Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-27 / 81. szám

UJ KELET MAGAZIN 1994. június 27., hétfő Vadászmise a Lóréten Ez a bátrak sportja — Hogy érzi magát? — kérdeztem Uj- falusi Miklóst, a Vadászmise rendezvényso­rozat ralikrossz bemutatója után. — Köszönöm jól, csak nagyon meleg volt a kocsiban. Egy hónapja hallottam, hogy itt ilyen bemutató lesz, és jelentkeztem. — Hogyan lett e veszélyes sport szerel­mese? — Autószerelő a szakmám. Az egykori 5. sz. Volánnál egy évig motorversenyző voltam, majd átigazoltam az autókhoz. Sze­retem az autókat, a sebességet, a veszélyt. Ez a hobbim. —Nem költséges? — Dehogynem! Igyekszem szponzorokat szerezni, ha hozzájutok egy „roncskocsi­hoz”, szétszedem, átalakítom a saját igénye­imnek megfelelően. Ha ez sikerül, versenyzek az idővel, a társakkal. Szeretem, ha test test ellen, autó autó ellen küzd. — Önnek családja van. Nem féltik? — De nagyon. Sőt, nemegyszer én is félek verseny közben a pályától, a ver­senyzőktől. —Óvintézkedések? — Merevített karosszéria, bukósisak. A kobakvédő egyszer nem volt rajtam, és bár elég lassan haladtunk, a koccanás után ko­moly fejsérüléseket szenvedtem. Azóta si­sak nélkül nem ülök kocsiba. Ujfalusi úr néhány körön keresztül sofőröm volt a pályán. Előre megállapod­tunk, hogy „óvatos duhaj” módjára fog vezetni. Ennek ellenére elég rosszul érez­tem magam. Egyszerűbben: féltem. Ez tény­leg a bátrak sportja. \ Kvz Fotó: Bozsó Katalin A díszvendégek,,, A kajás sátorban ültek hárman. Össze­sen 39 évesek. Tóth László 14, Gergely István 14, és Gergely Tibor 11 -ik évét tapossa. Ők a kajálda „díszvendégei”.- Tőlünk színes a rendezvény. Enni jöt­tünk ide, és nagyon jól érezzük magunkat. Eddig minden évben itt voltunk és ez az idei jobb, mint az előzőek, csak egy baj van, nincs itt az ugrálós zsiráf.- Azért kaptok a pörköltből, mert se­gítetek szalvétát hajtogatni?- Nem, azért mert mi vagyunk a dísz­vendégek... IMI Rétes helyett söréti Messzire viszi a pörkölt szagát a szél a nyírkarászi Lóréten. A fortyogó üstök mögött áll Svantner János, a rendez­vény főszakácsa. • - Vaddisznópörköltet készítünk újburgonyával. A húst természetesen a Hubertus vadásztársaság tagjai lőtték. Körülbelül 250 ember számára főzünk, ebben benne vannak a vadászok, a vendégek és a műsort adók.- Mennyi munkát jelent 250 éhes szá­jat etetni?- Nagyon sok munka van vele, meg kell teríteni és föl kell szolgálni az ételt, így is két váltásban tudnak megva­csorázni vendégeink.- Mióta vesznek részt a vadásztár­saság rendezvényén?- Már három, vagy négy éve mi csi­náljuk, baráti alapon. Az előző rendez­vényeken jó kapcsolatot alakítottam ki a szervezőkkel, akik minden évben felkérnek a főzésre. Tavaly őzpörköltet készítettünk, azelőtt hidegtálakat.- Segít-e a vadásztársaság vala­melyik tagja?- Igen, van egy hivatalos vadászsza­kácsunk is, most ő vigyáz a pörköltekre.- Mekkora a felelősség?- Pusztán annyi, ha nem jó a pörkölt, akkor nem rétest, hanem sörétest kapunk. IMI Őseink egy állat megölése után, imát mondtak, engesztelőt az állat szelleméért. A vadászat rituáléja is ehhez hasonló. Nyírkárász határában a Lóréten immár negyedik alkalommal rendezik meg a Vadászmisét. A fő szervező a Kékesei Hubertusz Vadásztársaság. Gergely Elemér fővadász a „Vadászmise” el­nevezés történetét meséli:- Az állat megölését, mi vadászok, ter­mészetszerető emberek, máshogyan lát­juk. A zsákmány megszerzésének örömét, az állat iránti tiszteletet a hagyomány sze­rint úgy fejezzük ki, hogy az elfelejtett vad szájába egy utolsó falatot teszünk, a vadász pedig gallyat vagy fűszálat tűz az eredményes munka jelképéül a kalapjába. 1990-ben váltunk ki a Rákóczi Vadász- társaságból, de az, hogy vadászterületet is kapunk, annyira lehetetlennek tűnt, hogy megfogadtuk, ha sikerül, misét mondaunk. A negyedik alkalommal megrendezett „Vadászmise” tulajdonképpen egy népi majális.- Hány vadászuk van?- Huszonketten váltunk ki, s most 33- an vagyunk. Úgy érzem, mindenki kiveszi a részét a vadászmunkából, s nincsenek foglalkozás szerinti megoszlások sem.- Mi az igazi vadász jellemzője?