósíthatom, és a hét1 végi mérkőzéseken számon is kérhetem. Persze az is előfordulhat, hogy bármennyire sajnálom, hoppon maradok, s akkor az élet más területére kell össz- pontosítanom. (Koncz) Bátor emberek gyülekezete Fedor Lászlót (egykori ejtőernyőst), a Nyíregyházi Légisport Egyesület ügyvezetőjét kértük meg, hogy mutassa be az ejtőernyős szakosztályt az Új Kelet olvasóinak.- A szakosztálynak több mint harminc tagja van, közülük tizenheten igazolt versenyzők. Korábban volt egy válogatottunk is, Jánkfalvi Attila, de amint elszegényedtünk, sajnos kimaradtunk a nemzeti legjobbak közül. Ahhoz, hogy a válogatott szintet tartani tudja valaki, évente legalább öt-hatszáz ugrásának kell lenni edzés gyanánt, s ez manapság nálunk hatvan-hetven. Rég le kellett mondanunk arról, ami korábban szinte természetes volt, hogy nem volt olyan hazai verseny, ahol ne szólhattunk volna bele az érmek sorsába. Nekünk, „öregeknek”, nagyon fáj, hogy ennyire mostohagyerekként kezelik mostanában a megye és a város illetékesei ezt a sportágat. Főleg akkor sajog az ember szíve, amikor látja, hogy sok fiatal lép be az egyesületbe, s közülük jó néhány kiemelkedik tehetségével, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy - mint korábban említettem - így is érünk el helyezéseket, méghozzá olyan ellenfelekkel szemben, akik a tízszeresét ugorják annak, amit a mieink. Az utóbbi időben az ejtőernyőzés - látványossága miatt - egyre népszerűsö- dik. Kapnak ugróink meghívásokat sport- rendezvényekre (többször ők vitték ejtőernyővel a mérkőzéslabdát, startzászlót), politikai összejövetelekre, ahová reklám- szöveggel pottyannak, de nem egy alkalommal családi összejöveteleket is színesítettek. Ballagásra, születésnapra is voltak már „ajándékok”. Sokan kérdezik, ki lehet e bátrak* sportjának űzője? Bárki, aki egészséges, elszánt és kitartó. Minden csütörtökön délután hat órától klubfoglalkozást tart az egyesület a PARTNER Autósiskola helyiségében, s aki itt jelzi belépési szándékát, szívesen fogadják, s amikor összejön kellő számú jelentkező, tanfolyamon kiképzik őket. D. Nagy Katalin STdzwiakdla J\f£? A néfk A hatodik hely csapatmunka eredménye A női kézilabda NB I-es bajnokságának az elején még a legbátrabbak sem merték volna megtippelni, hogy a kisvárdai SE az előkelő hatodik helyen végez. Már az őszszel is jól indultak, hozták a kötelező hazai mérkőzéseket, és kezdték idegenből is csipegetni a pontokat, ami végül is döntő volt a bravúros helyezés elérésében. Ugyanis az idegenből elhozható pontoknak egy híján az ötven százalékát sikerült megszerezniük, tizennégyet.- Ez a helyezés nagyon jó eredmény, több már nem is volt a Iá- _ nyokban, amit tudott a csapat, azt mind kiadta magából - értékel a sikerek kovácsa, Berzsenyi Mária edző -. Nagyon sokat számított, hogy idegenből ennyi pontot tudtunk gyűjteni. Az idegenbeli pontok mellett legnagyobb siker az, hogy lányaim leküzdötték azokat a gátlásokat, ami általában idegenben éri a csapatot. Megértették, hogy felszabadult játékkal, kellő odafigyeléssel nem csak a hazai csapat az esélyese a találkozónak. Hazai pályán is kitűnően szerepelt a csapat, a megnyerhető mérkőzéseket hoztuk, a megszerezhető harminc pontból húszat gyűjtöttünk be, így végül is 34 ponttal zártuk a tavaszt. A bajnokság elején a 8.