Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-27 / 81. szám
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL UJ KELET 1994. június 27., hétfő Végelszámolás nyereséggel A rendszerváltás után sok kis település lett önálló közigazgatási egység. Egyesek éltek a felkínált lehetőséggel, mások viszont továbbra is csak a maguk sajnáltatásával foglalkoznak, és a megértésre apellálnak. — Zsurk sosem volt elmaradott térség, vagy legalábbis nem így könyvelték el. — mondta Pócsik Barnabás, a település polgármestere. - Ebből elég sok hátrányunk származott, mert nem kaptunk meg olyan állami támogatásokat, amelyekre egyébként nagyon nagy szükségünk lenne. De nem akarok panaszkodni, nem is azért mondtam. —Ónálló településként mégiscsak köny- nyebb lett itt az élet. — Valóban, az önálló gazdálkodás rengeteg lehetőséget teremtett számunkra. Sok mindent tudtunk megvalósítani, amire azelőtt még csak gondolni sem mertem volna. " ' — Mi változott? — Az összes földútra burkolat került, építettünk ravatalozót, rendbe tettük a köztemetőt. Felújítottuk a műemlék jellegű fatornyot, a művelődési házat. Kibővítettük és korszerűsítettük mind a polgár- mesteri hivatalt, mint pedig az orvosi rendelőt. Építettünk egy sportöltözőt is. — Miben nyilvánul meg közigazgatásilag az önállóság? — Ami a legfontosabb, a helyi önkormányzás. Addig ugyanis Záhonyba kellett bejárniuk az embereknek, most azonban hetente háromszor tartunk ügyfélfogadást. És természetesen az ezzel járó mindennapos dolgokat is helyben intézzük. Ugyancsak nagyon fontos, hogy saját orvosunk van, és hogy biztosítani tudjuk neki a rendeléshez szükséges alapvető feltételeket. Ez év január 1-jétől az óvodánk önálló.-— A közeljövőben tervezzük a gáz és a telefon bevezetését, éppen most folynak a tárgyalások. Nagyon nagy szükség lenne már a járdák felújítására és a csapadékvíz elvezetésének megoldására. Szeretnénk kialakítani az idős embereknek egy otthont is. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy nincs nálunk iskola, a gyerekek Záhonyba járnak tanulni. Bár mi már többször is kérdeztük a szülőket, hogy legyen- e saját iskolánk, a megkérdezettek 90 százaléka inkább a modem és korszerűbb környezetben taníttatja csemetéjét. Igaz, én mindezek ellenére is amellett érvelek, ha az egészet nem is, legalább az alsósokat vissza kellene hoznunk. — Munkahelyi lehetőségek? — Egyetlen közintézményünk az öt óvó- és gondozónőt foglalkoztató óvoda. Van egy főállású szociális gondozónk is, aki kihordja az ételt, és ellátja az idős embereket. Van még két közhasznú munkás alkalmazottunk, a többiek meg, ahol tudnak. A záhonyi MÁV-nál folyamatosai leépítések vannak, a téesz megszűnőben. Nagyon sok a munkanélküli és a jövedelempótló támogatásban részesülők száma. Sokan megpróbálják eltartani magukat a földből, kukoricát, gabonaféleséget és burgonyát termesztenek. De hogy hová fogják leadni? — Kereskedelmi ellátottság? — Az alapellátásunk nagyon jó, sok kis boltunk van, ahol húsféléken és iparcikk jellegű dolgokon kívül mindent megvásárolhatnak az itt élők. A szórakozási lehetőségek viszont csapnivalóak. A bisztróban szokott disco lenni, oda járnak a fiatalok. Régebben volt videóvetítés, csak éppen érdeklődők nem voltak. Bár már önálló könyvtárunk is van, inkább csak az iskolai kötelező olvasmányok miatt látogatják a gyerekek, meg persze szünet idején. Ami valóban vonzza a tömeget, az a sport. Úri Mariann Kántorjánosi lakossága úgy döntött, elege