Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-25 / 80. szám

ÚJ KELET HÉTVÉGÉ 1994. június 25., szombat „19 tavasz” •f1lettbe{jLCf0C_ DUCT " o(jLyv\r iWVí^j^nvíX^rrvíX \ „ fi o^i,orrt^ÍL^i}in^_ ( IX. f_C/C<otrO*„ <rf^ Nem ismeri igazán önmagát. Szeret visszahúzódni kis „kuckójába", nem adja ki senkinek titkait. Pedig egy alapos és őszinte lelkizés lehet, hogy segítene ezen a me­revségen, szorongáson. Szerény, tisztelettudó, megbízható és óvatos. Vezetést igényel. Nehezen tanul. Az önre bízott feladatokat képes elvégezni, azonban egysze­rűsítésekre, önálló változtatásokra nem hajlandó. Nem tudja globálisan átlátni a dol­gokat. Az apróságokban képes a tisztánlátásra (gyűjtőszenvedély). Jól fejlett az invitív képessége. Reálisan gondolkodik, csak azt hiszi el, amit lát vagy tapasztal. Mértéktartó, nem szereti a túlkapásokat. Jó a teherbíró képessége. A takarékosságban nem jár az élen. Tisztában van saját értékeivel, ugyanakkor nem tartja szükségesnek ezt a külvilág felé kinyilvánítani. Persze jólesik egy-két elismerő szó. Nehezen tud kapcsolatot teremteni, tartózkodó. Emellett azonban éleshangú kritikus. Inkább megfigyelő és bíráló pozíciót tölt be. Nagyra tudja becsülni mások értékeit. Legyen kicsit őszintébb önmagával, ez lehet, hogy segíteni fog kapcsolatteremtéseiben! (Dodó) Gyerekfejtörő Vadászbuli Lóréten Kedves Gyerekek! Érdekes rendezvényeken vehet részt az, aki vasárnap ellátogat a Nyírká­rász melletti Lórétre. A kékesei Hubertusz Vadásztárság ugyanis lovas- és kutyabemutatót tart, autó­versenyt rendez, lesz tombola és malacfogó verseny is. Ennek apro­póján állítottunk össze egy játékos totót. A megoldást be lehet küldeni az Új Kelet szerkesztőségébe ( 4400 Nyíregyháza, Bercsényi u. 8.). A helyes megfejtők között könyvjutal­mat sorsolunk ki. Azok pedig, akik eljönnek a juniálisra, személyesen is bedobhatják a megfejtést az Új Kelet standjánál, s itt is lesz sorsolás a helyes megfejtők között. Most pedig lássuk a rejtvényt! 1) Magyarország híres a hatalmas agancs trófeákról. Az itt vadászók sok érmet, még világbajnokságot is nyertek velük. Az alábbiak közül melyik faj nem él már hazánk területén? jávorszarvas — gímszarvas — dámszarvas. 2) „... a felszereléshez tartozik egy vastag, hosszú szárú kesztyű, hogy védje a vadász kezét és csuklóját a madár karmaitól és csőrétől...” * Melyik ragadozó madarunkat hasz­nálták leggyakrabban vadászatra? sas — karvaly — sólyom. 3) Nils Holgersson hosszú utazást tett Márton lúd nyakán. A vadkacsák kö­zül is sok tesz meg hosszú vándor- utat. Az alábbiak közül melyik fajra használhatjuk a réce elnevezést? vádlód — vadkacsa — prérityúk. ' 4) Erdőben, hegyoldalakon élnek a kecskeszerű, legelésző növényevők. Hármuk közül melyik' faj él Magyar- országon? zerge — kőszáli kecske — muflon 5) „Eb a vadász kutya nélkül” — tartja a mondás, melynek igazsága napjainkban is érvényes. Sokféle vadászkutya létezik - az alábbiak közül viszont az egyik nem az. Melyik nem vadászkutya? bernáthegyi — tacskó — pointer. Beküldési határidő: 1994. július 2. Ásva ny cjy ű j t és Kárpátalján Különleges élményben volt része a nyír­egyházi Koch Sándor Ásványgyűjtő Kör tagjainak. Megyénkből elsőként sikerült Kárpátalján ásványgyűjtő körutat szervezniük. Megtekinthették a bereg­szászi Földtani Intézet ásványgyűjte­ményét, utána Szabó Gyula főgeológus vezetésével felfedező útra indultak a bégányi kőbányába. A kőbányai