- Az igazi vadász szereti a természetet, annak minden mozzanatát. Ma reggel lát­tam, ahogyan két harkály verekedett egy fűszálért. Ezt látni, ez is igazi vadászélmény. A vad szeretete, és tiszte­lete alapkövetelmény. Bakóczy Antal meg­fogalmazása szerint a vadászat, egy igen kemény, férfias sport, amely ugyan ál­dozatokat kíván, de jellemet is formál. Akik pedig fegyverrel szórakoznak, - mert ez szórakozás - ott igen nagy önfe­gyelemre és erkölcsösségre van szükség. A fiatal vadászok nálunk is tisztelettel fi­gyelnek az idősebb vadászokra. Ez min­dig így volt. Egyes területeken azonban ez a szakma is változik'. Ma már a vadász­avatáson nem verünk radikálisan, ugyanis régen az első vad meglövése után a vadászt a lőtt vadra fektették és minden vadász megpálcázta a hátsó felét. Amikor engem avattak, három napig gondolni sem mer­tem arra, hogy leüljek. Csak az oldalamon és a hasamon fekve alhattam. Ma már csak jelképesen verünk, sőt a „Hubertuszban” avatott vadász kap egy vicces szövegű diplomát is. Varga Attila fotó: Harascsák Vadászfeleség, aki nemcsak főzi, de lövi is a vadat A lovak vidáman poroszkálnak a homokban, a nap a Vadászmise „tisz­teletére” bőven ontja sugarait. Az ebéd­hez felállított sátor hűvösébe invitál Gergely Elemérné, aki maga is nagy vadász. — Mikor jött ez a nagy „szerelem” ?-— Ó már jó 15 éve. Mindig nagyon sz­erettem a természetet és az állatokat, ezért lettem biológia szakos tanár. A férjem fő­vadász, jórészt ennek köszönhető, hogy a puska mellett döntöttem. — A család mit szól ehhez az elhiva­tottsághoz? — Örülnek neki. Két felnőtt gyerekem van. A fiam és a vöm most is vadászgat, a lányom is csak az unokák kedvéért tette félre a „sörétest”. Lehet, hogy nem fogja elhinni, de már a kicsikben is fölfedezhető a hajlam. —Mi kell ahhoz, hogy valakiből vadász legyen? — Elsősorban természetszeretet, vadászati- és fegyverelméleti, gyakorlati ismeret. Az első időkben csak sörétes puskát kaptam, később „tüntettek ki” a golyóssal. — Csak lövi, vagy főzi is a vadakat? ■ — Természetesen el is készítem. Sok jó tippet kaptam régi öreg vadászoktól, na meg kialakult már az egyéni ízlésem is. A családom a nyúlpaprikást szereti a legjob­ban zsemlegombóccal. — Gondolom a vadászélet sem indul zökkenőmentesen. Van egy jó sztori a tar­solyában? — Van bizony — nevet rám felszab­adultan! Még egészen kezdő voltam, amikor vendégvadászatra hívtak minket. Beállítottak a vadászlesen a sorba, az­tán a férjem és az ottani fővadász szépen magamra hagyott. Amikor elkezdett söté­tedni, egyre kevesebb lett bennem a mersz. Mi lesz velem, hajön a vad? Eldöntöttem, semmiféleképpen nem lövök. És mit ad isten?! Úgy tizenegy óra körül járt az idő, amikor nem messze tőlem megmozdult a kukoricás. Tisztán hallottam és éreztem a vaddisznót... nem tettem semmit. Amikor éjfélkor bementünk a vadászházba, el­meséltem a többieknek a kalandomat. A férjem nem nagyon hitt nekem, azt mond­ta, csak hallucináltam. Másnap délelőtt ki­mentünk az én állásomra, ahol a fővadász irigykedve mondta: a mindenki által annyira várt remete vad tényleg ott masíro­zott el előttem. Sikli Tímea Fotó: Bozsó Katalin KUTYAMELEG, BEMUTATÓVAL azaz alapgyakorlatokat tanulják meg a négylábúak. Ez áll: ülés, fektetés, hely- benjárás, behívás gyakorlatokból. Ezt : követi az őrző-védő gyakorlat, ami már komolyabb feladat, de az igazi célja az ' egész munkának ez. Ahhoz, hogy valaki ezt megfelelő , hatékonysággal végezze, önmagát is í edzenie kell. Személyes példaként el- ! mondom, body-building edzésekre járok, mert egy több órás kutyaképző munka sok energiámba kerül. Ha igazán - értékelni akarja a kutyaképzők munkáját, nézze meg a bemutatófoglal- kozást, aztán ítéljen, hogy vállalná e ezt j az érdekes gyötrelmet. Aradi Balogh Attila \ A fák hűsítő árnyékában egy csoport elkülönülten pihent. Nem ők kerülték az emberek társaságát, hanem az em- <■ berek nem szívesen közeledtek hozzá- ■ juk. Az oka nagyon egyszerű. Félelmetes j, vérebek, acsarkodó házőrzők tár­saságában várták a délutáni programot, a kutyabemutatót. A többit Marozsán György mondta el.- A MEOE (Magyar Ebtenyésztők : Országos Egyesülete) kisvárdai csoport- íjának tagjai vagyunk. Ötven kutyával s veszünk részt ezen a juniálison, hogy az J embereknek bemutassuk mire képezhető 1 egy egyébként látszatra jámbor házőrző. I Természetesen ez több hónap kemény I munkája. Először az engedelmességi, Mise előtt

Next

/
Thumbnails
Contents