van a közösből, amelybe annak idején bekényszerítették őket, és inkább akarnak saját uruk lenni saját földjükön. — Nagyon jó az értesülése, ez megfelel a valóságnak — kezdte beszélgetésünket Pavelcsák István szövetkezeti elnök. — Gondolom, ez az egész nem ment azért ilyen simán. — Látja, ez az amit rosszul gondol. Itt az emberek mindig szerették a földet, értettek a gazdálkodáshoz, ha néhányan vissza is sírják néha a téeszcsés világot, egyhangú szavazással úgy döntöttek a tagok, elég volt az egészből, megállunk mi saját lábunkon is. Ezt jelzi, hogy mindössze egy ellenszavazat és egy tartózkodás volt. — Ha veszteséges a szövetkezet, nem is tehettek mást. — Most olyat mondok, amin meglepődik. A közös gazdálkodásunk nemhogy veszteséges, hanem tizenötmillió tartósan van lekötve a számlánkon, nincs egy fillér adósságunk senkivel szemben, hanem még nekünk tartoznak, és a folyamatos működéshez is van a számlánkon plusz másfél millió. — Ezek szerint megszűnt a téesz, de tovább működik? — Sem az egyik, sem a másik. Mint mondottam, a tagság akarata az volt, osszuk el a közös vagyont, és mindenki járja a maga útját. A törvény szerint ilyen esetben kérni kell a szövetkezet végelszámolását, ami azzal járna, hogy a tartozásainkat kifizetjük. Egyedül a tagságunknak van követelése velünk szemben, - ezt folyamatosan elégítjük ki -, és a végén mindenki elmondhatja, nem hiába túrta a földet. Itt a vezetők nem lopták szét a téeszt, mint sok helyütt az megtörtént. Ha nem hisz nekem, kérdezzen meg néhány embert, akik most is ügyes-bajos dolgaikat intézik. — Én csak azt mondom, el lehet fogadtraktort bálázóval, és egy Dacia kisteherautót vittünk haza. így a fiammal együtt három férfi gazdálkodik az alig több mint tíz hektár földön. Rosszul nem jártunk, de én azt sem bántam volna, ha megmarad a téesz. — Hetvenöt éves vagyok - mondja egy A tagság szavazott ni, ahogy a vezetők eljártak — egészítette ki Hakucsák Miklós. Én huszonhárom évet dolgoztam a földön, kaptam is kétszáz- harmincezer forint üzletrészt, amiért négy fejőstehenet vittem ki. Most egy lóval, meg kevéske földdel dolgozom, de így is gondoskodni tudok beteg feleségemről, meg a három szép fiamról. — A férjem nevében szólhatok, meg az apósoméban, mert ők voltak tagok — szerénykedett Szilágyi Barnáné. - Ketten kaptak annyi vagyonrészt, hogy egy MTZ asszony, és már nem is bíztam benne, hogy megérem ezt a napot. Nemcsak az elvett földemet kaptam viszsza, hanem olyan rendesek voltak ezek a vezetők, hogy még juttattak is nekem aranykoronát. Sajnos a szegény uram meghalt négy hónapja, és a fiammal gazdálkodunk. Vetettünk mi kalászost, takarmánynövényt, meg mindent ami kell, csak az a panaszom, tudja, hogy a terménynek se ára, se helye, aztán lekombájnozni még lekombájnozzuk, de utána az udvarra töltjük? Nagyon magas a hiányzók száma Jövőre is lóghatunk? Ez minden iskolában gondot jelent. Valahogy le kell állítani a lógást, mondják a tanárok és különböző büntetésekkel próbálkoznak. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola igazgatója: . — Sajnos konkrétan nem lehet tudni, ki lóg, és ki valóban beteg. Növeli az arányt, hogy a kicsit is fer- tőzöttebbek már nem mehetnek gyakorlatra. A szakközepeseknél egy főre 0,5 a szakmunkásoknál 0,74 igazolatlan óra jut. A naplót a tanár viszi, így eltitkolásra nincs lehetőség, ha pedig a hetes nem jelenti a hiányzót, fegyelmi vétséget követ el, és ő issza meg a falazás levét. —Amennyiben kiderül a lógás, milyen büntetés várható? —1-2 igazolatlanért még csak osztályfőnöki figyelmeztetés jár, 17-néi éri el a diák az igazgatói intőt, majd 30 felett eltanácsoljuk, ha tanköteles. — Létezik-e valami más büntetés? — Igen, áthelyezhetjük másik osztályba a deviánsokat, a szakmunkásoknak az ösztöndíját is csökkenthetjük. — Terveznek-e jövőre szigorítást ilyen téren? — Erre pillanatnyilag még nem tudok válaszolni, a végén fogunk dönteni a nyitógyűlésen. Lehet, hogy szigorítunk, de azt hiszem, mindig alaposan utánajárunk a dolgoknak. Zrínyi Ilona gimnázium: — Sikereink azt sugallnák, hogy nálunk nincs lógás, de ide is egészséges diákok járnak. Sokan attól félve, hogy nem készültek, és felelhetnek, inkább nem mennek be az órára. Sok a hiányzás, de nagyon ritka az áthe- lyezéses eset. Az igazolatlan órákat * magatartás-jegyre váltjuk át. Eszerint két óráról történő lógás mellett még lehet jeles a viselkedés, 11-től kettes, 19 óra felett pedig eltávolítjuk a gyereket. — Kik és melyik óráról lógnak a legtöbbet? — Ez tanártól függ, nem a tárgytól. Van 1-2 diák, aki ebből sportot űz, de néha a legjobb tanulónál is előfordul, és viszonylag sok az orvosi igazolással hiányzó. — Van-e úgymond feketebárány- osztály? — Nincs. Persze összefügg a mulasztás a tanulmányi eredménnyel, ám a legrosszabb osztályátlag is 4,29 volt. — Kevesebbet lóghatnak jövőre a diákok, vagy sem? — Augusztusban döntünk erről a nyitógyűlésen. A Diákönkormányzat összeállít egy saját házirendet, és azzal is egyeztetjük a tantestületét, illetve az iskolaszékét. Szigorítás inkább az igazolások bemutatásának ellenőrzésében lesz, de szerintem így is megfontolandó, lógjanak-e jövőre is a diákok... Koroknai Edit GAZDASÁGI KAMARA A bizottság szervez A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi törvény értelmében a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara megalakításának előkészítésére létrejött az Ideiglenes Kamarai Szervező Bizottság, amely június 23-án, csütörtökön tartotta második ülését a megyei önkormányzat nagytermében. A bizottság elnökével, Dr. Jakab Imrével beszélgettünk. — Mi a bizottság célja? — A törvény értelmében ez év október 31-ig meg kell alakítanunk a kereskedelmi és iparkamarát. A leendő iparkamara a megyei munkaadói érdekvédelmi szervezeteket fogja tömöríteni, képviseli majd a különféle gazdasági egységek, vállalkozók érdekeit. A megyeieken kívül négy országos érdekképviseleti szerv is a bizottsághoz fog tartozni. — Hogyan teremti meg a bizottság a működésével kapcsolatos anyagi feltételeket? — A bizottság a működési költségeit költségvetési támogatásból fedezi — elméletileg, ám egyelőre nem tudjuk, hogy mit várhatunk az új kormánytól. Egy évre 13 millió körüli összegre lenne szükségünk. — Milyen fórumokon fogja képviselni a vállalkozók érdekeit a kamara? — Lényegében minden megyébem van Érdekegyeztető Tanács, ahol képviselve van a munkavállalói, munkaadói oldal és az önkormányzat. Az iparkamara nem ezen a tanácskozáson vesz részt, hanem a helyi gazdaság szervezésének az élére áll. Piaci információkat szolgáltat, képzési lehetőségeket biztosít, koordinál. Meg kell szerveznünk a kamarai tagok törzsadatbázisát. Ma még a tárgyalásoknál tartunk, mert a törvény nem egyértelműen rendelkezik az adatvédelemmel kapcsolatban. A mostani ülésen megvitattuk az Ideiglenes Szevező Bizottság ügyrendjét, feladattervét. (Vasas) A tagság szavazott, a téesz megszűnt Az önállósodás útja