kutatás utáni napon a csoport Aknaszlatinára utazott, ahol a felszín alatt rejtőzködő. hatalmas kiterjedésű sótömböt vizsgál­ták meg. Az egy helyen felszínre került sót az esőzések késpenge élességűre koptatták, és így csak nagy óvatössággal tudtak sóvirágot gyűjteni a sziklákról. A háromnapos kirándulás alatt megnézték Európa mértani közepét, és ásványokat gyűjtöttek muzsaji aranybányában. Persze aranyat nem találtak, de jó né­hány aranytartalmú érccel lettek gazda­gabbak a kárpátaljai ,.pioneer”-ok Egyesület a falusi turizmusért Parasztháztól lovastanyáig — Kérem, ne haragudjon, de nagyon rosszkor jött... —Kórikné Terebes Máriával tanácstalanul nézünk egymásra a kerítés két oldalán. Na — gondoltam — itt aztán szépen fogadják a vendé­get. Miközben a tiszalöki ház előtt majd' kiüti az ember szemét a tábla: „Falusi turizmus információs iroda”. Már éppen megszó­lalnék, mikor az asszony elneveti magát. Már szalad is a kulcsért, majd rövid pórázra köti a nagyra nőtt, morcos házőrző kutyát. — Bocsánat, de tudja, Amerikából várunk vendégeket. Még tenger a dol­gom. Ráadásul azt sem tudom, hogy pontosan mikor érkeznek. Megértem én a háziasszonyt, bár talán fölöslegesen aggódik. Mert ahogy körülnéztem a nappaliban, ott olyan példás a rend és a tisztaság, hogy nagyítóval sem igen találni egy porsze­met. A portát meg el sem téveszthetik, mert egy takaros parasztszekér hívja fel rá a figyelmet. — Mindig halálosan bosszantott, hogy amerre jártam, folyton becsmérlően szóltak az országnak erről a csücskéről. Pedig olyan sok érték és szépség van erre is. Az egyik lehetséges módja, hogy megismertessük magunkat a világgal, a falusi turizmus. Néhány éve a Magyar Tudományos Akadémia pályázatot írt ki egy idegenforgalmi marketing- és mendzserkurzuson való részvételre. Ezt elvégeztem, majd néhányan alakítottunk egy szervezetet. Egyesület a Falusi Turizmusért. Ez ma már átszövi az egész országot. Közben létrejött a saját hálózatom is, amely negyedik éve működik, sikerrel. Nagyon sok a visszatérő vendég. A háziasszony egy színes fényképalbu­mot mutat. Felvételeket a rendelkezésre álló szálláshelyekről: házakról, szo­bákról. — Gyakorlatilag mindenféle kérést teljesíteni tudunk. Van összkomfortos, komfortos családi- és parasztház, aki akar, pihenhet tó- vagy folyóparton, erdős vagy hegyvidéken. Még lovasta­nyát is tudok ajánlani. Az árak megfizet­hetők. Személyenként egy éjszaka 260- 580 forint közötti összegbe kerül. — Milyen az igény? — Most például akkora, hogy a négy amerikai vendéget már nem tudtam hová elhelyezni, ezért nálunk szállnak meg. Persze elsősorban a hazai turizmus fellendítésére törekszünk. A legtöbb ügyfél pesti és dunántúli. Nagyon jól érzik itt magukat. Azért nem küldjük el a külföldieket sem. Jöttek már németek, angolok, svájciak, s van érdeklődés Hollandiából is. — Gondolnak-e a hálózat bővítésére? — Természetesen. Azt viszont tudni kell, hogy bárki és bármilyen körül­mények közt nem fogadhat vendégeket. Ez is egy szakma, amit meg kell tanulni kezdve a vendéglátói alapismeretektől a gazdaságos munkaszervezésig. Csak úgy belevágni ebbe nem lehet, fel kell készülni a feladatra. Magam egy ideje szaktanácsadó is vagyok. Vagyis azon túl, hogy segítek felkészülni a leendő házigazdáknak, gondoskodom arról is, hogy legyen náluk forgalom. — Meg lehet ebből élni? — Ez a szolgáltatás arra mindenképp jó, hogy kiegészítő jövedelemre tegyenek