-10. hely valamelyikének az elérése volt a cél, amit ezzel a kitűnő szerepléssel magasan túlszárnyaltunk.- A bajnoki év közben nyújtott teljesítmények alapján kit, vagy kiket emelne ki a játékosok közül?- Nem tartom célszerűnek, hogy bárkit is kiemeljek. Ez az eredmény csapatmunka volt, itt nincsenek nagy egyéniségek, áz egység, ami a csapatban van, győzte le az ellenfeleket. Szinte mindenkinek voltak jó mérkőzései, ha az egyik meccsen halványabban játszott valaki, lehet, hogy a következő találkozón húzóember volt, vagy fordítva, de mindig volt a csapatnak egy tagja, aki magával ragadta a többit. Ez volt a siker titka. Ha játékosokat nem is, de kiemelem a közönséget. Nagyon sok pályán megfordultam már, de ilyen lelkes, kézilabdához értő publikumot még nem láttam. Nagyon sokat köszönhetünk nekik, amit most meg is teszek magam és a lányok nevében. Köszönjük a lelkes buzdítást, a hatodik hely az övék is. Köszönet jár még mindazoknak - önkormányzatnak, vállalkozóknak, vállalatoknak -, akik anyagilag biztosították a zavartalan munkát.- Nézzük a jövőt! A csapat együtt marad?- Sajnos nem, és ráadásul meghatározó emberek mennek el. Prok Bea Miskolcon egyetemre fog járni, Kovács Ildi szintén Miskolcra megy, de férjhez. Fodor Marika is követi őket, ő dolgozni akar. Nye- mahinyina szerződése lejárt, és ő visz- szament Kijevbe.- Önnek is lejár június 30-án a szerződése, szándékában áll maradni?- Amennyiben megfelelő csapatot tud biztosítani a szakosztály vezetése, akkor semmi akadálya részemről, hogy maradjak. A csapat körüli teendőkről Radványi Ferenc technikai vezető adott tájékoztatást.- Legfontosabb, hogy az edzőnővel megegyezzünk. Mi szeretnénk, ha maradna. Mindent elkövetünk, hogy a hiányzó posztokra jó képességű játékosokat igazoljunk, erre az anyagi feltételek is rendelkezésre állnak. Ennek érdekében már tárgyalásban vagyunk szélső és átlövő játékosokkal. Egy fix igazolásunk már van, Derecskéről leigazoltuk az 1976-os születésű Nagy Szilviát, aki igen tehetséges, balkezes jobb átlövő. Nem könnyű minden évben új csapatot csinálni, de ez az eredmény kötelez bennünket, hogy legalább olyan erősségű gárdát szedjünk össze, ami a következő bajnoki szezonban a 8.-10. hely valamelyikére esélyes. Erre még bőven van időnk, hiszen a felkészülés augusztus elsején kezdődik. Fullajtár András Sportszakorvosi gondolatok A SPORTOLÓK NYÁRI PIHENÉSÉRŐL Elcsendesedtek a sportpályák, a diákok, a sportolók nyári pihenőjüket töltik. Szakvezetők, edzők számvetést végeznek az elmúlt szezon munkájáról, eredményeiről és tervezik a jövőt. Megérdemelten pihennek, hiszen, aki komolyan veszi a verseny- sportot, az az átlagemberhez viszonyítva többszörös fizikai megterhelésnek van kitéve. De hogyan lehet hasznosan pihenni, hogy a sportoló regenerálódjon, és újult erővel kezdhesse a bajnokságot, az újabb szezont — dr. Arkosy Ferencet, a megyei szakfelügyelő sportfőorvost kérdeztük, milyen hasznos tanácsokat adna? — Több éves tapasztalata a megyei sportorvosi szakrendelésnek, hogy az ősszel