Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-27 / 81. szám

UJ KELET WSBKKBKKm ........................ SP ORT 1994. június 27., hétfő 9 Huszohat éve a palánk alatt... Zomborszky György folytatja? Zomborszky György abbahagyja a játékot, kaptuk a hírt a Nyíregyházi TKFSE kosárlabda-szakosztályától. Szombaton a sóstói Tókuckóban utcai kosárlabda fesztivál zajlott, természetesen ott találtuk a csupaszív játékost. A nap folyamán csapatával hét mérkó'zést játszott, majd az „All Star’" tag­jaként, a zárómérkó'zésen is pályára lépett. A szimpatikus sportolót a palánk alatt töltött évekről kérdeztük. KICK-BOX GÁLA Gönczi nem teketóriázott — Mikor kezdtél kosarazni? — Tizenegy éves voltam, amikor a nyíregyházi 1 .számú gyakorlóisko­lában testnevelő tanárom, Molnár István hívására jelentkeztem, az iskolában ő, a sportiskolában Ganzler István volt az edzőm. Aztán közép- iskolás koromban az EVISZ csapa­tában, és a Spartacus ifiben játszottam. Gimnázium után Pestre kerültem a közlekedési főiskolára, akkor a BKV Előre NB Il-es csapatában folytattam, ahol kivívtuk az NB I-be jutást. Az iskola után hazajöttem. — Ez 1978-ban volt, akkor kerültél a TK csapatába. Ennek már tizenhat éve, s azóta is itt játszol. — Másfél év igazolt távollétet leszámítva, igen. Másfél évig, katona­időm alatt, Kazincbarcikán szere­peltem. — A sport mellett dolgoztál is min­dig, amatőrként szerepeltél. Ma ez elsőosztályú szinten nagyon ritka. Lelkesedésben is példát mutattál. Hon­nan ez a belső erő, ez adottság? — Mindig dolgoztam a sport mel­lett. Természetesen az edzések, mér­kőzések idejére kaptam munkaidő­kedvezményt, s NB I-es játékosként kalóriapénzt, de prémiumot nem vettem fel. Fontos számomra az is, hogy a munkámat jól elvégezzem. Úgy gondolom, ha cukrász lennék, akkor jó dobostortát sütnék. — Kosárlabdában mi volt az erős­séged? — Erről kívülállókat kellene meg­kérdezni, a mentalitást említeném. Mindig ponterős voltam, de még most is az vagyok, nem akarom abbahagy­ni, nem adtam fel. — Meglep, amit most mondtál. Úgy tudtuk, bejelentetted, hogy vissza­vonulsz. Vagy nem így történt? — Nem így volt. Azt mondtam: töb­bet nem jövök. Amíg Hegedűs Ferenc az edző, addig nem akarok játszani. Tudom a helyem a mini. leány és Michael Jordan között, ez egy skála, és el tudom helyezni magam rajta. A játéklehetőségek alapján Feri nem úgy ítéli meg a produkciómat, ahogy én. Hozzáteszem, hogy továbbra sem haragszom Ferire, de mióta alá- fölérendeltségi viszonyban vagyunk, megváltozott a viselkedése. Egész más volt ezelőtt kilenc évvel, amikor egy csapatban játszottunk. Összefoglalva, nem vagyok olyan rossz játékos, mint amennyire kevés játéklehetőséget kaptam. —- Miként lehetséges, hogy a veze­tők így félreértettek? Ok úgy hiszik, ab­bahagytad. — Amikor ezt bejelentettem, elég zaklatott állapotban voltam - egy családi haláleset miatt -, lehet, hogy nem elég érthetően fogalmaztam. Akkor felajánlottak egy búcsúmér­kőzést, amit én elhárítottam. Minden­esetre azóta sem keresett meg senki a szakosztálytól, hogy beszéljen velem. Munkatársaim után te vagy az első, aki megkérdezett erről. — Most hogyan tovább? — Ismerem a képességeimet, azt is tudom, hogy harmincnyolc éves va­gyok, de tudok még kosarat dobni. Ha hívnak valahová, szívesen játszom tovább. Meglepő fordulatot vett beszélge­tésünk, búcsúztatni akartunk egy szim­patikus játékost, s kiderült, ő nem is akarja még abbahagyni. Csak a mos­tani csapatától vett búcsút, a vezetők mindenesetre nem így tudják, ezért legközelebb őket keressük meg, hogy elmondhassák véleményüket. Révay Zoltán Szombat este, az egésznapos hőség után, forró pillanatok várták a küzdőspor­tok szerelmeseit. A városi stadion játék- csarnokában, közel háromórás kick-box gála várta az érdeklődőket. Hét full-con- tackt szabályrendszerben folyó össze­csapásra került sor. kétperces menet­időkkel. Az est fénypontja a kétszeres világbajnok, nyíregyházi Gönczi János és a szlovák Anton Toperczer mérkőzése, tíz menetben. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, hiszen a műsor rendezői tartalmas szóra­kozásról gondoskodtak. Nyitásként Károly István háromdanos karatemester, csukott sze.mmel mutatta be — nuncsaku és bot segítségével — varázslatos tudományát. A hárommenetes felvezető meccsek szü­neteiben formagyakorlatok, testépítő és kiokushynkai bemutatók színesítették a programot. Először a harmadik párként szorítóba lépő megyeszékhelyi Zolcsák Balázs, és a csorvási Melár Zoltán csatája láttán jött tűzbe a közönség. Két kiegyen­lített menet után a hazaiak ásza, kézi munkájával felőrölte ellenfelét, akinek mozgása is alaposan lelassult. Zolcsák tel­jesítményét a bírók is díjazták, egyhangú pontozással nyert. Szusszanásnyi idő elteltével Karádi Sára táncolt a porondra. Viharos kezdésével szemernyi kétséget sem hagyott Szűcs Veronika edzőjében, hogy csak a törülköző bedobása segíthet tanítványa szorult helyzetén. Elénk nemtetszésének adott hangot a pub­likum Sándor Béla és a debreceni Tóth László buzgólko- dása végeztével. Füttykoncert jelezte, csak a pon­tozók ítélték jobb­nak a hajdúsági le­gényt! V astaps jutalmaz­ta viszont a helyi il­letőségű Bárány Lászlót, nem lehe­tett vitás diadala, a szegedi Elter And­rás ellenében. A fo­kozatosan emelkedő hangulatban újra a gála házigazdája, Károly István, nép­szerűbb nevén Csimpi, parádézott. Tizenöt egymásra rakott cserepet tört pozdorjává, kemény munkát adva a taka­rító személyzetnek. Káposztavágás emberi testen, szamurájkarddal. Házi­asszonyok figyelmébe ajánlott művelet! Teljes koncentrációt igényel, malőr esetén könnyen brassói aprópecsenyét apríthat­nak a bátor vállalkozóból .Megnyugtatá­sul közölhetem, nem esett kár emberélet­ben, így a káposzta ugyan feleződött, de a kecske, mármint a nagyérdemű, jólakott. Hatalmas üdvrivalgás köszöntötte a kötelek közé bebújó közönségkedvencet, Gönczi Jánost. A már több pénzdíjas mérkőzést nyerő Toperczer kérésére az eredetileg tervezett tíz helyett, hét menet­ben állapodtak meg a küzdőfelek. Mint nem sokkal később kiderült, a szlovák pesszimizmusa jogos volt! Az első két perc futballnyelven szólva tapogatózással telt el. Míg a szünetben a riválisok az éltető vizet kapták a segéderőktől, lengén öltözött leányzó hirdette tábláján a soron következő menet számát. Bombanőnek bombasiker dukált. A folytatásban Gönc­zi jött, látott és győzött. Borzalmas erejű, gyomorra mért ütésétől kapitulálni kény­szerült a szimpatikus Anton. Ringből való távozásához, némi támogatást is igénybe kellett vennie. A boldog bajnok elégedetten nyilatko­zott. — Eltekintve a mérkőzés előtti szoká­sos feszültségtől, nem voltam különöskép­pen ideges. Az első két percet felmérés­nek szántam, s rájöttem, nincs mitől tarta­nom. A kiütés előtti pillanatban, miközben a fejére vigyázott ellenfelem, fedezetlenül hagyta gyomrát, s én lesújtottam. Károly István, a gála szülőatyja, fárad­tan, de örömmel értékelt: — Kisebb ne­hézségekkel sikerült tető alá hozni az e- seményt, elégedett vagyok. (Koncz) Ralik rossz után, autókrossz előtt A Magyar Autó-Motorsport Szövetség Országos Bajnokság ötödik ralikrossz fu­tamát rendezték meg szombaton a nagy­dobosi pályán. Rangos mezőny gyűlt össze, hiszen a futamokban 31 versenyző indult. A pályát remekül előkészítették a szervezők, bár néha a porral így i^ fel kellett venni a küzdelmet versenyzőnek és nézőnek egyaránt. Balogh József pol­gármester, a verseny fő szervezője a követ­kezőket nyilatkozta mindjárt az eredmény- hirdetések után: — A ralikrossz minden szépsége, sava-borsa benne volt a fu­tamokban. Látványos csaták, borulás, kisebb-nagyobb ütközések, nagyobb baleset nélkül... Soha rosszabb küzdelmet! Nagy Sándor többszörös magyar autó­krossz bajnoknak ez a.pálya mindig na­gyon tetszett, hiszen egyforma a terep, nin­csenek csúszós, kavicsos részei, ugyan­akkor gyors... és neki csak elhihetjük, hiszen