szert azok, akik ezzel foglalkoznak. Ez a tevékenység 10 ágyig és 300 ezer forintos bevételig adómentes, ha a vendéglátó is ott lakik az ingatlanban. De jöjjön csak, nézzen körül nálunk! Mezítláb vágunk neki a makulátlan lépcsősornak. Fenn, az emeleten barát­ságos kétszemélyes szoba kényelmes franciaággyal, asztallal, karosszékekkel, szekrénnyel. Néhány lépéssel arrébb a folyosóról nyílik a fürdőszoba. Aki itt száll meg, egy fedél alatt lesz a há­ziakkal, mégis teljesen külön. Csevegni persze már nincs idő. Odalenn felzúg egy porszívó. Még fel kell húzni az ágyat és megsütni a rántott csirkét, mert az lesz vacsorára. Ebben a házban szemmel láthatóan komolyan is gondol­ják, amit mondanak: az a legfontosabb, hogy a vendégek jól érezzék magukat! A természet a legnagyobb művész! És nagy művészet a fotózás, hogy a természet alkotásait meg tudja örökíteni. Milyen mester ecsetje tudná hívebben megörökíteni a szél játékát a hullámokkal, a nádszálak hajladozását, a tavirózsa leveleinek szelíd ölelkezését, mint az optika, a valóság művészete. És mi lehetne szebb, mint a valóság, hiszen az tényleg van! Az elképzelt csak hitvány mása lehet az eredetinek. A természet csodái min­denütt ott vannak, csak észre kell venni őket! Bozsó Katalin felvétele Nekik lehet? Lázadó utódok A brit flotta egyik hajója 1787-ben Tahiti úticéllal kifutott szigetországi kikötőjéből. A Bounty azonban csak közel kétszáz év múltán ért révbe, a film tette ismertté. A fellázadt legénység történetét az elmúlt 50 esztendőben többször is feldolgozták. Errol Flynn volt az első hős, aztán Clark Gable, majd Marion Brando következett. A legújabb Bounty- lázadó Anthony Hopkins. A sztori a valóságban nagyon is husza­dik századi módon folytatódott. A Bounty egykoron fellázadt legénysé­gének leszármazottai ugyanis panaszt jelentettek be az ENSZ-nél! Nehezmé­nyezik, hogy őseik földjét — s ez Norfolk szigete — Ausztrália saját fennhatósága alá vonta. így tehát most másodszor is a már bevált módszerhez folyamodtak a hajdani lázadók leszárm­azottai: fellázadtak. G yanútlanul autózom a tiszavasvári úton. Nem sietős a dolgom, tartom a 80-90 kilométeres sebességet. Biztonsági öv bekötve — így érzem jól magam. Már késő van, gyér a forgalom. Egyszerre, mint derült égből a villámcsapás, feltűnik mögöttem egy fehér Ford Escort Combi. Gyorsan jöhetett, mert szinte a semmiből ért utol pillanatok alatt, és beállt mögém úgy húsz méternyire, felvéve a sebessé­gemet. A Ford tetején két kék villogó, a motorháztetőn címer: Rendőrség. Körülbelül öt kilométeren keresztül jött a sarkamban, tarkómat sütötte az autó halogén ,,tekintete”. Ereztem, hogy vizsgáztat, figyeli, hogy betartom-e a megengedett sebességet. Megizzadtam az alatt a néhány perc alatt. Kínosan ügyeltem, nehogy túllépjem a nyocvanat, és azon járt az eszem, hogy nem követek-e el valamilyen szabálytalanságot. De a rendőr megunta a követést, kitette az irányjelzőt, és elzúgott mellettem. Néhány másodperc múlva már csak vöröslő lámpáit láttam vala­hol a távolban. Legalább 130-cal ment. Elgondolkoztam. A rendőrautók sárvédőjén nemzetiszín matrica hirdeti: „Szolgálunk és védünk”. Szerintem ilyen szlogenek találób­bak lemének: ,,Az utak királyai vagyunk”, vagy: „Nekünk 130-cal is lehet”, vagy: ,,Megszegjük, de betartatjuk". Tudomásom szerint a KRESZ szabályai kivétel nélkül minden közlekedőre vonatkoznak. (—sLá—) I

Next

/
Thumbnails
Contents