vizsgálatra jövő sportolóknál csökkent edzettségi indexet, 3-4 kilogrammos testsúlytöbbletet, és ezek mellett közönyt és idegrendszeri labilitást észlelünk. Az ilyen sportoló nem töltötte el helyesen a nyári pihenőjét. Szomorú tapasztalat az is, hogy a szezon végi sérülésekkel nem jelentkeznek a szakrendelésen. Majd elmondja a sérült, hogy három hónapja fáj valamilyen testrésze, vagy éppen rúgást kapott az utolsó fordulóban. Gyógykezelésre nem jelentkezett, várta, hogy meggyógyuljon. Az ilyen maradványsérülésekkel, testsúlytöbblettel nem valószínű, hogy sikerülni fog az erős alapozás, amely megteremti az új versenyidőszakra a megfelelő edzettségi állapotot. — Mit tegyenek a sportolók, hogy próbálják megtartani az edzettségi szintet és ne ,.engedjenek” le? — Ha lehetséges, naponta, de legalább hetente 3-5 alkalommal végezzenek megfelelő intenzitású fizikai mozgást. Ez ne legyen mindig az űzött sportágára jellemző. A labdarúgó ússzon, az úszó focizzon, a jó erőteljes természetjárás is alkalmas az edzettség megtartására. A foglalkozások legyenek kötetlenek, felejtse el az edzőjét, és ne gondoljon a szigorú edzési időszakokra. Szóval relaxálódjon, szóra- kozásszerűen, szabályok nélkül „dolgozzon”. — Az étkezéssel kapcsolatosan mit javasol? — Vigyázzon étrendjére, ne hízzon el, és ha jó étvágya van és kalóriadús étrendet fogyaszt, akkor azt dolgozza le. Ne saccolja, hanem mérje testsúlyát, egy-két kilogrammnál többet nem szabad felszednie. Nincs értelme ebben az időszakban a vitamintabletták szedésének. Táplálkozzon vegyesen, sok gyümölcsöt, főzeléket fogyasszon, és jó, ha betartja az 50 százalék szénhidrát, 25 zsír és 25 százalék fehérje arányt. Ez a táplálkozás bőségesen tartalmazza a megfelelő vitaminigényt, és sokkal előnyösebb a természetesen felszívódó vitaminkomplex, mint a tabletták. — Mit javasol még? — Olvasson szakirodalmat a sportágról, a sajtó sportrovatán kívül a szépirodalom olvasása sem „ártalmas”. A diszkó mellett, más kulturális elfoglaltság is javasolt. Az ilyen kellemesen eltöltött pihenés után a sportoló „kiéhezik” a labdára, alig várja a szegescipő felhúzását, a többszázkilós súlytárcsákat, és természetesen visszavágyik sporttársai közé. Az edzőjét is szívesen látja, hiszen szakmai továbbképzéséért a felelősség a továbbiakban az övé. Jó volna az elsősegélynyújtás alapjait átismételni, saját és sporttársai érdekében. Fullajtár András Mansell visszatér a Forma-1 -be? Egyre valószínűbbnek látszik Nigel Mansell visszatérése egyßori sikerei színhelyére, a Forma-1 -es világbajnoki sorozatba. Legalábbis az erre utaló spekulációknak egyre nagyobb a valóságalapja. Csütörtöki brit lapértesülések szerint például Mansell máris 1 millió dolláros szerződést írt alá a Williams-Renault-val, melynek értelmében a Williams versenyautóját már a világbajnok teszteli jövő kedden Brand Hatchben, hogy onnan Magny-Cours-ba utazzon a csapattal a július 3-i Francia Nagydíjra. A hírre reagált a Williams szóvivője, aki ugyan megerősítette, hogy az istálló Brand Hatchben tesztel, de a pilótákat nem nevezte meg. A Williamsnek hétfőn kell hivatalosan közölnie, hogy kiket indít a Magny-Cours-i versenyen.