a bajnokságban jelenleg ő áll az első helyen! Egyébként a szervezők nem sokat pihenhetnek, hiszen jön a következő feladat: július 30-án autókrossz versenyt rendeznek a beregi legelőn. A Magyar Autó-Motorsport Szövetség 0. B. ötödik futamának eredményei: Divízió I. kategória: 1. Bubor Zoltán (ASC Szentes) 2. Szabó József (ASC Dömsöd) 3. Balázs András (SI-MO Racing Team) Divízió II. kategória: 1. Kotán Péter (Fahrer Racing Club) 2. Keszler Mátyás (Stoll SE) 3. Fodor György (Fahrer Racing Club) Divízió II. kategória (kétkerekes verseny): 1. Határ István (Stoll SE) 2. Horváth Roland (Horváth Művek SE) 3. Neuwirth Zoltán (SI-Mo Racing Team) Divízió IV. kategória: 1. Gál István (Váci Autó SE) 2. Móczár Péter (Mozart Motorsport) 3. Nagy Sándor (Surján SE) Szamosi István Bajnok az NYSI Visszavágó mérkőzést játszott az NYSI második korcsoportos ifjúsági labdarúgó- csapata az NB Il-es bajnoki címért a Dunaferr gárdája ellen. Az idegenben kivívott döntetlen az itthoni 5:0 után elegendő volt a bajnokság kivívásához. A fiúk veretlenül végeztek az első helyen. Dunaferr-NYSI 2:2 (1:0) Halász-Bodnár, Feczkó, Lukács. Gerliczki, Márton. Béres, Várnai, Marcsik. Kovács, Fehér. Csere: Balogh, Papp M.. Fodor. Papp Z.. Gól: Marcsik tizenegyesből, Feczkó. FESZTIVÁL KÚRA A salak királyai Huszonnyolc csapat vágott neki szombat reggel a Fesztivál Kupa kispályás labdarúgó torna küzdelem­sorozatának. Bár a Csehi testvérek az utolsó pillanatban lemondták a rész- tvételt, izgalomban így sem volt hiány. A városi stadion salakos pályáin folyamatosan pattogott a labda, és délután öt órakor már a harmadik he­lyért csapott össze a Dunapack és a Kelet-Tüzép legénysége. A több­ségében idősebb játékosokat felvonul­tató Dunapack, nagy csatában 2-0 arányban diadalmaskodott, megszer­ezve ezzel a bronzérmet. Az egesznapos kánikula után, a finálé kezdetére hűsítő árnyék húzó­dott a pályára. Kisléta és a Keres­kedelmi Bank gárdája verekedte be magát a döntőbe, megérdemelten. Óvatos játékkal indult a mérkőzés, jól zártak a védelmek, kevés helyzet adó­dott. Váratlanul esett« nyíregyháziak vezető találata. Egy távolról érkezett lövést elnézett a létaiak szőkefürtös ka­pusa, s máris hálójában landolt a labda. Az egyenlítésre a második félidő elején került sor. Szabadrúgás után legurított lab­dát elemi erővel postázott a kapuba a kislétaiak csatára. Továbbra is a zöld-fe­hér szerelésben futballozó település játé­kosai maradtak támadásban. Erőfeszí­téseiket hamarosan siker koronázta. Előbb egy védőn megpattant lövéssel előnyhöz jutottak, majd a befejezés előtt nem sokkal a megyeszékhelyiek hátvédje sietett se­gítségükre, öngólt vétett. Végül is 3-1-es győzelmükkel a meccset és egyben a kupát is megnyerték. Szurkolótáboruk ölelő kar­jai közül nehezen tudott kibontakozni a kislétai kapitány, a Gracsov kinézetű Ma­gyar Károly. — Nagyon örülünk tornagyőzel­münknek. Be kell valljam, ez is volt a célunk. Jócskán maradt tartalékunk, jól bírtuk a terhelést. Nem fáradtunk el a döntőre, azt hiszem, ennek köszönhetjük sikerünket. —Melyik derbi volta legnehezebb? — Egyértelműen a Szabolcstej el­leni csoportrangadónk. Három kapufát lőttünk és büntetőt is hibáztunk. Szívünket kitettük a pályán, ha keser­ves küzdelemben is, de 4-3-ra hoztuk a találkozót. Dajka László, a Megyei Kispályás Bizottság elnöke összegezte a látot­takat: — Évről évre nő a résztvevők létszáma. Aki elindult a tornán, nem távozott keserű szájízzel. Sok mun­kánk feküdt a szervezésben, de mint az eredmény is bizonyítja, megérte. Magas színvonal jellemezte a küz­delmeket, s a meleg ellenére, remek összecsapásokat figyelhettünk a vonal mellől. A győztes kislétai társaság játé­ka élményszámba ment, kétség sem férhet hozzá, hogy méltó kezekbe került a serleg. Jövőre találkozunk. A Fesztivál Kupa végeredménye: 1. Kisléta, 2. Ker.Bank, 3. Dunapack, 4. Kelet-Tüzép. (Koncz)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents